Sok babér nem terem egy új vallásalapító számára Romániában, de ettől még nem változatlan a felekezeti tájkép

„Ha valaki csak a számokat nézi arról, hogy miként alakult Románia felekezeti összetétele, akkor az az érzése támadhat, hogy az égvilágon semmi nem történt az elmúlt 30 évben, annyira állandó képet látunk”

– magyarázta Kiss Dénes vallásszociológus, amikor a rendszerváltás utáni népszámlálási adatai alapján mutatta be Románia vallásossági tájképét a Kolozsvári Akadémiai Bizottság eseményén.

A rendszerváltás előtti létező szocializmus ateista társadalmi rendszer akart építeni, aminek az volt a következménye, hogy vallási kérdéseket nem lehetett kutatni. A vallásosság iránt érdeklődők „a kérdés fonákját”, az ateizmust vizsgálhatták, de azoknak az eredményei nem kerültek nyilvánosságra, és ez oda vezetett, hogy a rendszerváltáskor nem létezett egy makroszintű szisztematikus kép az ország vallási helyzetéről.

Már az első népszámlálás adatai világossá tették, hogy 50 év ateista propagandája nem volt túl sikeres, nem tudták eltávolítani az embereket a vallástól, Románia több mint 20 millió lakosából összesen 35 ezer vallották magukat felekezeten kívülinek vagy ateistának. Más európai országhoz képest egy döbbenetesen kis szám volt.

Harminc évvel később, a legutóbbi, 2021-es népszámláláson, ha csak a százalékos képet nézzük, akkor az látszik, hogy az ortodoxok aránya 1,3 százalékponttal csökkent, a pünkösdiek pedig 1,5 százalékponttal emelkedtek, de minden más felekezet esetében 1 százalékpont alatt volt a változás. „Úgy néz ki, mintha nem történne semmi” – mondta a szociológus, és amellett érvelt, bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy az ország többsége továbbra is buzgó ortodox, ez csak látszat, mert azért mégis zajlottak bizonyos folyamatok.

Ez a cikk a Kolozsvári Akadémiai Bizottság esemény elhangzottak alapján foglalja össze, hogy milyen változások történtek a romániai vallásosságában az elmúlt bő három évtizedben. Mielőtt tovább lépnénk fontos tisztázni néhány dolgot, egyrészt, hogy milyen folyamatok eredményezték a mai Románia manapság létező egyházait, illetve miként kategorizálja a jogszabály a vallási szerveződéseket.

Kiss Dénes előadásában a mai Románia területén zajló vallástörténeti eseményeket, illetve migrációs folyamatokat vázolta fel, amelyek alakították a felekezeti tájképet. A vallástörténeti eseményeket a következő négy korszakra osztotta:

1. A reformáció előtti időszak. Ebből az időszakból a római katolikus, az ortodox és az iszlám van jelen manapság az országban.
2. A reformáció hozza a református, ágostai hitvallású evangélikus, evangélikus-lutheránus, valamint az unitárius egyházakat.
3. A 19. század végén és 20. században elején zajló, ide alapvetően Amerikából érkező neoprotestáns (vagy az angolból kölcsönzött evangelical után evangelikál) egyházak korszaka. Ide tartoznak a baptista, hetednapi adventista, Jehova tanúi, keresztény testvérgyülekezetek (Biserica Creștină după Evanghelie), illetve pünkösdi mozgalmak.
4. A 20. század második felében jellemző új vallási mozgalmak, amelyek Romániába a rendszerváltás után érkeznek meg. Ilyen a Krisna-tudatú hívők közössége, a különböző buddhista irányzatok, a Szcientológiai Egyház, a Hit Gyülekezet, valamit más karizmatikus gyülekezetek.

Emellett a migrációs folyamatok is eredményeztek ma létező önálló egyházakat. Az örmény népesség különböző korszakokban érkező csoportjai Erdélyben ugyan katolikusok lettek (a Római Katolikus Egyház Örmény Ordinariátusának tagjai), de a Kárpátokon túli területekre (Erdélyből nézve) érkező örmények az Örmény Apostoli Egyházban maradtak. Az ország területén megtelepülő zsidók izraelitának maradtak, míg Duna-delta környékén élő orosz anyanyelvű lipovánok is önálló egyházat hoztak létre, ők az óritusú ortodoxok (Biserica Ortodoxă Rusă de Rit Vechi din România). Ugyanakkor nem minden migrációs folyamat eredményezett külön egyházat, voltak, akik beilleszkedtek más felekezetekbe. Ilyenek például a különböző bánsági kisebbségek, horvátok, szerbek, szlovákok, svábok, illetve a dobrudzsai tatárok, akik manapság a romániai muszlim közösség zömét alkotják.

„Első látásra nagy ortodox országnak nézünk ki, de ha egy lépést teszünk közelebb, akkor kiderül, hogy összetettebb a vallási kép” – nyomatékosított Kiss Dénes.

A vallásügyi törvény három kategóriába sorolja a különböző szerveződéseket:

1. Egyházak, felekezetek (culte): Jelenleg összesen 19-et tartanak hivatalosan számon, de a legutóbbi összeírásokor még 18 volt. Ebbe a kategóriába tartozni tétje van, mert az idesorolt vallási szervezetek többek között fizetéskiegészítést is kapnak az államtól. Ugyanakkor a népszámlálásokon csak ezeket, az állam által elismert egyházakat tüntetik fel, ami óhatatlanul egy elnagyolt képet ad a romániai helyzetről még akkor is, a lakosság elsöprő hányada ezeknek a tagja.
2. Vallási egyesületek: A legutóbbi időkig opcionális volt ezek bejelentése az államnál, és nem feltétlen törekedtek rá, mert annyi előnyt biztosítottak számukra, hogy nem kellett adót fizessenek a kultikus célra használt ingatlanjaik után. Tavaly viszont kötelezővé tették, hogy ha vallási céllal jegyeznek be egy egyesületet, akkor a vallásügyi államtitkárságon is jelezni kell. Ezzel 43 vallási egyesületről (az elismert felekezetek egyesületei nem tartoznak ide) 200 fölé emelkedett a számuk. „Ez azért jelzi, hogy ez sokszereplős része a vallási tájképnek” – jegyezte meg Kiss Dénes.
3. Vallási csoportok: A jogilag be nem bejegyezett csoportok tartoznak ide. Ebben az esetben, ha egy imacsoport, azt gondolja magáról, hogy nem tartozik egyetlen egyházhoz sem, bejelentheti magát a vallásügyi államtitkárságon. Ezek számáról nem lehet semmit sem tudni, nekik semmiféle előnyük nem származik abból, ha bejelentik magukat.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a jogilag elismert egyházi szervezetek száma is változott az elmúlt három és fél évtizedben. A rendszerváltás utáni első népszámláláson még tizenöt egyház tagjait rögzíthették. A Román Evangéliumi Egyházat (Biserica Evanghelică Română, és nem azonos sem a szászok evangélikus egyházával, sem a lutheránus-evangélikus egyházzal), amit a köznyelvben tudoristákként is emlegetnek, 1992-ben még nem számolták, de 2002-ben már igen. A Jehova tanúi 2011 óta számolják külön, míg a Szerb Ortodox Egyház bánsági püspökségét (ami Romániában külön felekezetnek számít, mert nem a Román Ortodox Egyházhoz tartoznak) szintén azóta. Ugyanakkor az óstílusú ortodox (Biserica Ortodoxă de Stil Vechi, és nem szabad összetéveszteni az óritusú ortodoxszal) az 1992-es népszámláláson még a választható felekezetek között volt, de 2002 óta már kikerült. Az óstílusú ortodoxok az 1924-es naptárreform idején a Román Ortodox Egyháztól elszakadt felekezet, akik nem hajlandók elfogadni a nyugati naptárat, és manapság is januárban ünneplik a karácsonyt.

„Semmit nem lehet tudni róluk, mert nem számolják őket. Ők azt állítják magukról, hogy 500 ezren vannak. A Román Ortodox Egyház egy veszélyes szektának tartja, és nagyon nincs jó viszony köztük, de néhány évvel ezelőtt Kolozs megyében is épült templomuk” – tette hozzá magyarázatként Kiss Dénes.

Emellett módszertani változásai is voltak a népszámlálásoknak, mert míg korábban, amikor papíron gyűjtötték a válaszokat, és kötelező mindenre felelni, addig 2011 óta már meg lehet ezt „spórolni”, ráadásul a legutóbbi összeíráskor a különböző adatbázisokból is kiegészítették az összeírást, így már 2,6 milliós személy vallásosságáról nem tudni semmit. Ezért az elemzéshez Kiss Dénes az ismert népesség felekezetek közötti megoszlása alapján osztott szét azokat, akiknek a vallási hovatartozásáról nem tudni semmit. „Nem nagyon van okunk azt feltételezni, hogy a vallási hovatartozás befolyásolta azt, hogy valaki mennyire lógja el ezt a kérdést” – érvelt a szociológus, aki szerint a korábbi népszámlások és a más vallásosságot kutató felmérések is azt bizonyítják, hogy Romániában nem jellemző az, hogy a felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdésekre nem akarnak válaszolni.

Kiss Dénes szerint a korrigált adatok is figyelembe véve a következő változások figyelhetők meg a romániai vallási tájképben az elmúlt bő három évtizedben:

• Az ortodox népességnek van egy lassú áramlása a felekezet nélküli, valamint ateista és agnosztikus kategóriákba.

A nagy népegyházak esetében leginkább a demográfiai tényezők – mint az elvándorlás és az elöregedés – határozták meg, hogy miként alakultak a létszámuk. Az ország népességének a csökkenésével értelemszerűen az úgynevezett történelmi egyházak taglétszáma is csökkent egyben. A római katolikus, a református és az unitárius egyház a ‘90-es években még valamivel nagyobb arányban fogyott, ami a kutató szerint főleg a magyarok kivándorlási hullámával magyarázható a korszakban, de 2000-es évektől már a lakossággal arányosan csökken a létszámuk. A görögkatolikus egyház esetében a korszerkezetéből adódik a jelentősebb fogyás. Az 1948-ban betiltott egyházba évtizedeken keresztül úgymond „nem születtek” hívek, 1990-ben, miután visszahelyezték őket a jogaikba már kisebb arányban tértek vissza azok, akiket időközben ortodoxnak kereszteltek.

A Román Ortodox Egyházhoz tartozók száma 2011-ig szinte pontosan az ország létszámával megegyező arányban csökkent, azóta egy kicsit nagyobb arányban. Kiss Dénes szerint ez elsősorban az ateisták és a felekezeten kívüliek számának növekedésével magyarázható (részben meg a növekvő tagságú felekezetekkel). 1992-ben még mintegy 10 ezer ember vallotta magát ateistának Romániában, míg 24 ezren vallás nélkülinek. Ehhez képest a 2021-es népszámlálásra már nagyon megugrott mindkét kategóriát bejelölők száma, becslések szerint 96 ezer ateista, illetve 83 ezer vallás nélküli lakosa volt az országnak. Az ateisták a 8. legnépesebb világnézeti csoport lenne, ha egy felekezetet alkotna.

Az ateizmusukat felvállók között a magyarok alulreprezentáltak, míg a teljes népességben 6 százalék körül van a magyarok aránya, addig az ateisták között 3 százalék körül alakul. Ezzel szemben az ország teljes népességében 89 százalék a románok aránya, míg az ateisták és agnosztikusok 95 százaléka vallotta magát románnak. A vallás nélküliek esetében ez már nem igaz, ott felülreprezentáltak voltak a magyarok.

„A magyarok körében, ha valakinek baja van a vallással, akkor nem ateistaként definiálja magát, hanem inkább vallás nélküliként” – foglalta össze a kutató.

• A roma népesség minden irányból a neoprotestáns egyházak felé áramlik.

(Főleg) a neoprotestáns egyházak tudtak növekedni vagy legalábbis stagnálni az ‘91-es népszámláláshoz képest, ami elsősorban a missziós tevékenységüknek tudható be. A '90-es évek térítési hullámához (ami találkozva az akkori társadalmi-gazdasági válsággal volt igazán sikeres) jön hozzá a roma evangelizáció, amiben az adventistákat leszámítva minden neoprotestáns felekezet eredményes. A legutóbbi népszámláláson a pünkösdiek majdnem negyede vallotta magát romának, a baptistáknak pedig 12 százaléka. A romák evangelizációjával ebben az anyagunkban külön is foglalkoztunk. A nemzetközi migráció viszont ezen neoprotestáns egyházak növekedése ellen hatott, mert jó nemzetközi kapcsolataikat kihasználva, elsők között ment Nyugatra dolgozni a tagság.

A legjelentősebb növekedést a pünkösdiek érték el, akik most már több mint dupla annyian vannak, mint 1992-ben. Kiss Dénes szerint ez részben az adatgyűjtés miatt is lehet, mert több pünkösdi egyház is van, és a kisebbek tagjai egyszerűen a nagyobbhoz sorolhatták magukat, amikor aközött kellett válasszanak, hogy a szervezeti hovatartozásuk alapján a más felekezetet jelölik be, vagy a pünkösdi identitásuk alapján azt mondják: pentacostal. Hozzátette, a 470 ezresre becsült pünkösdiek többsége biztosan az így is hívott egyházhoz tartozik. Csak Kolozsváron 16 temploma van az említett felekezetnek.

A kutató megjegyzésként csak annyit tesz hozzá, hogy a legutóbbi népszámlálás óta is pont egy pünkösdi felekezetet (Adunările lui Dumnezeu din România) ismertek el 19.-ként az országban.

Egy nem neoprotestáns felekezet van növekvő vagy stagnáló tagságú egyházak között, ez pedig az evangélikus-lutheránus. A vallásszociológus szerint egy ilyen kis egyház esetében (mintegy 20 ezer hívük van) akár egy tudatosító kampánnyal is lehet mozgósítani az embereket annyira, hogy látványos eredményt érjenek el. Ugyanakkor az előadást követő beszélgetésen az is felmerült, hogy mivel felekezet román neve több másik, hasonló nevű kisebb egyházéra is hasonlít, egyszerűen rossz helyre tették az x-et. Erre következtettek abból, hogy több olyan helyen is evangélikusnak vallották magukat, ahol az evangélikus-lutheránus egyház nem tart nyilván tagokat.

• Az etnikai kisegyházak rohamosan fogynak

A kis létszámú etnikai kisebbségek egyházai visszafordíthatatlanul fogytak az elmúlt évtizedekben. A szászok kivándorlása látszik az ágostai hitvallású evangélikusok létszámának a csökkenésében, míg az izraeliták fogyásában a kezdeti korszerkezetük, illetve az asszimiláció is közrejátszott. Az Örmény Apostoli Egyház hívei (összesen nagyjából 800-an vannak) között csak azért regisztráltak növekedést legutóbb, mert a gyergyói örmények közül néhányan, közel 150-en azt jelölték be felekezeti hovatartozásként.

A kis létszámú etnikai kisebbségek egyházai közül a muszlimok (nagyjából 50 ezer ember) és az óritusú keresztények (megközelítőleg 30 ezren) tudtak növekedni az elmúlt bő három évtizedben. A kutató szerint a muszlimok folyamatos növekedésének csak kis összetevője a migráció, akik ideiglenesen vannak az országban, azok nem is szerepelnek a népszámlálás adataiban, a dinamikájukat elsősorban a dobrudzsai török és tatár népesség adja, amelyek száma kevésbé csökken. A muszlimok esetében ezen kívül jelentős a magukat romának vallók alcsoportja, ahol a termékenységi ráta is magasabb.

Az óritusúak kezdeti növekedésének háttérében az áll, hogy „csatát vesztettek velük szembe” az óstílusúak, akiket a 2002-es népszámlálás óta már nem összesítenek. Kiss Dénes szerint akkor dönteniük kellett, hogy hová írják be magukat, és mivel már összekötötte őket a naptár, az óritusúakat választották. Ezt erősíti, hogy az óritusúak Suceava megye területein jelentek meg, ami korábban az óstílusuaknak volt a fő területe. Ehhez jött hozzá, hogy a Duna-deltában élő erősen vidéki népesség alkotja őket, akiket kevésbé érintett az elvándorlás.

• Új egyházak nehezen tudnak teret nyerni

A vallásszociológiai szakirodalom azt mondja, hogy a túlszabályozott vallási rendszerekben nem tudnak megjelenni újak. Ha a politikai hatalom szabályozza azt, hogy milyen feltételek mellett születhet egy új kezdeményezés. Az elmúlt 30 év tapasztalata alapján a romániai egy nagyon erősen szabályozott vallási rendszer, ahol kezdetben mindenki attól félt, hogy a rendszerváltás az amerikai szekták mindenféle invázióját hozza el, de ez végül nem következett be.

„Sok babér nem terem egy újonnan érkező vallásalapító számára”

– összegzett Kiss Dénes.

Akiket részletesebben is érdekel a téma, és egy-egy mondat mögött álló bővebb magyarázatra is kíváncsiak, a Valláskutató Intézet honlapján elérhető elemzést ajánljuk a vallásszociológustól.