Nacsa Lőrinc konkrét támogatás helyett leginkább ötleteket és ígéreteket hozott a parajdi károsultaknak

Hétfő délután öt órára hirdették meg Parajdon a válsághelyzetről szóló lakossági fórumot, ahová már a kezdés előtt gyülekezni kezdtek az érintett lakosok. A találkozóra Nacsa Lőrinc, a magyar kormány államtitkára is megérkezett, akit Nyágrus László polgármester, Bíró Barna Botond megyei tanácselnök és Antal Lóránt szenátor kísért. Nacsa közvetlenül Háromszékről érkezett, ahol az árvízkárosultak megsegítésére bejelentett egy tízmillió forintos magyar kormánytámogatást, és közös fotón is szerepelt Tamás Sándor megyei elnökkel. Parajdon – saját elmondása szerint – azért volt jelen, hogy személyesen tájékozódjon a válsághelyzetről, beszéljen az érintettekkel, és jelentést állítson össze a magyar kormány számára a lehetséges beavatkozási és segítségnyújtási pontokról.

Nacsa elsősorban együttérzését fejezte ki a parajdiaknak, felidézve, hogy két éve gyermekeivel turistaként járt a bányánál. „Ott vagyunk önök mellett, és amiben tudunk, segítünk” – mondta, majd hangsúlyozta: Magyarország támogatja Hargita megye turisztikai kampányát, amelynek célja a Sóvidék szezonjának megmentése. A kampány online és offline felületeken is megjelenik majd Magyarországon.

Nacsa ígéretekkel és a nemzeti összefogás szlogenjével érkezett

A bejelentések közé tartozik, hogy a magyar közmédia június 4-én, a nemzeti összetartozás napján egész napos műsorfolyamban számol be a helyzetről, egybekötve egy adománygyűjtéssel a károsultak számára. Bár az akció nem példa nélküli, sokan megkérdőjelezik, hogy ez valóban elégséges-e egy ekkora horderejű krízisben. A román állam ugyanis már kiutalt 300 millió lejt a válságkezelésre – ehhez képest Nacsa Lőrinc adománygyűjtésről, javaslatkészítésről és jövőbeli kampányokról beszélt.

A fórumon helyi vállalkozók is felszólaltak: egy parajdi fiatal szerint az egészségturisztikai szolgáltatások nem pótolhatók a bánya nélkül. Szerinte egy hatalmas, mesterséges sószoba segíthetne legalább részben fenntartani a kezeléseket. Nacsa ezt jó ötletnek nevezte, hasonlóan ahhoz az elképzeléshez, amely egy kalandpark vagy kilátó építéséről szól – bár megjegyezte, ezek megvalósításához turisztikai szakértőkre és konkrét tervezésre van szükség.

Miközben a szolidaritás szavai nem maradtak el, sokakban felmerült a kérdés: mikor lesz ebből valódi segítség, konkrét intézkedés? A kormányzati szereplők – magyarok és románok egyaránt – sorra látogatnak a helyszínre, fórumokat tartanak és bejelentéseket tesznek. A közösség azonban továbbra is arra vár, hogy a gesztusokat tettek, a szavakat pedig források és felelősségvállalás kövessék.

Miután a fórum elején feltett kérdések és felvetések gyorsan elfogytak, Bíró Barna Botond vette át a szót, hogy a parajdiakat gondolkodásra ösztönözze. Arra kérte a jelenlévőket, hogy ne kizárólag hosszú távú, infrastrukturális beruházásokban gondolkodjanak, hanem inkább az élményalapú turizmusban, amely – mint fogalmazott – a jelenkor egyik legfontosabb trendje. A cél szerinte az, hogy az embereknek legyen miért idejönniük, és legyen valami, amiért néhány napot is eltöltenének a térségben. Hangsúlyozta: emellett párhuzamosan egy hosszú távú stratégiát is ki kell dolgozni arra az esetre, ha a bánya tartósan zárva maradna.

Nacsa Lőrinc ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogy most elsősorban a biztonságra és a gyors, rövid távú megoldásokra kell koncentrálni. Hosszabb távon viszont el tudja képzelni, hogy a Sóvidék több településén is sószobák épüljenek. Ezek – szerinte – nem éveket igénylő nagyberuházások, hanem akár gyorsan megvalósítható projektek is lehetnek, amelyek részben pótolhatják a bánya gyógyhatásait, ha az hosszabb ideig zárva marad.

Mentőötletek: sószobák és parajdi kövek

Bíró Barna Botond szerint egy ilyen sószoba kialakítása körülbelül 15 ezer euróba kerül. Bár az egészségügyi hatékonyságát nem tartja kiemelkedőnek, marketingeszköznek ő is hasznosnak gondolja. Azt viszont problémásnak tartaná, ha a parajdi helyzetről szóló hírek idővel már nem számítanának országos hírértékű eseménynek.

A lakossági fórumon Bíró Barna Botond megemlítette, hogy a turizmus megmentése kommunikációs szempontból is kulcskérdés: mint mondta, van egy ismert influenszerük, Răzvan Pascu, aki már a kilakoltatások hírére jelezte, hogy ez komolyan visszavetheti a térség turisztikai megítélését. Ekkor Nacsa Lőrinc ismét a turizmus fontosságát hangsúlyozta, és arra terelte a szót, hogy hosszabb távon összehangolt fellépésre van szükség.

Egy helyi vállalkozó vette át a szót, aki azt javasolta: ahelyett, hogy az egyes szereplők – például a bánya és az alternatív szolgáltatók – egymás konkurenciái lennének, inkább közös stratégiát kellene kialakítani. Szerinte többféle turizmus élhet egymás mellett és erősítheti is egymást: a gasztronómiai, az utaztatós, a szálláshelyi és az egészségügyi turizmusnak közösen kellene gondolkodnia a jövőről.

Miközben a hozzászólók a lehetőségeket sorolták, nem mindegyik politikus volt érdekelt ezeknek a meghallgatásában, Antal Lóránt szenátor például végig a mobiljába mélyedve ült.

Végül Nacsa – kissé váratlanul – egy marketingötletet is bedobott: szerinte a búcsú idejére érdemes lenne parajdi „emlékköveket” árusítani 5–10 euróért, ezzel is bevonva a segítségnyújtásba a Magyarországról érkező zarándokokat. Mint mondta, mintegy tízezer magyar fog Parajdon áthaladni a következő időszakban, és egy „Egy darab Parajd” elnevezésű kampány akár jelentős támogatást hozhat – de ehhez szerinte vállalnia kellene valakinek a szervezést.

„Nem sörnyitót, nem kulcstartót kell árulni, mert arra nincs idő legyártani. Hanem kis köveket, cetlivel: ez egy darab Parajd, és te segítettél” – mondta, hozzátéve, hogy több tízezer magyar zarándok fog áthaladni a térségen a hétvégén, és sokan közülük segíteni szeretnének, csak nem tudják, hogyan. Nacsa szerint ha ezt valaki helyben felvállalja és egy erre létrehozott turisztikai alapba befolyik az összeg, az nem csak anyagi támogatás, de fontos üzenet is lehet. „A turizmusból nem lehet kihagyni az embert, most érzelmi lehetőség van mindenkit külön megszólítani” – hangsúlyozta, utalva a marketing alaptéziseire.

Bíró Barna Botond ehhez kapcsolódva azt mondta: „a turizmus sztori”, és Parajdnak is szüksége van egy új narratívára, amit meg lehet mutatni és el lehet mesélni. Példaként a Drakula-jelenséget hozta fel, amit Románia és Erdély szerinte még mindig nem használ ki eléggé, pedig komoly vonzereje lehetne. Hozzátette, hogy marketing szempontból a sószoba-kezdeményezés vagy épp a parajdi kő akció jól illeszkedik egy olyan narratívába, amely nem a veszteségről, hanem a megmaradásról, az újrakezdésről szól. A cél, hogy Parajd ne csupán hír maradjon, hanem élmény is – különösen most, amikor az itt töltött pár nap segíthet a térség túlélésében.

A medvék és a „méregzöldek”

A lakossági fórum egyik későbbi pontján a parajdi lakosok aggodalma a medvék jelenlétére is kiterjedt. Többen felvetették, hogy a környéken rendszeresen felbukkanó nagyvadak miatt sok turista – főként családosok – már most is kerülik az erdei ösvényeket, a természetközeli szállásokat pedig egyre nehezebb értékesíteni. A félelem valós: a medvék több ízben is bejártak a falu szélére, és volt, akit személyesen is ért kellemetlen közelség.

Nacsa Lőrinc a felvetésre úgy reagált, hogy néhány medve akár turisztikai értékké is válhatna – például medveleseket lehetne szervezni, ami Nyugat-Európában több helyen is sikeres modell. Szerinte a helyzet nem feltétlenül csak veszély, hanem lehetőség is lehet, ha megfelelően kezelik. Emlékeztetett arra is, hogy már léteznek jogszabályi keretek, amelyek segíthetik az önkormányzatokat a medveprobléma kezelésében.

Bíró Barna Botond ehhez kapcsolódva a volt környezetvédelmi miniszter, Tánczos Barna idején elfogadott törvényre hivatkozott, amely – szavai szerint – „a polgármesterek kezébe adott eszközt”, még akkor is, ha az „a zöldek tiltakozása ellenére” született. A megfogalmazás itt már érezhetően politikai színezetet kapott, és kritikusan elhatárolódott azoktól a környezetvédő szervezetektől, amelyek álláspontja szerint a természetvédelmi szempontokat figyelembe kell venni még akkor is, ha közben turisztikai vagy gazdasági érdekek sérülnek.

A megjegyzés különösen problémás volt abban a közegben, ahol egyébként is több fronton zajlik felelősséghárítás a zöldek irányába – például a Korond-patak korábbi elterelési munkálatainak elmaradása kapcsán is próbálnak rájuk mutogatni. Ugyanakkor egy ilyen bonyolult természeti, gazdasági és társadalmi krízis esetén az efféle kijelentések könnyen olaj lehetnek a tűzre, és elterelhetik a figyelmet azokról a rendszerszintű mulasztásokról, amelyek valóban szerepet játszottak a bánya mostani válsághelyzetének kialakulásában.

Wellnessközpont, mint turistavonzó

Egy helyi vállalkozó a parajdi wellnessközpont helyzetére hívta fel a figyelmet. Mint elmondta, a létesítmény a sóbánya után a második legnagyobb turisztikai vonzerő a településen, éves szinten mintegy 136 ezer látogatót vonz. A mostani válsághelyzetben ők is jelentős forgalomcsökkenéstől tartanak, ezért kérte mind a román, mind a magyar kormány támogatását annak érdekében, hogy a fürdőkomplexum is részesüljön valamilyen gazdasági segítségben.

A vállalkozó hangsúlyozta: eddig nem volt alkalmuk kormányzati pénzekhez jutni, pedig közvetetten ők is súlyosan érintettek a bánya bezárása és az elmaradó turisták miatt. Bíró Barna Botond tanácselnök válaszában megerősítette, hogy a ma bejelentett román kormányzati segélycsomagból a wellnessközpont is részesülhet, ha jogosultságát alátámasztják.

Nacsa Lőrinc hozzátette: ilyen típusú, közvetetten érintett szolgáltatókat egy külön listán kellene nyilvántartani, hogy pontosan látható legyen, hol és milyen beavatkozásra van szükség. Ígéretet tett arra is, hogy ezek az adatok bekerülnek majd abba a jelentésbe, amelyet a magyar kormánynak készít a helyi igények alapján.

Parajd-kártya és egyéb ötletek a folytatáshoz

A lakossági fórum második felében is felmerültek egész jó ötletek és javaslatok, ám a konkrét megoldási menetrend továbbra is hiányzott. Antal Lóránt szenátor szerint több elképzelés is napirenden van a jövővel kapcsolatban, de amíg akár csak egy százalék esély is van arra, hogy a sóbányát megmentsék, arról kell beszélni. Mint fogalmazott, egy szakértői munkacsoport dolgozik a lehetséges megoldásokon, az ő eredményeiket kell kivárni.

A megyei tanácselnök, Bíró Barna Botond szerint a turizmus jövőjét nem szabad kizárólag a bányától függővé tenni. A sóbánya szerinte „így vagy úgy, de használható lesz”, de minél tovább húzódik a Korond-patak elterelése, annál nehezebb lesz az állapotát megőrizni. Elhangzott az is, hogy a hatóságok olyan területet keresnek, amelyet megvásárolva egy engedélyezett sós vizű tóvá alakíthatnának, ahová a bánya vizét biztonságosan ki lehetne vezetni.

A találkozón szóba került egy adóamnesztia bevezetése is a sóvidéki vállalkozók számára, illetve egy Parajd-kártya ötlete, amelyet a román állam adhatna ki, és a turisták kedvezményesen használhatnák a helyi szolgáltatóknál. Ezek a szolgáltatók cserébe mentesülnének bizonyos adóterhek alól. Ez utóbbi javaslat – többek szerint – akár hosszú távú gazdasági serkentő is lehetne.

Egy parajdi vállalkozó azt kérte a fórum résztvevőitől, hogy a beszélgetés ne maradjon következmények nélkül, és ne távozzanak úgy, hogy semmilyen konkrét lépés nem születik. Kezdeményezte egy idegenforgalmi egyesület megalakítását is, amely a különböző elképzeléseket összefoghatná és képviselhetné. Többen megjegyezték, hogy sajnálatos, hogy egy katasztrófa kellett ahhoz, hogy végre a helyi turizmus jövőjéről nyíltan és közösen gondolkodjanak a döntéshozók és a vállalkozók.

A fórum végén az is elhangzott, hogy a Salrom megígérte: ha a válság következtében bármilyen anyagi kár keletkezik – például megsérül egy ház – azt a bányaüzem megtéríti. Nyágrus László polgármester hozzátette, hogy a jövőben idegenforgalmi adó bevezetését is tervezik Parajdon. Ugyanakkor arra is kérte a lakosságot, hogy senki ne keltsen pánikot, a hatóságok a helyzet kezelésén dolgoznak.

A fórum végül sok ötlettel, de kevés kézzelfogható vállalással zárult. A résztvevők nem kaptak választ arra, mikor lesz a következő egyeztetés vagy ki fogja koordinálni a javaslatok sorsát. Egyelőre mindenki a levegőben lógó tervekre, és a válsághelyzet alakulására vár.