Külpolitikai elemző: Lassan bezárul Románia schengeni csatlakozásának időablaka

Sorra jelent be Bukarest válaszlépéseket arra, hogy Ausztria továbbra is megvétózná az Románia schengeni csatlakozását. Legutóbb Marcel Ciolacu kormányfő azt nyilatkozta, Románia el fogj lehetetleníteni az osztrák hadsereg együttműködését a NATO-val. Lehet úgy fogalmazni, hogy Bukarest diplomáciai offenzívába kezdett Ausztria meggyőzéséért?

Én nem nevezném ezt offenzívának, mert egy hatékony támadáshoz erős fegyverzet is kellene. Lefordítva: Románia akkor tud sikeres diplomáciai alkukat kötni, ha vannak adui. Én a Marcel Ciolacu által választott eszközöket nem nevezném adunak. Legutóbb voltaképpen mindössze azt helyezte kilátásba, hogy Románia nem járul hozzá két osztrák katonatiszt akkreditációjához a brüsszeli NATO-parancsnokságra. Nem hiszem, hogy ettől Bécsben a szívükhöz kapnak, és hirtelen változni fog az osztrák álláspont Románia schengeni csatlakozásának ügyében. Ezzel nem azt állítom, hogy nem értek egyet a miniszterelnök eljárásával.

Romániának valóban meg kell mutatnia, hogy ha olyan helyzetben van, akkor a legitim érdekei érvényesítéséhez kész a vétójogával élni. Romániának fel kellene hagynia azzal a gyakorlattal, hogy megszavazza a partnerországok összes javaslatait még akkor is, ha ez ellentétes az érdekeivel.

Ilyen szempontból Románia mindig is kényelmes szövetségesnek számított az EU-ban és a NATO-ban. De a realitások most arra kötelezik a román diplomáciát, hogy jobban figyeljen az ország érdekeire. Így jár most el a schengeni csatlakozás kérdésében, csak alacsony hatásfokkal. Az osztrák tisztek kizárása a NATO-parancsnokságról ugyanis nem fogja megoldani a schengeni csatlakozás ügyét, mert ezzel Bukarest nem tud jelentős nyomást gyakorolni Bécsre.

Arról hogyan vélekedik, hogy néhány napja a kormányfő Románia schengeni csatlakozását az OMV fekete-tengeri földgázprojektjének ügyével is összekötötte?

Nekem nem tűnik megfelelő módszernek a megtorló gazdasági intézkedések alkalmazása, így az osztrák befektetők bojkottálása sem. Romániának alaposan fel kell mérnie, hogy mit nyer és mit veszít az ilyen jellegű intézkedések alkalmazásával. Nem vagyok gazdasági szakértő, de köztudott, hogy az osztrák érdekeltségű vállalatoknak erős befolyásuk van a román gazdaságra, jelentős a hozzájárulásuk a költségvetéshez, az OMV Petrom például az adófizetők tán legnagyobbika. A román államnak tehát ügyelnie kell arra, hogy nehogy saját magával toljon ki, amikor ilyen eszközökhöz folyamodik. Az közismert, hogy a Fekete-tenger talapzatában található földgáztartalékokra az országnak égető szüksége van, a kitermelést pedig az OMV Petrom végzi.

Szintén Marcel Ciolacu jelentette be, hogy Románia pert indít Ausztria ellen, ha kitart a schengeni övezet bővítésének vétója mellett. Mennyire lehet hatékony egy ilyen ellenlépés?

Túl azon, hogy ennek a pernek a tárgyalása akár évekig is elhúzódhat, egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy kedvezően zárul majd Románia számára. A jogászok véleménye megoszlik arról, hogy Ausztria valóban megszegte-e az uniós szerződést, amikor megvétózta Románia schengeni csatlakozását az EU Tanácsában. A vétójog intézményét maga az uniós szerződés szentesíti. Az EU Tanácsában bizonyos kérdésekről egyöntetű szavazattal döntenek, és a tagállamok szuverén joga az ellenszavazat. Más tagállamok is szoktak élni a vétójogukkal, újabban legtöbbször Magyarország. Végső soron a perrel való fenyegetés is az alku egyik eszközének tekinthető, de szintén nem tartozik az Románia adui közé.

Ausztria fő érve az, hogy nincs értelme bővíteni a schengeni térséget, mert a rendszer maga nem működik. Eközben sorba jelentik be más tagállamok, hogy egyoldalúan ellenőrzéseket vezetnek be a határaikon az illegális migráció miatt. Ez nem azt bizonyítja, hogy Ausztriának igaza van, és a schengeni rendszer valóban nem működik?

Igen is, meg nem is. Ausztriának igaza van abban a tekintetben, hogy az illegális migráció egy valós problémát jelent az EU-ban, mint ahogy valós az osztrák polgárok elégedetlensége is a nagy számú illegális bevándorló miatt. Sőt emiatt elégedetlenek más tagállamok polgárai is, aminek a politikai következményei máris érzékelhetőek: nő a nacionalista, szélsőséges, EU-ellenes pártok támogatottsága. Abban viszont nincs igaza Ausztriának, hogy az illegális migráció növekedéséért Románia a felelős. Ez hivatalos adatokkal nagyon könnyen cáfolható, és Bukarest ezt meg is tette.

Ausztria összes szomszédja a schengeni övezet tagja, és nem szomszédos Romániával. Logikus tehát, hogy az illegális bevándorlók nem Románián keresztül jutnak be Ausztriába. Ugyanakkor kimutatható, hogy akik bejutnak, azok soha nem lépték át a román határt. Vagyis nem a romániai határellenőrzéssel vannak gondok, hanem több, Ausztriával szomszédos schengeni államéval.

Bécs akkor járt volna el tisztességesen, ha ezt a problémát jelzi a szomszédainak, és nem hárítja Romániára. És még valami: ha Ausztria fenntartja, hogy azért nem ért egyet Schengen bővítésével, mert szerinte a rendszer úgy ahogy van, nem működik, akkor miért nem vétózta meg tavaly Horvátország csatlakozását is?

Akkor mi a valós oka Ausztria ellenkezésének?

Ennek nyilvánvalóan belpolitikai okai vannak. A kancellár és a konzervatív osztrák kormány számára az volt a legkényelmesebb megoldás, ha opportunista, populista módon egy periferikus országra, Romániára mutogat, és azt bizonygatja a választóknak, hogy foglalkoztatja az illegális migráció problémája. Karl Nehammeréknek nyilvánvalóan ez a fő szándéka.

Mennyire bonyolítja a helyzetet, hogy Románia Bulgáriával együtt szerepel a schengeni várólistán?

Sokan hajlamosak elfeledni vagy nem hajlandók tudomásul venni, hogy valóban két vétó is volt a Bel- és Igazságügyi Tanács tavaly decemberi ülésén. Ausztria mellett a Hollandiáé, amelynek a belügyminisztere akkor világossá tette, hogy országa nem Románia, hanem csak Bulgária csatlakozását utasítja el.

Románia helyzetét megkönnyítené, ha időközben Hollandia igent mondana Bulgáriára, mert a két ország felvételét együtt kezeli az EU. Nem is lenne sok értelme leválasztani Románia csatlakozását a Bulgáriáétól. Így hát Románia sorsa voltaképp nem egy, hanem két szavazattól függ, mert nem egy, hanem két tagállam ellenállását kell leküzdeni a csatlakozáshoz.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Mark Rutte miniszterelnök lemondása miatt idén novemberben választások lesznek Hollandiában, és addig biztos nem változik az álláspontjuk. A kormányalakítás biztos hónapokig el fog húzódni, hiszen rendkívül töredezett a politikai mezőny. Mindenesetre a kormányt most ügyvivő miniszterelnökként irányító Mark Ruttéra és a pártjára nehezedő választói nyomás enyhülni fog, és elképzelhető, hogy igent mondanak Bulgáriára. Ez pedig jó hír lesz Románia számára is, mert Ausztria egyedül marad a vétójával.

Egy osztrák politológus a héten a bolgár közszolgálati rádiónak azt nyilatkozta, hogy Ausztria is csak a jövő évi parlamenti választások után változtat majd az álláspontján. E szerint jövő év végéig Románia búcsút mondhat Schengennek?

Igen, ez körvonalazódik most. Ausztriára kétségkívül nagy nyomás nehezedett az elmúlt hónapokban a Románia csatlakozását támogató Európai Bizottság, az Európai Parlament, az EU erős tagállamai, Németország, Franciaország részéről, ennek ellenére, a húrt pattanásig feszítve, hajthatatlan maradt.

Nem hiszem, hogy a választások előtt lesznek olyan fejlemények, ami az álláspontja megváltoztatására késztetné Bécset.

A két osztrák katonatiszt NATO-akkreditálásának megakadályozása erre biztosan nem alkalmas.

Érdemes megjegyezni, hogy Ausztria most már Olaszország haragját is kihívta, amiért egyoldalúan ellenőrzést vezetett be a két állam közötti határátkelőkön. Egészen kemény kijelentések hangzottak el ennek kapcsán az olasz politikusok részéről. Mindez arra mutat, hogy a szélsőséges Osztrák Szabadságpárt (FPÜ) növekvő népszerűsége miatt szorongatott helyzetben lévő Osztrák Néppárt (ÖVP) uralta bécsi kormány egyre elszigeteltebb, és egyre több gubancot okoz a magatartásával az EU-ban.

És mi várható majd az ausztriai választások után?

Nyilván ez a választások eredményén múlik. Az is elképzelhető, hogy Ausztriában a schengeni övezet bővítését a jelenlegi kormánynál még jobban ellenző politikai erők kerülnek hatalomba. Ha az FPÜ a következő koalíció befolyásos tagja lesz, akkor Románia sok jóra nem számíthat. És a mostani felmérések ezt vetítik előre.

Az Ausztriát ostorozó egyik legutóbbi nyilatkozatában Marcel Ciolacu kormányfő szóvá tette az orosz befolyást is. Ez mennyire alakítja az osztrák politikát?

Oroszország nyilván örül, ha megosztott az EU, és amit a román miniszterelnök szóvá tett, azok tények, nem spekulációk. Az orosz befolyás Ausztriában a második világháborút követő hidegháborús időkig nyúlik vissza. Akkoriban ez a semleges ország a szovjet kémek „nyugati támaszpontjának” számított. Moszkva és Bécs viszonya a hidegháborús évek után is barátságos maradt.

A második világháborút követően kialkudott semlegességét Ausztria meglehetősen kétszínű módon arra használta fel, hogy a Nyugattól és a szovjet blokk részéről is előnyökhöz jusson. Ez az Európa közepén található állam élvezi az uniós tagsággal járó gazdasági előnyöket, de közben folyamatosan üzletel Oroszországgal, és az ukrajnai háború után sem csökkentette függőségét az orosz energiától. Köztudott, hogy több osztrák politikus a mandátuma lejárta után fontos pozíciókat kapott orosz óriáscégeknél, néhányan közülük Oroszországba is költöztek.

Végezetül: ön szerint mikorra várható Románia schengeni csatlakozása?

Nem kívánok jóslatokba bocsátkozni. Egy biztos: ez a lassan a vége felé közeledő év jelentette szerintem az utolsó lehetőséget Romániának a csatlakozásra. A román diplomácia ott tévedett, hogy a múlt év decembere után nem számolt Ausztria hajthatatlanságával. Arra alapozott, hogy Berlin és Párizs támogatása elegendő lesz a kedvező fordulathoz Schengen kérdésében.

A román diplomácia azt nem értette meg, hogy a kisebb országok is megpróbálják érvényesíteni az érdekeiket.

Bukarest folyamatosan a nagyhatalmakéhoz igazította az álláspontját, abban a hiszemben, hogy ha mögéjük sorakozik, megoldódnak a problémái. Lám, Schengen-ügyben Ausztria nem hallgat Franciaországra, Németországra és Brüsszelre sem, és tévesen politizálva továbbra is ellenzi Románia csatlakozását. Azért mondom, hogy tévesen, mert ez a politika egyáltalán nem segített az Osztrák Néppárt helyzetén, felmérések mutatják, hogy folyamatosan veszít a népszerűségéből.

Mindenesetre lassan bezárul Románia számára a schengeni csatlakozás időablaka. Még néhány hónap van ebből az évből, de én kevés esélyt látok egy fordulatra. Utána következnek az EP-választások, majd az ausztriai választások. Attól tartok azonban, hogy utána egy olyan viharos időszak következik, amikor már a strukturális reformok és az uniós szerződés felülvizsgálata körüli vita fogja uralni az EU-t, és lekerül a napirendről a schengeni övezet jelenlegi formájában történő bővítése.