EP- és helyhatósági választások: nyertesek és vesztesek Romániától Brüsszelig egy kis magyarországi megállóval

Emmanuel Macron és Olaf Scholz egyértelműen elbukta az EP-választásokat, Macron fel is oszlatta a nemzetgyűlést, Scholzon is egyre erősebb a nyomás, hogy mondjon le. Győztesen került ki a megmérettetésből Giorgia Meloni és Marine le Pen, de nem teljesített jól Orbán Viktor és a romániai AUR sem tarolt. A román kormánykoalíció látszólag remekül szerepelt, de mire lesz ez elég az elnökválasztások esetében? Még nincsenek végleges eredmények, de a meglévő mozaikokból megpróbáltunk egy nagyképet összerakni Romániáról, Magyarországról és az EU-ról.

Romániai választások: izmos koalíció, gyengécske AUR, jól teljesítő RMDSZ

Romániában a vasárnapi választásokon 9 445 697 ember, azaz a szavazásra jogosultak 52,4%-a vett részt, egy kisebb rekordnak számít ez, főként ami az EP-választásokat illeti. A diaszpórában mintegy 200 000 ember adta le szavazatát az eddig elérhető adatok alapján. A részvételi arány növekedése azt mutatja, hogy a romániai választók nagy részének egyre fontosabb az EU és az uniós politikai folyamatok.

A CURS-Avangarde exit-poll eredményei alapján a PSD-PNL szövetség győzelme elsöprő, valami olyasmi, mint amire Orbán Viktor azt mondta volna, hogy „még a holdról is látszik”: a szavazatok 54%-át szerezte meg a most már tandemben kormányzó, de korábban egymás ellen harcoló párt. A közös eredmény nagyon jól mutat, de a végleges eredmények elemzése majd rávilágít arra, hogy ki profitált igazából ebből az összebútorozásból. A regáti félhold nagyon bepirosodott, és a liberálisok felszorultak Erdélybe, ahol az RMDSZ-szel kénytelenek osztozkodni a megyéken. A helyhatósági választások viszont megágyaztak az elnöki és parlamenti választásoknak is, tehát ahol most kiszorította a megye éléről a PSD a PNL-t, ott várhatóan a következő két választási eredmény sem lesz jobb.

Az előzetes eredmények alapján a PSD 30%-ot szerzett, ez a siker azonban nem biztos, hogy elegendő lesz Marcel Ciolacu számára az elnökjelöltséghez. Romániában ugyanis egyértelműen az a párt van helyzetben, amelyik az államfőt adja. Ezért sikerült az elmúlt öt évben a nemzeti liberálisoknak mindenkit úgy táncoltatni, ahogy ők fújták. A PNL 28%-os eredménye aránylag jónak is nevezhető, hiszen egy adott pillanatban úgy tűnt, hogy a párt szabadesésben van, és az AUR kielőzi. Ez nem következett be, úgy most mindent beleadhatnak elnökjelöltjük, Nicolae Ciucă kampányának a felépítésébe.

Bukarestben Nicușor Dan független jelölt jelentős győzelmet aratott, 44%-ot érve el, miközben a PSD és PNL jelöltjei, Gabriela Firea és Sebastian Burduja, alulteljesítettek. Az USR, PMP és FD alkotta Egyesült Jobboldal Szövetsége (ADU), aki Dant támogatta, a fővárosi tanács választásait is megnyerte 30%-kal. Ez az eredmény azt mutatja, hogy Bukarestben a választók elutasították a mainstream politikai pártok jelöltjeit, és inkább a független és új politikai erők felé fordultak. Persze ennek megvan a fonákja is, hiszen az 5. kerületi választásokat a hírhedt Piedone fia húzta be, így apáról fiúra hagyományozódik a kerületi polgármesterség.

Cikkünk korábbi verziójában címben azt írtuk, hogy billegő RMDSZ, hisz maga a szövetség sem tudta, hogy az exit pollban meghirdetett 5 százalék merre fog kerekedni. A billegésből végül az lett, hogy az RMDSZ az elmúlt 20 év legjobb eredményét produkálta, 566 ezer szavazatott gyűjtött be, ami 6 százalék fölé repítette a pártot. Emellett helyhatósági szinten is sikeresen szerepeltek, Marosvásárhelyen Soós Zoltán RMDSZ-es polgármester megtartotta pozícióját, Szatmárnémetiben is újrázott Kereskényi, a székelyföldi megyeszékhelyek polgármesterei Antal és Korodi probléma nélkül nyertek. Az RMDSZ-nek sikerült megőriznie négy megyei tanácsosi pozícióját is, ami egyértelműen fontos a helyi beágyazódás és befolyás megőrzése szempontjából.

Az AUR 12%-ot szerzett az önkormányzati és 14%-ot az EP-választásokon, ezzel – annak ellenére, hogy a vártnál jóval gyengébb eredményt ért el – Románia harmadik legerősebb politikai erejévé vált. A jobboldali szuverenista párt azonban jóval nagyobb áttörést remélt, de úgy tűnik, hogy az SOS-nek sikerült megtépáznia a választói rétegét. Az Egyesült Jobboldal annak ellenére, hogy behúzta a bukaresti és temesvári polgármesteri választásokat, országos szinten csak 11%-ot ért el az EP-választásokon és 12%-ot az önkormányzatiakon, ami csalódást keltő eredmény, tekintve a kitűzött 20%-os célt.

Összefoglalva, a választások eredményei vegyes képet mutatnak: a PSD-PNL koalíció erősödése, Nicușor Dan jelentős győzelme Bukarestben, az RMDSZ stabil szereplése, és az AUR mérsékelt előretörése mind különböző következtetések levonását teszik lehetővé. Az eredmények azt is jelzik, hogy a politikai paletta továbbra is változatos, és a választók különböző irányokban keresnek megoldásokat és képviseletet.

Magyarországi választások: látványos eredményt ért a Tisza Párt

A Fidesz ugyan 44,61%-ot ért el az EP-választásokon, de a Tisza Párt meglepő, közel 30%-os eredménye miatt Orbán Viktor pártja most először szembesült egy komoly ellenféllel. A Tisza Párt sikere különösen fontos, mivel nem szövetségben, hanem önállóan érte ezt el, ami azt jelzi, hogy a magyarországi szavazók egyaránt beintettek a kormánypártnak és az ellenzéknek is.

A budapesti közgyűlés választásán is a Fidesz és a Tisza Párt szinte fej-fej mellett végzett, 28% és 27%-kal, ami azt mutatja, hogy a Fidesz korábbi dominanciája csökkent. Ez 10-10 fideszes és tiszás képviselőt jelent Budapest vezetésében, és még 12-t a többi párttól összesen. Vagyis a Tisza megkerülhetetlen tényező lesz a következő öt évben a budapesti politikában.

Orbán Viktor reakciója is árulkodó volt: rövid, visszafogott értékelést adott, amelyben inkább a kisebb sikerekre fókuszált. Ez a reakció arra utalhat, hogy a Fidesz vezetése is felismerte a helyzet súlyosságát. Ami a Fidesz számára igazán ijesztő lehet, hogy Magyar Péterék mindezt valódi hátország, pártszervezet, Kubatov-lista, saját média, óriásplakátok, Facebook-hirdetések nélkül, kizárólag lelkesedésből csinálták meg.

Az eddigi ellenzéki pártok gyengén szerepeltek, ami arra utal, hogy a DK, a Momentum továbbra is töredezettek és képtelenek hatékonyan kihasználni a kormány hibáit, ami komoly kihívást jelent számukra a jövőbeni építkezéshez.

Európai választások: jobboldali erősödés vagy stagnálás?

Az európai választások eredményei vegyes képet mutatnak, de néhány általános trend megfigyelhető. Németországban a CDU/CSU 30%-kal nyerte meg a választásokat, míg a szélsőjobboldali AfD 16%-kal a második legnagyobb erővé vált. Az új baloldali Wagenknecht-párt is jelentős eredményt ért el, különösen Kelet-Németországban, ahol az elégedetlenség nagyobb mértékű.

Ausztriában a szélsőjobboldali FPÖ 25,5%-kal nyert, de szorosan követte őket az ÖVP 24,7%-kal. A szociáldemokrata SPÖ 23,3%-kal a harmadik helyen végzett, ami szoros versenyt eredményezett. Ez az eredmény azt mutatja, hogy Ausztriában a politikai erők közötti verseny továbbra is éles, és a szélsőjobboldali pártok jelentős támogatottsággal bírnak.

Szlovákiában a balpopulista Smer 25%-ot ért el, de a Progresszív Szlovákia 28%-kal nyert, ami jelzi a nyugatos irányvonal erősödését. A szlovák választások eredményei arra utalnak, hogy a választók egy része elutasítja a populista és szuverenista politikát, és inkább a progresszív és liberális irányvonal felé fordul.

Franciaországban Emmanuel Macron vereséget szenvedett Marine Le Pen pártjától, ami előrehozott választásokhoz vezetett. Olaszországban Giorgia Meloni pártja, a Fratelli d'Italia, 26-30% közötti eredményt ért el, megszilárdítva pozícióját. Hollandiában Geert Wilders pártja a második helyen végzett.

Lengyelországban a jobboldali-liberális Polgári Koalíció (PO) 37,4%-kal nyerte meg a választásokat, míg a szociálkonzervatív PiS 35,7%-ot ért el. Ez az eredmény a kétpártrendszer visszatérését jelzi, de a kormánypárti koalíciós partnerek, mint a Harmadik Út és a Lewica, gyengén szerepeltek. A szélsőjobboldali Konföderáció viszont 11,8%-os eredménnyel erősödött, ami a jobboldali populista erők térnyerését mutatja.

Az EP-választások nyertesei és vesztesei

Az Európai Parlament összetétele változik, de a centrista erők valószínűleg megtartják a többséget. Az Európai Néppárt (PPE), a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D), valamint a Renew Europe és a Zöldek együttesen a helyek körülbelül 64,1%-át fogják birtokolni, ami csökkenést jelent az előző ciklushoz képest, de továbbra is stabil többséget biztosít. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, valószínűleg megőrzi pozícióját, mivel a PPE és más centrista pártok támogatják.

Az EP-választások valóban elhozták a jobboldali populista pártok erősödését különösen Németországban, Franciaországban és Ausztriában. Az AfD és a Marine Le Pen vezette párt jelentős nyeresége azt mutatja, hogy az európai választók egy része elégedetlen a jelenlegi politikai irányvonalakkal. Azonban a pro-európai pártcsaládok, a PPE és az S&D valószínűleg továbbra is meghatározó szerepet játszanak az Európai Parlamentben.

Az európai szélsőjobb nem egységes és a nemzeti prioritások különbözősége továbbra is akadályt jelenthet egy közös stratégia kidolgozásában. A zöld és környezetvédelmi szabályozások elleni kampányuk azonban egyre több támogatót vonz, különösen a mezőgazdasági szektorban és a környezetvédelmi szabályozásokkal szemben álló választók körében. Ahhoz, hogy befolyásolni tudják az uniós politikát, a szélsőjobboldali formációknak EU-szerte össze kell fogniuk, hogy nagyobb hatalomra tegyenek szert – mondják a politikai elemzők. Ez pedig kihívást jelent, mivel erős nézeteltérések vannak közöttük, például abban, hogy az EU-nak mennyire kellene támogatnia Ukrajnát Oroszországgal szemben.

Egy olyan kérdés, amely minden uniós polgár életét érinti, és amelyet a jobboldal már befolyásolt, az a környezetvédelmi reform. Ez egy olyan prioritás, amely az EU-nak sok milliárd eurójába kerül, mivel a blokk célja, hogy világelső legyen az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A mezőgazdasági lobbi azonban sikeresen meghekkelte ezt a törekvést és tízezrek mentek ki az utcáka Európa-szerte az igazságtalannak és erőszakosnak minősített környezetvédelmi szabályok miatt.

Az európai kemény jobboldal felismerte a lehetőséget és teljes mértékben kihasználta az elégedetlenséget, hogy az emberek hangjaként tüntesse fel magát, és szembeszálljon a brüsszeli és nemzeti kormányok „távoli elitjével”. Az eredmény: ennek a nyomásnak a hatására számos uniós környezetvédelmi szabályozást csökkentettek vagy helyeztek hatályon kívül, köztük a növényvédőszerekre vonatkozó szabályokat.

A zöldellenes nyomás miatt a 2019-es erős szereplés után a Zöldek Németországban erősen visszaestek, 21 mandátumról 12 körülire csökkentek. Franciaországban alig tudtak mandátumot szerezni, és Portugáliában is veszítettek. Összességében mintegy 20 mandátummal kevesebbel számolhatnak az új ciklusban, ami jelentős érvágás. A párt egyik vezető jelöltje, Bas Eickhout holland EP-képviselő azt mondta, hogy a Zöldek megpróbálnak majd „konstruktív” szerepet játszani a következő Európai Bizottság támogatásáról szóló tárgyalásokon, vagyis ha Ursula von der Leyen érdekelt abban, hogy tárgyaljon velük.

Nemcsak a szélsőjobboldal kampányolt ezzel, hanem egyre több jobbközépen szituálódó politikus utánozta le a szélsőjobboldal nyelvezetét olyan égető kérdésekben, mint a migráció és a környezetvédelem, a szuverenizmus, hogy megőrizze támogatóit. Ezt tette az RMDSZ is, hogy visszakanyarodjunk körképünk elejéhez, kérdés, meghozza-e ténylegesen az RMDSZ-nek a hőn áhított 5 százalékot a Brüsszel-ellenes kampány, illetve, ha meghozza, mihez kezdenek vele egy olyan EP-ben, ahol egyre nagyobb teret töltenek ki a szélsőséges csoportosulások.