Pekingi diktátorparádé: Magyarország hivatalosan képviseltette magát, Románia elhatárolódott volt miniszterelnökeitől

Felrobbant a romániai közvélemény és a politikai kommunikáció is, miután a pekingi diktátorparádé fényképein két volt román miniszterelnököt fedeztek fel. A román állami szervek és vezető politikusok nem várták meg, hogy a két egykori miniszterelnök pekingi részvételének belpolitikai jelentősége magától tematizálódjon. A reakciók gyorsak, összehangoltak és egyértelműek voltak, és bár az üzenetek hangvétele eltért, azok tartalmilag ugyanarra az alapvetésre épültek: Adrian Năstase és Viorica Dăncilă nem a román államot képviselték, és nem tekinthetők olyan szereplőknek, akik a jelenlegi külpolitikai irányvonalat formálják vagy hitelesen megjeleníthetik.

A kínai kormány hat év után először tartott nagyszabású katonai parádét, azzal az ürüggyel, hogy megemlékezzen a második világháború befejezésének 80. évfordulójáról, de az esemény valójában arról szólt, milyen jövőt képzel el Kína magának és a világnak. A dísztribün első soraiban Vlagyimir Putyin, Kim Dzsongun és Hszi Csin-ping álltak, a tekintélyelvű vezetők szimbolikus „szentháromsága”. Mögöttük, néhány lépéssel hátrébb, feltűntek más politikusok is – köztük Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere, és leghátul Adrian Năstase és Viorica Dăncilă, Románia volt miniszterelnökei.

Az EU és a NATO tagállamainak túlnyomó többsége képviselőt sem küldött. Mégis akadt néhány európai név a meghívottak között különféle politikai státuszban, eltérő súllyal és üzenettel. Az európai legmagasabb szintű vezetők közül csak Robert Fico szlovák kormányfő látogatott Kínába, ahol kedden Putyinnal is tárgyalt. Magyarországot Szijjártó Péter külügyminiszter képviselte, a magyar kormány hivatalos kommunikációja szerint Magyarország nem a világ blokkosodásában, hanem egy globális együttműködésben érdekelt – írták. A kormányzati álláspont szerint az ország egyszerre ápol stratégiai kapcsolatokat keleti és nyugati partnerekkel, így a pekingi jelenlétet nem politikai állásfoglalásként, hanem a Kínával való gazdasági és diplomáciai kapcsolatok erősítésének részeként mutatták be.

A romániai reakciók

Románia két volt kormányfővel vett részt az ünnepségen, akiknek nulla hivatalos státuszuk volt, de jelenlétük maximális botrányba torkollott, az esemény utóélete pedig robbanásszerű volt. Adrian Năstase és Viorica Dăncilă hangsúlyozták ugyan, hogy „magánemberként” voltak jelen, meghívott vendégekként, a kínai vezetés jóvoltából. Năstase még blogbejegyzésben is mentegetőzött, szerinte a román külügyminisztérium nem értette meg, hogy az eseményt Pekingben tartották, nem Moszkvában. „Bármekkora befolyásom is lenne Kínában, nem hiszem, hogy eldönthetném, kit hívjon meg Hszi Csin-ping elnök az országába. Ahogyan arról sem dönthetek, hogy Trump elnök kiket hívjon meg Alaszkába. Egyszer majd részletesen is el kell magyaráznom, hogy miért fontos a memória a külpolitikában” – fogalmazott.

A magyarázat tulajdonképpen reakcióként érkezett, mert a külügyminiszter lépett elsőként. Oana Țoiu, egyértelműen elítélte a megjelenésüket: „Egy hazafi nem hízeleg egy agresszornak, különösen nem néhány nappal azután, hogy egy orosz drón egy hajót támadott meg a Duna mellett.”

Nyilatkozatában a külügyi tárca vezetője nemcsak a részvételt bírálta, hanem a gesztus erkölcsi vonatkozásaira is rávilágított. Kiemelte, hogy Románia nem kérheti számon a világon az agresszióval szembeni elhatárolódást, ha közben a volt kormányfői szinten történő részvételek relativizálják ezt az álláspontot. A külügyminiszter ezzel nemcsak a politikai következményekre, hanem a nemzeti következetességre is utalt: Románia nem lehet hiteles partner a nemzetközi színtéren, ha egyes szereplők elmoshatják az ország külpolitikai kontúrjait.

Adrian Năstase és Viorica Dăncilă jelenléte a pekingi katonai parádén Románia, a demokrácia és az Európa-barátság arculcsapása – jelentette ki a szintén USR-s védelmi miniszter, Ionuț Moșteanu is.

A szociáldemokrata párt (PSD), amelyhez Năstase és Dăncilă korábban tartoztak, szintén elhatárolódott. Grindeanu, a PSD ügyvezető elnöke kijelentette: „Ez személyes döntésük volt, nem pártdöntés. Én a helyükben elkerültem volna egy ilyen helyzetet.” A román vezetés egésze igyekezett egyértelművé tenni: ezek a szereplők nem képviselik az országot, és nem is kérte meg őket senki, hogy ezt tegyék.

Nicușor Dan államfő valamivel visszafogottabban, de hasonló irányban fogalmazott. Szerinte a két volt kormányfő „szabad emberként” vett részt a rendezvényen, döntésük nem tekinthető állami állásfoglalásnak. Ezzel Dan megerősítette a jogi keretet – miszerint egyikük sem képviseli a román államot –, de egyúttal kikerülte a részvétel erkölcsi vagy politikai minősítését.

Ilie Bolojan miniszterelnök interjúban beszélt az ügyről, ahol pragmatikus, technikai nyelvezetet használt. Megerősítette, hogy Năstase és Dăncilă jelenléte „nem kötelezi el Romániát”, mivel jelenleg nem töltenek be köztisztséget, és nem hivatalos meghívottként vettek részt a parádén. Bolojan érvelése nem a gesztus morális súlyára, hanem a formális legitimáció hiányára épült. A hangsúly itt az volt, hogy a román állam nem áll kapcsolatban a jelenléttel, és nem tekinti azt diplomáciai vagy politikai kötelezettségvállalásnak.

Miért hívta meg őket Kína? – A párhuzamos diplomácia logikája

Az elhatárolódás egyértelmű és totális volt a kormányzó politikai elit részéről, azonban annál izgalmasabbá válik a kérdés, hogy akkor mégis miért hívta meg őket Peking? A kínai vezetés nem hagy semmit a véletlenre, különösen nem egy ilyen szimbolikus eseményen. A vendégek névsora, a helyszínekre való beengedés módja, a protokollban elfoglalt pozíció, mind nagyon pontosan felépített forgatókönyv szerint történik. Az, hogy Năstase és Dăncilă egyáltalán meghívást kapott, mutatnak rá az elemzők, azt jelzi, hogy Kína fontosnak érezte, hogy ott legyenek.

Sabina Fati arról ír elemzésében, hogy Adrian Năstase neve Pekingben nem ismeretlen. Miniszterelnökként szoros kapcsolatokat ápolt a kínai vezetéssel, és noha politikai karrierje a korrupciós ügyei miatt bukott meg, Kína úgy ítélte meg, hogy még mindig használható arcnak számít. Olyan figurának, aki érti a keleti logikát, nem kérdez sokat, és vállalja a szerepet, ha hívják.

Viorica Dăncilă talán kevésbé karakteres, de miniszterelnöksége idején szintén épített ki kapcsolatokat Kínával. Bár komoly diplomáciai súlya sosem volt, nyitottsága és kompromisszumkészsége miatt még mindig „baráti kapocsnak” számíthat a kínai fél szemében.

A két volt kormányfő meghívása egy geopolitikai játszma része. Az egykori vezetőkkel Kína háttércsatornákat tart fenn, azokat hívja, akik még használhatók egy-egy közvetett üzenet eljuttatására. Kína ezzel azt is demonstrálja: ha a hivatalos nyugati vezetők nem jönnek, ő akkor is fel tud mutatni egy alternatív Európát – akár a múltból, akár a perifériáról. Az üzenet a következő lehet: a Nyugat elutasíthat minket, de még mindig vannak barátaink náluk is.

A román politikai vezetők kommunikációja arra irányult, hogy megvédjék Románia hivatalos külpolitikai irányvonalát, amely egyértelműen a nyugati szövetségi rendszerhez, az Európai Unióhoz és a NATO-hoz kötődik. A gyors elhatárolódás célja az volt, hogy megelőzze a nemzetközi félreértéseket, és világossá tegye, hogy a két korábbi kormányfő jelenléte nem jelent hivatalos politikai állásfoglalást. A közös fellépés azt mutatta, hogy széles körű konszenzus van abban, hogy a hivatalos állásponttól való eltérést nem szabad félreérthető üzenetként hagyni.