Weimar díszpolgára lett a kolozsvári Székely László, Buchenwald utolsó erdélyi túlélője

„Itt állok mélyen meghatódva, ugyanakkor megtisztelve érzem magam, hogy Weimar városa díszpolgári címmel tüntetett ki. Itt, ahol néhány kilométerre innen, Buchenwaldban még 1945-ben nem voltam csak egy szám, 59.588. Visszaemlékezem, 1940-44 között a kolozsvári zsidó gimnáziumban tanultunk a Weimarban élt költőkről, Goethéről, Schillerről. Még most is eszembe jut az Erlkönig, a Tündérkirály néhány szakasza. Ez a nagy kitüntetés, amelyben ma részesültem, arra ösztökél a továbbiakban, hogy meglévő erőmmel, latba vetve minden tudásomat a rasszizmus, a terrorizmus, antiszemitizmus ellen harcoljak” – jelentette ki Székely László a díjátadón.

A magyarországi zsidóság gettósítása 1944. április 16-án kezdődött el, 2001 óta ezen a napon tartják a holokauszt áldozatainak emléknapját. Az 1940-ben Magyarországhoz csatolt Észak-Erdélyben a zsidóság deportálása egy hónappal később kezdődött el, május 16-án gördültek ki az első szerelvények a pályaudvarokról Auschwitz irányába. A térség mintegy 164 000 zsidó származású lakosa közül 131 639-et vasúton az auschwitzi koncentrációs táborba szállítottak.

Székely Lászlót is gyerekként érte a trauma: tizenöt éves volt, amikor a nagybányai gettóból bevagonírozták. Egy év leforgása alatt három különböző koncentrációs táborban raboskodott: az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba deportálták a hét évvel idősebb testvérével együtt, később a buchenwaldi koncentrációs táborba került, ahol lakatosként dolgozott, gyakorlatilag ez lett túlélésének a záloga.

A kitüntetést a város főpolgármestere, Peter Kleine adta át, aki az ünnepségen elmondta, hogy különösen fontos számára az egyes személyekkel történő személyes találkozás és kézfogás. Hangsúlyozta: „azt szeretném kifejezni, hogy városunk számára nagy öröm, hogy Önök, a túlélők elfogadják ezt a kitüntetést. Felidézném a városvezetés és a túlélők közötti 2007-es weimari nyilatkozatot, amelyben Weimar városa kötelezettséget vállalt arra, hogy tiszteletben tartja Buchenwald örökségét. Weimar városa elkötelezi magát amellett, hogy az Önök öröksége a Német Szövetségi Köztársaság demokratikus önképének és politikai kultúrájának középpontjában van és marad. A nemzetiszocialista eszmék, a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen pedig mindig minden erőnkkel harcolni fogunk.”

Peter Kleine arról is beszélt, hogy bár Weimar városa elsősorban Goethe, Schiller, Bach, a Bauhaus és a weimari köztársaság révén maradt meg a történelemben, Buchenwald, a szenvedés és a halál is elfelejthetetlen része a város múltjának. Weimar főpolgármestereként pedig hálás a buchenwaldi tábor túlélőinek, hogy elfogadták a díszpolgárságot, mert ezzel csatlakoztak a város polgáraihoz az antiszemitizmus, a rasszizmus, a fasizmus elleni küzdelemben, a jogállamiság megőrzéséért a szélsőjobboldal térnyerésével szemben.

Buchenwald az emberi borzalmaknak egy fekete foltja, működése során számos áldozatot követelt. Beüzemeltetésétől 1945-ig, a Weimar melletti hegyekben mintegy 240 ezer embert tartottak fogva, akik közül 43 ezren haltak meg különböző okok miatt. A kilencvenes éveit taposó Székely László együtt raboskodott a lágerben a szintén kolozsvári Nussbaum Lászlóval, aki 2023-ban hunyt el, és lágertörténetéről Csibi László rendező forgatott dokumentumfilmet, Nussbaum 95763 címmel. Szintén Buchenwald lakója volt Elie Wiesel és Kertész Imre is.

A táborban kényszermunkára kényszerítették a foglyokat, akik között zsidók, politikai foglyok és hadifoglyok egyaránt voltak. A 1944-es évben a magyar zsidók nagy csoportját szállították ide Auschwitzból, akiket később átszállítottak a közeli szatellittáborokba, hogy különböző ipari feladatokat lássanak el.

A nácik cinikusan hangoztatták a „Mindenkinek a magáét” jelszót, ami az individualizmust és az embertelenséget tükrözte. A tábort a felszabadítása előtt a németek részben kiürítették, ám végül a foglyok szabadították fel magukat, köztük sok magyar is volt, akik közül néhányan, mint például Kroó László, Gáti Ödön és Kolonits Ferenc, aktívan részt vettek ebben a folyamatban.

2023 augusztusában 245 ezer holokauszt-túlélő élt szerte a világon – derült ki egy január 23-án közzétett, a zsidó holokauszt-túlélőkről szóló globális demográfiai jelentésből. A túlélők a 77-100 év közötti korosztályba tartoznak, átlagéletkoruk 86 év. A most még élő túlélők többsége (75%) 1945-ben 3-12 év közötti gyermek volt. A jelentés szerint a gyermekeknek volt a legcsekélyebb esélyük a túlélésre (összesen 1,5 millió gyermeket öltek meg a nácik).

Székely László ma már az utolsó számontartott romániai túlélője a buchenwaldi borzalmaknak, és utolsó erdélyi túlélője az auschwitzi tábornak is. 2024 januárjában hunyt el ugyanis Szatmárnémetiben Steinberger Katalin holokauszt-túlélő, és márciusban a marosvásárhelyi zsidó közösség búcsúzott Diamanstein Zsuzsától.

Az elmúlt évtizedekben, amióta a múlthoz való jelentéses viszony sok országban társadalmi szükségletté vált, a holokausztot túlélők történetei felértékelődtek. Nemcsak tudományos érdeklődés övezi személyüket, hanem konkrét közösségi figyelem. Fontos lett, hogy történeteiket megismerjük, mert általuk tudunk hitelesen kapcsolódni a múlthoz, megérthetjük azokat a traumákat, amelyek átrajzolták a 20. századot és a jelent is. A holokauszt emlékezetének megőrzése nemcsak az átélt szenvedés elismerése, hanem főhajtás a túlélők hatalmas erőfeszítése előtt is, amellyel az újjáépülést és a traumák feldolgozását elősegítették. Romániában 2023-ban hivatalosan is bevezették A zsidók története. A holokauszt elnevezésű tantárgyat az országos tantervebe. Az új tantárgy az idei tanévtől minden 11. osztályos számára kötelező.