A halászati ügynökség szerint a sószennyezés miatt évekre eltűnt az élet a Kis-Küküllőből

Kristály Tibor, az Országos Halászati és Akvakultúra Ügynökség (ANPA) Székelyföldért felelős képviselője pénteken felmérte, milyen mértékben károsította a parajdi sóbánya katasztrófája a Kis-Küküllő élővilágát. Mint a szakember előzetesen a Transtelexnek jelezte, a helyzet katasztrofális: a sóval szennyezett szakaszon a biodiverzitás gyakorlatilag teljesen megsemmisült.

Elmondása szerint az elmúlt napokban a Korond-pataka felől sós árhullám söpört végig a Kis-Küküllőn, amitől a víz szürkésbarnává, zavarossá vált, és a halak tömegesen elpusztultak. A gyors sodrású sós vízben azonban a haltetemek gyorsan bomlásnak indultak, így a terepmunkát végző szakemberek több helyszínen nem találtak semmit, összesen is mindössze 20–25 elpusztult halat gyűjtöttek össze. Élő halat az ügynökség nem észlelt.

„Mire mi odaértünk, élő halnak már nyoma sem volt” – jelentette ki Kristály. A fél vödörnyi tetemet a Korond-patak és a Kis-Küküllő összefolyásától mintegy 500 méterre találták. Hozzátette: a Maros megyei vízügy munkatársai is hasonló mennyiséget találtak, ők Erdőszentgyörgy felől végeztek terepfelmérést. A döglött halakat az állategészségügynek adták át megsemmisítésre.

A szakember sajátos módszerrel is ellenőrizte a víz sósságát: ujját a folyóba mártva megkóstolta a vizet. Mint mondta, borzasztó íze volt – sokkal sósabb, mint a tengervíz. „Óriási a víz sótartalma. Azokon a köveken, amelyeket megsütött a nap, olyan mértékben kivált a só, mintha az ember az ebédlőasztalról rázta volna le a sót” – fogalmazott.

Kristály Tibor szerint a helyzet mindenkit elszomorít: emberi mulasztás következtében a folyó élővilága teljesen kipusztult az érintett szakaszon. Ugyanakkor cáfolta Magyari Lajosnak, az Udvarhelyért Tesszük Civil Akciócsoport (UTCA) alapítójának azt az állítását, miszerint a hatóságok hamarabb is léphettek volna a nagyobb sóhullám előtt, és ezzel megmenthették volna a halakat.

A szakember nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy egyes halak már a sószennyezés vagy a sóáramlat előtt elmenekültek, és felúsztak a folyón, vagy le az áramlaton, de mint mondta, a szennyezés gyorsabban terjed, mint amilyen gyorsan a halak úsznak.

Állítása szerint már a kisebb sókoncentráció is súlyosan érintette a folyó élővilágát: a halak megbetegedtek, és akkor is elpusztultak volna, ha nem éri őket a későbbi sós árhullám. Ráadásul, ha a beteg halakat más élővizekbe telepítik át, az ottani ökoszisztémát is veszélybe sodorhatták volna.

Az ökológiai katasztrófa következményeiről szólva Kristály kiemelte: a Kis-Küküllő érintett szakaszán évekre eltűnt a biodiverzitás. Még ha a szennyezés meg is szűnik, a só visszamarad az iszapban és a meder kövein. A folyómeder kotrása nem jelent megoldást, sőt, még súlyosbíthatná a helyzetet – ezért csak hosszú idő után, a folyó saját sodrása tisztíthatja ki a felhalmozódott szennyeződést.

Amint ez megtörténik, Kristály szerint a civil szervezetek is szerepet vállalhatnak az élővilág helyreállításában, például az őshonos halfajok visszatelepítésével. Ehhez azonban előbb pontosan fel kell mérni, milyen fajok éltek korábban a folyóban, és milyen számban.

Kristály Tibort pénteken az UTCA halmentő akciója miatt kerestük meg, akik hálóval, tartályokkal, autókkal akartak volna segíteni, de a helyszínre érve belátták, hogy már nincs mit megmenteni.