„Ne menjünk már vissza a ‘90 előtti időkbe” – a vasútfelújítás elvágta a világtól a kalotaszegi kistelepüléseket

„Szó szerint azért választottuk Zsobokot 2011-ben, amikor kiköltöztünk Kolozsvárról, mert volt vonatmegállója, és tudtam, egyszerűen megoldható az, hogy eljussak a munkahelyemre”

– fakad ki a beszélgetésünk végén Lászlóffy Réka, aki nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen tanít zongorát. Heti rendszerességgel használta a Kolozsvár és Nagyvárad között közlekedő vonatjáratokat, de bérletet nem váltott rájuk, hiszen egy-két napért nem érte volna meg neki. Lászlóffy Réka az egyik olyan kárvallottja a januárban kezdődött vasútfelújítási munkáknak, aki naponta érzi a vonatjáratok hiányát, illetve egész pontosan a felületes pótlásukat, hiszen nemcsak munkába járni használták a vonatot.

A családjával ezer szállal kötődnek Kolozsvárhoz, ide járnak kulturális eseményekre, a gyerekei a magyar opera gyerekkórusában énekelnek, hetente jönnek próbákra, sőt egy-egy koncert előtt még gyakrabban is. Ősztől pedig az Augustin Bena Zeneiskolában fognak tanulni, ami azt jelenti, hetente legalább kétszer a délutáni órákban Kolozsváron kellene legyenek. Ez rengeteg utazást jelent, amit korábban sok esetben vonattal tettek meg, hiszen a családnak csupán egy autója van, amit a férje vezet.

Lászlóffy Réka ugyanakkor azon személyek egyike, aki aláírta azt a petíciót, amelyben azt szeretnék elérni, hogy valamiféle megoldást találjanak a zsobokiak, a sztánaiak, kispetriek és más környékbeli települések lakóinak közszállítási problémáira, amit a Nagyvárad és Kolozsvár között a január elejétől megszüntetett vonatközlekedés váltott ki. A petíciót aláíró zsoboki lakos azt szeretné, hogy a társaságok által működtetett vonatpótló buszoknak Zsobokon és Sztánán is legyen megállója. Ugyan a cikkben – épp a petíció miatt – ezt a két települést fogjuk gyakrabban említeni, de az is szembetűnő, hogy a problémák egy része nyilvánvalóan az egész régiót érinti, ahol elhaladtak a vonatok.

A felújítások megkezdése előtt mind Zsoboknak, mind Sztánának volt vonatállomása. Egyik sem közvetlenül a településen, a zsoboki megálló a település központjától nagyjából 2,5 kilométerre van, míg a sztánai vasútállomás nagyjából 3 kilométerre fekszik a falu központjától. Az utóbbi években ugyan egyre ritkábban közlekedtek a vasúti szerelvények, de a helyieknek a vonat jelentette a stabil és rendszeres összeköttetést a világgal, a távolsági buszjáratok egyik települést sem érintik. Eddig nem is nagyon érezte bárki szükségét, mert a vonatok jól működtek. Néhányan naponta ingáztak a vonattal, de inkább az volt a jellemző, mint Lászlóffy Réka és családja esetében is, hogy vasúton tartják a kapcsolatot a környékbeli városokkal, Kolozsvárral és Bánffyhunyaddal. A diákok adott esetben ezzel mentek iskolába, például a Zsoboki Bethesda Gyermekotthonból is használták ingázásra a szerelvényeket. A szülők a bevásárlást és az ügyeiket is intézték vonattal. Ilyen viszonyok között kezdődött meg a vasúthálózat felújítása.

A sztánai megálló igazából Sárvásáron van

Zsobok és Sztána is viszonylag távol esik a Bánffyhunyadot Kolozsvárral összekötő E60-as főúttól, ahol a buszok közlekednek. Zsobok bő 5 kilométeres távolságra van közúton Sárvásártól, ahol az E60-as elhalad, Sztánáról aszfaltozott úton pedig csak Zsobokon keresztül lehet közúton eljutni a főútra, tehát még messzebb, nagyjából 9 kilométerre van ettől. Sárvásártól gyalog megközelíteni a településeket pedig nem csak a távolság miatt kihívás, hanem az érintettek beszámolói alapján a kóbor kutyák miatt is.

Januárban a kiesett vonatjáratok pótlására buszokat üzemeltek be a vasúti társaságok. Az említett szakaszon három vasúti szolgáltató is működtet járatokat. A felújítások januári megkezdése és a vonatközlekedés teljes leállítása után az Interregional Călători és a Transferoviar Călători rögtön pótlóbuszokkal próbálta meg helyettesíteni a kiesett vasúti járatokat, míg a Román Államvasutak (CFR) április közepére jutott oda, hogy ismét beszálljon a régió közszállításába.

A Kolozsvár-Nagyvárad útvonalon közlekedő pótlóbuszok a vonatok nyomvonalát követik. Egerestől Jegenye érintésével kanyarodnak ki az E60-as főútra, és tartanak azon Bánffyhunyad felé. Ha a vasúti menetrendet nézzük, akkor a sztánai vagy a zsoboki megálló is szerepel a buszjáratok programjában, de ez csak adminisztratív megoldás. A helyiek beszámolói alapján ugyanis mindkét település megállója Sárvásárnál van. Kitérőt még a főúttól nagyjából 3 kilométerre lévő zsoboki vasúti megállóhoz sem tesznek, nemhogy elmennének esetleg Sztánára.

Kós Károly híres Varjúvára pedig, amit eddig a turistáknak vasúton kifejezetten könnyű volt megközelíteni, még távolabb került a megállótól, 12 kilométernél is messzebb. Ha valaki Zsobokra vagy Sztánára akar menni, akkor most a legelterjedtebb gyakorlat szerint autót fogad vagy megkéri a barátait, hogy menjenek utána Sárvásárról. Egy turistacsoport esetében pedig akkor már érdemes egyenesen buszt bérelni.

„Azért ne menjünk már vissza a ‘90 előtti időkbe”

– ezek már Papp Hunor sztánai református lelkipásztor szavai, aki annak nyomatékosítására említi a rossz emlékű időszakot, hogy bizony a forgalomba állított autóbuszok kapacitása meg sem közelíti a vonatokét, és emiatt azok közül is többen az utcán maradtak, akik a vonatpótló buszokat választották volna. Elmondása szerint többször is előfordultak olyan problémák, hogy egyszerűen beteltek a helyek a buszokon.

„Ha valaki engem kivisz Sárvásárra, hogy felszálljak a 4:10-es vonatpótló buszra, nem biztos, hogy megáll a busz és felvesz, mert már tele van” – hoz egy példát. A felszállásnál ugyanis elsőbbséget élveznek azok, akiknek bérletük van a járatokra. Ha velük megtelik a busz, akkor a többiek, a hétköznapi utasok lemaradnak. A buszok pedig nyilvánvalóan kevesebb embert tudnak elvinni, mint a vonatok. Nemcsak Papp Hunor számol be ilyen esetről, más megszólalók is említették a problémát, ami főleg a kezdeti időszakra volt jellemző, hogy egyszerűen lemaradtak a buszról, mert már nem fértek fel.

Azóta a helyi emberek talán már megszokták helyzetet, inkább autót fogadnak, és nem várják a vonatpótló buszt, ami nem is biztos, hogy felveszi őket, de ugye nem csak a helyiek közlekednek vagy közlekednének az említett szakaszon.

„Most akar jönni hozzánk tánctáborba egy 30 fős csoport, és azt gondolták, hogy majd Váradon felülnek a pótlóbuszra és Sztánán leszállnak” – veti fel Papp Hunor, aki azt is nehezményezte, hogy tulajdonképpen sehol nem adnak tájékoztatást arról, hogy a sztánai alkalmi megálló tulajdonképpen Sárvásáron van.

Márpedig a kalotaszegi település – már csak Kós Károly miatt is – népszerű a turisták és a túrázók körében, és arról a körülményről még nem is beszéltünk részletesen, hogy a mostani felújítás miként befolyásolja a település turizmusát, hiszen értelemszerűen visszaveti a látogatók számát. De azoknak a dolgát is megnehezíti, akik Kolozsváron élnek, de a településen vettek házat, hogy hétvégékre oda menekülhessenek a város zaja elől. Közülük sincs mindenkinek autója.

A vasúttársaságokról lepereg a kritika

A megszólalók rendre nehezményezik, hogy a vasúttársaságokat nem igazán érdeklik az ő nehézségeik, hiába fordultak hozzájuk. Korábban már említettem, hogy az érintettek elmondása szerint a CFR például csak áprilisban tett be pótlóbuszokat, noha már hónapokkal korábban, decemberben beszüntette a járatait, jóval a vasúti közlekedés teljes felfüggesztése előtt.

„A CFR mintha a felújítások idejére teljesen kiszállt volna a járatok üzemeltetéséből, 90 százalékban magántársaságok pótlóbuszai közlekednek” – foglalja össze a helyzetet Székely Örs, aki aláírásgyűjtést is kezdeményezett, hogy komolyan vegyék a kérésüket.

Összesen 246 személy írta alá az általa kezdeményezett petíciót, ami ugyan nem tűnik magas számnak, de a települések lélekszámához viszonyítva mégis azt mutatja, hogy a Váralmás községhez tartozó falvak lakóinak számottevő részét érinti a vonatok átgondolatlan pótlása. Sztána népessége a 2021-es népszámláláson 130 fő körül volt, Zsobokon legutóbb nagyjából 270 személyt számoltak meg, Farnas falu népessége alig haladta meg a 100-at, míg Kispetriben is nagyjából annyian éltek. Azért említtetettem ezeket a településeket, mert az itteni lakók támogatták aláírásukkal a petíciót.

Székely Örs elmondása szerint volt olyan vasúttársaság, amelyik először nem is válaszolt a petíciójukra. Ezután a Szilágy megyei és a Kolozs megyei prefektusi hivatalhoz fordult, és bár segíteni ők sem tudtak, a közbenjárásukra legalább azoktól a társaságoktól is érkezett válasz, akik addig teljesen figyelmen kívül hagyták a panaszt. Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a válasz mindhárom esetben elutasító volt. Rendszerint azzal érveltek a sztánai és zsoboki megállók ellen, hogy az jelentősen, mintegy 40 perccel megnövelné a Nagyvárad és Kolozsvár között közlekedő járatok menetidejét, illetve azt is felhozták, hogy nem adtak el elég bérletet az említett települések lakóinak.

„Három vasúttársaságnak van járata, de mivel ezek nem ismerik el kölcsönösen egymás bérleteit, csak azoknak éri meg ténylegesen bérletet vásárolni, akik tényleg minden nap ingáznak, és még ezek közül sincs minden egyes ingázónak minden egyes társasághoz bérlete” – árnyalja a helyzetet Székely Örs, de ez nem nagyon hatja meg az érintett vállalatokat. Úgy látja, hogy a társaságok úgy tesznek, mintha nem lenne igény a megállókra, közben azért – rendszertelen időközönként – elég sokan vették igénybe az azok érintésével közlekedő járatokat. Székely kérésével megkereste a fogyasztóvédelmi hivatalt is, de ők is elutasították, mondván, a probléma nem tartozik a hatáskörükbe. Székely most azt fontolgatja, hogy a Nép Ügyvédjéhez fordul a helyzetükkel.

A Transtelexnek nyilatkozó személyek ugyanakkor rendre jelezték, hogy ők is életszerűtlennek tartanák, ha minden egyes Kolozsvár és Nagyvárad között közlekedő pótlóbusz betérne a főúttól távolabb eső településekre, de azt sem tartják elfogadhatónak, hogy teljesen kikerüljék őket. Azt is kifogásolták, hogy a vasúttársaságok minden kompromisszumos megoldást elutasítottak. Székely Örs elmondása szerint javasolta, hogy működtessenek olyan járatot, amelyik Kolozsvárról csak Bánffyhunyadig közlekedne, és betérhetne minden faluba, de ötletét figyelmen kívül hagyták. Ahogyan azt a kérését is, hogy legalább egy mikrobuszt indítsanak, amivel összegyűjtik az embereket.

Papp Hunor azt is nehezményezi, hogy a szolgáltatók egyáltalán nem ültek le a közösségek vezetőivel beszélgetni, egyáltalán meg sem kérdezték, hogy ők mit szeretnének, miként tudnának megoldást találni a helyzetre, mintha nem is szeretnének megoldást találni rá. Szerinte márpedig legalább hétvégén, pénteken és vasárnap, szükség lenne arra, hogy Sztánára is kimenjenek a vonatpótló buszjáratok. „Egy normális országban odafigyelnének ezekre a településekre is, de ez most nem történik meg” – tette hozzá.

„Abba az irányba terelik az embereket, hogy mindenki oldja meg a problémáját egyénileg. Úgy tesznek, mintha valami hihetetlen nagy anyagi ráfordítás lenne a részükről, mintha túl sokat akarnánk azzal, hogy a szolgáltatást, amit eddig igénybe vettünk a vasúton, most a pótlóbuszokkal is szeretnénk”

– fogalmaz Székely.

Közben szinte minden érintettben felmerül a romániai infrastrukturális felújításokkal járó bizonytalanság is, az, hogy a határidőket szinte soha nem tudják tartani, a külső szemlélőknek pedig úgy tűnik, leggyakrabban fejetlenül és átgondolatlanul folynak a munkálatok. Ezért sem szeretnék annyiban hagyni, hogy kikerülik őket a pótlóbuszok, mert a hivatalos tervek szerint ugyan 2026-ig be kellene fejezzék a felújítási munkákat, de abban senki se nagyon hisz, hogy ez meg is fog addig történni.

„Az is probléma, hogy húzódik el a felújítás. Azt látom, hogyha ebbe most belenyugszunk, akkor ki tudja, mikor lesz újra vonat. Kész tények elé állították az embereket, akik persze megoldják, de attól ez még nem ideális. Nem mindenkinek van autója. Most is várok egy telefonhívást, hogy menjek egy falubeli család után, akik bementek Kolozsvárra. Tehát az emberek kiszolgáltatottá válnak” – mondja Székely Örs.

A lakosok kétkedéseit erősíti meg a Pro Infrastruktúra Egyesület legfrissebb becslése is, amely szerint a munkálatok jelenleg 6-7 százalékon állnak a sztánai és zsoboki megállókat is magába foglaló szakaszon. A szakértők már most úgy látják, hogy nagyon nehezen teljesíthető a 2026-os határidő. Ráadásul az említett Egeres és Kissebes közötti szakasz még jól is áll a szakértők szerint. A Biharpüspökitől Kolozsvárig terjedő vasútvonalat ugyanis négy szakaszra osztották, a vasúti közlekedés az Élesdtől Egeresig tartó két szakaszokon állt le teljesen januárban, Kolozsváról Egeresig még június végéig közlekedtek a vonatok. „A helyzet pedig csak rosszabb lesz, amikor megszűnnek azon is a járatok” – veti fel Papp Hunor.

A váralmási polgármesteri hivatal nem tudja, mit tehetne még

A település vezetése is beadvánnyal fordult az érintett vasúttársaságokhoz, hogy a járatok megállója kerüljön közelebb a településekhez, de előrelépést nem nagyon sikerült elérniük.

Váralmás község polgármestere, Gál Máté István szerint ők is kérvényezték, hogy a busz legalább Zsobokig, a falu végéig térjen be, de kérésüket figyelmen kívül hagyták. Az önkormányzatnak annyit sikerült elérnie, hogy a sztánaiak állomását is Sárvásáron jelöljék ki, és nem Körösfőn, ahogy eredetileg megtették. Jól jelzi ez a momentum is, hogy az illetékes vállalatok nem igazán ismerik a helyi viszonyokat, hiszen Körösfőről nem vezet külön aszfaltozott út Sztánára, a falut csak Zsobokon keresztül lehet így megközelíteni.

„Abban is gondolkodtunk, hogy az önkormányzat próbáljon járművet biztosítani. Itt van az iskolás kisbuszunk, de egyszerűen nagyon kevés az utas. Teszem azt, egy személy lenne reggel 6 órakor, egy másik 10 órakor, míg egy harmadik délután 5 órakor. A menetrend szerinti járatok erre nem jelentenek megoldást. Arra meg nincs emberi erőforrásunk, hogy egy-egy embert vigyünk és hozzunk. Költséges is lenne” – mondja a polgármester.

Egyelőre nem nagyon van más megoldás, minthogy az emberek közösen oldják meg a problémáikat. Az ingázók is csoportosan próbálnak spórolni a költségeken, míg az iskolába járó gyerekek utazását is hasonlóan oldják meg. „A barátok még kisegítik egymást a faluban, de mindenkinek megvan a napi teendője, munkája, nem tudunk egymás rendelkezésére állni. Ha idegent kell megkérni, akkor már nagyon költséges” – mondja a cikkünk elején már idézett Lászlóffy Réka, de más megkérdezettek is hangsúlyozták azt, hogy autó fogadása nélkül, nagyon nehéz és bonyolult elhagyni a településeket.

A cikkben először pontatlanul azt közöltük, hogy a Kolozsvár és Egeres közötti vonatközlekedést csak ősztől állítják le, miközben június végétől felfüggesztették azt. Olvasóink jelzése nyomán pontosítottuk a szöveget.