Verespatak – győzött az igazság?

Marcel Ciolacu miniszterelnök és Marcel Boloş pénzügyminiszter is belengette január végén, hogy Románia elveszíti a pert a Gabriel Resources vállalattal szemben a tervezett ciántechnológiás aranykitermelés meghiúsulása miatt.

A tárcavezető egyenesen úgy fogalmazott, hogy „csoda lenne”, ha hazánk nem veszítené el a pert. Február 26-án a román sajtóban megjelent az a hír, hogy Bukarestnek 6,7 milliárd euró kártérítést kell majd fizetnie az elmaradt beruházásért, hiszen biztosra vehető, hogy a pert elbuktuk. Ennek nyomán a kanadai cég részvényeinek értéke 0,45 kanadai dollárról 0,87-re emelkedett.

Ehhez képest meglepetésre a washingtoni nemzetközi választott bíróság Románia számára hozott kedvező döntést, a Gabriel Resources keresetét elutasították, nem jár nekik kártérítés. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a közösségi oldalakon azonnal megjelentek a spekulációk: a román hatóságok szándékosan vezették félre a közvéleményt, megdobva ezzel a cég részvényeinek értékét, s ezzel némi fájdalomdíjat szolgáltattak az elvesztett kártérítésért.

Összejátszottak tehát, mert így mennek ezek a dolgok. A háttérben a fejesek kiegyeznek (ki tudja milyen pénzekkel vették meg ezeket a kanadaiakat is), aztán meg hintik a port a szemünkbe.

A másik forgatókönyv szerint a Szociáldemokrata Párt kampányfogása volt az, hogy előbb lelohasztotta a kedélyeket, hogy aztán annál nagyobbat kaszáljanak a sikeren. Ennek az elméletnek ellentmond, hogy a leghatározottabban Marcel Boloş pénzügyminiszter állította, hogy Romániának minimális esélyei vannak a per megnyerésére, ami, ha mégis bekövetkezne, csoda lenne, ő pedig nem szociáldemokrata, hanem liberális politikus.

A kérdést valamivel szakszerűbben világította meg Crenguţa Leaua, aki a perben a Romániát képviselő ügyvédcsapat vezetője volt. Mint elmondta az ilyen hosszú időn át elhúzódó, soktényezős perekben mindig nagy a kockázat.

Fennáll a veszélye annak, hogy a bírák nem értenek meg vagy nem vesznek figyelembe minden egyes releváns körülményt, amelyek befolyással lehetnek a döntés kialakítására. Érthető tehát, ha az ügyvédek óvatosak voltak, akkor, amikor az esélyeiket megbecsülték. Egyébként a három bíró közül az egyik különvéleményt fogalmazott meg, a döntést tehát szótöbbséggel, és nem egyhangúan hozták meg Románia javára.

Minden jó, ha a vége jó – mondhatnánk, de jelen esetben nem mondhatjuk. Mindenekelőtt azért, mert – ahogyan ezt Korodi Attila a Transtelexnek is kifejtette – a bányaprojektnek a hatalmas környezeti kockázatokkal történő megvalósításában

hazai politikusok, mindenekelőtt Traian Băsescu volt elnök is érdekeltek voltak és ezek a körök a nyílt nyomásgyakorlástól és a zsarolástól sem riadtak vissza.

Verespatak pedig csak egy azok közül az esetek közül, amikor Băsescu külföldi vállalkozások törvénytelen támogatása mellett vetette be befolyását.

A volt elnök 2006-ban aláírt egy határozatot, amelyben arra kérte Codruț Șereș akkori gazdasági minisztert, hogy járjon közben a Marco, orosz érdekeltségű cégcsoport javára – amely az Alro Slatina tulajdonosa volt akkor.

Ráadásul Traian Băsescut 2012 áprilisában Adrian Năstase volt miniszterelnök azzal vádolta meg, hogy nemcsak „a román flotta sírásója”, de áldozatai között van az aranyosgyéresi fémkohászati kombinát és a megye több olyan hagyományos vállalkozása, mint a Clujana cipőgyár, a kolozsvári Nehézgépipari Kombinát és a Tehnofrig is.

Felvetődik a kérdés, hogy a más esetekben annyira aktív és harsogó kommunikációjú Országos Korrupcióellenes Ügyosztály számára

miért érinthetetlen Traian Băsescu személye.

A Verespatak-ügyben hozott ítélet (amely ellen bizonyos esetekben és meghatározott indokok miatt a Gabriel Resources még fellebbezéssel élhet) nem adhat felmentést a volt államfőnek arra, hogy magyarázatot adjon azokra a vádakra, miszerint törvénytelen előnyökhöz igyekezett juttatni bizonyos gazdasági szereplőket.