Szabálytalanságot szabálytalanságra halmozva próbálták izomból megoldani a román érettségi körüli problémákat

A teljes romániai magyar oktatáspolitika alapvető hibáira is rámutattak azok a névtelenül nyilatkozó szakemberek, akiket a jelöletlen román érettségi dolgozatok körül kialakult botrány miatt kerestünk meg, hogy megértsük, konkrétan mi is történik.

Mint lenni szokott, amióta az ügy kipattant mindenki másra mutogat, felelős nincs, a félretájékoztatott szülők és diákok pedig kétségbeesve próbálják megmenteni a helyzetet. Az alább következő szöveget több név nélkül nyilatkozó pedagógus szakmai kritériumok alapján megfogalmazott véleményéből raktuk össze, akik a nyilvános kritika miatt féltek attól, hogy szakmai vagy személyes retorziókat szenvednek el, hogy az őszinte véleménynyilvánításuk hátrányos helyzetbe hozhatja őket, így meg kellett ígérnünk nekik, hogy még csak utalást sem teszünk kilétükre, sem arra, hogy melyik megyében, melyik iskolában tanítanak.

A válaszoló szakemberek politikai nyomásról is beszéltek a Transtelexnek, ezzel is magyarázták, hogy a névtelenség megőrzése biztonságot jelent számukra, mert a magyar kisebbség oktatási problémáinak kritizálása érzékeny téma nemcsak a közösségen belül, hanem a szakmai és politikai eliten belül is, és attól tartanak, hogy nyilvános kritikájuk negatív reakciót vált ki a döntéshozók részéről. Viszont mindenképp szerették volna, ha a szülők, diákok, sőt a teljes erdélyi magyar közösség megértené, és konkrétan rálátna ennek a problémának a komplexitására meg arra, hogy hol csúsztak el szakmai inkompetencia miatt a dolgok, és most hogy próbálják mindezt különböző csúsztatásokkal és hangoskodással elfedni. A név nélküli nyilatkozatok lehetővé teszik a pedagógusok számára, hogy nyíltan és részletesen beszéljenek ezekről a problémákról anélkül, hogy személyesen azonosíthatóak lennének, ami segíthet elkerülni a félreértéseket és a személyes támadásokat.

A romániai magyar oktatáspolitika téveszméi

Tágabb kerettel kell indítanunk, hogy megértsük, hogyan jutottunk ide: az új román tantervek és a Limba Română pentru Minorități (a továbbiakban LRMin) projekt kapcsán kialakult romániai magyar oktatáspolitikában alapvető hibák vannak. Az elképzelés, miszerint a magyar anyanyelvű gyermekeknek kevesebb tudás is elegendő, teljességgel téves. Nem kevesebbet, hanem mást kellene tanítani: a mai nyelv használatát, a köznyelv ismeretét, valamint alapvető kulturális ismereteket a román kultúráról.

A jelenlegi középiskolai tantervek azonban az V-VIII. osztályos kompetenciák megismétlésére szorítkoznak, egy olyan egyszerűsített követelményrendszerrel, amely nem képes valódi nyelvtudást nyújtani.

„Abból indul ki, hogy a magyar anyanyelvű gyermeknek nem kell annyit tudnia, mint a románnak, nem abból, hogy mást: kommunikálni, a mai nyelvet használni, és néhány elengedhetetlen kulturális ismeretet is hozzátenni a románságról általában” – magyarázták el a pedagógusok, hozzátéve, hogy a középiskolás tantervek, amelyek semmi pluszt nem adnak hozzá az V-VIII. osztályos kompetenciákhoz, egy olyan lebutított követelményrendszert eredményeznek, ami „nincs ahogy nyelvtudást pótoljon, felzárkóztasson legalább haladó szintig 13 év alatt.”

Azt is megtudtuk, hogy bár a szakemberek erről fogalmaztak meg szakmai véleményt, ezt a tantervírók egyszerűen figyelmen kívül hagyták, és a minisztérium a tantervet keresztültolta az engedélyezési procedúrán. Az idei generáció viszont még nem a lebutított tantervek alapján tanult, ezért „elvárható lenne, hogy 12 év alatt a gyermekeknek megtanítsanak annyi hasznos tudást román nyelvből, amit egy románajkú romántanár is megért és értékelni tud semmiféle megkülönböztető jelzés nélkül”. Az egyik nyilatkozó pedagógus a következő hasonlattal mutatott rá a helyzet abszurditására: „Ez kb. olyan, mintha magyarból szórványgyermeknek szórványjavítót igényeltünk volna, hogy ne legyen diszkriminálva – a székely javító ugyanis pont ugyanúgy nem ismeri a szórvány nyelvállapotát.”

A magyarázat arra, hogy miért fordulhatott elő ez a helyzet a következő volt: „muszáj eredményeket felmutatni, és ezt könnyebb a vizsgajegyek manipulálásával elérni, mint a tényleges tudás megszerzésével.”

Az LRMin fiaskója

Azt is megtudtuk, az LRMin, bár rengeteg pénz volt rá, nem lett sikeres: egyébként jó egyetemi szakemberek olyan kurzusanyagot dolgoztak ki, ami a külföldi egyetemisták román nyelvtanulását célzó kurzuson alapszik, és teljességgel alkalmatlan erdélyi magyar gyermekek nyelvtudásának fejlesztésére – ezt a pedagógusok hamar belátták, s nem akartak időt tölteni a továbbképzéssel.

Ekkor, hogy a pénzt el tudják költeni, a tanfelügyelőségeken keresztül kényszerítették a pedagógusokat, hogy részt vegyenek a képzésen, de így is a romántanároknak csupán töredéke lett speciálisan erre képezve. Más ezirányú képzés nem volt az utóbbi 10 évben. Az tehát egy legenda, hogy a magyar tagozaton tanító romántanárok ismerik és értik a helyzetet.

Az V-VIII. osztályos tantervek eredményei látszanak az idei nyolcadikos vizsgán, hiszen Hargita és Kovászna megyében a „csodatanterv” és a megjelölt dolgozatok ellenére 50 százalék körül van azoknak a diákoknak az aránya, akik elérték az 5-öst románból.

Vizsgaszervezés és „technikai megoldások” az eredmények mesterséges feljavítására

A most érettségiző diákok még a régi tantervek alapján tanulnak, ezért vannak „diszkriminálva”. A Transtelexnek nyilatkozó pedagógusok felhívták a figyelmet arra, hogy a dolgozatokat eddig is random tanárok javították – elméletileg.

„Az, amit arról mondanak, hogy a székely megyék egymásnak javítottak, gyakorlatilag annak a beismerése és kiszivárogtatása, hogy eddig, »a számítógép által sorsolt algoritmus szerint« meghatározott »dolgozathurcolászási rendszerbe« mégiscsak belenyúltak, és a székely megyék dolgozatait székely megyékbe vitték” – magyarázták el nekünk a tanárok, hogy az oktatási rendszeren kívül állók is megérthessék, mi történt. Ez eddig nem volt publikus információ, úgy tudtuk, a számítógép sorsolja ki, hogy hová kerülnek a dolgozatok – ez tehát eddig se volt előny a kolozsváriaknak például, ahol ilyesmi nem történt, nem történhetett meg.

Másrészt, magyarázták nekünk, a javítás a tétel és a javítókulcs alapján történik, erre vonatkozóan viszont tényleg voltak képzések az objektív értékelést segítendő minden tantárgyból, s ez egy valóban számottevő képzés volt, ami sok pedagógust vonzott be. A javításban nincs helye semmilyen szubjektivitásnak, a javítótanároknak erre vonatkozóan tényleg tájékoztatást/eligazítást tart a tételíró maga.

Ha igaz az, hogy a gyermekek emiatt diszkriminálva vannak, akkor az annak beismerése, hogy szubjektíven történik a javítás a székely megyékben, és ez munkaköri szabálysértésnek minősül. És ezzel együtt szánalmas eredmények vannak évek óta.

A diszkrimináció vádja és a valóság

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) úgynevezett szakmai anyagot nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben az érettségi vizsgák román dolgozatainak értékelési módszereit kifogásolják, és sürgősségi eljárást kérnek a kisebbségi diákok hátrányos megkülönböztetésének vizsgálatára. Az RMPSZ az új digitális értékelési rendszer bevezetését, valamint a kisebbségi diákok dolgozatainak nem megfelelő szakmai kompetenciákkal rendelkező pedagógusok általi javítását kifogásolja.

Az RMPSZ érvelése azonban az általunk megkérdezett szakemberek szerint több szempontból is problémás. A név nélkül nyilatkozó oktatási szakemberek rámutattak a fontosabb hibákra.

Kidolgozott speciális tanterv: Az Oktatási Minisztérium már kidolgozta és bevezette a kisebbségi diákok számára készült speciális román nyelv tantervet. Ez azt jelenti, hogy a diákok oktatása már figyelembe veszi a speciális igényeiket, így az RMPSZ azon állítása, hogy hátrányos megkülönböztetés érné őket az új rendszer bevezetésével, nem helytálló.

Objektív értékelési rendszer: Az érettségi vizsgák értékelése objektív kritériumok alapján történik, ami biztosítja, hogy minden diák egyenlő esélyekkel induljon. Az új digitális értékelési rendszer célja éppen az, hogy az értékelés szubjektivitását minimalizálja, nem pedig az, hogy hátrányos megkülönböztetést vezessen be.

Egységes érettségi program: Az érettségi program a négyéves tanterv kimeneti követelményei alapján készült, amely minden diák számára egyenlő követelményeket határoz meg. Ez biztosítja, hogy a diákok azonos alapokon legyenek értékelve, függetlenül attól, hogy milyen tagozaton tanulnak.

Összességében az RMPSZ érvelése nem állja meg a helyét, mivel a speciális tanterv már figyelembe veszi a kisebbségi diákok igényeit, és az új értékelési rendszer éppen hogy az egyenlő esélyeket hivatott biztosítani.

A problémák mesterségesen gerjesztettek, és nem támasztják alá a diszkrimináció vádját.

A VIII. osztályosok esetében más a helyzet, ott ugyanis tényleg azt jelölik meg a dolgozaton, hogy kisebbségi magyar gyermek román dolgozata, mert ez a technikai opció létezik. Azt azonban senki nem kontrollálhatja (nincs rá technikai lehetőség), hogy amikor a javítótanár beiratkozik, mit jelöl be magáról, hogy milyen tagozaton tanít. Ugyanígy igaza van a Kolozs megyei főtanfelügyelőnek, hogy bárki, kontroll nélkül bejelölheti, hogy kisebbségi gyermekek dolgozatairól van szó, még ha román tagozatra is járnak – ennek sincs technikai vagy jogi kontrollja, részletezték a tanárok a Transtelex számára.

Maga a technikai megoldás, azaz a kisebbségi dolgozatok elkülöníthetősége a többségiekétől rossz volt, mert számtalan túlkapásra és csalásra adhat alkalmat, jelezték nekünk az oktatási szakemberek, akik arra is figyelmeztettek, hogy a megoldás „hamarabb született meg, mint a probléma maga”.

„A technikai lehetőség hamarabb volt meg, mint hogy tudtuk volna, hogy probléma az nekünk, hogy ki javítja a dolgozatot. A problémát tehát mesterségesen kellett gerjeszteni mint az olcsó reklámokban” – nyilatkozták a tanárok.

Elmondásuk szerint a próbavizsga eredményei óta a nyilvánosság eszközeivel módszeresen zajlott a probléma elhintése: „a beetetés, hogy diszkrimináció van, hogy keresik a megoldást, hogy talán, hogy lehet, hogy van rá mód – végig lehetett tudni, hogy semmilyen mód nincs erre, a gyermekeket egyszerűen félrevezették” – hangsúlyozták.

A vizsga szervezését ugyanis egy országos metodológia szabályozza, ami hónapokkal korábban jelent meg, a vizsgabizottságok annak alapján dolgoznak, és amit abban nem ír, az a valóságban nem is fog megtörténni.

Ennek alapján készül egy procedúra, ami olyan részletkérdésekre tér ki, mint hogyan tűzzék össze a lapokat, és hová tegyék a pecsétet, de ez egy olyan normatív dokumentum, ami a metodológia alapján készül, és nem írhatja felül annak az utasításait. Mindkettőt a minisztérium jogászai láttamozzák, joghézagra nincs mód.

Kallós Zoltán tévedései

Ha Kallós Zoltán államtitkár konkrét utasítást is adott volna, az – amint a fentiekből kitűnik – metodológia-módosítást jelentett volna, ami sok bizottsági kört és jóváhagyást jelent, több hónap kell az ilyesmire. Ezt abban a kontextusban, hogy az RMDSZ még csak nincs is kormányon, nem is érdemes elindítani, tudtuk meg. Viszont aki már kezdetektől tudta ezt, és mégis, arra gondolva, hogy egy huszárvágással fogja megoldani, maga Kallós Zoltán volt.

Érdekes módon az országos érettségi bizottság elnöke is Kallós lett, aki amióta a minisztériumban van, semmilyen vizsgabizottságnak még csak tagja sem volt, és aki nem látta tehát ebből a perspektívából, hogyan zajlik a vizsga. A metodológia azt is szabályozza például, hogy mik az elnöki feladatok – és mik nem, és leszögezi, hogy

az országos bizottság elnöke a megyei bizottságokkal átiratokban kommunikál, nem üzenetekben és videókonferenciákon. Az említett csatornákon esetleg elmagyarázza, hogyan ültessék gyakorlatba a procedúrát, de nem adhat azon kívüli utasítást.

Az átirathoz viszont jogi keret kell, hivatkozási alap, és minden átiratot iktatni kell a bizottsági dokumentációba, ha tehát az államtitkár ilyet küld, törvényt sért. „Egyértelmű, hogy itt izomból próbáltak érdekvédelmet gyakorolni” – fogalmazták meg véleményüket a Transtelex által megkérdezett szakemberek.

Azt is megtudtuk, hogy olyan, amiről egyik-másik tanfelügyelő beszél, hogy „hivatalos WhatsApp-csoport”, olyan nincs. „Ez egy vicc. Semmilyen csetfelület nem hivatalos. Amit ott mond bárki, annak semmilyen értéke nincs. Ezzel együtt tudjuk, hogy az ilyen csoportokban madzagon rángatják a funkciókba helyezett embereket, gyakran nem is romániai feladatok, adatgyűjtések ellátására – ehhez tehát szokva vannak” – mutatott rá egyik interjúalanyunk.

A szakemberek véleménye szerint

a Kolozs megyei főtanfelügyelő járt el egyedül korrektül, az ugyanis, hogyha ő nem tartja be szó szerint a metodológiát, akár büntetőjogi eljárást is eredményezhet, de mindenképp az állásával és a szabadságával játszik. Jogosan kéri tehát az átiratot. És ennek az ellentéte is igaz: ha a botrány tovább dagad, mindenki másnak el kell számolnia majd azzal, milyen alapon jelölték meg a dolgozatokat.

Mindeközben a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet szülői meghallgatást kért az érettségi bizottság elnökétől, hogy tisztázzák a magyar érettségizők román dolgozatainak megjelölésével kapcsolatos problémákat. Csoma Botond jelezte, hogy a találkozón a szülők azt a választ kapták, hogy utólag nem lehet jelölni a dolgozatokat. A szülők Bukarestből várnak megoldást, hogy a fellebbezések után a dolgozatokat olyan romántanárok javítsák, akik magyar tagozaton tanítanak. Király Attila, a Báthory Szülői Szövetség elnökének nyilatkozatából azonban kiderül, megértette, hogy nem volt jogi alap a dolgozatok jelölésére, viszont továbbra is abban reménykednek, hogy az államtitkár valahogy helyrehozza, amit elrontott.

Így tehát, ha eddig nem volt diszkrimináció, most lett, mert a székely gyermekek dolgozatait mégiscsak a magyar tagozaton tanító pedagógusok javították, akikről mellesleg nem tudni, hogy milyen alapon különböztették meg magukat, mert erre az érettségi javítótanárainak, ha a szabályokat betartják, nem lett volna módjuk, csak a nyolcadikos vizsgán javítóknak.

Amit pedig Kallós mondott arról, hogy sehol sem írja, hogy nem szabad külön jelölni a dolgozatokat, az egy amatőr törvényértelmezés, vélik a procedúrákkal tisztában lévő szakemberek, akik szerint „többet várnánk el egy államtitkártól”.

Ami az RMDSZ szerepét illeti ebben a történetben: ismét kiderült, hogy a politikai alapon kinevezett államtitkár, aki nem tud felnőni a feladathoz, többet árt, mint használ a romániai magyar oktatás ügyének. A szakmailag kompetens, autonóm oktatási specialistákból összeállított munkacsoportok több hónapnyi, akár évi munkája csúszik el ilyen helyzeteken.