Simion beismerte: a 35.000 eurós lakásígéret csak kampánymarketing volt
George Simion, az AUR államfőjelöltje egy interjúban elismerte, hogy a kampányban sokat hangoztatott ígéret – miszerint 35.000 euróért kínálnának lakásokat a román állampolgároknak – nem valós program, hanem politikai marketingfogás volt. „Ha nem lett volna ez a fajta promóció, nem lennénk ma ott, ahol vagyunk – 42 százalékon” – mondta ki Simion.
Az elnökjelölt kijelentése újabb bizonyíték arra, hogy az AUR kampányának központi elemei közül több inkább figyelemfelkeltő kommunikációs eszközként szolgált, semmint valódi kormányzati programként. A riporter kérdésére, hogy épülnek-e majd ilyen árú lakások, Simion így válaszolt: „Ha kormányra kerülünk, nem tudom... Az emberek kérdezgetik, hogy mikor kapják meg a lakást, de soha nem ígértem konkrétan, hogy mindenki kap. Elérhető árú lakásokról volt szó, szociális lakásokról, kormányzati program keretében.”
A jelölt később hozzátette: „Ez volt a mi marketingformánk, a promóciónk, hogy láthatóvá tegyük a kezdeményezést. Ha azt mondjuk, hogy mindenki számára elérhető ANL-lakások 35.000 euróért, senki nem hitte volna el, hiszen például az ANL-hez egyáltalán nem lehet hozzáférni.” Az ANL, vagyis a Nemzeti Lakásügynökség, Simion szerint a jelenlegi kormány döntésére egy hónapja szűnt meg, így a program intézményi alapja sem létezik már.
Amikor a riporter rákérdezett, hogy mindez nem üt-e vissza, ha a kampánymarketing után nem következik valós teljesítés, Simion kitérő választ adott: „Ki mondta, hogy nem fogjuk megcsinálni? Az ANL-programban jelenleg is épülnek lakások 28.000 euróért. A kérdés nem az ár, hanem hogy kik kapják meg ezeket – mert jelenleg nem a családok kapják.” Simion ezzel lényegében elismerte, hogy a lakásígéret nem valós szakpolitikai vállalás volt, hanem egy választási célokat szolgáló kommunikációs manőver.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!