Elnökjelöltportrék: Crin Antonescu képes hülyét csinálni magából Călin Georgescu híveinek kedvéért

A tavalyi parlamenti választások után létrejött koalíció egyik első fontos döntése volt, hogy közös jelöltet indítanak a 2025-ben esedékes elnökválasztáson. A kormánypártok vezetőiben ugyanis tudatosult, hogy ha nem így járnak el, azzal nem csak Călin Georgescu esélyeit növelik, hanem a kormányzást is ellehetetlenítik. Kelemen Hunor korábban elmondta, hogy maga javasolta – több más névvel együtt – Crin Antonescut jelöltnek, utóbbi pedig meg is erősítette, hogy a koalíció vezetői közül elsőként az RMDSZ elnöke kereste meg ebben az ügyben.

A közös elnökjelölt más szálon is kötődik Kelemen Hunorékhoz: az első számú politikai tanácsadója a választást megelőző hetekben a többször bizonyító kampányszakértő, Porcsalmi Bálint lesz, aki korábban az RMDSZ ügyvezető elnöke is volt, de 2020 óta csak a színfalak mögött dolgozik. Ez mindenesetre eggyel több ok arra, hogy önálló jelölt híján az RMDSZ az önkéntes brüsszeli száműzetésből visszatérő politikust a sajátjának érezze. De kicsoda Crin Antonescu?

Kiváló szónok, de az angollal hadilábon áll

A koalíció elnökjelöltje 1959. szeptember 21-én született Tulceában. A Bukaresti Egyetem történelem-filozófia karán szerzett oklevelet 1985-ben. Ezután történelmet tanított egy Vaslui megyei falu iskolájában, majd 1989-ig történelmet és franciát a Tulcea megyei Niculițel községben. A rendszerváltás után egy évig muzeográfusként dolgozott, majd 1992-ig történelemtanárként egy tulceai középiskolában.

A sajtó 2009-ben kiderítette, hogy egyetemi hallgatóként kétszer is évet ismételt. Állítása szerint Antonescu ezt mind a kétszer szándékosan tette, másodszor azért, mert az akkor még szintén egyetemista felesége mellett akart maradni Bukarestben. A politikus 2004-ben tragikus módon elvesztette a házastársát. Öt évvel később újraházasodott, Adina Vălean európai parlamenti képviselővel, korábbi uniós biztossal nősült. Van egy lánya, aki idén tölti be a 24. évet. Franciául remekül beszél, az angollal meglehetősen nehezen birkózik meg. Azt pedig az ellenfelei is elismerik, hogy kiváló szónok, félelmetes debattőr, és ezekkel a képességeivel kiemelkedik a politikus nemzedéktársai közül.

Politikai pályája

Crin Antonescu közvetlenül a rendszerváltás után, 1990-ben kezdte a politikai pályáját. Abban az évben beiratkozott a Nemzeti Liberális Pártba (PNL), amelynek néhány hónapig a Tulcea megyei szervezetét vezette. Ezután kilépett a PNL-ből, és az 1992-es parlamenti választásokon a Polgári Szövetség Párt (PAC) színeiben szerezte meg az első képviselői mandátumát. Később visszalépett a PNL-be, amelynek alelnökévé választották 1995-ben. A politikus 1996-tól 2008-ig képviselő, 2008-tól 2016-ig szenátor volt. Eközben 1997-2000 között ifjúsági és sportminiszterként, 2012-2014 között pedig a szenátus elnökeként tevékenykedett.

Politikai pályája csúcsát 2012-ben érte el, amikor másfél hónapig ügyvivő államfőként átvette a tisztségéből felfüggesztett Traian Băsescu helyét az elnöki hivatalban. Ennek az időszaknak azonban fontos előzményei voltak, amelyekre azért érdemes részletesen kitérni, mert meghatározták a koalíció elnökjelöltjének politikai múltját, és sokat árulnak el arról, hogy miként gondolkodott akkor a jogállami értékekről és az Európai Unióról.

Ostrom alatt a jogállami intézmények

Antonescut 2009-ben a PNL elnökévé választották, és ezzel a romániai politikai élet egyik kulcsszereplője lett. Abban az évben a párt jelöltjeként indult az elnökválasztáson. Az első fordulóban a szavazatok 20 százalékát szerezte meg, a második fordulóba Traian Băsescu és Mircea Geoană jutott be. Nem mellékesen a fináléban a PNL Mircea Geoanát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) akkori elnökét támogatta. Már ez jelezte, hogy a politikai mezőnyt uraló két nagy pártot egymás felé fogja terelni a Băsescu személye és politizálási stílusa iránti ellenszenvük.

A közeledésből összeborulás lett, a PNL és a PSD a Daniel Constantin vezette Konzervatív Párt (PC) bevonásával 2011-ben létrehozta a Szociálliberális Szövetséget (USL). Az új politikai erő célja már bevallottan a második mandátumát töltő Traian Băsescu hatalomból való eltávolítása, illetve a 2012-es parlamenti választások és a 2014-es elnökválasztás megnyerése volt. Crin Antonescu pedig egy táborba került a korrupcióért börtönre ítélt Dan Voiculescuval, Adrian Năstaséval, Liviu Dragneával, utóbbit még a barátjának is nevezte egy nyilvános eseményen.

Az USL két nagyobbik pártja abban állapodott meg, hogy 2012-es parlamenti választások után Victor Ponta PSD-elnök lesz a kormányfőjelöltjük, a 2014-es elnökválasztáson pedig a PNL elnökét, Crin Antonescut támogatják. Ponta még a választások előtt, 2012 májusában miniszterelnök lett, miután az USL megbuktatta a több sebből vérző, rövid életű Ungureanu-kormányt, amelynek egyébként az RMDSZ is részese volt. Ezután látott neki az USL Băsescu eltávolításának. Ehhez az államfő sikertelen 2007-es felfüggesztéséből okulva egy több lépésből álló tervet dolgoztak ki Antonescuék.

Elsőként leváltották a Băsescuhoz közel álló ombudsmant, az egyetlen intézmény vezetőjét, amelynek a törvény szerint jogában állt megtámadni az alkotmánybíróságon a sürgősségi kormányrendeleteket. Második lépésként sürgősségi rendeletet hoztak arról, hogy a parlamenti határozatok nem támadhatók meg az alkotmánybíróságon. Erre azért volt szükség, hogy harmadik lépésként házszabályellenes parlamenti határozatokkal leváltsák a Băsescu-közeli Demokrata Liberális Párthoz (PDL) tartozó házelnököket. Negyedik lépésként július 6-án az USL-t alkotó pártok szavazataival az állítólagos alkotmányszegései miatt a parlament felfüggesztette tisztségéből Băsescut, az ügyvivő államfő pedig automatikusan Crin Antonescu szenátusi házelnök lett.

Az ötödik és talán legfontosabb lépésként a Ponta-kormány sürgősségi rendelettel úgy módosította a referendumtörvényt, hogy az addigi minősített többség helyett az államfő egyszerű többséggel, azaz a népszavazáson résztvevők több mint felének támogatásával is leváltható legyen. Az USL már júniusban elfogadtatta a parlamentben ezt a törvénymódosítást, ám a PDL megtámadta az alkotmánybíróságon, így nem léphetett hatályba. A sürgősségi rendeletre azért volt szükség, mert az Antonescu-Ponta páros biztosra akart menni. Csakhogy alkotmánybíróság a népszavazás előtt három héttel kimondta: az államfő egyszerű többséggel leváltható ugyan, de a referendum csak akkor érvényes, ha a választói névjegyzékben szereplő választóknak több mint a fele szavazott. Ezzel az alkotmánybíróság automatikusan alkotmányellenessé nyilvánította a sürgősségi rendelet is, mert a szövege egy az egyben megegyezett a parlamentben elfogadott törvénymódosításéval.

Ezek után az USL számára már csak az volt a tét, hogy a július 29-re kiírt referendum érvényes legyen. Ezért hatodik lépésként rá akarták venni Victor Ioan Dobre közigazgatási és Ioan Rus belügyminisztert arra, hogy egy sürgősségi rendelettel törvényellenes módon töröljék a választói névjegyzékből a külföldön tartózkodó romániaiakat. Az ügyben büntetőeljárás is indult, és az ügyészség lehallgatta mindkét tárcavezető telefonját. Az egyik lehallgatott beszélgetésben Victor Ioan Dobre gyakorlatilag elismerte egy közeli munkatársának, hogy az USL vezetői egy bűncselekmény elkövetésére akarják rávenni. Ekkor hangzott el a beszélgetőtársának azóta elhíresült mondata: „Meneküljünk ettől a bűnszervezettől! De tényleg!”. Ioan Rus pedig arról beszélt Dobrénak telefonon a lehallgatási jegyzőkönyvek szerint, hogy nem akar öregségére börtönbe kerülni. A két miniszter végül inkább lemondott, és néhány nappal később az alkotmánybíróság érvénytelenítette a referendumot, így Băsescu visszatért a Cotroceni-palotába.

Az önkéntes száműzetés előzményei

Az USL hamar kiheverte a kudarcot, és a 2012 decemberi választásokon óriási többséget szerzett a parlamentben. Victor Ponta alakíthatott újra kormányt, Crin Antonescu pedig a szenátus elnöke maradt, ám a pártszövetség a hatalomátvétel után repedezni kezdett. Végül 2014-ben felbomlott, miután Victor Ponta nem volt hajlandó kormányfőhelyettesnek és belügyminiszternek kinevezni a PNL első alelnökét, Klaus Iohannis nagyszebeni polgármestert.

Így 2014. májusi európai parlamenti választásokon a liberálisok önálló jelöltlistákkal indultak, de csak a szavazatok 15 százalékát szerezték meg a célul kitűzött 20 százalék helyett. Crin Antonescu emiatt lemondott a pártelnöki tisztségéről és távozott a szenátus éléről is, és ezzel hosszú évekre kivonult a nagypolitikából, mondhatni önkéntes száműzetésbe került. Szenátusi mandátuma után felhagyott a politizálással; öt évvel később próbálkozott ugyan a visszatéréssel a 2019-es európai parlamenti választások előtt, de nem került fel a PNL jelöltlistájára.

„Románia nem lehet az EU gyarmata”

Függetlenül attól, hogy rászolgált-e a menesztésére – véleményező testületként az alkotmánybíróság nem foglalt egyértelműen állást ebben a kérdésben –, az államfő eltávolítására a jogállami fékek és ellensúlyok módszeres szétverésével tett kísérletet az USL. Ezt nem csak Traian Băsescu hívei, hanem számos politikus, elemző és a Velencei Bizottság állítja. De így látták ezt annak idején az EU döntéshozói is. „Az államfő felfüggesztését és a népszavazás megszervezését a jogállamiság alapelveit sértő módon hajtották végre” – tolmácsolta Angela Merkel kancellár álláspontját 2012 júliusában a német kormány szóvivője. Aggodalmát fejezte ki a Băsescu eltávolítására tett kísérlet jogszerűségével kapcsolatban Washington, Párizs és az Európai Bizottság is. Ügyvivő államfőként Crin Antonescu ezekre a kritikákra így reagált: „Románia nem egy rezervátum, ahol az történik, amit kívülről diktálnak azok, akik nem Romániában élnek, és nem itt fizetnek adót”.

A jelenlegi koalíció elnökjelöltjének később is voltak EU-ellenes kirohanásai. „Románia nem lehet az EU gyarmata”, „Nem vagyunk az európai intézmények szolgái”, „Nem vagyunk kísérleti nyulak” – csak néhány a 2012 végén tett, frusztrációról árulkodó nyilatkozatai közül, amelyekből annak idején a România Liberă készített összeállítást. Később, 2013 novemberében, amikor a kínai miniszterelnök a bukaresti parlamentbe látogatott, eltávolították az uniós zászlót az épületből. Utóbb Crin Antonescu házelnökként maga is elismerte, hogy ez hiba volt. Abban az időszakban ugyanakkor még a PSD volt elnöke, Cristian Diaconescu egykori külügyminiszter is kockázatosnak nevezte az „agresszív nacionalista diskurzusát”.

Antonescu visszatérésének kontextusa

Antonescu a tíz évvel ezelőttitől jelentősen eltérő kül- és belpolitikai környezetben lett a kormánypártok elnökjelöltje. Donald Trump második ciklusa felborítani látszik az eddigi világrendet és megrengette a transzantlanti kapcsolatokat. Az amerikai elnök kiemelte Oroszországot a nemzetközi elszigeteltségből, Ukrajna számára kedvezőtlen békét akar kierőszakolni, ellenségének tartja az EU-t, a helyettese pedig megveti Európát, kioktatja a kontinens országait demokráciából és támogatja az európai szélsőségeseket.

És ami a leginkább rettegéssel tölti el a bukaresti vezetőket: vannak arra utaló jelek, hogy Trump nem ellenzi az orosz érdekszféra határainak kiterjesztését, a NATO keleti szárnyának országai számára pedig a katonai szövetség már nem jelenti azt a biztonsági garanciát, amit fél évvel ezelőtt. Romániának tehát jelenleg egyszerre kell külpolitikai, védelmi és – az orosz hibrid hadviselés miatt – nemzetbiztonsági kihívásokkal szembenéznie. És éppen ezekre a területekre terjednek ki az alkotmány szerint az államfői hatáskörök, ami nyilvánvalóan növeli a májusi elnökválasztás tétjét.

Belföldön Călin Georgescu tavalyi első elnökválasztási fordulós győzelme világossá tette, hogy a román társadalomban új törésvonalak alakultak ki, a politikai mezőny háromosztatúvá vált. Az egyik tábor a hagyományos pártok rosszul működő, erodálódott rendszere, amellyel szemben két „rendszerellenes” tábor fogalmazta meg magát. Utóbbi kettő közül az egyik a „szuverenista”, Nyugat- és globalizációellenes, a vasgárdista hagyományokból táplálkozva etnicista, idegengyűlölő, antikapitalista, LMBTQ-ellenes, összeesküvéselmélet-hívő, tudománytagadó, és legszívesebben lerombolná a liberális demokrácia intézményeit.

Călin Georgescu kizárása után az utóbbi szavazótábort próbálja megnyerni a volt független jelöltnél visszafogottabb üzenetekkel a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, George Simion és a függetlenként induló Victor Ponta. A Nicușor Dan bukaresti főpolgármester és Elena Lasconi USR-elnök által képviselt harmadik tábor a rendszerellenes, de Európa-barát reformpárti erőket jelenti. Ennek célja nem lerombolni, hanem megújítani a liberális demokrácia intézményeit.

Ebben a kontextusban esett a választása az önmagát Európa-barátként meghatározó koalíciónak Crin Antonescura, aki a kormánypártok szerint – amint Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a minap fogalmazott – a történelem jó oldalán, azaz a euroatlantista pályán tudja tartani Romániát, és szavatolni tudja polgárai biztonságát.

Folyamatosan üzen Georgescu híveinek is

Az elnökjelölt kezdetben nagyon élesen elhatárolódott Georgescutól, aki szerinte hatalomra jutva „a barlangkorszakba vetné vissza” az országot. Hitelesnek tűnt az a vallomása is, miszerint azért vállalta a jelöltséget, mert nagyon megijesztette ez a perspektíva, és nagyon aggasztja Románia sorsa. Csakhogy időközben Antonescu átvette Georgescu retorikájának egyes elemeit, jó esetben azért, hogy szavazatokat szerezzen a „szuverenista” táborból is. Egy korábbi INSCOP-felmérés ugyanis kimutatta, hogy a romániaiak hetven százaléka egy nacionalista, populista államfőt preferálna.

A szuverenistákhoz való közeledés stratégiája felsejlett már az elnökjelöltségét megerősítő február eleji PSD-kongresszuson is. Ezen az eseményen Crin Antonescu és Marcel Ciolacu egyaránt ultrakonzervatív üzeneteket fogalmazott meg. A kormányfő „az európai lázadást tápláló progresszív agresszivitásról” beszélt, kifejtve, hogy családot csak egy férfi és egy nő alapíthat. Antonescu pedig kijelentette: „Az amerikai elnökhöz és Marcel Ciolacuhoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy a családot egy férfi és egy nő alkotja. Hiszem, hogy garantálnunk kell a szabadságot, de a családnak a magánügyünknek kell maradnia. Nem akarok olyan országot, ahol az egyik héten heteroszexuális felvonulást tartunk, a következőn pedig homoszexuális felvonulást (...).”

A napokban pedig egy interjúban Antonescu azt fejtegette: támogatja a szexuális nevelés bevezetését az iskolákban, de az oktatásnak arra kell alapoznia, hogy csak két nem létezik. Ezzel gyakorlatilag felkarolta a Pride-ot betiltó magyar kormány tudománytalan érvelését, miszerint a másságtól óvni kell a gyerekeket, mert károsan hat a fejlődésükre. Ezek után talán nem meglepetés, hogy a hétvégi kolozsvári kampányrendezvényen Antonescu kijelentette: az EU-ben jelenleg teljesen elszigetelt Orbán Viktor példaértékű lehet abban, ahogyan egy kisebb európai ország vezetőjeként is erős, meghatározó hangként van jelen az Európai Unióban. „Abban az értelemben példa, hogy egy kisebb ország is lehet méltóságteljes és hallható hang az európai asztalnál. Ezért gondolom úgy, hogy ebben a tekintetben Orbán pozitív modell lehet más országok számára is” – fogalmazott a politikus.

Egy hete Antonescut a klímaválságról is kérdezték egy podcastban. Nem világos, hogy ismét a szuverenista tábornak kívánt-e üzenni, vagy meggyőződésből beszélt, de a koalíció jelöltje átvette Georgescu tudománytagadó téziseit, és szó szerint hülyét csinált magából, amikor határozott nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy okolható-e az emberi tevékenység a globális felmelegedésért. Antonescu az uniós zöld megállapodásra is kitért ebben a beszélgetésben. „A Green Deal jó elképzelés volt, de eltúlozták, és káros lett” – jelentette ki, hozzátéve, hogy Románia számára nem a zöld megállapodás előírásainak a végrehajtása az elsődleges, hanem az, hogy miként váljon gazdaságilag és iparilag versenyképesebbé.

A PSD-kongresszus napján az egyik hírtelevízióban a koalíció elnökjelöltje párhuzamot vont a „szovjet ember” és a „globalista ember” között, kijelentve: bebizonyosodott, hogy egyik sem volt sikeres a történelemben. Ugyanebben az adásban a moderátor rákérdezett az elnökjelölt 2012-es EU-ellenes kijelentéseire is. Erre az volt a válasza: tévednek, akik azt állítják, hogy átvette Georgescu retorikáját, szerinte ez pont fordítva történt.

„A valóság az, hogy Georgescu beszél most úgy, ahogy én 2012-ben beszéltem” – magyarázta, hozzátéve azt is, hogy Georgescuval ellentétben nem kérdőjelezi meg Románia uniós tagságát, de meg kell reformálni az EU-t. Később egy podcastban Antonescu kiállt a korábban barátjának nevezett Liviu Dragnea mellett, mondván, hogy a gyanúja szerint a PSD volt elnöke – akinek a nevéhez Románia rendszerváltás utáni történetének egyik legsötétebb korszaka fűződik – politikai okokból került börtönbe.

Simionnál többet támadja Dant

Miután kiderült, hogy a felmérések szerint várhatóan Nicușor Dannal kell megküzdenie a második fordulóba jutásért, a koalíció elnökjelöltje jóval nagyobb intenzitással kezdte támadni a „progresszív tábort”, mint a szuverenista George Simiont és Victor Pontát. Tíz napja egy kampányeseményen „neomarxistának” nevezte Bukarest főpolgármesterét, aki mögött szerinte ugyanaz a „mélyállam” áll, amelyik hatalomra juttatta Traian Băsescut és Klaus Iohannist.

Arról is beszélt, hogy a PNL szavazói most válaszút előtt állnak. „Vagy neoliberálisok vagyunk, vagy marxisták, vagy konzervatívok, vagy progresszívek. Én (...) ennek az országnak akarok elnöke lenni, nem egy másiknak, a román állampolgárok támogatásával, nem másokéval. Konzervatív vagyok, tradicionalista vagyok, és olyan ember vagyok, aki hisz abban, hogy kizárólag a saját erőforrásainkra támaszkodva is lehetünk valakik ebben a világban” – jelentette ki. Ez az utóbbi állítása pedig kísértetiesen hasonlít Călin Georgescu üzeneteire.

Egy Facebook-bejegyzésben Antonescu is reagált arra a Fehér Házban tartott Trump-Zelenszkij találkozóra, amelyen az amerikai elnök felmosta a padlót az Oroszország támadása alatt álló ország vezetőjével. Posztjában az elnökjelölt Trump pártjára állt, és azt állította, hogy Románia nem értékelvűen, hanem csak konjunkturálisan támogatja Ukrajnát.

„Partnerünk 35 éve az Amerikai Egyesült Államok. Konjunkturálisan, a Vlagyimir Putyin által kezdeményezett háborúval összefüggésben támogattuk és támogatni fogjuk Ukrajnát. Mindenben segítettünk nekik, amiben tudtunk, jó szomszédok voltunk, de ismétlem és hangsúlyozom: a partnerünk ebben a vitában a Trump-kormányzat. Egy újabb év háború túl sok lenne nekünk. A pragmatizmus az egyetlen lehetőség” – írta bejegyzésében. Viszont azt is kifejtette, hogy Európának most erősnek kell mutatkoznia, és keresnie kell a kapcsolatot Washingtonnal, mert a tartós béke csak az Egyesült Államok segítségével érhető el.

Nem mindig tisztelte a magyarokat

Amint a Szövetségi Képviselők Tanácsának kolozsvári üléséről szóló tudósításunkban is megírtuk: Kelemen Hunorék választási üzenete az, hogy ha nem Crin Antonescu győz, akkor veszélybe kerül az RMDSZ kormányzati részvétele és ezáltal az erdélyi magyarok védelme. Az ülésen elhangzott beszédekben ugyanakkor megfogalmazódott az a félelem, hogy az erdélyi magyarok távol fognak maradni májusban az urnáktól. Ez pedig csak úgy kerülhető el, ha az RMDSZ „a teljes harci felszerelését” Antonescu szolgálatába állítja. A „harci felszereléshez” tartozik bizonyára Porcsalmi Bálint is, aki gondoskodott arról, hogy a koalíció elnökjelöltje még a kampány hivatalos kezdete előtt felkeresse Székelyföldet.

Sepsiszentgyörgyi látogatásakor Antonescu többek között arról beszélt, hogy a kulturális autonómiával egyetért, a területi autonómiával nem. Ezzel sok újat nem mondott, viszont a sajtótájékoztatóján tett egy fontos kijelentést, ami román politikus szájából valóban ritkán hangzik el: „Azt hiszem, mindenki megszokta, hogy Székelyföld létezik”. Porcsalmiék feladata azért lesz nehéz, mert Antonescu néhány évvel ezelőtt még teljesen másképp vélekedett a tömbmagyar régióról. Az Antena3 szerint 2011-ben az akkori ellenzék egyik vezéreként kategorikusan kijelentette: „Székelyföld nem létezik Romániában”.

Az RMDSZ másik fontos kampányüzenete az, hogy „Antonescu tiszteli a magyar közösséget”. Ám a korabeli sajtóbeszámolók szerint az RMDSZ a PNL akkori pártcsaládjához, az európai liberálisokhoz fordult Crin Antonescu magyarellenes megnyilvánulásai miatt. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester egyenesen azzal vádolta a koalíció jelenlegi elnökjelöltjét, hogy „soviniszta módon uszított” a magyarok ellen. Erre egyébként az elöljáró maga is utalt a napokban egy sajtótájékoztatón, azzal mentegetve Antonescut, hogy a jelenlegi elnökjelöltet voltaképp Victor Ponta „vitte bele magyarellenes nyilatkozatokba” az USL létrehozása után.

Szintén 2011-ben Kelemen Hunor „a román politika új Vadim Tudorának” nevezte Antonescut. Bírálatát az váltotta ki, hogy a PNL akkori elnöke kijelentette: az RMDSZ elvesztette a tartását a PDL-vel közös kormányzás során. „Nagyon sajnálom, hogy Antonescu elnök (…) átvette Vadim Tudor szélsőségességét, és támadja az RMDSZ-t, támadja a magyar közösséget. Én csak azt mondhatom, ahogy már Vadim Tudornál is megszokhattuk: annak a kutyának, amelyik ugat, soha nem lesz esélye sem Románia elnökévé, sem az ellenzék vezetőjévé válnia, de még igazán fontos politikus sem lesz belőle” – nyilatkozta akkor az RMDSZ elnöke.

Az USL társelnökeként Antonescu 2012-ben bírálta az RMDSZ-részvételű Ungureanu-kormányt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatát létrehozó határozata miatt is. Akkor arról beszélt, hogy az RMDSZ „piszkos játékkal”, az egyetemi autonómiát sértő módon erőlteti rá a MOGYE-ra a magyar tagozatot. Ismert, hogy az Ungureanu-végül épp az Antonescu által bírált kormányhatározat miatt bukott meg.

Kelemen Hunor szövetségi elnök egyébként a kolozsvári SZKT-ülésen elismerte, hogy a koalíció jelöltjének voltak magyarellenesként értelmezhető nyilatkozatai több mint tíz évvel ezelőtt, amikor az RMDSZ politikai ellenfelének számított. Ám szerinte óriási piros pontot szerzett, amikor 2013-as alkotmánymódosító tervezet kidolgozásakor támogatta az RMDSZ-nek azt a kérését, hogy az őshonos nemzeti kisebbségeket nyilvánítsa államalkotó tényezőnek az alaptörvény. „Nekünk érdekeink vannak, nem barátaink, szövetségesekre van szükségünk, akikkel meg tudunk egyezni, Antonescu pedig ilyen ember” – vélekedett.

Csontvázak a szekrényben

Crin Antonescu politikai hitelességét kétségkívül a Băsescu eltávolítására tett jogsértő kísérlet kérdőjelezi meg a leginkább. Nem elhanyagolandó tényező, hogy a jelenlegi Nemzeti Liberális Párt a PNL és a volt államfő pártja, a PDL fúziójából jött létre. Ez utóbbi szimpatizánsai pedig nem biztos, hogy könnyen felejtenek, és ez májusban az urnáknál is megmutatkozhat, különösen Erdélyben. Arról nem is beszélve, hogy vélhetően a nyugati kancelláriákban is számon tartják a 2012-es eseménysorozatot, amit Băsescu hívei a mai napig puccskísérletnek neveznek.

Támadási felületet nyújt Antonescu ellenjelöltjeinek, hogy a politikus az elmúlt években voltaképp nem dolgozott, vagy legalábbis nem volt munkából származó jövedelme, és saját bevallása szerint is a nagyon jól kereső felesége fizetéséből éltek. A munkához való sajátos viszonyulását jelezheti az is, hogy a képviselői és szenátori mandátumai alatt Antonescut alig lehetett látni a parlamentben: 2010-ben több hiányzása volt, mint a szociáldemokrata Cătălin Voicunak, aki abban az évben több mint nyolc hónapot töltött előzetes letartóztatásban. A sors iróniája, hogy 2013-ban a parlamentben Tánczos Barna jelenlegi pénzügyminiszter is bírálta emiatt a mostani koalíció elnökjelöltjét.