Vízágyúval és könnygázzal verték szét a 2018-as diaszpóra-tüntetést, 2026-ban elévülhet az ügy

A 2017 januárjában indult Rezist-mozgalom, amely több százezres utcai tiltakozásokkal rázta meg Romániát a korrupciót védő törvénytervek ellen, 2018 augusztusában érte el csúcspontját. Akkor már hetek óta keringett a közösségi oldalakon a dátum: augusztus 10-én a külföldön dolgozó románok hazatérnek, hogy egyetlen, hatalmas tüntetésen mondjanak nemet a korrupcióra, a politikai cinizmusra és az igazságszolgáltatás leépítésére. Nem titokban szerveződött, nem volt gerillamozgalom, hónapok óta mindenki tudta, hogy több százezer ember készül a fővárosba, hogy a kormány épülete előtt betöltsék a Piața Victoriei-t. A diaszpóra szerepe ekkor értékelődött fel igazán: az addig lenézett idénymunkások, a töltöttkáposztás fazékkal Olaszországba, Spanyolországba ingázó napszámosok, a gyermekeiket hátrahagyó szülők, az építőtelepeken feketéző férfiak a román közélet új, komoly erejű politikai tényezője lettek egyetlen nap leforgása alatt.

A hatalom is tudta, mi közeleg. Akkor a Szociáldemokrata Párt (PSD) irányította az országot, papíron Viorica Dăncilă volt a miniszterelnök, valójában azonban Liviu Dragnea, a PSD elnöke mozgatta a szálakat. A belügyminiszter Carmen Dan volt, a bukaresti prefektus pedig Speranța Cliseru – mindannyian politikai bizalmi emberek. Az előző másfél év a hírhedt 13-as sürgősségi kormányrendeletről, az igazságügyi törvények sorozatos átalakításáról és a korrupcióellenes ügyészség (DNA) elleni támadásokról szólt.

A nap, amikor könnygázzal várták a fővárosba a diaszpórát

Augusztus 10-én délutánra a tér zsúfolásig megtelt. A hivatalos adatok 100 ezer fő körülire tették a résztvevők számát, a szervezők szerint azonban ennél jóval többen voltak. A hangulat kezdetben békés, szinte ünnepi volt: zászlókat lengető családok, transzparensekkel vonuló fiatalok lepték el a teret, tapsoltak, és kormányellenes, PSD-ellenes jelszavakat skandáltak. Követeléseik egyértelműek voltak: mondjon le a Dăncilă-kormány, Dragnea távozzon a közéletből, és a jogállamiságot súlyosan megcsorbító igazságügyi törvényeket vonják vissza.

Ahogy besötétedett, a feszültség nőtt. A rendőri sorfal előretolt állásokba húzódott, és a későbbi hivatalos narratíva szerint erőszakos elemek és focihuligánok vegyültek el a tömegben. Ezek lettek az ürügyek. Este fél 9 körül már könnygázgránátok repültek a tömeg fölött, majd jött a vízágyú, a gumibot és a roham. A parancsot a hivatalos kommunikáció szerint Speranța Cliseru, a főváros prefektusa adta ki este 11 óra és 11 perckor, de a katonai ügyészség nyomozása szerint valójában már 20 órakor megvolt az írásos utasítás, és utólag manipulálták az időpontot, hogy legalitást színleljenek.

A mérleg: 452 ember szorult orvosi ellátásra, köztük gyerekek és újságírók is voltak, sőt a tömeg közé keveredett turisták is, 70 ember szorult komoly kórházi ápolásra. A tiltakozás egyik résztvevője, a 68 éves Ilie Gâzea, néhány nappal később meghalt, miután a gázinhaláció szövődményeivel került kórházba – az állami kommunikáció azonban tagadta az összefüggést.

A kormány reakciója cinikus és ellenséges volt. Carmen Dan belügyminiszter és a csendőrség szóvivője jogos és szükséges intézkedésekről beszéltek. Dragnea odáig ment, hogy paramilitáris szervezésű akcióról, sőt puccskísérletről beszélt, amely szerinte Klaus Iohannis elnök érdekeit szolgálta. A PSD hivatalos közleményben anarchia szításával vádolta az az államfőt, aki akkor határozottan kiállt a tüntetők mellett, sokak szerint ez a szereplés alapozta meg a második elnöki mandátumát.

Az ellenzéki pártok a belügyminiszter és a csendőrség vezetőinek lemondását követelték, Klaus Iohannis pedig brutális, aránytalan és elfogadhatatlan beavatkozásnak nevezte az eseményeket. A nemzetközi reakciók sem maradtak el: az Amnesty International azonnali és független vizsgálatot sürgetett, az Európai Bizottság aggodalmát fejezte ki, több nyugat-európai politikus pedig a PSD európai szocialista családból való kizárását követelte.

A tüntetés másnapján újra tízezrek vonultak a térre, ezúttal komolyabb incidensek nélkül. A csendőrök felé fehér rózsát nyújtó tiltakozók képei próbálták ellensúlyozni az előző este füstbe és könnygázba burkolt román fővárost.

Román igazságszolgáltatás: aktatologatásból jeles

Az augusztus 10-i brutalitás után alig telt el pár nap, és már özönlöttek a panaszok: 2018 augusztusának végére 763 feljelentés érkezett a katonai ügyészséghez. A sértettek között voltak megvert újságírók, véletlenül odakeveredett járókelők, külföldről hazatért családok és idős emberek, akik a gáztól és a rohamcsendőrök ütlegeitől kerültek kórházba. A vádak visszatérő motívumai az aránytalan erőszak, jogtalan testi bántalmazás és a békés tüntetők elleni célzott támadás voltak.

A nyomozók gyanúsítottként idézték be az akció kulcsszereplőit: Laurențiu Cazan, az est akcióját levezénylő parancsnok, Sebastian Cucoș országos főparancsnok, Cătălin Sindile, a csendőrség második embere, illetve több tucat tiszt és altiszt került a vádlottak közé.

De a történet már itt kettévált. Miközben a közvélemény a csendőrök felelősségre vonását várta, az erőszakszervezet váratlan ellentámadásba kezdett: a DIICOT-nál feljelentést tettek „az alkotmányos rend megdöntésére irányuló kísérlet” gyanújával — vagyis a tüntetőket vádolták azzal, hogy ők próbálták megdönteni az államot, a kormányt, és anarchiát okoztak erőszakba torkolló tüntetésükkel. Ez a vádpont tökéletesen illeszkedett a kormány és a PSD narratívájához: már napokkal a tüntetés után puccskísérletként beszéltek az eseményekről, és ezzel próbálták legitimálni a rohamcsapatok brutalitását.

A két nyomozás így párhuzamosan futott: az egyikben a tüntetők voltak az áldozatok, a másikban pedig potenciális vádlottakként zaklatták őket. Ez a kettős keret évekig meghatározta a közbeszédet és a jogi eljárásokat is.

A tüntetőket vizsgáló dosszié – amelyben a hatalom „alkotmányos rend megdöntése” narratíváját próbálták alátámasztani – gyorsan kifulladt: a DIICOT 2020 júliusában kimondta, hogy nem volt puccskísérlet, és lezárta az ügyet.

Ezzel párhuzamosan a rendőri erőszak ügyében a DIICOT 2020‑ban a csendőrség felső vezetőit kivette az eljárásból – ezt 2021 márciusában a bíróság is jóváhagyta, ami óriási felháborodást váltott ki. Civil perek és fellebbezések nyomán 2021 nyarán megnyílt az út az újranyitásra, 2022 tavaszán a katonai ügyészség vette át és újrakezdte a nyomozást, 2023 augusztusában vádat emelt, 2024 októberében pedig a Katonai Fellebbviteli Bíróság véglegesen eldöntötte, hogy mehet a per az érdemi szakaszba a Bukaresti Katonai Törvényszékre.

A vádlottak közben sorra kértek halasztást: egészségi problémákra hivatkoztak, újabb iratokat toltak be, vagy egyszerűen nem jelentek meg; a bíróság ezeknek rendre helyt adott. A sértettek közben évről évre ugyanazt a mondatot ismételték az újságíróknak: „Tudjuk, hogy az ügy a végtelenségig húzódik, és félünk, hogy elévül, mielőtt kimondanák az ítéletet.”

Az augusztus 10. vagy másik nevén a diaszpóra dossziéja így lett a forradalom és a bányászjárások ügyeinek ikertestvére: nagy horderejű, politikailag kényes, évek óta húzódó ügy, amelyben a felelősségre vonás esélye minden hónappal csökken.

Amikor már nincs idő: versenyfutás az elévüléssel

Mint korábban már szó volt róla, öt év várakozás, tologatott akták és vitatott döntések után 2023 augusztusában a katonai ügyészség benyújtotta a vádiratot: tizenhat csendőr és tiszt került a vádlottak padjára, azonban egyetlen politikus ellen sem indult per. A dosszié ezzel végre átcsúszott a bírósági pályára, 2024 végén egy fiatal bíró vette át az ügyet, és tényleg nekifeszült a tempónak. Szorosabb ütemezéssel, a meghallgatások gyors egymásutánjával, kevesebb udvariassággal a halasztási trükkökkel szemben próbálta felgyorsítani az eljárást, mert az időkeret vészesen fogyott.

A civil aktivisták, köztük Marian Rădună is arról beszélnek, hogy végre látszik a szándék a gyorsításra; ugyanakkor ők maguk is hozzátették: későn jött, és talán már nincs idő arra, hogy ítélet is szülessen az ügyben. Mert a múló idő lett a legkeményebb ellenfél. Az egyes vádpontok különböző határidőkkel évülnek el: egyeseknél 2026 augusztusa, másoknál 2026 októbere a végső stop. Minden halasztási kérelem, minden egészségügyi okokra hivatkozó kibúvó, minden újonnan benyújtott irat egy-egy apró győzelem az alperesek számára a naptárral vívott csatában.

A „Corupția Ucide” hálózat közben évfordulós megmozdulást hirdetett a Piața Victoriei-re: „Megvertek, befújtak könnygázzal, és ha nincs ítélet 2026-ig, megússzák, amit tettek” – írták, arra emlékeztetve mindenkit, hogy egy demokratikus tüntetés fulladt erőszakba, amikor aránytalan szétverték, és vízágyúval, könnygázzal oszlatták a tömeget. Az ügyészi számlálás szerint 433 sérült maradt a tér kövein. A felhívás ezért is próbálja felrázni a közvéleményt: „Ha 2026-ban nem születik ítélet, poros aktává válik az ügy” – írják.

A rendszer karrierrel, különnyugdíjakkal kárpótolta az érintetteket

Az Europa Libera portál egy évvel korábban, 2024-ben utánajárt, hogy a vádlottak névsorán szereplők karrierjében mi történt az elmúlt években, az ominózus 2018. augusztus 10. óta.

Laurențiu Cazan, az akció parancsnoka a botrány után előbb felfelé bukott, majd ide-oda helyezték: volt fővárosi csendőrfőnök, visszatért helyettesnek, megjárta a Prahova megyei parancsnokságot, és évekig a bukaresti főigazgatóság rendészeti helyetteseként dolgozott. Közben többször is elmondta, hogy „ma is ugyanúgy” járna el. Értékelni kell: ritka őszinte mondat, amely egy egész intézményi kultúrát ír körül.

Sebastian Cucoș, az országos parancsnok 2019–2020-ban még vissza-visszatért vezető pozíciókba, majd 2020 tavaszán, 46 évesen egészségügyi okból nyugdíjaztatta magát. Cătălin Sindile hasonló pályát futott: leváltás, visszahelyezés, majd korai nyugdíjazás nem sokkal a negyvenharmadik születésnapja után.

A per árnyékfigurája, a szellemként emlegetett Cătălin Paraschiv, a fehér inges brigádparancsnok, aki látványosan irányította a terepen a csendőröket, mégsem került a vádlottak közé. 2019-ben Cernavodára helyezték át, 2022-ben ő is nyugdíjba ment. Speranța Cliseru prefektus, akit a parancs körüli ellentmondásoknál újra és újra előhúztak, politikai állomáshelyek között mozgott, tanácsadói és vállalati felügyelőbizottsági szerepeket kapott. A politikai felelősség csúcsán elhelyezkedő politikusok — Liviu Dragnea, Carmen Dan és a kormánytagok — jogilag érintetlen maradtak, a vádiratban nincs egyetlen politikai név sem.

Ha mindezt egymás mellé tesszük, kirajzolódik a rendszerlogika: a brutális tömegoszlatás után nincs intézményi katarzis, csak áthelyezések, korai nyugdíjazások, busás speciális nyugdíjakkal, vagy új pozíciók ugyanabban az ökoszisztémában. Augusztus 10. tehát, akárcsak a forradalom dossziéja, vagy a bányászjárások elhúzódó ügye arra is jó, hogy lássuk, hogyan kezeli az állam a saját hibáit: saját embereit, verőlegényeit óvja, nem a polgárait.

(Felhasznált források: Hotnews, Europa Libera, G4Media, Wikipedia, Reuters)