Goyát parafrazálva (Az értelem álma szörnyeket szül): Ha a demokrácia lehunyja a fél szemét, rögtön felszínre kerül a szemét (1)/ a csőcselék (2)/ a söpredék (3). A parafrázis befejezését az olvasóra bízzuk: mindenki válasszon kedve szerint, lelki alkata és pillanatnyi hangulata alapján.
Világpolitikai és hazai színpadunk március idusán sem pihent meg: Musk történelemórát tartott, Putyin háborút nem akar, csak épp folytat, Trump hozza a szokásos formáját, Orbán poloskát irtana és birodalmakkal venné fel a harcot, Șoșoacă is harci készültségben jött-ment az országban: bokszkesztyűben fenyegette meg az alkotmánybíróságot, és felváltva üzengetett hol Putyinnak, hol meg Trumpnak. Egyébként az összes szereplő szabadságról, békéről és józan észről szónokolt, de ha megnézzük / meghallgatjuk őket érthető lesz, hogy miért van mégis egyre kevesebb ezekből. Ünnep volt, kampány van, tét van. És a nép? Néz, hallgat, esetleg szavaz – ha hagyják.
Musk tovább hőbörög, hantázik és improvizál
Elon Musk megint baromságot posztolt, ezúttal történelmi témában. Szerinte nem Sztálin, Mao vagy Hitler ölte meg emberek millióit, hanem a nekik dolgozó közalkalmazottak. Idézem: „Nem Sztálin, Mao és Hitler gyilkolta meg emberek millióit. A közalkalmazottaik tették.”
Nyilvánvaló, hogy nem Sztálin húzta meg a ravaszt minden egyes kivégzésnél, Hitler sem állt személyesen a gázkamrák mellett, ahogy Mao sem fáradt le vidékre, hogy saját kezűleg végezze el a piszkos munkát. De a parancsot, a rendeletet ezek a vérgőzös diktátorok adták ki. Ők építették fel a gyilkológépezetet, és ők indították be. A közalkalmazottak végrehajtották a parancsokat – de nem maguktól, hanem felsőbb utasításra.
Musk tehát épp azokat a diktátorokat mossa tisztára, akiknek a keze könyékig merült az ártatlanok vérében. Ráadásul Musk „emberek millióiról” beszél. Pontosítsunk: tízmilliókról, fejenként. Vagy többről.
Botcsinálta rektor, avagy aki nem tudja, tanítja
Remus Pricopie, a bukaresti Politikatudományi és Közigazgatási Egyetem (SNSPA) rektora is indulni akart az elnökválasztáson. Apró bökkenő: a törvény által előírt 200 ezer támogató aláírás hiányzott a dossziéból. Mert szerinte nincs rá szükség. „Jelöltségem egy ajánlat a román társadalomnak, hogy a következő elnök legyen: becsületes, erős, érett és kiegyensúlyozott, aki véget vet a mély bizalmi válságnak, amelyen keresztülmegyünk.”
És hogy a jövő elnöke törvénytisztelő legyen? Az már nem követelmény? A bizalmi válság, amit emleget, valós. Csakhogy nem törvényszegéssel kell tovább mélyíteni, hanem megoldásokkal. A választási szabályokat nem kampány közben kell újraíratni. Ezt nem tudná egy egyetemi rektor?
Az egyetem, amit vezet, közben Nobel-békedíjra jelölte Donald Trumpot. Én ehhez tennék egy apró módosító indítványt: legyen megosztott békedíj. Trump és Putyin együtt. Vagy lehet, hogy az SNSPA úgy tervezte: idén Trump, jövőre Putyin, aztán posztumusz Hitler, Sztálin... Mert ugye ők is a béketeremtés hívei voltak.
Újabb populista? Sorban állnak, tolonganak, könyökölnek
Az elnökválasztásra özönlenek a jelöltek, és csak nézem: tényleg mind összeszedett annyi aláírást? És vajon átmenne bármelyikük egy jogosítványhoz szükséges pszichológiai alkalmasságin?
Elena Lasconi is bejelentkezett: kevesebb politikust, karcsúbb parlamentet akar. (Volt is erről népszavazás – de aztán senki sem vette komolyan.) Lasconi szerint csak a közpénzre éhes politikusok akarnak hatalmon maradni. Ő viszont azt szeretné, hogy a tolvajok börtönbe menjenek, ne kapjanak kegyelmet, és hogy visszaszerezzék a románoktól ellopott pénzt. Elnökként „közétek megyek, hallgatni fogok rátok” – mondta.
Három egyszerű üzenet, amit még egy funkcionális analfabéta is megért: „tolvajok a börtönbe”, „visszaszerezzük a pénzt”, „hallgatok rátok”. Tiszta populizmus. Ha ehhez még csomagolunk egy adag nacionalizmust is, kész a nyerő recept a választói fülnek. Csak az a gond, hogy a populista porondon már most akkora a tolongás, hogy alig férnek el.
Amikor sem a bokszkesztyű, sem a Miatyánk, sőt Trump és Putyin sem segít
Diana Șoșoacă, a szélsőjobbos SOS Románia párt vezére – stílusával simán elmehetne állandó dühös bohócnak – bokszkesztyűvel jelent meg a Központi Választási Irodánál, hogy beadja elnökjelöltségi iratait. Természetesen támogatói is ott voltak, hisz a show-nak mennie kell. Állítása szerint „parancsra” utasítják majd el a jelölését, ahogy Călin Georgescuéval is tették.
Ha lenne lehetőségem kérdezni tőle, csak annyit kérdeznék: ha előre tudta, hogy elkaszálják, miért strapálta magát? Csak a balhéért? És miért pont csütörtökön, 13-án? Nem jutott eszébe, hogy leadhatta volna egy nappal előtte vagy később? Ki adta ki azt a bizonyos „parancsot”, és ő honnan tud róla? Megálmodta? Vagy csak a ruszkik súgták?
Természetesen el is mondta a magáét. „A jelölésem sorsa attól függ, kinek van nagyobb hatalma a nemzetközi porondon: Ursulának, Trumpnak vagy Putyinnak. Figyelem! Románia jelenleg három nagyhatalom közötti keresztúton áll.”
Hogy ebben az okfejtésben mennyi a logika, azt nehéz megmondani, mert talán nincs is. Ursula von der Leyen – akit Diana és Viktor is előszeretettel festenek fel rettegett EU-birodalmi fővezérként – nem egy szuperhatalom vezetője. Az EU nem birodalom, hanem önkéntes szövetség, nem agresszív, nem gyarmatosít, nem terjeszkedik. Ellentétben Oroszországgal vagy akár az USA-val. De mindez részletkérdés, ha valaki csak hangulatkeltésben utazik.
Șoșoacă, aki magát szuverenistának nevezi, nyíltan várná el Trump vagy Putyin beavatkozását Románia belügyeibe – az ő érdekében persze. Ez most a szuverenitás védelme vagy a szuverenitás feladása? Szuverén ország akar lenni, vagy orosz félgyarmat, amerikai bábállam? Döntse már el.
Nem telt bele két nap, és a Központi Választási Iroda szombaton hivatalosan is elutasította a jelölését. Diana azonnal bejelentette: fellebbez az alkotmánybíróságon, sőt, feljelenti a BEC és az alkotmánybíróság tagjait is. A végén pedig odavetette: „Nem tudják, hogy ezzel világhírűvé tesznek. (...) Megyek, felhívom Trumpot és Putyint.”
Talán keveri a hírességet a hírhedtséggel. De ez legyen az ő gondja. Az óvodai emlékeink is előkerülnek: ha valaki bántott, megfenyegettük, hogy „megveretjük” a nagyobb testvérünkkel. Diana most két „nagy bátyóra” hivatkozik. Félnünk kellene?
Trump újabb vámháborút hirdet – és még büszke is rá
Trump közben szintén aktív. Bejelentette: ha az EU nem vonja vissza az amerikai whiskey-re kivetett 50 százalékos vámot, ő 200 százalékos vámot vet ki az EU-ból származó alkoholos italokra.
Valaki mondja már el neki: vámháborúnak nincsenek nyertesei, csak vesztesei.
„Ez nagyszerű lesz az amerikai bor- és pezsgőüzletnek.” Valóban? Az USA-ban Kalifornián kívül nem épp virágzik a borászat, a pezsgőgyártás meg még annyira sem. Ezért is importálnak főleg Európából – amit Trump láthatóan nem tud, vagy nem akar tudni.
Szerinte az EU „a világ egyik legellenségesebb és leggyalázatosabb adó- és vámhatósága, amely kizárólag azzal a céllal jött létre, hogy kihasználja az Egyesült Államokat.” Ennél pártatlanabb megnyilvánulás aligha létezik. Objektivitás, ahogy Trump látja – vagy inkább nem látja.
Ha akarom, lesz, ha nem akarom, nem lesz fegyverszünet Ukrajnában
Putyin és Lukasenko közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy az orosz elnök elvileg támogatja Trump 30 napos tűzszüneti javaslatát, amit Ukrajna – amerikai nyomásra – feltétel nélkül elfogadott. Csakhogy Putyin valójában nem fogadja el. Mert miközben a „béke” fontosságát hangsúlyozza, az orosz hadsereg Kurszkban tovább nyomulna, és az ukrajnai fronton sem kívánják leállítani a harcokat. Miért is tennék, amikor – állítólag – a „kétezer kilométeres front minden pontján” előretörtek? Nehéz meggyőzni tűzszünetről azt, aki épp nyerésre áll.
Putyin logikája világos: nincs értelme a tűzszünetnek, mert az csak időt adna Ukrajnának, hogy újabb katonákat mozgósítson és fegyvert juttasson a frontra. Idézve a „lovagias” hadvezért: „Két lehetőségük van: hadifogság vagy halál.” Aki ismeri az orosz hadifogság „humánus” feltételeit – Bucsa, Mariupol vagy akár Katyn után – az joggal kérdezheti: melyik is a rosszabb?
Március 15-én is gazdagodott a szókincsünk és szélesedett a látókörünk
A szabadság és a 12 pont ünnepén idén sem maradtak el a szokásos szertartásos programok: jól koreografált rendezvények, ünnepi szónoklatok, mélynek szánt üzenetek, és persze kötelező PR-felvonulás. Az SZKT ülésén Kelemen Hunor már az ünnep előestéjén letette a kampánybeli garast: a magyar közösség dolga, hogy Crin Antonescu, a koalíciós elnökjelölt serege ne fogyjon ki. Lefordítva: mindenki húzzon el szavazni Antonescura – ha nem most, majd a második fordulóban. Már ha odáig eljut.
Kelemen tisztán beszélt: az RMDSZ mindent Antonescura tesz fel. Mindent. A kampány fő üzenete? Ha ő nyer, minden marad a régiben. A koalíció is, a kormányzati helyek is, és az RMDSZ is, ahol most van: bent a húsosfazék körül. Ha viszont bukik, borul az egész konstrukció. Kelemen szerint ez nem öncél, hanem a közösség védelmének záloga. Mert ahogy ő mondta: „Ha nem Antonescu győz, a koalíció élettartama rövid lesz, ez tehát a tét.” Vagyis: ha nem ránk szavaztok, mi is megyünk a levesbe – és ti meg velünk.
Székelyudvarhelyen Kelemen fokozta a nyomást: Antonescu nemcsak jó választás, hanem a jó választás. A szabadság védelmezője, a szélsőségek réme. És jött a költői ív: „A jó választás mindig a közös sors és a szabadság választása. Rabság helyett szabadság, háború helyett béke, halál helyett élet, bezárkózás helyett együttműködés. A józan észt választani a valóság torzítása helyett: igen, az a jó választás!”
Mondanivaló tömören: Antonescu vagy a sötétség. Ő a béke, az élet meg a józan ész. Ezzel tényleg nehéz vitába szállni. Ki is választana inkább háborút, halált, süllyedést és valóságtorzítást? Ja, hogy ki robbantotta ki a háborút? Ki él vissza a szabadság szóval, miközben kényelemből, érdekből szemet huny mások elnyomása felett? És ki torzítja nap mint nap a valóságot, hogy az épp passzoljon a politikai helyzethez? Lehetne neveket mondani. De minek? Kényelmetlen. Maradjunk inkább a jó választásnál.
Orbán Viktor is üzent Brüsszelnek – és a poloskáknak
Orbán Viktor sem maradt csendben. Hosszú beszédében három mondat különösen emlékezetes:
„Jön a húsvéti nagytakarítás: átteleltek a poloskák. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget.” Burkoltan megüzente, hogy köztisztasági ellenőrzések lesznek, s az ellenőrök, ahol poloskát találnak, bírságolni fognak. Más olvasat: Ugyancsak kódoltan megüzente, hogy rovar- és élősködő irtási tendert írnak ki húsvét előtt, amit Mészáros Lőrincnek kell elvinni.
„Soha nem kötünk alkut. Nem. Nem. Soha!” Egyenes beszéd. És különalkut sem! A mondat mintha más kontextusban is elhangzott volna már... Valami trianoni érzete van.
„Mindig akad egy birodalom, amely a magyarok szabadságára pályázik, most egy brüsszeli birodalom teszi ezt.” Áhá, szóval innen fúj a szél. Ezek mind magyar szabadságot akarnak. Mondjuk magyar sajtószabadságot. S a megfogalmazásból még az is kiderül, hogy nem csak egyetlen brüsszeli birodalom lehet. Más birodalmak nincsenek, azok barátok.
Tavaszi szél Tiszát áraszt?
„A Tisza szövetségbe hív minden magyart a Kárpát-medencében és szerte a nagyvilágban” – üzente az erdélyi és délvidéki magyaroknak Magyar Péter EP-képviselő, a Tisza párt elnöke, az ellenzéki rendezvény március 15-i szónoka. Nagyvonalúan hozzátette: a határon túliak számíthatnak a Tiszára, de most – figyelem – az anyaország van bajban.
„Az nem lehet, hogy a zsarnokság elválassza a magyart a magyartól. Segítsetek az anyaországnak, ahogy azt mindig is tettétek!”
Ejnye-bejnye, tiszások. Rossz kezdés. Egy igazi vezér nem kér. Követel, parancsol, asztalra csap. Vagy – de ez már haladó szint – osztogat: pénzt, rangot, plecsnit. Esetleg falovaskodik szabadságharcosként, rombol, vétóz, de semmikép nem alkuszik. Ez a vezéri tempó, nem a „segítsetek, mert bajban vagyunk” típusú nyöszörgés.
És ez a névválasztás? A Tisza név többszörösen elhibázott, sötét szándékot sugall. Például:
– Volt nekünk egy ősi magyar Tisza folyónk. Tiszta volt, nem zavaros, mint a Nyárád. De mit tett? Átállt. Elárult, internacionalista lett. Beletorkollott a nemzetközi vizekbe. Ez kell bizonyítéknak?
– Tisza István – szegény Pista – nevét is felvették, akit 1918-ban az Ántánt, vagyis az akkori „Brüsszel és Gyuri bácsi” bérgyilkosai végeztek ki. Nyilvánvaló célzás: más is végezheti így, ha nem vigyáz. Politikai árnyalat: sötétszürke.
– És ne felejtsük: a Tisza nem a bő esztendők folyója lett, hanem ciánt hozott. Mit jelent ez? A párt is idegen érdekeket szolgál, külföldről irányítják, pénzelik, manipulálják. Tisza? Kézivezérelt ciánvezeték.
Ps.: Egy kis világpolitikai helyzetkép
Amikor ezeket a sorokat írom, Trump már majdnem két hónapja újra elnök, az orosz-ukrán háború viszont még mindig tart, három évvel a kezdete után. És bármennyire próbálom, ha meghallom a „Donald” nevet, továbbra is egy kacsa ugrik be. Néha más állatok is, de ez most mellékszál.
A világot jelenleg két önjelölt alfahím tartja bizonytalanságban, mondhatni rettegésben: Putyin és Trump. Vagy Trump és Putyin. Kinek hogy tetszik. A lényeg: nem alfahímek, csak két hiú, bosszúálló, korlátolt, erkölcstelen, zsaroló, közveszélyes alak. Putyin ráadásul alattomos, becstelen, álmacsó. Trump? Egy rasszista, konteóhívő, meggondolatlan, improvizáló ripacs. A politikai zoológia szégyenei.
A középkorban az uralkodók melléknevet kaptak jellemvonásaik alapján. Én is tennék szerény javaslatot:
Kegyetlen-Zsarnok-Ukránölő Vlagyimir
Hantás-Szószátyár-Önfejű Donald
Történelemkönyvbe kívánkozó nevek. Kár, hogy nem vicc.
Adó 3,5%: ne hagyd az államnál!
Köszönjük, ha idén adód 3,5%-ával a Transtelex Média Egyesületet támogatod! A felajánlás mindössze néhány percet vesz igénybe oldalunkon, és óriási segítséget jelent számunkra.
Irány a felajánlás!