Markó Béla: Orbán Viktor elmérte magát Simion támogatásával

A Magyar Hangnak adott interjúban, amit a Telex szemlézett, Markó Béla, az RMDSZ egykori elnöke arról beszélt, hogy Orbán Viktor hibásan mérte fel a helyzetet, amikor a romániai elnökválasztás második fordulója előtt nyíltan támogatólag nyilatkozott George Simionról, az AUR magyarellenes jelöltjéről.

„Valószínűleg nem gondolta, hogy ennek ilyen nagy és negatív visszhangja lesz az erdélyi magyarok körében” – mondta Markó. Úgy látja, a választás végeredménye – Simion veresége – részben épp annak köszönhető, hogy az erdélyi magyarok szinte egységesen Nicușor Danra szavaztak.

Markó szerint ha Orbán célja az volt, hogy egy újabb regionális szövetségest találjon – Ficóhoz és Vučićhoz hasonlóan –, akkor lépése logikus volt. Ugyanakkor kétségesnek tartja, hogy egyfajta új „visegrádi négyek” jöhetett volna létre Magyarország, Szlovákia, Szerbia és Románia között. „Amikor a román nemzetállami eszme barátkozik a magyar nemzetállami eszmével, arra azért befizetnék” – fogalmazott ironikusan.

Úgy véli, Orbánék nem mérték fel azt a „minden mást felülíró” veszélyt, amit az jelentett volna, ha az államelnöki tisztségbe egy olyan jelölt kerül, aki az úzvölgyi katonatemető-ügy kapcsán vált ismertté. „Ez is azt mutatja, hogy másik országban, másik helyzetben élünk. Nem kellene nekünk megmondani, miről mit gondoljunk.”

A volt RMDSZ-elnök úgy látja, Simion a magyar szavazók körében egyértelműen veszített, de a román értelmiségi körökben is félelmet keltett: „Először hallottam tőlük olyasmit, amit eddig csak magyaroktól: ha ez az ember nyer, ők innen elmennek.”

A megválasztott elnökről, Nicușor Danról Markó úgy nyilatkozott: erdélyi származású, komoly értelmiségi, matematikus – ezek már önmagukban is pozitívumok. Nem nacionalista, és semmiképp sem magyarellenes. „Most az a lényeg, hogy nem viszi el másik irányba az országot.”

Szerinte Simion győzelme esetén rövid időn belül teljes rendszerváltás jöhetett volna: előrehozott választásokkal kényszerítette volna ki a számára kedvező parlamenti többséget – és az ország akár radikálisan más pályára kerülhetett volna.