Genderről, szexualitásról tárgyalnak az európai protestáns egyházak Nagyszebenben, a magyar reformátusok kihátráltak a találkozóról

250 résztvevő gyűlt össze 96 európai protestáns egyházból Nagyszebenben az Európai Protestáns Egyházak Közössége (CPCE) 9. Általános Közgyűlésén. A CPCE több mint 30 európai és dél-amerikai országból gyűjti össze a protestáns egyházakat és mintegy 50 millió protestáns keresztényt képvisel. A házigazda, az Erdélyi Református Egyházkerület azonban nincs jelen a találkozón, sőt, a Magyar Református Egyház egyetlen tagja sem képviselteti magát ezen a konferencián egy olyan dokumentum miatt, amelyben a gendert, házasságot, a családok helyzetét, a szexualitást tárgyalják az európai protestáns egyházak.

Arról, hogy nem lesznek ott, néhány nappal korábban Kolozsváron ejtettek néhány szót. A Magyarországi Református Egyház tudományos testülete augusztus 22-24 között a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tartott egy konferenciát, amelyen Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke is részt vett, sőt beszédet mondott az eseményen.

A tudományos előadások mellett volt egy közgyűlés is, és itt Hodossy-Takács Előd, a Doktorok Kollégiuma főtitkára volt az, aki szóba hozta, hogy „fájdalmas tapasztalat, hogy egy, a szexualitás kérdését taglaló dokumentum miatt a Magyar Református Egyház nem vesz részt az Európai Protestáns Egyházak Közössége közelgő nagyszebeni gyűlésén.”

Érdekes egybeesésként az akkor Kolozsváron tartózkodó Hankó Balázs, a magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium vezetője a kolozsvári egyházi vezetőkkel fényképeződve egy ilyen szöveget posztolt Facebook oldalára: „A történelmi egyházak vezetői a magyar identitás kősziklái Erdélyben. Közösségeinket nem szolgáltatják ki a káros ideológiai áramlatoknak, korszellemnek.
Jelenlétük a magyar fennmaradás záloga. Isten áldja munkájukat!” Kató Béla, az EREK püspöke nem facebookozik, de az unitárius püspök, Kovács István továbbosztotta ezt Facebook-oldalán.

A CPCE, a nemzetközi egyházi szervezet honlapján is olvasható egy közlemény, ami ennél sokkal részletesebben tárgyalja az esetet. A július 31-én közzétett hír szerint a Magyar Református Egyház bejelentette, hogy visszavonja összes tagegyházának delegáltjait az Európai Protestáns Egyházak Közössége 2024. augusztus 27. és szeptember 2. között Nagyszebenben (Sibiu, Románia) tartandó 9. Általános Közgyűléséről. A szövegben tisztázzák, hogy Magyar Református Egyházat hét református egyház alkotja, és ezek közül egyik sem vesz részt. Tehát sem a magyarországi, sem a romániai, de a szlovák, szerb, horvát és ukrajnai magyar református egyházak sem képviseltetik magukat a megbeszélésen.

A visszalépés oka, írja a CPCE közleménye, hogy a közgyűlés napirendjén szerepel egy jelentés a „Gender – Szexualitás – Házasság – Család” tanulmányi folyamatról, amelyet az előző közgyűlés indított el 2018-ban. A Romániai Református Egyház két egyházkerülete – a Királyhágómelléki és az Erdélyi Református Egyházkerület – komoly teológiai aggodalmakra hivatkozva kérte, hogy ezt a napirendi pontot vegyék le az általános közgyűlés napirendjéről, és amikor ez nem történt meg, visszaléptek a házigazda szerepétől. Ezt megelőzően Mario Fischer, a CPCE főtitkára Kolozsvárra utazott, hogy tárgyaljon az egyházi vezetőkkel, azonban nem sikerült közös nevezőre jutnia a két püspökkel.

Az is kiderül a beszámolóból, hogy a Magyar Református Egyház (MRE) Zsinatának Elnöksége a 2024. július 17-i ülésén egyhangúlag javasolta, hogy az MRE részegyházainak delegáltjai ne vegyenek részt a CPCE közelgő közgyűlésén, sem a hozzá kapcsolódó eseményeken, amit mindegyik tagegyház elfogadott.

Mivel a CPCE nem volt hajlandó levenni a napirendről a „Gender – Szexualitás – Házasság – Család” tanulmányt, aminek előkészítésén hosszasan dolgoztak, és aminek szövege a közgyűlés májusban véglegesített napirendjének részeként volt feltüntetve, a Magyar Református Egyház inkább visszalépett. Persze, hangsúlyozták, hogy csak most fognak hiányozni, egyébként elkötelezett tagjai maradnak a nemzetközi protestáns közösségnek.

Miről is szól a nagyszebeni találkozó?

A „Krisztus világosságában – a reménységre elhívva” témájú közgyűlést augusztus 27. és szeptember 2. között tartják Nagyszebenben, és olyan témákra összpontosítanak, mint a migráció a kibocsátó országok szemszögéből, az ukrajnai háborúval kapcsolatos egyházi megközelítések, vallásközi párbeszéd a közel-keleti konfliktusok idején, valamint a demokrácia és az egyházak szerepe, illetve az eddig többször említett dokumentum, ami kortárs megközelítésben próbálja tárgyalni a szexualitáshoz, családhoz, genderhez fűződő témákat. A program során teológiai szövegeket fogadnak el, meghatározzák a jövőbeli munkaterületeket, és megválasztják az új Tanácsot a következő hat évre. Emellett megpróbálják megismerni a régiót és a helyi embereket is. természetesen ebben azok lesznek segítségükre, akik részt vesznek a találkozón.

A CPCE szabályzata szerint hatévente egy általános közgyűlés határozza meg a munkavégzés alapvető irányvonalait, és megválasztja a 13 tagú tanácsot, amely a közgyűlések közötti időszakban irányítja a CPCE munkáját. Most is éppen választások lesznek. Dr. Mario Fischer, a CPCE főtitkára, aki Kolozsváron is járt abbéli igyekezetében, hogy meggyőzze a részvételről a házigazdákat, a megnyitón kiemelte, hogy „ezekben az időkben különösen fontos, hogy világos keresztény és protestáns tanúbizonyságot tegyünk a jelen kérdéseire, és a bibliai reménység üzenete vezéreljen bennünket.”

Kató Béla szerint ezért maradt távol az EREK

Az Erdélyi Református Egyházkerület püspökénél érdeklődtünk arról, hogy miért nem mentek el Nagyszebenbe. Kató Béla szerint nagyon későn, májusban kapták kézhez a „Gender – Szexualitás – Házasság – Család” dokumentumot, és nem volt idejük megfelelő módon áttanulmányozni, ezért jelezték a szervezőknek, hogy azt szeretnék, ha nem ezen a találkozón kerülne megvitatásra, mert több időre van szükségük ahhoz, hogy elmélyültebben tudjanak vele foglalkozni. A szervezők azonban nem voltak hajlandók levenni a napirendről a témát, így aztán az EREK vezetősége eldöntötte, hogy nem vesz részt.

Hogy került ugyanarra az álláspontra az összes tagja a Magyar Református Egyháznak, kérdeztük a püspöktől, aki szerint volt egy zsinati találkozó, ahol megvitatták a témát, és a tagegyházak úgy döntöttek, hogy szolidarizálnak az erdélyi és királyhágómelléki egyházkerületekkel.

Arra is kíváncsiak voltunk, ha a dokumentumot elfogadják, akkor annak lesz-e valamilyen kötelező érvényű hatása a Magyar Református Egyházra. Kató Béla püspök szerint nem lesz, mindegyik egyház a maga legjobb belátása szerint alakítja ki nézőpontját ezekben a kérdésekben. Azt is elmondta, hogy mostani hiányzásuk nem jelenti azt, hogy eltávolodnának az Európai Protestáns Egyházak Közösségétől.

Miért lett volna fontos, hogy részt vegyenek a romániai református egyházkerületek a találkozón?

Bár egy kicsit furcsálltam, hogy az összes résztvevő egyház közül csak épp a romániai református egyházaknak nem volt idejük áttanulmányozni a kérdéses dokumentumot, elfogadtuk Kató Béla püspök válaszát. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az EREK-nek és a Királyhágómelléki Református Egyházkerültnek is ott lett volna a helye Nagyszebenben. A közgyűlés egy kiváló lehetőség lett volna arra, hogy példát mutassanak az ökumenikus párbeszéd és együttműködés iránti elkötelezettségükről, és megmutathatták volna, hogy nyitottak a közös munka és egymás nézeteinek tiszteletben tartása iránt.

Bemutathatták volna saját hagyományaikat, értékeiket és teológiai megközelítéseiket azokban a kérdésekben, amik még megbeszélésre kerültek. Nem utolsó sorban részt vettek volna az új tanács megszavazásán.

Mindkét egyházkerület résztvevőként és házigazdaként hozzájárulhatott volna a keresztény közösségek közötti közös gondolkodáshoz olyan alapvető témákról, amik egyébként érdeklik az egyháztagokat. A gender, szexualitás, házasság és család – mind olyan témák, amelyek nap mint nap előkerülnek most már a közbeszédben. Fontos lett volna, hogy saját álláspontjaik megosztása mellett, meghallgassák a többi egyház nézőpontját is ebben a kérdésben.

S végül a közgyűlésen való részvételük jelzésértékű lett volna a nemzetközi egyházi közösség iránti elkötelezettségük szempontjából is. Jelenlétükkel kifejezték volna, hogy az esetleges teológiai különbségek ellenére is elkötelezettek a párbeszéd és az egyházi közösség fenntartása mellett.

Mit tartalmaz a dokumentum?

Egy több mint 200 oldalas komplex dokumentumról van szó, amit hosszas előkészületek után véglegesítettek, a munkamódszer és a munkafolyamatok is részletesen ismertetve vannak benne. Nem olvastam végig, de igyekeztem néhány fejezet átfutásával, az előszó és a témaösszefoglalók alapján egy képet kialakítani, hogy a szerzők milyen megközelítésben foglalkoznak a nemi identitás, szexualitás, házasság és család témáival. Egyébként az angol nyelvű tanulmány itt érhető el.

Már kezdetben leszögezik, hogy ezek a topikok mindig is fontos részei voltak a teológiai reflexióiknak arról, hogy mit jelent emberként és keresztényként élni. A „Gender – Szexualitás – Házasság – Család” tanulmány célja, írják, hogy információt nyújtson a kortárs európai kultúrában és társadalomban kialakult gender- és szexualitás-értelmezésekről, valamint azok teológiai szempontú megvitatásáról. A tanulmány különböző tudományos elméleteket és teológiai álláspontokat mutat be, majd ezeket kritikai és normatív módon összeveti a protestáns teológia alapelveivel.

A módszertan két fő feladatot határozott meg: egy leíró-értelmező és egy kritikai-normatív feladatot. A tanulmány bemutatja a természettudományok, társadalomtudományok és humán tudományok elméleteit, valamint a teológiai álláspontokat, és kritikai reflexiókat kínál ezek teológiai érveire. Emellett a CPCE tagegyházai körében felmérést is végzett a szexuális visszaélések és szabálytalanságok kezelésére irányuló intézkedésekről és a liturgikus gyakorlatokról a gender és házasság terén.

A házasság és a család modern értelmezéseit is vizsgálva, például, rámutat, hogy ezek a fogalmak az idők során jelentős változásokon mentek keresztül, és ma sokkal pluralistábbak. A házasság értelmezésében is különböző megközelítések léteznek: egyes egyházak fenyegetésként tekintenek a modern tendenciákra, míg mások felszabadulásként üdvözlik azokat. A család fogalma szintén átalakulóban van, többféle formájában jelenik meg, például a „szivárvány családok” esetében, ahol a szeretet, igazságosság és felelősség központi értékei más formában is megvalósulhatnak.

A szexualitással és nemi kérdésekkel kapcsolatos viták a protestáns egyházakban gyakran jelentős etikai különbségeket tükröznek, írják, de a CPCE egyházai közötti közösség továbbra is fennáll, mivel az egyházak együttműködését és a konfliktusok feloldását elősegítő párbeszédet támogatják. A tanulmány hangsúlyozza a különféle álláspontok közötti kölcsönös tisztelet és a teológiai érvek alapos és folyamatos értelmezésének fontosságát.

A tanulmány kiemeli, hogy a nemi identitás és szexualitás megértése nem statikus, hanem folyamatosan változik, és a történelmi elemzések szerint a nemek kettős felosztása is viszonylag új keletű a nyugati keresztény kultúrában. A mai diskurzus már nem csak a homoszexuális kapcsolatok elfogadásáról szól, hanem magáról a nemek megértéséről és annak hatásáról az intim kapcsolatokra és a családra.