Tánczos Barna: Jogos az a bírálat, hogy mást ígért az RMDSZ a kampányban

Az eredetileg tervezett hat helyett a kormány végül öt törvénytervezetért vállalt hétfő este felelősséget a parlamentben, mert a közigazgatás reformjáról szóló jogszabályjavaslatról vasárnap sem sikerült megegyezni a koalícióban. Összefoglalná, hogy mi okozta a nézeteltéréseket?

Az első nézeteltérések már korábban jelentkeztek. Néhány héten keresztül a közigazgatás reformjáról szóló tervezetben még Cseke Attila miniszternek az a javaslata szerepelt, hogy az önkormányzati álláskeret 20 százaléka csökkenjen, és a törvény alkalmazásakor a legutóbbi népszámlálási adatokat vegyük alapul. Ez nem új javaslat: az RMDSZ már januárban elkezdte ezt a reformot, amikor a költségvetési összegek visszaosztásakor nem a statisztikai hivatal szerinti 21 milliós, hanem a népszámlálás szerinti, a valósághoz sokkal közelebb álló 19 millió körüli lakosságszámot vettük figyelembe. Ez egy hosszú távú reformnak az első lépése volt. Ezt folytattuk volna most az álláskeret csökkentésével. A megközelítéssel a Szociáldemokrata Párt nem értett egyet. Úgy érezték, hogy a valósághoz közeli számok kedvezőtlen helyzetbe hozzák az önkormányzatokat. És ragaszkodott Cseke Attila javaslatához az RMDSZ, a miniszterelnök engedett a PSD-nek, mondván, hogy az önkormányzati álláskeretet továbbra is a statisztikai hivatal számaihoz kell igazítani. Néhány nap múlva azonban a becslésekből kiderült, hogy ez a 20 százalékos álláskeret-csökkentés nem jelent effektív költséglefaragást, mert mindenhol csak a betöltetlen posztok megszüntetését eredményezné. Emiatt múlt csütörtökön, a tervezet véglegesítésekor kialakult egy vita a koalícióban arról, hogy milyen arányú álláskeret-csökkentés szerepeljen a jogszabályjavaslatban. A javasolt arányok 20 százaléktól 45 százalékig terjedtek. Akkor jelentette ki először a miniszterelnök, hogy ragaszkodik a 45 százalékos keretcsökkentéshez, ami 10 százalékos leépítést eredményezne. Ezt nem fogadta el a koalíció, ezért ki is került a pénteki kormányülésen jóváhagyott csomagból azzal, hogy a vitát vasárnap folytatjuk. De vasárnap sem született egyezség a koalícióban. Nem volt kompromisszumkészség senkiben.

Az RMDSZ-nek mi volt az álláspontja a vasárnapi vitán?

Soknak tartottuk a 45 százalékot, mivel nagyon sok kis önkormányzatnál irracionális számú betöltött állás szűnt volna meg. A miniszterelnök biztonsági hálóként azt javasolta, hogy megszüntetett betöltött posztok száma ne haladja meg a 20 százalékot, de ezzel sem tudtunk egyetérteni, ezért nem született döntés. A feszültség óriási volt a koalícióban, és továbbra is elég nagy. De úgy gondolom, hogy lehet majd egy kompromisszumos megoldást találni. Vasárnap az RMDSZ azt javasolta, hogy legyen egy 30 százalékos álláskeret-csökkentés, és egy hónapon belül készüljön újabb elemzés arról, hogyan lehet még hatékonyabbá tenni a helyi önkormányzatokat. Kötelességünknek éreztük megvédeni azokat a polgármesteri hivatalokat, amelyek olyan törvényben előírt feladatokat látnak el, amelyekhez kötelező módon álláskeret is társul. Nem lett volna tisztességes egy Bukarestből diktált, fűnyíró jellegű leépítés. Az RMDSZ által kért elemzés elindult, Cseke Attila újabb adatokat kért az önkormányzatoktól, és szeptember második felében visszatérünk a koalícióban erre a témára. A létszámcsökkentés mindenesetre jobban fogja érinteni azokat az önkormányzatokat, amelyek a törvényben megengedett maximális álláskerethez közeli számú személyt foglalkoztatnak.

De sajtóinformációk szerint Ilie Bolojan annyira ragaszkodik a legalább 40 százalékos álláskeret-csökkentéshez, hogy a lemondását is kilátásba helyezte, ha az akarata nem érvényesül. Ilyen körülmények között lát esélyt a kompromisszumra?

Igen, mert a megyei önkormányzatok szintjén van mozgástér. A Bihar megyei tanács például 80 emberrel működik, miközben vannak olyan megyei tanácsok, amelyek ugyanazt a feladatot 250 emberrel látják el. Nyilván az ördög a részletekben rejlik, mert sok esetben a megyei önkormányzatok kiszerveznek feladatokat, például egy kistérségi társulásnak, ami az alkalmazottak számára vonatkozó statisztikákat nagyon befolyásolhatja. Tehát nehéz a betöltött állások szempontjából összehasonlítani a megyéket. De az biztos, hogy a megyei önkormányzatoknál lehetne spórolni, mert rengeteg a pazarlás. Példát is mondok: egy 33 fős igazgatóság működtetése éves szinten négymillió lejbe kerül. Ha ezt az összeget beruházásokra fordítják, lehet építeni egy óvodát, felújítani nagyon sok utcát, rendbe lehet tenni középületeket, lehet jó közszolgáltatásokat biztosítani.

Nyújtott-e be az RMDSZ módosító javaslatokat a pénteki kormányülésen jóváhagyott tervezetekhez?

Több módosító javaslatot is megfogalmaztunk. Nem tartjuk jónak az 50 millió eurónál nagyobb üzleti forgalmú nagyvállalatok 1 százalékos árbevétel-adójának a megőrzését, de ehhez ragaszkodott a PSD, így végül bekerült a parlament elé terjesztett tervezetbe. Ez egy abszurd adónem, aminek az átalakítását sokszor elemeztük még a pénzügyminiszteri mandátumom alatt. Az RMDSZ javaslata az, hogy ne tegyünk különbséget kis és nagy cégek között, mert ezt tisztességtelen versenyt generál, ugyanakkor az adót 1 százalékról csökkentsük le elviselhetőbb szintre. Ezzel párhuzamosan meg kell tartani a tervezetben is szereplő biztonsági hálót, ami megakadályozza azt, hogy a cégek kibújjanak a profitadó befizetése alól. A multinacionális vállalatok profitexportját megakadályozó pénzügyminisztériumi javaslat helyett azt szerettük volna, hogy ne üzleti forgalomhoz kötött adónemet vezessünk be, hanem mindenki számára ugyanazokat a feltételeket szabjuk meg. Ugyanazok a szabályok legyenek érvényesek mindenkire, és általában véve egyszerű, könnyen alkalmazható rendszerre van szükség. A javaslatunkat nem fogadták el, de erre visszatérünk majd októberben.

A PSD javaslatainak egy részét elfogadta a kormány, de azt például már nem, hogy a kismamák mentesüljenek az egészségbiztosítási járulékfizetés alól. A szociáldemokraták máris bejelentették, hogy jövő héten törvénytervezetet nyújtanak be erről a parlamentbe. Mennyire korrekt, hogy a PSD így próbálja meg kikerülni a koalíciós döntéseket?

A kismamákra vonatkozó javaslatot a miniszterelnök nem fogadta el. És a PSD mellett az RMDSZ is támogatta. Hosszú perceken vitáztunk erről, de a végén Ilie Bolojan döntött. A vitán felhívtam a miniszterelnök a figyelmét arra, hogy ha nem tudunk egyezségre jutni, nem lehet megakadályozni egyik kormánypártot sem abban, hogy a koalíciós egyezségtől függetlenül törvénytervezetet nyújtson be a parlamentbe.

A hétfőn este parlament elé terjesztett öt tervezetből három a kivételezett kategóriák kiváltságainak megszüntetéséről szól, de az egyik érintett kategória, a bírák és az ügyészek hevesen ellenzik a nyugdíjazási feltételeik szigorítását. A bíróságok és ügyészségek tiltakozásul jelenleg csak a sürgős ügyekkel foglalkoznak. Nem fog így lebénulni az igazságszolgáltatás?

Én bízom abban, hogy előbb-utóbb megértik a bírák és az ügyészek is, hogy nem lehet ilyen kivételeket fenntartani. Óriási a szakadék egy 40 évet dolgozó átlagos alkalmazott nyugdíjazási feltételei, illetve a bírák, ügyészek nyugdíjazási feltételei között. Úgy gondolom, hogy a törvénytervezetben bevezetett új nyugdíjazási feltételek tisztességesek. A nyugdíj a legutolsó nettó fizetés 70 százalékra csökken, a nyugdíjkorhatár pedig fokozatosan, tíz év alatt 65 évre nő. Ezzel az összes koalíciós párt is egyetértett.

Voltak korábban próbálkozások a bírák és az ügyészek nyugdíjazási feltételeinek szigorítására, de ezek sorra elbuktak az alkotmánybíróságon. Van-e garancia arra, hogy ez most nem fog megismétlődni?

Garancia erre természetesen nincs. De úgy látom, hogy ez a változat ki fogja állni az alkotmányosság próbáját.

A Bolojan-kormányt gyakran éri kritika, amiért a megszorítások bejelentésével egy időben nem csillantja meg legalább a reményét annak, hogy megéri megszorítani a nadrágszíjat, mert majd jobb idők is következnek. Ezzel tisztában lehet a miniszterelnök is, mert a hétfői parlamenti beszédében azt mondta, hogy jövő év második felére javulni fog az ország pénzügyi helyzete és növekedési pályára állhat Románia. Osztja Ilie Bolojan optimizmusát?

Annak idején pénzügyminiszterként az első intézkedéscsomag összeállításakor a munkámat támogató szakértői csapattal, Bálint Csaba közgazdásszal és a BBTE oktatóival kielemeztük annak az esélyét, hogy egy, maximum másfél év után növekedési pályára álljon a román gazdaság. És a kollégáim úgy látták, erre reális esély mutatkozik. Természetesen ehhez szükség van néhány feltétel teljesülésére. Az egyik, hogy ne nyirbáljuk meg túlságosan a beruházásokat. A közberuházások ilyen időszakban nagyon fontosak, azok tudják tartani a lelket nagyon sok kis és közepes vállalatban. A kormány pedig a következő hetekben intézkedéscsomagot fog kidolgozni a közberuházások folytatásáról. Nagyon fontos meggyőzni a pénzügyminisztériumot arról, hogy olyan perspektívát kell nyújtani a következő másfél évre például az építőiparnak, amivel elkerülhetők a tömeges elbocsátások például az építőiparban. Most nagyon nagy bizonytalanság a piacon, ezért távlatokat és kiszámíthatóságot kell adni a vállalatoknak. Több adóemelésre nem lesz szükség, a bürokrácia csökkentésére, befektetőbarát környezet megteremtésére kell összpontosítani. És véget kell vetni a politikai csatározásoknak, mert az elmúlt egy évben a politikai bizonytalanság riasztotta el leginkább a nemzetközi pénzpiacokat és a külföldi befektetőket.

Ez jól hangzik, de most az emberek benyomása, hogy az ország az összeomlás előtt áll: az első deficitcsökkentő csomag hatására meglódult az infláció, az ügyészek és bírák tiltakozása mellett sztrájkolni készülnek az önkormányzati alkalmazottak, a jövő tanévkezdés bojkottjával fenyegetnek a pedagógus szakszervezetek. Eközben a miniszterelnök a lemondását lebegteti, a két nagyobbik kormánypárt pedig a koalícióból való kilépéssel zsarolja egymást. Nem áll fenn a veszély, hogy akkorára nőnek a feszültségek koalícióban, hogy kormányválságot idéznek elő?

Nem tudom garantálni, hogy nem lesz kormányválság. Azt tudom, hogy bizonyos szintű kompromisszumkészségre van szükség. Nem lehet egy ilyen időszakban egy négypárti koalícióval kompromisszumok nélkül kormányozni, ez lehetetlen. Bárki beleáll ebbe a táncba, ezt tudnia kell. Ebben a koalícióban együtt kell működnie két politikailag halálos ellenségnek, a PSD-nek és a Mentsétek meg Romániát Szövetségnek is. Ilyen helyzetekben olyan vezetőre van szükség, aki képes megtartani a kormányzás kohézióját, képes egy irányba terelni a politikai erőket. Ha erre nincsen hajlandóság, vagy nincsen kompromisszumkészség, akkor előfordulhat az, hogy ismét kialakul egy kormányválság.

Mennyire nyomja rá a bélyegét a koalíció munkájára, hogy a PSD tisztújító kongresszus előtt áll?

Ennek a hatását nap mint nap érezzük, a PSD kommunikációjában is megmutatkozik, hogy a pártban most választási hangulat van. Ez nyilván nincs jól. Ha egy koalícióban vagyunk, akkor elfogadhatatlan az, hogy minden nap valaki hangosan bírálja részükről a kormányt.

Közben az RMDSZ is megkapja a magáét a választóitól. Beleolvastam a Facebook-oldalán hétfő este közzétett videóüzenetére érkezett több száz kommentbe, és elborzadtam a hangnemüktől. A legcivilizáltabb hozzászóló az volt, aki egy korábbi kampányüzenettel szembesítette önt. Az üzenet így szól: „Az RMDSZ nem fogja hagyni, hogy plusz adókat vessenek ki a polgárokra. Ebben nem engedünk kormányon!” Mi erre a válasza?

Ez volt a legnagyobb dilemmája az RMDSZ-nek akkor, amikor kormányon maradtunk az első félév után. Nem erre a gazdasági helyzetre számítottunk, és valószínű, hogy nem is láttuk volna ennyire tisztán a helyzetet, ha nem az RMDSZ-hez kerül a pénzügyminisztérium a múlt év végén. Akkor, amikor úgy döntöttünk, hogy kormányon maradunk, nyilvánvaló volt számunkra, hogy a kormánypártok tavalyi felelőtlen költekezése, a Románia számára szinte elviselhetetlen kamatköltségek, illetve az európai gazdaság megtorpanása teljesen új adatok ebben a képletben. Azért maradtunk az államfőválasztás után a kormányban és ebben a koalícióban, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk egy méltányosabb kormányzásért. Akkor már tisztában voltunk azzal, hogy a helyzet más, mint ahogy mi azt a kampányban láttuk. Akkor még az volt a két nagyobbik kormányzó párt narratívája, hogy nincs szükség áfaemelésre, mert jól áll az adóbehajtás és jól áll a büdzsé. Ez nem volt őszinte kommunikáció, hogy ne fogalmazzak másként, az akkori miniszterelnök és az akkori kormánypártok részéről. Bár láttam a költségvetés helyzetét, és láttam a veszélyeket, januárban pénzügyminiszterként azt mondtam, hogy én mindent megteszek azért, hogy Romániában 2025-ben ne legyen szükség adóemelésre. De nyilvánvalóvá vált, hogy az idei évre tervezett 2,5 százalékos gazdasági növekedés szinte megvalósíthatatlan. Közbejött Donald Trump vámpolitikája, a német gazdaság lelassulása, az ipari megrendelések csökkenése. Csökkent a fogyasztás, emiatt csökkentek az áfabevételek is. Ezek mind olyan fejlemények, amelyeket nem lehet naponta elmagyarázni. Jogos az emberek felháborodása, amikor azt mondják, hogy ti tavalyi egyet mondtatok, és idén mást csináltok, de a mostani helyzet minden szempontból teljesen más, mint amire számítottunk 2024-ben.

Ha a kormány ellenáll az AUR bizalmatlansági indítványainak és a koalícióban oldódnak a feszültségek, lesz-e harmadik deficitcsökkentő csomag?

Nagy valószínűséggel lesz, és abban már biztos nem lesz adóemelés. A központi közigazgatás átszervezése lesz a fő eleme. Különböző ügynökségek és hatóságok összevonása, a pazarlás megszüntetése, ami részben szerepelt az elhalasztott hatodik törvénytervezetben, amelyik 20 százalékos költségcsökkentést ír elő a központi intézményekben és a minisztériumok dekoncentrált intézményeiben. Ezzel fogjuk folytatni, és ezt még idén meg kell valósítani. A harmadik csomag másik nagyon fontos része a gazdaságélénkítő intézkedések lesznek. Mint említettem, perspektívát kell nyújtani a beruházóknak, azoknak a vállalkozásoknak, amelyek magas hozzáadott értéket teremtenek itt Romániában, mert enélkül nincsen gazdasági növekedés. Nem áll rossz pályán Románia, én biztos vagyok abban, hogy a régió összes országát gazdasági szempontból utol tudjuk érni. De ehhez kell egy 3-4 éves stabil gazdasági perspektíva.