Bíró Barna Botond először részletezte, mit lát a parajdi katasztrófa mögött

A parajdi sóbányát sújtó katasztrófa két hónapja óta húzódik, miközben az érintett állami és megyei szereplők egymásra mutogatnak. Most először Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke nem egymondatos Facebook-posztban és 30 másodperces reelsekben, hanem hosszú interjúban beszélt arról, hogy valójában mekkora a baj. A Székelyhonnak adott interjúból kiderül, rendszerszintű bénultságról és politikai kockázatkerülésről van szó.

Persze, benne vannak a szokásos politikusi körök is, és arról is beszél, hogy az RMDSZ és az RMDSZ-es politikusok megtettek minden tőlük telhetőt, és bátorító félmondatokkal biztatja is az embereket, de ha lehántjuk a kötelező szépítő jelzőket, marad a valóság, amit – úgy tűnik – Bíró Barna Botond már nem tud kizárni. Most először mondja ki, hogy a helyszíni valóság és a hivatalos jelentések nem egyeztek, és hogy emiatt ő személyesen visszavonult a helyszínről. Ez önmagában is súlyos állítás – de az interjúból az is egyértelmű, hogy hibáztatja a sóbányát, a vízügyet, a központi kormányzatot és a sajtót is, miközben saját politikai felelősségét nem vállalja.

Bíró Barna Botond szerint a parajdi sóbányát üzemeltető Salrom vezetése évek óta következetesen ugyanazt a választ adta minden válsághelyzetre: „Van baj, de kezeljük.” Az idei vízbetörés kapcsán elmondta, hogy az általa látott helyszíni tapasztalatok és a katasztrófavédelmi bizottság másnapi hivatalos jelentései nem fedték egymást. Ezért – saját döntése alapján – nem ment vissza Parajdra:

„Azt a döntést hoztam, hogy én ehhez nem szeretnék asszisztálni, ezért nem megyek Parajdra addig, amíg a vízügy és a sóvállalat a felelősség hárításán gondolkodik, és nem a probléma megoldására törekszik.”

Bíró hangsúlyozta: a bánya ügyében a megyei tanácsnak nincs hatásköre, a felelősség a megyei prefektusé, aki a katasztrófavédelmi bizottság vezetője. Ugyanakkor szerinte ő – megválasztott vezetőként – az emberek hangját képviselte, és ezt többször el is mondta a testület ülésein.

Az interjú során több ponton is kiderül, hogy a Korond-patak elterelésén dolgozó kivitelező cég tapasztalatlan, gépeket és gépészeket bérel, és a munkálatokról sokszor nem egyeztetnek előzetesen senkivel. Az engedélyek hiánya és a koordinálatlanság miatt napokra leáll a munka, miközben hivatalosan katasztrófahelyzet van.

A legsúlyosabb megállapítása így hangzott:

„Ez egy nagyon-nagyon veszélyes terep, mert süllyed, beomlások vannak, ezért a sóvállalat direkt odaítéléssel miért nem olyan vállalkozót hoz, amelyik a legjobb?”

Ez inkább költői kérdés, nem konkrét vád vagy állítás. Ennél erősebben nem ment bele – nem állította, hogy a cég hibázott vagy hogy felelős lenne a kialakult helyzetért.

Bíró három lehetséges megoldást vázolt:

• A Salrom és az országos vízügy vezetésének leváltása.
• Az interminiszteriális bizottság hatásköreinek kiszélesítése.
• Rendkívüli állapot elrendelése és katonai irányítás.

Ezek egyenként is súlyos beismerései annak, hogy a jelenlegi rendszer nem működik válsághelyzetben. Bíró Barna Botond ezeket az aggályait korábban is megfogalmazta, de most először beszélt róluk ilyen részletességgel nyilvánosan. A beszélgetés alapján az is érzékelhető: hiába próbálkozik, sem a pártjából, sem azon kívül nem kap látható támogatást ezekre, noha a terepen tapasztalható szervezetlenség, szakmai kapkodás és a döntések elhúzódása már nyíltan látható és dokumentált probléma.

Azt sem fejtette ki, miért tartózkodott az RMDSZ a parlamenti vizsgálóbizottság felállításának szavazásánál – a kérdésre csak annyit mondott, hogy nem egyeztettek a szavazás előtt, és szerinte a javaslatot benyújtó AUR politikai cirkuszt csinált volna az ügyből, egyébként erről beszélt Csoma Botond is egy rövid videóban, amelynek érveit Tókos Levente cáfolta a Transtelexen publikált véleménycikkben.

Az interjúból az is kiderül, hogy a hivatalos adatok szerint Parajdon 2024-ben gyakorlatilag nem volt bejelentett turizmus. A hivatalosan bejelentett szálláshelyek kihasználtsága egy számjegyű. Ennek következménye, hogy az állami támogatásból is csak az kap, aki lejelentette a forgalmát.

Bíró szerint:

„A Booking-típusú foglalások és a tényleges lejelentések között négyszeres a különbség.”

De nem csak a be nem vallott vendégek okozzák a torz képet. A látogatók többsége gyógyászati céllal érkezett, nem klasszikus turista volt. Ők nem hotelekben laknak, hanem apartmanokban, nem fogyasztanak úgy, mint a turisták – így a gazdasági hatás is más.

Ez nem új jelenség, de eddig senki nem mondta ki: Parajd nem turisztikai célpont volt, hanem egy gyógyászati célú látogatási pont. Az a felismerés, hogy a turizmus papíron nem létezik, most vágja arcon a vállalkozókat, amikor támogatást szeretnének.

Bíró többször is hangsúlyozza: a megyei tanácsnak nincs hatásköre a bánya ügyében, és még a helyi önkormányzat is tehetetlen, mert a bánya állami kezelésben van. Ugyanakkor az is elhangzik: 400 ezer lejes támogatást már megszavaztak Parajdnak, és a tanács turisztikai kampányokkal próbál segíteni.

A kérdés inkább az: ha ennyire nincs hatásköre, akkor miért nem szólalt meg korábban, amikor még lehetett volna nyomást gyakorolni? Bíró elismeri: az állami szervek hallgattak, ő pedig magára maradt – de a rendszer hallgatása részben politikai alku, részben stratégiai kivárás is lehetett.

A tanácselnök szerint az előttünk álló 1–2 év nagyon nehéz lesz, és túlélésre kell berendezkedni. De hogy mi történik azokkal, akik most nem kapnak támogatást, vagy már most a csőd szélén állnak – arra nem született egyértelmű válasz.

„A mostani helyzet meg fogja rostálni a vállalkozókat” – ismerte be a megye tanácselnök, hogy a helyzet enyhén szólva is tragikus.