Meghalt dr. Szabó Judit, Erdély és Románia első női sebésze
Életének 97. évében meghalt dr. Szabó Judit, született Steiner Judit, Erdély és Románia első női sebészorvosa, aki a 20. század minden viharát megélte, és pályája generációkat inspirált.
Dr. Szabó Judit 1928. június 5-én született az Arad melletti Újszentannán. Fiatalon megtapasztalta a történelem kegyetlenségeit: családját a zsidótörvények miatt Aradra kényszerítették, és csupán a történelem véletlene mentette meg a gettóba hurcolástól. A háború utáni nehézségek közepette választotta az orvosi hivatást, egy olyan korszakban, amikor a sebészetet kifejezetten férfias szakmának tartották.

A kolozsvári orvosi egyetem elvégzése után, az akkori rendszer szabályai szerint kihelyezték vidékre, így lett kezdő sebész Felsővisón. A szinte minimális diagnosztikai eszközökkel dolgozó kórházban gyorsan bizonyította rátermettségét, miközben a szakma iránti elkötelezettsége minden nehézségen átsegítette. 1966-tól a kolozsvári sebészeti klinika munkatársa volt, és hosszú évtizedeken át nemcsak gyógyított, hanem tanított is – számtalan orvosgeneráció emlékezik rá, mint a sebészet iránti alázat és felelősség megtestesítőjére.
A vele készített életútinterjúnkból kiderül, hogy egy kivételesen művelt, éles eszű, humorral teli ember volt, aki még idős korában is szellemi frissességével nyűgözte le beszélgetőpartnereit. Pályája során a legnagyobb kihívásokat is természetes hivatástudattal vállalta, mert – ahogy ő mondta – „egyszerűen szerette ezt a mesterséget, mert úgy érezte, hogy van értelme”.
Dr. Szabó Judit Kolozsvár egyik meghatározó polgári karaktere volt, egy valódi „kolozsvárember”. Bölcsessége, szerénysége és szakmai elkötelezettsége örök példaként marad meg az orvostársadalom és tisztelői számára.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!