Az FK Csíkszereda sikerét elemezték Tusványoson, és kiderült, a székely Bilbao nemcsak focizik, hanem politikai küldetést teljesít

Orbán Viktor szerdán landolt Bukarestben, volt egy rövid informális találkozója Ilie Bolojan miniszterelnökkel, majd Székelyföld felé vette az irányt, ahol a szombati beszéde előtt pénteken focimeccset fog nézni. Az FK Csíkszeredának szurkolhat, aki a bukaresti Rapid ellen játszik. A frissen feljutott székelyföldi csapat kifejezetten kérte a román szövetségtől, hogy a SuperLiga harmadik fordulóját hazai pályán játszhassa – „egy helyi esemény” miatt. Az FK Csíkszereda ugyanis nemcsak sportcsapat: a klub és a köré épített futballakadémia az elmúlt években több milliárd forintnyi magyar közpénzből vált a nemzetpolitika gyakorlati eszközévé. A Tusványoson tartott sporttematikus kerekasztal-beszélgetésen Szondy Zoltán klubelnök, Zsigmond Barna Pál fideszes politikus és Szép Zoltán, a klub egykori sajtófőnöke arról is beszélt, hogyan fonódik össze a sport, a lojalitásépítés és az identitáspolitika. Ott voltunk, és meghallgattuk.

A beszélgetést Csinta Samu újságíró vezette, aki a fideszes politikusnak a nemrég elindított új, Transzilván nevű médiaprojektjében is érdekelt. A közösségi platformokra optimalizált tartalomgyár célja a magyar kormányzati üzenetek terjesztése az erdélyi magyar közönség felé, a projektet a Magyar Hang szerint jelentős magyarországi közpénzekből finanszírozzák. Csinta és Zsigmond így egyszerre a színpad és a propaganda háttere mögött is jelen vannak: egyikük a videós tartalmak arca, másikuk a politikai összekötő.

Ezért is ültünk be a tusványosi kerekasztalra: hogy testközelből halljuk, miként keveredik a sport, politika és a nemzetstratégia egyetlen mondatban, és milyen világképet rajzolnak közösen a pálya széléről. Zsigmond Barna Pál korábban nyíltan bírálta a romániai magyar közszolgálati médiát, amiért szerinte nincs elég pozitív tartalom a műsorokban a Fideszről, Csinta Samu pedig jelenleg is a Mandiner és a Magyar Nemzet szerzője. Az FK Csíkszereda köré épített nemzeti sportprojekt így nemcsak futballszakmai, hanem világos politikai üzeneteket is hordoz, és ennek a kerettörténetnek ők ma már nemcsak narrátorai, hanem aktív alakítói is.

A harmadik szereplő, Szondy Zoltán, az FK Csíkszereda elnöke sem elhanyagolható figura, ha a sport és politika találkozási pontjairól van szó. A Székelyföldi Labdarúgó Akadémiát irányító klubvezető a legnagyobb határon túli magyarországi sporttámogatások kedvezményezettje: az Átlátszó Erdély gyűjtése szerint az akadémia három pályázata összesen 4,5 milliárd forint (mintegy 11 millió euró) támogatást nyert el 2024-ben a Bethlen Gábor Alaptól. A kezdetek is beszédesek: Szondy első, kétoldalas kérelmét 2013-ban gyakorlatilag villámgyorsan jóváhagyták, a döntés mögött pedig már akkor ott sejlett a felcsúti Puskás Akadémia és Mészáros Lőrinc árnyéka.

A támogatások azóta is bőségesen áramlanak: stadion, bentlakás, műfüves pályák, világítás – a csíkszeredai központ mellett több székelyföldi városban is megépültek az alközpontok. A rendszer jól működik: az FK nemcsak futballcsapat, hanem regionális fejlesztési projekt, a nemzetpolitika gyakorlati eszköze, ahol a kedvezményes honosítás és a magyar állami infrastruktúraépítés kéz a kézben jár.

A klub identitását és működését meghatározó modellről Szondy úgy fogalmazott: „mi a saját kutyánkkal vadászunk” – vagyis az FK a saját nevelésű játékosaira és stábjára épít. Ez nem csupán sportszakmai döntés, hanem politikai vállalás is. Zsigmond Barna Pál ezt a gondolatot erősítette meg, amikor visszaemlékezett arra az időszakra, amikor csíkszeredai főkonzulként „derékig benne volt” az akadémia és a klub felépítésében. A sport – mint mondta – 2010 után jelent meg új elemként a magyar nemzetpolitika eszköztárában, mert „nevel, megtart, és magyarul ad lehetőséget sportolni”. Az a cél, hogy a határon túli gyerekek ne csak magyarul tanuljanak, hanem magyarul sportoljanak is.

A klubalapítás „szentháromságát” a fideszes képviselő három névvel írta le: Ráduly Róbert akkori csíkszeredai polgármester infrastruktúrát biztosított, Szondy Zoltán menedzsmentmodellt hozott, Mészáros Lőrinc pedig a pénzt. „Ez a három aláírás szerepel azon a szerződésen, amellyel minden elindult” – hangzott el. A Bethlen Gábor Alaptól érkező támogatások már a kezdetektől, szinte akadály nélkül érkeztek: a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia többmilliárd forintot kapott az elmúlt években, a magyar állami pénzek mellett a Puskás Akadémia és magánalapítványok – köztük Mészáros adományai – is szerepet játszottak a rendszer felépítésében. Ez a struktúra a székelyföldi utánpótlás-nevelés mellett regionális hálózatot is jelent, a csíkszeredai központ mellett több székelyföldi alközponttal és infrastruktúra-fejlesztéssel.

A klub a saját nevelés-stratégiáját egy konkrét nemzetközi példával támasztja alá: a baszk Athletic Bilbao modelljével. Ez a párhuzam nemcsak sportszakmai, hanem politikai jelentéssel is bír: az Athletic Bilbao a baszk identitás és autonómia szimbóluma, amely tudatosan épít kizárólag baszk származású játékosokra. Amikor a csíkszeredai klub ugyanezt a logikát követi, a „székely Bilbao” metafora tulajdonképpen politikai állítás is: az erdélyi magyar közösség önálló struktúrákra, saját nevelésű sportéletre, autonóm intézményrendszerre törekszik. A futball ebben az értelmezésben nem cél, hanem eszköz.

Szép Zoltán, aki éveken át volt a klub sajtófőnöke, arról beszélt, milyen nehéz volt ezt a modellt a román közvélemény felé kommunikálni. Egy korai esetet említett: amikor a bukaresti Rapid elleni meccs előtt egy magyar nyelvű Facebook-poszt félrefordítása után futótűzként terjedt, hogy a csapat azt írta ki, amikor Bukarestbe ment, hogy „külföldön játszik”. Szépre hárult a klub akkori sajtósaként a tűzoltás feladata. „A román közeg nem érti a székely Bilbao logikáját” – vonta le most a következtetést –, szerinte a román sportújságírók is folyamatosan a kötekedést keresik.

Szondy Zoltán klubelnök szerint teljesen természetes, hogy Székelyföldön, ahol a lakosság több mint 80 százaléka magyar, az akadémián is túlnyomórészt magyar gyerekek fociznak, és a képzés magyar nyelven zajlik. Úgy vélte, ahogyan az erdélyi magyarságnak megvannak a maga kulturális intézményei, úgy joga van saját sportintézményeket is létrehozni. Kijelentette: szerinte az a normális, ha a klub saját nevelésű játékosokat foglalkoztat, és ezért saját jövedelmének egy részét is hajlandó volt felajánlani azoknak, akik ezt a filozófiát továbbvinnék.

Zsigmond Barna Pál ezt a nemzetpolitikai szempontokkal egészítette ki, és párhuzamot vont a Dunaszerdahelyi DAC és a topolyai TSC klubokkal, amelyek hasonló közösségi szerepet töltenek be más határon túli magyar régiókban.

A beszélgetés végén Szondy Zoltán klubelnök az FK Csíkszereda idénykezdéséről és a csapat előtt álló kihívásokról beszélt. Nem temetné a csapatot, hiszen még 28 forduló hátravan, és szerinte a kiesés sem világvége, az élet akkor is megy tovább. A közösségi támogatást nem a kommentek vagy a nézőszám alapján méri, hanem abból, hány szülő adja be gyermekét az akadémiára – jelenleg ötezer gyerek sportol náluk. Ha ki is esnek, új generációt építenek tovább. Kiemelte, hogy a közeljövőben két U15-ös tornán is pályára lépnek, Csíkszeredában és Topolyán.

Szép Zoltán emlékeztetett: tíz éve az FK még a harmadik ligában szerepelt, azóta pedig hatalmas utat tett meg. A klub filozófiája ma is az utánpótlásra épül, és szerinte a fiatalok fejlődése fontosabb, mint az első csapat pillanatnyi eredménye.

A beszélgetés zárásaként mindenkit arra kértek, vázolja fel a legoptimistább jövőképet. Szondy szerint a csíki és székelyföldi foci hosszú távon nyerhet ezzel a modellel. Példaként több olyan játékost is említett, akik már első osztályú klubokban játszanak, és úgy véli, sok tehetség debütál majd a felnőttcsapatban is.

Zsigmond Barna Pál hozzátette: bízik abban, hogy a klubvezetés tudása és tapasztalata elegendő lesz ahhoz, hogy jó időzítéssel és arányban építsenek be rutinosabb játékosokat is, ha ez szükséges a bennmaradáshoz.

Szondy ugyanakkor önkritikusan megjegyezte: ő maga inkább pesszimista, és már azzal is elégedett lenne, ha a felnőttcsapat bent maradna. Ha viszont a női csapat megnyeri a bajnokságot, talán jövő ilyenkorra ő is derűlátóbb lesz.

Mire azonban a közönség kérdezhetett volna, már elkezdődött a hangpróba a tusványosi nagyszínpadon, így a pénteki mérkőzésre vonatkozó kérdésünket – hogy nem tartanak-e attól, hogy egy ilyen meccs a sport helyett egyfajta magyar–román politikai összecsapássá válik – már nem tudtuk feltenni.