Miért robbant ki a tiltakozás, és mit követelnek a tanárok?

Az oktatásban dolgozók hónapok óta elégedetlenek a kormány intézkedéseivel, mostanra pedig betelt a pohár. A tiltakozást elsősorban a 141/2025-ös törvény váltotta ki, amely a szakszervezetek szerint drasztikus megszorításokat hozott az oktatásban. Ezek közé tartozik:

• Több ezer szakképzett helyettes tanár elvesztette állását;
• megugrott a szimultán osztályok (több évfolyam egy tanteremben) száma;
• százával zártak be iskolákat, különösen vidéken;
• a döntéseket egyeztetés nélkül, „fentről lefelé” hozták meg.

A szakszervezetek szerint a reformok kapkodók, átgondolatlanok és kártékonyak, ráadásul úgy próbálják „építeni az oktatás jövőjét”, hogy közben teljesen kihagyták belőle azokat, akik nap mint nap a rendszert működtetik: a tanárokat, oktatókat, iskolai dolgozókat.

A legfontosabb követeléseket is nézzük meg, vagyis mit szeretnének az oktatók elérni:

• A rendelkezéseinek visszavonása;
• az oktatási rendszer valós, szakmai alapú reformja;
• az oktatás megfelelő finanszírozása;
• a tanügyi dolgozók munkájának elismerése és megbecsülése;
• és mindenekelőtt: Daniel David oktatási miniszter azonnali, becsületbeli lemondása.

A szakszervezetek ahhoz, hogy ezeknek a követeléseknek érvényt szerezzenek, szerint több mint öt héten át álltak sztrájkőrségben a Kormány és az Oktatási Minisztérium épülete előtt, de semmilyen érdemi előrelépés nem történt. A kormány részéről csak halogató, semmitmondó válaszok érkeztek, miközben a tanárok konkrét intézkedések visszavonását és reformokat kértek.

A szakszervezetek szerint a miniszter nem volt hajlandó elismerni a problémákat, sőt, továbbra is azt kéri tőlük, hogy „együtt építsék az oktatás jövőjét” – miközben a szakma képviselőit teljesen kihagyták a döntéshozatalból.