Lezajlott a nagy utcai erőpróba: Orbán lojalitást kért, Magyar rendszerváltást ígért és egy szabad országot

2025. október 23. nemcsak a forradalom emléknapja volt, hanem a magyarországi ellenzék és a kormány közötti politikai erőpróba is. Miközben a felvonulók 1956 hőseire is emlékeztek, a nap tétje ennél sokkal aktuálisabb volt: ki tudja utcára vinni a több embert, és ezzel erőt, hitelességet, jövőképet demonstrálni a választók előtt? A Fidesz Békemenete és a Tisza Párt Nemzeti Menete egyaránt tömegdemonstrációval próbálta jelezni, hogy mögöttük áll az ország. A hivatalos részvételi számokat egyik fél sem közölte, de a helyszíni beszámolók, képek és hangulat alapján a Tisza Párt mozgósítása erősebbnek bizonyult nemcsak létszámban, hanem érzelmi hatásában is.

Orbán Viktor azonban a Facebookon már eredményt hirdetett: állítása szerint kétszer annyian voltak a Békemeneten, mint a Tiszások „háborús menetén”. De a mellékelt fotón csak a Hősök terét mutatta, nem az Andrássy utat, amelyen a tömeg hömpölygött – sokan be sem fértek a térre. A kép ráadásul valószínűleg nem akkor készült, amikor a rendezvény csúcspontjára ért.

A légteret egyébként délutánra lezárták drónfelvételek előtt, hogy a Tisza Párt ne tudja légi felvételekkel igazolni a tömeg nagyságát. A helyszíni beszámolók és független megfigyelők szerint azonban egyértelmű: a Tisza Párt több embert vitt utcára.

A Telex percről percre tudósított az eseményekről, rövid összefoglalónkban csak a legfontosabb pillanatokat említjük meg, illetve Orbán Viktor és Magyar Péter beszédének üzeneteit elemezzük röviden.

Békemenet vs. Nemezeti Menet

A kormánypárthoz kötődő Békemenet 11 után indult el az Elvis Presley térről Bayer Zsolt vezetésével. A Margit híd teljes szélességében megtelt, az élén ismert fideszes arcok – többek között Semjén Zsolt, Lomnici Zoltán, Bencsik András és Fásy Ádám – haladtak. A tömeget buszokkal és különvonatokkal szállították a helyszínre, a résztvevők ajándékpólókat és zászlókat kaptak. A célpont a Kossuth tér volt, ahol három Gripen áthúzása és Rákay Philip műsorvezetése után következett Orbán Viktor beszéde.

A sajtót kizárták a tér közepéről, a beszéd pedig – a szokásos retorikai eszköztár ellenére – visszafogottabb volt a korábbiaknál. Orbán ezúttal „megtévesztett magyarokról” beszélt, akikkel párbeszédet sürgetett. Ismét a béke fontosságát és a „brüsszeli befolyás” elleni küzdelmet hangsúlyozta, és burkoltan Magyar Péterre is célzott („slimfit pufajkás”). Az eseményt masszív digitális kampány kísérte: a miniszterelnök reggeltől aktivizálta a „Harcosok Klubját”, a szimpatizánsok posztokkal árasztották el a közösségi médiát.

Miközben Orbán még a színpadon állt, 14:30-kor elindult a Tisza Párt Nemzeti Menete a Deák térről. A menet nemcsak mérete miatt volt figyelemre méltó – bár abból sem volt hiány –, hanem azért is, mert a rendezvény egyszerre volt megemlékezés, demonstráció és kampánynyitó.

A menet hossza önmagáért beszélt: míg a Hősök terén már zajlott a műsor, a tömeg vége még az Oktogonnál, sőt egy ideig még a Deák téren volt. A Kodály köröndnél megtelt az Andrássy út, az emberek már nem tudtak bejutni a térre, csak a kivetítőkön követték a beszédet. A Momentum és több civil csoport is csatlakozott, sőt sokan nem is fértek be a térre, ami egyértelműen jelezte: a szervezett Békemenettel szemben ez a tömeg spontánabb, szélesebb és nagyobb volt. Egy 72 éves résztvevő, aki minden Tisza-rendezvényen ott volt, úgy fogalmazott: „ilyen sokan még soha nem voltak.”

A szervezés a politikai üzenetekre volt felfűzve, de gondosan kerülte a pártpolitikai harsányságot. A lyukas zászlót személyesen Magyar Péter vitte körbe a téren, miközben a tömeg csendben követte. A csúcspont a 56 másodperces néma főhajtás volt, mely során a résztvevők fáklyákat tartottak, a Hősök tere pedig a fények és a csend lenyűgöző keverékében úszott.

Két beszéd – két világ

Nemcsak a két menetet és a tömeg nagyságát hasonlította össze a sajtó, hanem Orbán Viktor és Magyar Péter beszédét is, amelyek világosan kirajzolták, merre tartanak, mit gondolnak az országról, és hogyan viszonyulnak a választókhoz és egymáshoz a Fidesz és a Tisza Párt vezetői.

Orbán Viktor beszéde a 2002-es kampányidőszakot idézte: mozgósító, identitáserősítő, de most meglepően visszafogott hangvételben. A március 15-i beszédéhez képest – ahol még poloskának nevezte az ellenzéket – most nem uszított, nem démonizált. Ehelyett a Fidesszel elégedetlen embereket „megtévesztett magyarokként” emlegette, akikkel szerinte párbeszédet kell kezdeni. Ez retorikai enyhülés – és politikai beismerés is lehet: a Fidesz érzékeli, hogy szavazói bázisa nem bővül, hanem csökken, és most nem elég az ellenségkép, új támogatók kellenek.

Miközben a beszéd békülékenyebbnek hatott, a tartalom nem változott: Brüsszel maradt a fő bűnbak. Orbán szerint nem Oroszország, hanem Brüsszel a valódi agresszor – Ukrajna szuverenitását is szerinte az EU veszélyezteti. Ez az évek óta épített narratíva része, amely az EU-t a szovjet birodalomhoz hasonlítja: elnyomó, idegen, gyarmatosító.

Orbán arra kérte híveit, hogy „beszéljenek a megtévesztett magyarokkal”, a fiatalokkal, mert ők vannak az első sorban, ők lengetik a szabadság zászlaját.

„A brüsszeli birodalom azt akarja, hogy hazátlan európaiak legyetek, és maradjatok a virtuális világban, gépre kötve szunnyadjatok – jegyezte meg Orbán, és azt mondta, hogy – ’56-ban szabadság vagy szolgasors, ma a háború vagy a béke a választás. És, ahogy akkor voltak pufajkások, ma is megvannak a brüsszeli mesterterv slim fit szekértolói” – utalt Magyar Péterre.

Orbán ezután az internetről beszélt, hogy nem lehet eldönteni, mi igaz hír és mi nem. A visszásság ebben az egészben éppen az, hogy az elmúlt napokban éppen a kormánypárti sajtó volt tele olyan AI-generálta fotókkal, amelyeken Magyar Péter láncraverve megy Manfred Weber mellett, és a különböző kormánypropagandát toló médiafelületek is számos olyan videós tartalmat posztoltak, amik nem valós, megtörtént eseményt mutattak Magyarról. Az sem elhanyagolandó részlet, hogy miközben a miniszterelnök az internetet és a digitális világot ekézte, pár hónappal ezelőtt ő volt az Tusványoson, aki meghirdette a Digitális Polgári Körök létrejöttét. Arról, hogy Erdélyben hogyan építkeznek ezek, ebben a cikkben írtunk részletesen.

Magyar Péter: a rendszerváltás ígérete

Magyar Péter ezzel szemben egy új politikai közösség alapjait próbálta lefektetni. Beszéde emelkedett, szimbolikus és tartalmi értelemben is történelmi keretet adott az ellenzék új hullámának. Előbb 1956 hőseit idézte meg – lyukas zászló, fáklyák, „Ruszkik haza!” –, majd átkötötte a jelenbe: a szabadságvágy, amely akkor a tankokkal szembeszállt, most a propaganda, a központosított hatalom és az emberek félelme ellen küzd.

Magyar beszéde egyszerre volt történelmi távlatú és személyes. Elmesélt kis történeteket a választók mindennapjairól, a gyerekek kérdéseiről, a szociális kiszolgáltatottságról. És miközben keményen kritizálta Orbánt, és felemlegette a pártállam-újjáépítést, a Kreml iránti hűséget, a közönséget cselekvő, gondolkodó állampolgárokként szólította meg. Azt mondta: ne benne higgyenek, hanem magukban.

A beszéd legfontosabb pillanata az volt, amikor 56 másodperces néma csendet kért, és azt kérte, legyen ez a nemzeti megbékélés kezdete. „Ne két egymást megvető tömeg” álljon egymással szemben – mondta –, hanem „egy mosolygós, szabad, összetartó nemzet”. Magyar konkrét vállalásokat is tett a következő kormányzásra. Adócsökkentés, nyugdíjemelés, vagyonadó a milliárdosokra, propaganda leállítása, közmédia függetlensége, Európai Ügyészséghez csatlakozás – mindezeket tételesen felsorolta, és azt mondta, ezek nem üres szavak.

A beszéd zárása is erős volt: „Április 12-én lezárjuk a Gyurcsány–Orbán-korszakot, és másnap egy új országban ébredünk.”