Nincs munka, nincs segély, mondja Korodi, aki szerint Csíkszereda közbiztonságát önkéntes polgárőrséggel kell erősíteni. Interjú

Csíkszeredában a tekintetek ismét a roma közösségre szegeződtek. Az erdélyi magyar, román és a helyi sajtót is bejárta annak a híre, hogy tinédzserek két szeredai nőt bántalmaztak az utcán. A lakosság felháborodását látva a csíki önkormányzat nem hagyta szó nélkül a történteket. Korodi Attila polgármester dühös sajtónyilatkozatot tett. A rendőrségi ügyre reagálva az önkormányzat a tinédzserek agresszióját nem egyéni esetként értelmezte, közösségi szinten kívánta kezelni a helyzetet azzal, hogy a város közbiztonságának megerősítése érdekében 10 pontos akciótervet fogalmazott meg, melynek egyes pontjai burkolt romaellenes diskurzust erősítenek fel és káros sztereotípiákat emelnek most már szabályszintre. Ilyen például az 5. pontban említett szociális ellátás munkához kötése, ami megbélyegzi a mélyszegénységben élőket és a segélyt igénybe vevőket, hisz burkoltan azt üzeni, hogy a munka kötelezővé tétele oldaná meg a szegények problémáit, mivel azért kerültek ebbe a helyzetbe, mert nem akarnak dolgozni, ergo lusták ,és maguknak köszönhetik a sorsukat. Nem pedig a szociális helyzetükből adódó komplex problémák, és halmozottan nehéz helyzet tartja vissza őket attól, hogy boldoguljanak.

Nem beszélve arról, hogy Hargita megyében sem ismeretlen a roma közösséget demonstrációkkal rendre utasító (megregulázó) polgárőrség, melyet a csíkszeredai városháza az RMDSZ-el partnerségben törvényes szintre kíván emelni, ami hatalmas és visszafordíthatatlan károkat okozhat a roma és nem roma kapcsolatokban.

A tíz pontról Korodi Attila polgármestert kérdeztük a csíkszeredai városházán tett látogatásunk alkalmával.

Mi tette indokolttá, hogy ezeket az eléggé drasztikus lépéseket megfogalmazza, ami nagyon sok emberre hatással lenne, ha ezek egy részét a városháza, másik részét a parlament és a kormány megvalósítaná a csíkszerdai önkormányzat és a RMDSZ együttműködése révén. Mi vezetett idáig?

Minden pont mögött rengeteg beszélgetés és tapasztalat van, és nem feltétlenül az utolsó három évből. Az elmúlt időben történt egy-két jogszabály-módosítás, melyeket parlamenti képviselőként követtem végig. Tudom milyen nehéz egy rendszeren változtatni, átvinni egy törvényt a parlamenten, ha nincsen előkészítve a közhangulat.

Az is benne van, hogy mi nagyon gyakran egyeztetünk a rendvédelmi hatóság vezetőivel. Akárhányszor valamilyen konkrét téma van, behívjuk őket, átbeszéljük, hogy mi történt, mert meg szeretnénk érteni ezeket a magatartásformákat. Megnézzük, hogy minden egyes esetben mit lehet tanulni, vagy milyen következtetéseket lehet levonni. Ez így történt a múlt hét előtti napokban is. November 10-én épp ennél az asztalnál ültünk, és átbeszéltük a helyzetet. Ebből kiderült az, hogy hol vannak a szabályozási rendszereknek a határai. Ezek a limitek eléggé frusztrálóak azoknak, akiknek cselekedniük kell. Ezért kellett rendszerbe szedjük és megfogalmazzuk az akciótervet, mert felelősséggel tartozunk a csíkszeredaiak felé, tájékoztatnunk kell őket a helyzetről, és arról is, hogyan lehet ezt hosszú távon normális mederben tartani.

Másfelől magunknak is feladatot szabtunk, mert ha ezeket a helyzeteket az RMDSZ-szel partnerségben nem oldjuk meg, akkor folyamatosan szembe fogunk találkozni velük. A tíz ponton kívül még tudnék mondani legalább hármat-négyet, de azt gondoljuk, hogy ezek a fajsúlyosak, ezek azok a fajta rendszerhibák, amelyeken kellene javítani ahhoz, hogy áttörést lehessen elérni.

Csíkszeredában nincsen akkora baj, de ha itt valakit megsapkáznak, megvernek az utcán, akkor egy olyan embert bántanak, akit ismerünk. Kis közösség vagyunk, mindenki mindenkit ismer a városban.

Más településeken is előfordulhat, hogy valakit megtámadnak az utcán. Ezeket az eseteket azonban általában rendőrségi eljárás követi és nem rendszerszintű drasztikus lépések foganatosítását hirdeti meg az önkormányzat. Ebben az esetben mi volt az, ami kiütötte a biztosítékot?

Több minden történt. Gyakorlatilag két csapatról beszélhetünk. Az egyik esetében felmerült az alkoholfogyasztás is az esti órákban. Folyamatosan kapjuk a jelzéseket, videókat, fényképeket, olyan helyzetekről, amelyek a városban előfordulnak. Van, ami pontszerű, és akkor azt úgy is kezeljük, de van, ami repetitív, és arra szabályzással kell választ adnunk.

Amikor közbiztonságról beszélünk, akkor ezt a témát összetetten kell kezelni.

Pontosan tudjuk, hogy az „éjszakai csattintósok” (játéktermek) kérdésénél mik alakulnak ki, mert a lakóktól kapunk videofelvételeket és látjuk. Azt is tudjuk, hogy a tinédzserek hol férnek hozzá az alkoholhoz, hogy mit jelent annak a két nonstopnak a késő éjszakai időszakban való működése, mert akkor gyakorlatilag csak alkoholfogyasztás van és semmi más. Valamint a tinédzserek felelősségre vonási rendszere is nagyon felületes keretek között zajlik. A szórakozóhelyeknél a működési szabályozás módosítása is erről szól, ahol a szórakozóhelyek tulajdonosainak felelősségét fogjuk növelni. Ezeket azért kell kezelni, mert további feszültségekhez vezetnek a városban.

Az éjszakai szórakozóhelyeknél milyen változások lesznek?

Azt szeretnénk, ha a szórakozóhely tulajdonosát nem csak a lokál ajtójáig terhelné a felelősség, hanem egy körzetben, mert az egyáltalán nem elfogadható, hogy az ajtó előtt lévő klienseinek a cselekedetei, amikor fél mámoros állapotban kilépnek az ajtón, vagy éppenséggel a balhézás szándékával állnak meg ott, ne legyen az ő felelőssége is. Tehát itt kell lennie egy közös felelősségvállalásnak ebben a történetben. És ezeket szabályozzuk, a szórakozóhelyeknek a nyitvatartását nem szabályozzuk. Nem szándékozunk ebbe beleavatkozni. Egyelőre azt gondoljuk, hogy lépésekről lépésekre kell korrekciókat bevezetni. És ha javulni fog a helyzet, akkor egyértelműen azt mondjuk, hogy rendben van.

Van ebben egyfajta visszakozás is?

Nem volt soha megszabva.

A 9-10-es pontok azonban szó szerint azt mondják ki: meg kell szüntetni az nonstop üzletek 24 órás nyitvatartását. Minden élelmiszerüzlet este 11.30-kor be kell zárjon. A lakóövezetek szomszédságában működő szórakozóhelyek működését is szabályozni kell. Az éjszakai órákban számos utcai rendbontás történik ezek szomszédságában.

Pontosan, szabályozni kell. Az éjszakai órákban számos rendbontás történik. Nem azt mondja, hogy a nyitvatartást le kell csökkenteni. A felsorolásban azért is van külön is szedve, és nem óranyitási időszak van meghatározva, mert ebbe még nem szólnánk bele. Nem célunk a szórakozóhelyek nyitvatartását megváltoztatni. Az éjszakai szórakozóhelyeknek meg kell legyen a helyük a városban. Nincs ezzel semmi baj. Baj akkor van, ha ezek degenerálódott helyzetekre vezetnek, ezért növeljük a tulajdonos felelősségét. Az, hogy mi történik a szórakozóhely a szomszédságában, az ő klientúrájával, az a tulajdonos felelőssége is lesz.

A probléma a zajongásból adódik, mert a tulajdonosok nem alkalmaznak a szórakozóhelyek előtt biztonsági őröket, mint ahogy nyugaton is teszik. Miért? Mert nincsen leszabályozva. Tehát, rendet kell tartani az épület előtt is, nem csak bent. Épp most frissítjük fel az általános kereskedelmi működési szabályzatot, ezért alkalmunk lesz rá, hogy ezeket is beépítsük. Várhatóan november 29-én lesz meg, addig ez megfelelő jogi környezetben lesz terelve.

Statisztikai felmérés megelőzte-e, hogy azt a fajta közbiztonságot, amit a polgármester úr foganatosítana, mennyire igénylik a csíkszeredai lakosok?

Ez egy általános tendencia. Mivel kis közösség vagyunk, és az emberek nem nagyvárosi gondolkodásúak, nagyon érzékenyek a közbiztonság kérdésére. Elől van a kívánságlistán, mert ez egy gyalogos város, egy olyan közösség, ahol az emberek szeretnek kint lenni, az utcákon beszélgetnek, elviszik a gyereket iskolába, hazajönnek, meg-megállnak, és ezek a félszek benne vannak sokukban, és ezért a közbiztonság az egy lényeges kérdés. De aktuális közvélemény-kutatásunk nincsen.

Csíkszereda önkormányzata két évvel ezelőtt, a Somlyó 33 romatelepen történt tűzeset után felelősséget vállalt a somlyóiak sorsáért, és a szociális szakemberekkel közösen elkezdett tenni azért, hogy kiépítse a romák és nem romák közötti bizalmi szintet és növelje a mélyszegénységben élők életszínvonalát. A városháza azt ígérte, rendezi a lakhatási kérdést is. Jelenleg konténerlakások vannak a helyszínen, és a Máltai Szeretetszolgálat munkálkodik. Ön szerint milyen üzenete van annak, hogy az önkormányzat különutas megoldást keresett arra, hogy rendezze a helyzetet? A tíz pont nem azt jelzi-e a városlakók számára, hogy a városháza valamilyen szinten feladta azon tervét, hogy a szociális szakemberek adjanak választ a romákat érintő szociális problémákra?

Pont fordítva, én azt gondolom, hogy akkor, amikor azt mondtuk, hogy a nyomortelepeket fel akarjuk számolni, és erre van egy tizenöt éves határidő szabva, akkor abban benne van az, hogy látjuk a szociális munkának az eredményét, és látjuk a szabályozatlanságnak is a hatását. És hogyha megnézzük a tíz pontot, akkor szerintem van legalább két olyan pont, amelyikben eszközöket szeretnénk magunknak.

Sok tapasztalatom van arról, hogy a roma közösségbéli férfiak, akik feladták a régi szokásrendet, bekapcsolódtak a mentorális programokba és elkezdtek dolgozni, milyen pozitív hatással voltak családjaikra, mennyire megváltozott a gondolkodás a családon belül. Viszont azt is látjuk, hogy azok, akik nem lépik át ezt a küszöböt, mennyire nem tekintik ezt pozitív dolognak, és belső feszültségeket okoznak. Ha nem elég nagyszámú a munkavállalói közösség, akkor kiközösítik, nem tekintik magukénak.

Az egyik pont, ami arról szól, hogy a szociális juttatás csak munkavállalással együtt legyen elérhető, az tudatosan arról szól, hogyha reggel felkel a gyerkőc, a családban az legyen az életpélda, hogy a szülei – függetlenül attól, hogy szociális juttatást kapnak-e – elmennek dolgozni, mert ez a normális. Mindenkinek dolgoznia kell ahhoz, hogy a normális életfeltételeket meg tudja teremteni. Ha a minimális szociális juttatás összekötődik a napi munkavégzéssel Romániában is, akkor biztos, hogy ezeknek az embereknek a nagy része azért a munkáért minimálbért is kapna, utána már egy normális fizetést keresnének, és átmennének a munkaerőpiacra. Látjuk a városban, hogy munkaerőpiaci gondok vannak, nagyon sok vállalkozás munkaerőhiánnyal küzd, mert sokan – nem csak a roma közösségből – nem vállalnak munkát, mert nehéz az átállás. Tehát rendszerszerűen kellene ezt kezelni. Azért, hogy az embereknek normális legyen az, hogy dolgozni járnak, és van egyfajta életritmus, mert másképp mi az alternatíva?

Ez azonban a szélsőjobboldal kommunikációs panelje, hogy a munka a megoldás a szociális helyzetre…

Nem, ez nagyon racionális elv. Semmi köze a radikalizmushoz…

A munkaalapú társadalom felfogása az, hogy csak akkor vagy hasznos része a táradalomnak, ha dolgozol, és aki nem dolgozik ne is egyék. Ráadásul itt pont azoktól az emberektől vonnánk meg a létminimumhoz szükséges pénzt, akik helyzetükből adódóan nem tudnak más fajta megélhetést biztosítani maguknak. Az állam pedig azért nem vár el tőlük munkát, mert egyszerűen nincsenek abban a helyzetben szociálisan, hogy tudnának munkát vállalni. Tehát, hogy azok a gátak nincsenek lebontva, amiket mondjuk látunk az itteni roma közösség esetében is ismerünk. És sokszor nem is arról van szó, hogy nem akarnának dolgozni, akikkel beszéltem, akartak munkát vállalni, de nem vették fel őket, mert romák. Ha az elvárás lenne, hogy ezeknek az embereknek, ha törik, ha szakad munkát kell vállalniuk, akkor nagy eséllyel csak olyan munkát kapnának, ami nem a beilleszkedésben segítené őket. Sőt, ezzel a munkaadók akár vissza is élhetnének…

Ez téves. Ha a tíz pontot elolvassa, akkor szinte lát még egy fontos mondatot ebben a fejezetben, ami arról szól, hogy komolyabb jogszabályt kellene létrehozni, és kötelezni az önkormányzatokat, hogy legyenek szociális vállalkozásaik, nem profitszerzési céllal, hanem ezekben a vállalkozásokban nagyon szépen lehetne fejleszteni bizonyos készségeket, amiknek elsajátítása után képesek lennének továbblépni az érintettek.

Csíkszereda testvértelepülését, Hajdúnánást hoznám fel példának. A hajdúsági városban ezt a törvényt kihasználva 1200-an kezdtek el szociális vállalkozásban dolgozni az önkormányzat mellett: farmok, zöldségtermesztés, rengeteg munka van. Hajdúnánáson már tavaly januárban 100-200-an maradtak a szociális vállalkozásokban alkalmazottakként, és elmondta a polgármester úr, hogy gyakorlatilag ezek azok a személyek, akik úgy döntöttek, hogy nekik ez a bevételi forrás rendben van.

Ezer ember elment a munkaerőpiacra. Tehát másfél éves folyamat után többet keresnek, jobban élnek, kizökkentek ebből a nagyon kilátástalan létből. Ezt megérnénk itt is, hogy azok, akik ilyen nehéz helyzetben élnek, kapnak egy esélyt egy löketet arra, hogy el tudjanak menni a munkaerőpiacra... Én láttam a csíki vállalkozóknál, hogy milyen komoly problémát jelent az, hogy munkavállalókat alkalmazzanak.

A másik, ami ugyancsak benne van ebben a tíz pontban, az nemcsak egy nyomortelepi kérdés: ez a személyi igazolvány. Romániában hatalmas gond van azzal, hogy egyéves papíralapú személyigazolványt bocsátanak ki. Ez az embereket alapvető emberi jogától fosztja meg, mert nem azt mondja, hogy román állampolgár és egyenjogú állampolgár vagy, és van neked egy plexi kártyád, amely mindenkinek ugyanaz, hanem azt mondja, hogy te egy papír alapú személyigazolvánnyal jelentkezel az állásra, és a bizalom sokkal alacsonyabb ilyenkor. Van egy nagyon merev törvénykezés, ami azt mondja, hogy a személyi igazolványon lakcím is kell szerepeljen. Ezen változtatni kell, mert a nyomortelepi közösségekből nem tudnak az emberek dolgozni. Addig is az Eco-Csíknál gond nélkül tudjuk alkalmazni őket. A hulladékgazdálkodás nem egy alacsonyabb rendű munka, ezt is el kell végezni.

Miért mondjuk, hogy a munka kötelező érvényű kell legyen? Mert mindig van olyan ember, aki azt mondja, hogy ő nem akar dolgozni. Hát ha nem akar dolgozni egyáltalán, akkor én azt gondolom, hogy az az ő személyi felelőssége kell legyen, és a közösséget ne bomlasszon szét, ne verje szét. Semmi gond, teremtse meg, ahogy akarja az ő bevételi oldalát, csak legyen törvényes. Nekem nincs azzal bajom. Ha ő úgy tud élni, hogy nem dolgozik, és mégis valamilyen megoldást talál magának, semmi gond nincs vele. De a nagy-nagy átlaghelyzet nem erről szólnak, hanem arról, hogy sehol nincsenek ezek az emberek, és integrálni kell őket egy működő rendszerbe. És itt a szociális vállalkozásnak nagy szerepe lenne, mert ezeket a rendszereket másképp nem lehet fenntartani, csak hogyha valamiképpen a juttatás és a munka közötti viszonyt kötelezővé, arányossá tesszük.

Pont Csíkszereda az egyik olyan település, ahol a roma kérdést nem lehet megkerülni. Ebből adódóan nem is értem feltétlenül, hogy miért nem látjuk azt, hogy a munkavállalás több lépcsőfokból áll. Ahhoz, hogy valaki helyt tudjon állni munkavállalóként, ahhoz számos lépcsőfokot meg kell lépnie. Polgármesterként nagyon jól ismeri a csíkszeredai roma telepeken élők helyzetét, belelát az emberek komplex történeteibe. Akár a Máltai Szeretetszolgálat által itt Csíkszeredában indított programok is arról szólnak, hogy miután a strukturális gondokat megoldják, ők maguk kezdeményezik a munkavállalást.

Másképp fordítanám le! Ezek a programok, amelyekkel bent vagyunk a közösségekben halálra vannak ítélve hosszú távon, hogyha nincsen egy ilyenfajta rendszer, korrekció benne. Tehát nem tudod csak mentorálási programokkal ezt megoldani. Egy részét igen, hála Istennek, de van egy adott kritikus tömeg, ahol már nem lehet lépni, és én mondom, a szavaim teljes felelősségével pont azért, mert ismerem a helyzetet, hogy ilyenkor a rendszernek kell korrigálni ezt. Mert felelősséggel tartozom mindenért, és kihatással vannak ezek a helyzetek a közbiztonságra is, és elmondom miért. A múlt héten tinédzser agressziók voltak. Pontosan lemodellezték, hogy milyen családi környezetből származnak, és látszik. Nem a Somlyó 33-ból származnak a tinédzserek. Tavasz utca, erdőalja, és nem csak roma gyerekekről van szó, de ugyanolyan szociális környezetben élő gyerekek.

A társadalom peremére szorult emberekről van szó. Egy részüket a programokkal vissza lehet hozni a közösségbe, de van egy rész, akiket már nem lehet, és akkor kell az a fajta löket, amit két-három év múlva megköszönnek majd, mert általa túl tudnak lépni a jelenlegi helyzeten. Mert másképp nem lehet felszámolni a nyomortelepeket, pedig fontos lenne, hogy tizenöt éves távlatban fel tudjuk számolni, és ide jogszabályi környezet kell, eszközök és megoldások kellenek, ahol a segítségnyújtás mellett az elvárásrendszernek is erős kell lennie.

Azért kell rendszerben gondolkodni, mert csökkenteni kell azt a kritikus számot, amit az ennyire a társadalom szélén élő családok jelentenek. Tehát ha nem lépünk ebben az ügyben, lehet ezer rendőr az utakon, úgysem oldódik meg ez a kérdés, mert van egy szervezeti és egy közösségi probléma, amit ezek a nyomorban élő emberek jelentenek.

A polgármester úr által meghirdetett tíz pont közül a közbiztonság rendezéséhez kapcsolódó másik kirívó kezdeményezés az önkéntes polgárőrség kérdése, aminek a működése Hargita megyében sem ismeretlen. Tudomásom van több olyan önkormányzatról, ahol akár 100 polgárőr is munkába állt, hogy a helyi roma közösséget megregulázza. Hogyan nézne ki ez Csíkszeredában, miért tartja ezt indokoltnak?

Nekünk van most már egy jó tapasztalatunk az önkéntes tűzoltósággal. A megyei tűzoltóság is olyan érdekesen állt a dologhoz, nekik fura volt az, hogy egy város, egy megyeszékhely, ahol a megyei tűzoltóság jelen van, önkéntes tűzoltóságot hoz létre. Közben Hargitafürdő 20 kilométerre van tőlünk, hegyi környezetben, és annyira el tud egy hóvihar vagy egy széldöntés alatt szigetelődni, hogy teljesen normális volt, hogy legyen önkéntes tűzoltó csapatuk.

Ahogy elkezdtük szervezni mi is az önkéntes tűzoltó csapatot, jöttek a jelzések, beszélgettem a kollégáimmal, hogy Csíkszeredában a régi falusi, mostani kertvárosi részeken miért nem lépjük meg ugyanezt, mert ott az emberek – Zsögödben, Taplócán, Somlyón, Csobotfalván – mindig ragaszkodtak, hogy a saját közösségükbe szerveződve tudjanak tevékenykedni. Miért nem adjuk meg az esélyt, hogy akkor legyen egy újabb eszközük a közösségi életben, és nagyon pozitívan reagálták le. Tehát önkéntes tűzoltó csapataink már vannak: Zsögödben, Tapolcán, Csíksomlyón és Somlyó csobotfalvi részén. Látszik, ahogyan ők ellenőrzik a hidránsokat, eljárnak kurzusokra, ahogyan részt vesznek és bekapcsolódnak a közösségi eseményeinkbe, annak ereje van.

A polgárőrség az a történet, ahol a polgárőrök jelenléte az utcákon garantálja, hogy az utcán való közbiztonság fokozottan nő. És ez látszik a falvakból is. Csíki falvakban is van, törvénykezésileg sehol nincs leszabályozva, tehát ahol polgárőrségek vannak, ott az egyesületi törvény alapján szervezték meg. Viszont egy megyeszékhely szintjén, ahol a potenciális konfliktusos helyzetek magasabbak lennének, más a helyzet. Többször egyeztettem a megyei rendőrséggel, ők is örülnének a polgárőrségnek. Ők is örülnének, mert lenne egy plusz eszköz azzal, hogy a jelenlét az utcákon megerősödne. Addig amíg nincs biztonságos jogszabályi környezet erre, addig nem tudjuk ezt megtenni.

Mi az, amit nem tudnak ellátni a rendőrök és a polgárőrök meg igen?

Én elmondom, mit nem tudnak ellátni megfelelőképpen. Általában a tömbházas környezetben az emberek közötti viszonyrendszerek valamivel felületesebbek. A kertházas környezetekben az emberek ismerik egymást. Ha valaki bent van egy ilyen kertházas, falusi övezetben, és nem oda való, automatikusan tudja a közösség. Ha azt érzékelik, hogy betörésig, vagy egy szarvasmarha ellopásáig fajulhat a történet, jelezni tudják a polgármesternek, ez a lényege. És ez mindenhol jól működik, ahol ilyen jellegű civil, önkéntes alapon szerveződő közbiztonsági „watching” rendszerek vannak, ennek ez az ereje.

Csupán néznék és jeleznék, nem avatkoznának közbe?

A polgárőrségnek sehol a világon nincs joga beavatkozni, mert ők nem rendelkeznek azokkal a jogosítványokkal és azzal a törvényi háttérrel, ami nekik garantálná a beavatkozás lehetőségét, és nem is szabad. Ahhoz iskolát kell végezni, meg kell felelni nagyon precíz szabályrendszernek, még így is szoktak a rendőrség tekintetében is hibák előfordulni, de a polgárőrség az utcai jelenlétével erősíti a közösség erejét. És ez is a lényege neki, de így is le kell szabályozni. Mert, ugye, egy polgárőrségi szabályzatban az a történet, hogy kint vagy az utcákon, látsz valamit, rögtön szólsz a rendőrségnek, jönnek és intézik tovább. Nem az a dolgod, te beadod hozzá semmi köze ehhez.

Mi a garancia rá, hogy nem fordul át egyfajta önkényeskedésbe, hisz mégiscsak civilekről beszélünk?

Az a garancia, hogy az önkéntes tűzoltóknál sem fordult át önkényeskedésbe.

De teljesen mások a metódusok a tűzoltók és rendfenntartók esetében...

Nem. Azok, akik önkéntes polgárőrségi tagok szeretnek lenni, azokat képezni kell, szabályokat kell felállítani, alá kell írni a vállalást. Azért kell egy törvényi keret, hogy legyen egy normális szabályrendszer, amivel a fékeket, a limiteket, a határt, ameddig ő eljárhat, nagyon precízen lehessen leszabályozni. És onnantól kezdve tiszta. Mert nagyvárosi szemmel nézve ez a történet megfoghatatlan, kisvárosi szemmel nézve nagyon szépen látszik, hogy hol van ennek az ereje, és hol vannak a limitjei, mit szabad és mit nem szabad. Akkor, amikor én polgárőrökről beszélek, Csíkszeredában fogom tudni pontosan, hogy ő János, ő Ferenc, ő Tamás, tehát fogom tudni azt, hogy kik azok, mert mindenki mindenkit ismer.

Nem olyan rég volt az, hogy a Transtelex megírta, hogy a Mi Hazánknak három politikusa érkezett Sepsiszentgyörgyre, akik egy hasonló önkéntes alapon szerveződő csapat létrehozásáról is beszéltek. Konkrét eseményeket is megneveztek, ahol rendet szeretnének tenni Szentgyörgyön. Ezen a gyűlésükön én is ott voltam, innen tudom, hogy a sepsiszentgyörgyi romatelepre, az Őrkőre is demonstrációt akartak szervezni, hogy a romákat megfélemlítsék. Ők is pusztán felvonulásról és nem tettlegességről beszéltek, mint amilyeneket a Magyar Gárda is szervezett.

Én azért utasítom vissza ezt a feltételezést, mert most polgárőrségről beszélgetünk, a Mi Hazánk Mozgalomnak a mindenféle politikai, agyament dolgai, az maradjon otthon: a kettőnek semmi köze egymáshoz, úgyhogy tényleg ezt a témát ne is vessük fel, jó?

De mi a garanciája annak, hogy mindez nem megy át egy romaellenes demonstrációba, ahogy Magyarországon is előfordult?

Még egyszer. Magyarországon látott polgárőröket, akik gárdások voltak? Ha van törvény, van korrekt szabályozás, vannak hozzá eszközök, akkor úgy, ahogy a helyi rendőrségnek is van egyfajta hatásköre, úgy ennek is nagyon szépen lemodellezve van egy kifutásköre, attól kezdve ez jól működik.

Magyarországon viszont ettől eltekintve voltak romaellenes atrocitások és erődemonstrációs felvonulások is voltak…

De miért akarjuk most összemosni a nackó történeteket a polgárőrséggel? Őszintén válaszoljon, az interjú keretén belül!

Nem összemosni szeretném ezt a kettőt. Vannak felvetéseim, és garanciákat szeretnék kapni arra nézve, hogy a polgárőrség nem csap át a magyar gárdás történetbe.

Ha valaki ismeri a székelyföldi környezetet és az önszerveződő, önkéntes alapon működő mozgalmakat, akkor abból egyértelműen kiderül, hogy ez nem az a történet. Ezért még egyszer visszautasítom. Látott ön szélhűtt nackókat a városban, értekezni erről? Ha értekeztek erről, akkor látta azt, hogy mekkora tömegbázisa volt? Isten segélje. Tényleg, na. Tehát ezt szerintem fejezzük be, mert az interjút ön el fogja csavarni egy olyan irányba, ami szerintem visszataszító és pontosan azt nem értik önök meg, hogy az ilyen jellegű, önkéntesen leszabályozott alapon működő közösségi részvételnek mekkora ereje van és pozitív hozadéka, ahhoz képest, hogy bagatellizáljuk egy nackós megközelítéssel, aminek ehhez semmi köze.

Ön most ebben az interjúban ad egy nagyon-nagyon jó muníciót a romániai nacionalistáknak. A parlamentben részt vettem néhányszor ezen a vitán, és mindig azon bukott el, hogy a román nackók azt mondták, hogy magyar hadsereget építünk. A franc egye meg! Tehát jöjjön ki valaki az utcára, legyen ott, érezze, milyen problémák vannak, mert a bűnözésnek nincsen bőrszíne és nemzetisége. A közbiztonságnak nincs bőrszíne és nemzetisége.

Ez utóbbiban egyetértünk...

Közösségek vannak, és a közösséget érintő problémák. Ettől kezdve tényleg, most már beszéljünk erről pontosan 10 perce. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon téves felvetés, és aránytalan ahhoz képest, hogy milyen lényegi kérdéseknek kell lenniük.

Miért nem elég a rendőrség jelenlétének növelése? A tíz pontban a román rendőrségnek és a helyi rendőrségnek a kérdése is felmerült, méghozzá abban a kontextusban, hogy úgy érzik több rendőrre van szükségük és több járőrt szeretnének az utcákon látni. Csíkszeredában az elmúlt egy évben már növelték a helyi rendőrség számát, ahhoz képest, hogy eddig egy sem volt, a helyi rendőrök száma 6-7-re nőtt.

A hat-hét helyi rendőr, mivel párban lehetne kint az utcán, az három pár, nyolc órás munkaidővel. Ki lehet számolni, hogy ez egy nagy semmi. Egy-egy pontra rá tudtak mindig világítani.

Én a következő problémát látom, hogy azért kell a román rendőrség száma mellett a helyi rendőrség számát is növelni, hogy több lábon álljon a történet, mert a közösségi felelősség annál erősebb. Tehát egyfelől az országos rendőrségnél országos kötelékben lévő emberek vannak, van egyfajta fluktuáció, vándorlás, innen mennek, máshonnan jönnek ide rendőrök, ilyen a módszertanuk. És a helyzetismeret az relatív alacsony. Én azt gondolom, hogy ha Szeredában az utakon az országos rendőrség maximum négy járőrcsapatot tud kiállítani, általában ebből kettő van kint, mert kettő be van kapcsolva más tevékenységbe. Emiatt az utakon nagyon kevés rendőr van.

A 2000-es évek elején 20 csapat volt, akik elvégezték a bürokratikus és járőrözési feladatokat ugyanúgy. Tehát, ha csak ennek a fele van kint, az már szinte tíz csapat, és az már érződik. Azért kell ezt több lépcsőben beállítani, mert mindig valahol valamelyik intézményrendszerben biztos, hogy lesznek olyan típusú feladatok, ami miatt valakik kimaradnak, a jelenlét viszont fontos. Egy biztonságos város jobb életminőséget tud garantálni, mint a nagy jövedelemmel élő, de bizonytalanságban tengődő városok. Úgyhogy ezért lesz fontos kérdés, és ezért kellett ezt rendszerbe szedni, minden egyes elemet beépíteni és felsorolni, hogy az emberek lássák ezt egyben.

Mert ha ezt nem egyben látjuk, hanem helyenként egy-egy ügyet kezelünk, az ideig-óráig jelenthet pozitív hatást, de radikális változást nem hoz hosszútávon.

És az a baj, hogy egyre felületesebb társadalomban kezdünk élni, és az egyre felületesebb társadalomnak az a hozadéka, hogy az egyéni felelősség, a közösségi felelősség csökken. És ha ezeket a jelenségeket nem kezeljük valahogy, akkor a közbiztonság biztos romlani fog hosszútávon. Mert az a fajta hangulat alakul ki, hogy mivel nincs következménye, meg lehet csinálni.

De a kérdés itt arra vonatkozott, hogy a hatóság jelenlétének növelése mellett miért van szükség a polgárőrségre is...

Járt-e mezőre valaha?

Mezőre? Kapálni? Persze...

Egy város nem csak utcákból áll, nagyobb tereket kell elképzelni. Mikor elmondod a rendőrségnek, hogy ki kell mennie, mert valamelyik mezőn valami történt, csak úgy néznek, hogy mi van. Azért kell különböző közösségeket, intézményeket bevonni ebbe, mert több szem többet lát, sokkal stabilabb és biztonságosabb.

A lényeg: a bizalom. Hogy tudja a közösség, a taplócai, zsögödi, a csíksomlyói, csobotfalvi és a hargitafürdői emberek is, hogy ha ők jelzik a bajt, akkor automatikusan ott vannak azok is, akiknek el kell járniuk olyan esetben, hogyha felfedeznek valamilyen közbiztonságot sértő magatartást. Ennyi a történet.

Én elhiszem, hogy önnek ez nem szimpatikus, de higgye el, hogy ennek van értelme. Tehát én látom azt, hogy mit jelent. És a falvakon szerencsére egy-egy településen azért tudták ezt megszervezni, mert nincsen konfliktushelyzet. Ezért ők ebben a nagyon semmitmondó törvényi környezetben is meg tudták szervezni, mi biztosan nem fogunk nekifogni, mert nekünk az a lényeg, hogy az önkéntesek is biztonságban legyenek, védje őket a törvény.

Mi történik abban az esetben, hogyha a polgárőrség kiszáll egy helyzetbe, viszont történik egy atrocitás, mondjuk, megtámadják őket. Ki lesz felelősségre vonva ebben az esetben?

A polgárőrség, ha korrektül meg van szervezve, rádiós összeköttetésben van a rendőrséggel, tehát nem mobiltelefonon fogják értesíteni a rendőrséget, hanem egy szervezett, kommunikációs rendszerrel ellátott csapatról van szó. Hogyha őket valaki – szokták mondani székelyesen – megszedi, az hatóság elleni bűncselekmény, ami súlyosbító körülménynek számít. Ettől kezdve azért mindenki fogja tudni, hogy jobb lenne odébb állni, nem kikezdeni a polgárőrségi tagokkal, mert olyan, mintha egy rendőrt vennél meg.

Fordított esetben ki a felel érte?

Miért lenne fordított eset?

Ha visszaélés történne, akkor lehet...

Akkor is megvannak a szabályok. A rendőrség esetében nincsenek szabályok? Nincsenek egyéni vállalások? Nincsen munkaköri leírása? Az önkéntességnél és önkéntes tűzoltóknál is van egyenként önkéntes tűzoltói szerződés, ahol le vannak írva a feltételek határai, hogy mit végezhetnek el, mit nem, ezeket szabályozni kell.