Az EU mi vagyunk, a vezetői között pedig ott ülnek a tagországok kormányainak tagjai is

Sokszor megfigyelhetjük, hogy a tévében, rádióban, interneten megszólalók úgy beszélnek az Európai Unióról mintha rajtuk kívül álló meghatározhatatlan „valami” lenne. Az EU-t mások vezetik, abba nekünk nincs beleszólásunk, mondják vagy érzékeltetik sokan a közéleti szereplők közül.

Ideje lenne kimondani: az EU mi mindannyian a tagállamokban lévő emberek vagyunk. Az EU vezetői pedig az általunk is megszavazott tagállami vezetők.

De nézzük mi alapján is állítom ezt. Ha lebontjuk a sok diskurzust van egy végtelenül egyszerű alapképlet. Az Európai Unió szerződésekre alapozott szövetség. A szerződésekben tételesen felsorolták milyen témákban mit szabályozhatnak az EU intézményei. Ezt a szerződést, annak idején, a tagállamok akkori kormányainak képviselői írták alá, és a tagállamok parlamentjei fogadták el (kivéve Írországot, ahol népszavazással ratifikálták). A szerződésben azt is szabályozták, mely intézmények és hogyan hozhatnak jogszabályokat.

Minden politikai diskurzus mellett/ellenére/vele végeredményben az, ami mindannyiunk mindennapjaira igazán hat az EU-s intézmények tevékenységéből, az a jogszabályokon keresztül hat.

Ezeket a jogszabályokat pedig a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa fogadja el. Ahhoz, hogy bármely Bizottság által benyújtott kezdeményezésből jogszabály legyen, az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa (hivatalosan az Európai Unió Tanácsa) el kell, hogy fogadja. Mindkét intézmény, külön-külön, meg kell szavazza. A Bizottsági kezdeményezésből nem lesz jogszabály, amennyiben a Parlament vagy a Miniszterek Tanácsa azt nem akarja.

Az Európai Parlamentbe, a tagállamok állampolgárai választások által küldik képviselőiket. Tavaly nyáron, így küldtünk mi, a Romániában élők is, képviselőket az Európai Parlamentbe. Amennyiben, valamely kérdésben, a képviselők módosítani vagy megbuktatni akarják a Bizottság törvénykezdeményezését azt megtehetik. Ehhez azonban politikai egyezségeket kell tudni kialakítani.

Az Európai Unió Tanácsában, azaz a miniszterek tanácsában, minden tagállamnak az a minisztere ül, akihez az illető kérdés éppen tartozik. Ha mezőgazdasági kérdéseket tárgyalnak akkor Románia agrárminisztere, ha kulturális kérdéseket akkor az ország kultusz minisztere, ha pénzügyi kérdéseket, akkor Románia pénzügyminisztere. Minden ország kormányának a képviselője, amennyiben szeretné az illető törvénykezdeményezést módosítani vagy éppen teljesen megbuktatni, megteheti azt. Ehhez kell tudni politikai egyezségeket kötni, és olyan is megtörténhet nincs kivel.

Minden tagállam minisztere egyszerre tagja a saját országa kormányának, és lehet befolyásoló tényezője saját területén, az EU törvénykezésének.

Az, hogy egy miniszter mennyire tud élni ezzel a helyzettel függ akaratától, tapasztalatától és az adott helyzettől.

Nekünk, romániai választóknak az Európai Unió működésére két úton van hatásunk. Egyrészt, a nemzeti választásokkor, hiszen azok, akiket parlamenti és államelnöki választásokon megszavazunk ott ülnek az Európai Unió különböző intézményeiben és van eszközük arra, hogy hatást gyakoroljanak az EU működésére.

Másrészt, az európai parlamenti választásokon, hiszen akkor egyenesen az „EU”-ba küldjük képviselőinket. Ezeken kívül minden állampolgár nyomást gyakorolhat megválasztott képviselőire, EU-t érintő témákban is. Írhatok emailt a képviselőimnek, szenátoraimnak, elmehetek meghallgatásra, kérhetem, hogy számoljanak be tevékénységükről. Manapság, már mindezt hatékonyan meg lehet tenni közösségi média felületeken is. A demokráciába az általunk megválasztott képviselők elszámoltathatósága is bele tartozik, ami nemcsak négyévente választásokkor történhet meg, hanem civilizált módon, de kérdések feltevésével, nyomásgyakorlással, a civil társadalom működtetésével is.

Összességében leírható, hogy az EU-ban, a döntéseket, a 27 tagállam miniszterei és az Európai Parlamenti képviselők hozzák meg, akik szabadon képviselhetik az ország, általuk meghatározott, érdekeit. Romániában, a döntéseket a kormány, a képviselők és a szenátorok hozzák meg, akik szabadon képviselhetik a választók, általuk meghatározott, érdekeit. Azaz az EU nem másé, hanem a miénk. Az EU-t pedig nem mások, hanem a mi országunk kormányának tagjai is vezetik.