Elnökjelöltportrék: a Che Guevara-pólót Trump-sapkára váltó opportunista, Victor Ponta

Volt már pártelnök és kormányfő, a második fordulóba is bejutott egy elnökválasztáson, ennek ellenére „újnak tartja magát a politikában”, mert a Klaus Iohannisszal szemben 2014-ben elszenvedett veresége óta, az üzleti életbe tett négyéves kitérője után állítása szerint sokat változott. Ez kétségkívül így van: a romániai szociáldemokrácia ifjú reménységéből trumpista politikus lett. De kicsoda Victor Ponta?

Életpályája

Victor Ponta 1972-ben született Bukarestben, és 1995-ben szerzett diplomát a Bukaresti Egyetem jogi karán. Önéletrajza szerint 1995 és 2002 között részt vett az FBI, a Görög Nemzeti Bank, az olasz maffiaellenes ügyészség, a washingtoni pénzügyminisztérium és az OLAF különböző tanfolyamain. Az egyetem elvégzése után, 1995 és 1999 között ügyész volt, majd 2000-től egy éven át a pénzmosás elleni hivatalt vezette. Időközben mesterizett, és tanársegédként alkalmazták egy bukaresti magánegyetemen, ahol Adrian Năstase későbbi miniszterelnök mellett dolgozott. Utóbb az egyetemi karrierje folytatódott: előbb adjunktus, majd előadótanár lett, 2003-ban pedig doktori címet szerzett nemzetközi jogból.

Ponta emellett fiatalon versenyszerűen sportolt, 1989-ben a Steauával országos junior kosárlabda-, 2008-ban pedig ralibajnok volt. Kétszer nősült, és három gyermeke van. Nemrégiben vált el a második feleségétől, Daciana Sârbutól, a Szociáldemokrata Párt (PSD) volt európai parlamenti képviselőjétől. Állítása szerint beszél franciául, angolul, portugálul és olaszul is. Tény, hogy egy 2013-as BBC-interjúban kínos hibákat is ejtett.

Politikai pályája

A független elnökjelöltet Adrian Năstase akkori miniszterelnök indította el a politikai pályán 2001-ben, amikor a kormány ellenőrző testülete államtitkári rangú vezetőjének nevezte ki. Ponta ezt azzal hálálta meg, hogy a Dinu Patriciu-féle Liberális Pártból átiratkozott a PSD-be. Egy év múlva már a szociáldemokraták ifjúsági szervezetének elnökévé választották. Látványos felemelkedését segítette, hogy Adrian Năstase a szárnyai alá vette: Románia egykori ikonikus külügyminiszterével mérte össze fiatal mentoráltját, akit nyilvánosan „kis Titulescunak” becézett. Innen már megnyíltak az ajtók Ponta számára a PSD-ben, és nagy lendülettel vetette bele magát a pártéletbe. Az ifjúsági szervezet identitását akkori bálványa, Che Guevara emblematikus alakja köré építette.

Năstase 2004-es bukása után Ponta elhatárolódott egykori mentorától, beférkőzött az új pártelnök, Mircea Geoană kegyeibe, és 2006-ban már a PSD alelnökévé választották. Két évvel később miniszteri tisztséget kapott, a parlamenttel való kapcsolattartást bízták rá. A PSD elnöke annyira bízott benne, hogy a 2009 elnökválasztás előtt a kampányfőnökévé nevezte ki a román szociáldemokrácia ifjú reménységeként számon tartott politikust. Mircea Geoană azonban Adrian Năstaséhoz hasonlóan elveszítette a választást Traian Băsescuval szemben, és nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy Ponta tőle is elhatárolódjon. Utóbb egy interjúban egyenesen azt állította, hogy nem is szavazott az első fordulóban a PSD jelöltjére, mert – bár kampányfőnöke volt – nem bízott a pártelnök sikerében.

A következő évben, 2010 elején, kevesebb mint egy héttel a PSD kongresszusa előtt Ponta bejelentette, hogy megpályázza a pártelnöki tisztséget. Az akkor 38 éves politikusnak sikerült támogatókat szereznie a szociáldemokraták régi és új gárdájából egyaránt, és Geoanát legyőzve a PSD új elnöke lett. Győzelme után az elődjét a „kudarc jelképének” nevezte, majd ki is záratta a pártból. Válaszul Geoană „zsarnoki hajlamokkal rendelkező, szörnyen jellemhiányos, tahó” politikusként jellemezte utódját.

A következő évtől, 2011-től Ponta politikai pályája egy időre összefonódott a Crin Antonescuéval. A koalíció közös elnökjelöltjéről írt portrénkban felidéztük, hogy a PSD akkori vezetőjét és a politikai rivális Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökét a Traian Băsescu személye és politizálási stílusa iránti ellenszenvük hozta össze. A Daniel Constantin vezette Konzervatív Párt (PC) bevonásával együtt létrehozták a Szociálliberális Szövetséget (USL), amelynek célja bevallottan a második mandátumát töltő államfő hatalomból való eltávolítása volt. Az Antonescuról szóló cikkünkben azt is részleteztük, hogy az USL vezetői a céljuk eléréséhez gondosan kitervelt lépésekkel nekiláttak a jogállami intézmények szétverésének. Eljárásukat a független alkotmányjogászokból álló Velencei Bizottság „alkotmányossági és jogállami szempontból problematikusaknak”, az ellenzéki sajtó pedig „puccskísérletnek nevezte”, és kiváltotta az EU akkori döntéshozóinak kritikáit is.

Traian Băsescut végül nem sikerült eltávolítani az állam éléről, de az USL hamar kiheverte a kudarcot, és a 2012 májusában, az RMDSZ-es részvételű Ungureanu-kabinet parlamenti megbuktatása után átvette a kormányzást, és Victor Ponta a rendszerváltás utáni legfiatalabb miniszterelnök lett. Tisztségét a PSD nagy arányú győzelmét hozó decemberi parlamenti választások után is megőrizte. Crin Antonescu a szenátus elnöke maradt, ám a pártszövetség a hatalomátvétel után repedezni kezdett. Végül 2014-ben felbomlott, miután Victor Ponta nem volt hajlandó kormányfőhelyettesnek és belügyminiszternek kinevezni a PNL első alelnökét, Klaus Iohannis nagyszebeni polgármestert.

Ponta 2014-ben indult az elnökválasztáson, amelyet a második fordulóban elvesztett a PNL jelöltjével, Klaus Iohannisszal szemben. Az első fordulóban 3,8 millió szavazatot kapott (40 százalékkal nyert), a második fordulóban pedig 5,2 millió szavazatot (45 százalék) szerzett, szemben Klaus Iohannis 54 százalékával. Az előzetesen győztesnek kikiáltott fiatal pártelnök tekintélyét megtépázta a kudarc. Annál is inkább, mert a 2014-es elnökválasztás után okirat-hamisítással és pénzmosással vádolta meg a korrupcióellenes ügyészség. Ballaszt lett a PSD számára, 2015 júliusában le is mondott a pártelnöki tisztségről, és egyre többen kérték, hogy távozzon a kormány éléről is. Ez végül 2015 novemberében történt meg, miután a bukaresti Colectiv klubban történt tragikus tűzeset után tüntetők tízezrei követelték a lemondását.

Parlamenti képviselő maradt, de 2017-ben kizárták a pártból, mert kormányfőtitkári tisztséget vállalt a Grindeanu-kabinetben. Ez volt az az időszak, amikor a szociáldemokraták akkori elnöke, Liviu Dragnea bizarr módon a PSD-kormány miniszterelnöke ellen fordult, mert nem hajtotta végre az utasításait. A pártelnök megszavaztatta azt az előírást, hogy automatikusan kizárják a PSD-ből azokat, akik Sorin Grindeanu mellé szegődnek. Ponta mindenesetre a politikában maradt, és néhány korábbi párttársával, illetve az egykori szövetséges Daniel Constantinnal, a PC volt elnökével megalapította a Pro Románia pártot. A 2020-as parlamenti választásokon azonban ez a párt nem szerzett mandátumokat.

Ponta ezután néhány évre kivonult a közéletből. Létrehozott egy üzleti tanácsadó céget, amelyik a pénzügyminisztériumi adatok szerint mindössze három év alatt mintegy 6 millió lejes nettó nyereséget ért el, ami több mint 50 százalékos profitrátát jelentett. Marcel Ciolacu kormányfőtől viszont 2023-ban lehetőséget kapott a politikába való visszatérésre: a miniszterelnök nemzetközi kapcsolatokért felelős tiszteletbeli tanácsadójává nevezték ki. Visszairatkozott a PSD-be, és a 2024-es parlamenti választásokon képviselői mandátumhoz jutott. Egyes elemzők szerint Ciolacu azért vette maga mellé Pontát, mert attól tartott, hogy a még létező Pro Románia párt élére visszatérve szövetkezni fog a George Simion vezette Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR).

A PSD és Ponta egymásra találása nem tartott sokáig. A politikust előbb a tiszteletbeli tanácsadói posztról váltották le, majd a pártból is kizárták, miután bejelentette, hogy nem hajlandó támogatni a koalíció jelöltjét, Crin Antonescut, hanem függetlenként indul az elnökválasztáson.

Politikai pálfordulása

Ponta jelöltsége és elfordulása a PSD-től nem jelentett meglepetést, mert az indulásának bejelentését megelőző hónapokban látványosan szakított a szociáldemokráciával, és Barack Obama egykori meggyőződéses támogatójaként felült a Trump-vonatra. George Simionnal együtt részt vett az amerikai elnök iktatását övező eseményeken, és a MAGA-mozgalom vizuális elemeit átvéve „Románia az első” feliratú piros sapkában jelent meg nyilvános eseményeken, például a jelöltségi iratcsomójának benyújtásakor. A Központi Választási Irodánál arról beszélt, hogy az Amerikában zajló radikális változást Európában és Romániában is meg kell valósítani, vagyis „vissza kell adni a hatalmat a pártoktól az embereknek”. Üzenete kísértetiesen hasonlított Călin Georgescu szövegeihez, akivel – kihasználva a politikai piacon keletkezett rést – nyíltan azonosult is, amikor a „szuverenista” mozgalom atyját végleg kizárták az elnökválasztásról.

Amikor egy televíziós műsorban nekiszegezték azt a kérdést, hogy egykori szociáldemokratából és Obama-szimpatizánsból hogyan válhatott trumpista jobboldali konzervativizmus nézeteket valló politikussá, a független elnökjelölt azt válaszolta, hogy időközben benőtt a feje lágya. Petru Țuțea filozófust idézte: „aki nem baloldali fiatalon, annak nincs szíve, aki felnőttként nem jobboldali, annak nincs esze”. Válasza több elemző számára nem tűnt hitelesnek. Cristian Preda politológus „piruettező” politikusnak nevezte a független jelöltet, aki azért vált trumpistává, mert „arra hajlik, amerre a szél fújja”. Theodor Paleologu történész és diplomata szerint Ponta egy „kaméleon”, aki „húsz évvel ezelőtt, amikor Che Guevara-pólót viselt, még ultrabaloldali volt, most pedig opportunista módon Zelea Codreanu-pólót húzna magára, ha szavazatokat kell szereznie”.

Követendőnek tartja Orbán politikáját

A Nicușor Danról szóló elnökjelöltportrénkban is írtuk, hogy a májusi elnökválasztást a tavaly novemberitől jelentősen eltérő kül- és belpolitikai környezetben tartják meg. Az időközben második ciklusát elkezdő Donald Trump ugyanis nyíltan felborítani készül az eddigi világrendet, és máris megrengette a transzatlanti kapcsolatokat. Ami a leginkább rettegéssel tölti el a bukaresti vezetőket: vannak arra utaló jelek, hogy Trump nem ellenzi az orosz érdekszféra határainak kiterjesztését, a NATO keleti szárnyának országai számára pedig a katonai szövetség már nem jelenti azt a biztonsági garanciát, amit fél évvel ezelőtt.

Romániának tehát jelenleg egyszerre kell külpolitikai, védelmi és – az orosz hibrid hadviselés miatt – nemzetbiztonsági kihívásokkal szembenéznie. És éppen ezekre a területekre terjednek ki az alkotmány szerint az államfői hatáskörök, ami nyilvánvalóan növeli a májusi elnökválasztás tétjét, és nagy a jelentősége annak, hogy miként vélekednek az elnökjelöltek mindezekről a kihívásokról.

Az nem meglepetés, hogy trumpistaként Victor Ponta egyszer sem ítélte el Oroszországot Ukrajna megtámadása miatt. Viszont egy korábbi nyilatkozata szerint megválasztása esetén megtartaná az Ukrajnát támogató intézkedéseket, beleértve a fegyverek tranzitját és az ukrán pilóták képzését, csak a román fekete-tengeri kikötőkön keresztül lebonyolított ukrán gabonaexportot állítaná le, hogy megvédje a hazai gazdákat. Emellett támogatja a GDP-arányos védelmi kiadások megemelését a jelenlegi 2,5 százalékról 3 százalékra, és a pénzt elsősorban Mihail Kogălniceanu katonai légibázis kiépítésére fordítaná. Beszélt arról is, hogy támogatja Moldova és a nyugat-balkáni országok EU-s csatlakozását, miközben stratégiai partnerség kialakítását szorgalmazná Lengyelországgal és Törökországgal.

Egy másik interjúban kijelentette, hogy az ország biztonságát és területi épségét csak akkor fogja fenyegetni Oroszország, ha Románia élére egy „Soros-barát, Amerika-ellenes” elnök kerül. Călin Georgescuval ellentétben viszont úgy látja, hogy az Amerika-barátság nem jelentene szakítást az Európai Unióval. „Aki azt mondja, hogy ki kell lépnünk az EU-ból, az Romániának akar ártani” – fogalmazott, hozzátéve gyorsan, hogy követendő példának tekinti a nemzetállami hatáskörök növeléséért kiálló Orbán Viktor politikáját. „Hazafias kormányt akarok, a lehető legnemzetibbet” – jelentette ki. Pontától egyébként a sorosozás korábban sem volt idegen: már kilenc évvel ezelőtt, miniszterelnökként azt fejtegette, hogy a magyar születésű amerikai üzletember és filantróp a civil szervezetek finanszírozásával árt Romániának. A magyar kormányfőt pedig szintén jó ideje csodálja már. Még a tavaly nyáron, a PSD-be való visszatérése előtt arról áradozott irigykedve, hogy Orbán Viktor egy kis ország miniszterelnökeként a nemzetközi politika egyik legbefolyásosabb politikusává vált.

Az elmúlt hetekben a független jelölt a társadalmat megosztó más kérdésekben is megnyilvánult. Egy interjúban azt mondta, hogy támogatja a nők abortuszhoz való jogát, de a hagyományos család híve. Arra a konkrét kérdésre, miszerint kellene-e rögzíteni az alkotmányban azt, hogy családot csak egy férfi és egy nő alapíthat, Ponta nemmel válaszolt. Egy másik interjúban szembesítették azzal, hogy a korábbi politikusi korszakától eltérően mostanában sokat hivatkozik a vallásra és az istenhitre. Ezt szintén azzal magyarázta, hogy időközben benőtt a feje lágya. Úgy vélekedett, hogy Romániának az egyházra, a hadseregre és a családra kell támaszkodnia, ezek nélkül az ország összeomlana.

Csontvázak a szekrényében

A független elnökjelölt politikai múltját plágiumgyanú, korrupciós vádak és ellentmondásos döntések terhelik. Crint Antonescuhoz hasonlóan a hitelességét megkérdőjelezi a Traian Băsescu eltávolítására tett jogsértő kísérlet. Ugyanakkor ő volt az első román miniszterelnök, akit azzal vádoltak, hogy plagizálta a doktori disszertációját. A Nature magazin 2012-ben kimutatta, hogy az Adrian Năstase tudományos irányításával 2003-ban megjelent dolgozatának több mint felét más forrásokból másolta össze hivatkozások nélkül. Bár 2016-ban a Bukaresti Egyetem megállapította, hogy 297 oldalból 115 plagizált, az oktatási minisztérium pedig visszavonta a doktori címét, Ponta 2024-ben a legfelsőbb bíróságnál elérte, hogy az utóbbi döntést töröljék. Arra hivatkozott, hogy tudományos fokozatot nem a minisztériumnak, hanem egy bíróságnak kellett volna visszavonnia.

Miniszterelnöksége idején Pontát bíróság elé is állították a Turceni-Rovinari néven ismert ügyben magánokirat-hamisítás, adócsalásban való bűnrészesség és pénzmosás vádjával. Az ügyészek szerint a kormányfő különböző pénzösszegeket kapott Dan Șova ügyvédi irodájától annak ellentételezéseként, hogy az ügyvédi iroda jogi tanácsadásról szóló szerződéseket kötött a Rovinari-Turceni állami energetikai komplexummal. A legfelsőbb bíróság azonban 2023-ban Pontát és Șovát is jogerősen felmentette a vádak alól arra hivatkozva, hogy nem történtek bűncselekmények.

Ponta ellen egy másik büntetőeljárást is indított a DNA, 2016-ban még hatósági felügyelet alá is helyezték ebben az ügyben. A korrupcióellenes ügyészek gyanúja szerint a politikus a PSD elnökeként arra használta fel a hatalmát, hogy Sebastian Ghițát befutó helyre kerüljön a párt jelöltlistáin a 2012-es parlamenti választásokon, amiért cserében az üzletember 220 ezer euróval szponzorálta volna Tony Blair volt brit miniszterelnök romániai útját. Ezt az ügyet is lezárták 2022-ben.

Pontát sokat támadták amiatt, hogy szoros viszonyban van a Romániában korrupció miatt börtönbüntetésre ítélt, majd Szerbiába menekült Sebastian Ghițával. Korábban együtt járt nyaralni az üzletemberrel, és még mindig tartják a kapcsolatot, ahogyan azt maga a független elnökjelölt is elismerte egy nemrégiben adott interjúban. Néhány hete egy Captura.ro portál feltárta, hogy Ponta törökországi és kínai nagyvállalatokkal üzletelt. Miniszterelnökként amúgy a politikus azzal dicsekedett, hogy Románia és Kína kapcsolatát „a stratégiai partnerség szintjére” emelte. Mandátuma idején Ponta 6,5 milliárd eurós memorandumot írt alá Kínával a cernavodai 3. és 4. reaktor megépítéséről. A beruházást a gazdasági minisztérium kérésére 2020-ban törölték.

RMDSZ-hez való viszony

Victor Pontának az elmúlt években ellentmondásos viszonya volt az RMDSZ-szel. Kelemen Hunor annak idején azért mondott le a Ponta-kormányban betöltött kulturális miniszteri tisztségéről, mert Románia Brüsszel oldalára állva belépett a luxemburgi bíróságon zajló perbe, amelyet a FUEN és az RMDSZ indított az Európai Bizottság ellen, amiért Brüsszel elutasította a kisebbségi polgári kezdeményezést. A független jelölt a hivatalos kampány közeledtével nekiment az RMDSZ-nek. Azt nyilatkozta a Digi24-nek: „soha nem fogom elfogadni, hogy a pénzügyminisztert az RMDSZ adja, soha nem fogadnám el, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) tagja legyen”.

Amikor a műsorvezetők arról kérdezték, hogy mi a problémája az RMDSZ-szel, Ponta azt válaszolta: „azt rovom fel nekik, hogy az országból mindössze két megye érdekeit szolgálják.” Ezzel közvetett módon azt állította, hogy Kelemen Hunorék csak a magyarokat képviselik. Amikor a műsorvezető visszakérdezett, hogy konkrétan mi a kifogása a pénzügyminiszter teljesítményével kapcsolatban, Ponta megkerülte a magyar kérdést, és azt válaszolta: az, hogy Tánczos aláírta a takarékossági salátarendeletet, ami szerinte bűn volt.

Egy héttel korábban Ponta nekiment Crin Antonescunak a székelyföldi kampánykörútján tett kijelentései miatt. Szándékosan félreértelmezte a kormánykoalíció jelöltjének nyilatkozatát, hogy a román nacionalista szavazótábornak üzenjen. Leszögezte: ha Románia elnöke lesz, akkor nem fog elfogadni semmilyen elszakadási mozgalmat, semmilyen etnikai alapú autonómiát, az ukrajnai, magyarországi és szerbiai román kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáért fog kiállni.

A Vaskapu megnyitása

A Georgescu híveire és a PSD szavazóira támaszkodó független elnökjelölt több felmérés szerint nagyon is esélyes arra, hogy George Simion kihívója legyen a választás második fordulójában. Olyannyira, hogy a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) teljes vezetősége kihátrált a párt elnökjelöltje mögül, és visszalépésre szólította fel Elena Lasconit, hogy ne vegyen el szavazatokat Nicușor Dantól. Éppen ezért elemzők érthetetlennek tartják, hogy a választás előtt három héttel miért vágta el Ponta maga alatt fát azzal kijelentésével, miszerint a 2014-es árvizek idején román falvakat árasztott el Belgrád megmentéséért. Ezzel ugyanis teljesen elhiteltelenítette a kampányának azt a fő üzenetét, hogy „Románia az első”, aminek a hatása a közösségi oldalakon máris látványosan megmutatkozott: Georgescu hívei elfordultak tőle.