Már Facebook-csoportokban is szervezik Magyarországon a romániai bevásárlásokat

Szombaton egy szatmárnémeti Lidl üzletnél néztem szét, az egyik eladótól megtudtam, eléggé sokan érkeznek hozzájuk Magyarországról bevásárolni. Viszont, tette hozzá, úgy hallotta, a legtöbben Nagykárolyt veszik célba. A bolt parkolójában két-három magyar rendszámú autó állt, az egyik mellett álldogáló idősebb férfival elegyedtem beszélgetésbe. Mint kiderült, ők is bevásárolnak, hiszen, mint mondta, Romániában egy ideje minden lényesen olcsóbb. Azonban ők nem járnak át rendszeresen, Sárospatakon élnek, nem érné meg több mint 200 kilométert autózni. Kevesebb mint 20 kilométerre van viszont tőlük a szlovák határ, az ország északi részéből inkább oda járnak át azok, akik spórolni szeretnének.

„Örülök, van hely a tartályban, fel is töltöm, mert itt 504 forintba jön ki egy liter benzin, míg Magyarországon 585 forint” – mondta beszélgetőtársam, aki szerint az összes üzemanyag esetén érvényes, hogy 70-80 forinttal olcsóbb Romániában mint Magyarországon. Hozzátette: évekig járta a térséget kamionnal, és az a benyomása, hogy Románia gazdagabb, mint Magyarország. Az árak pedig mostanában Szlovákiában, sőt Ukrajnában is alacsonyabbak, mint Magyarországon, és ez nemcsak az élelmiszerekre érvényes, de a ruhaneműre, lábbelire és sok minden egyébre is.

Megkérdeztem, szerintük mi ennek az oka. A háború, válaszolta a feleség, aki ekkor kapcsolódott be a beszélgetésünkbe. Románia is szomszédos a háborús övezetté vált Ukrajnával, jegyeztem meg, úgyhogy talán nem ez a fő ok. Ekkor kifejtette: Magyarországon 27 százalékos az ÁFA az élelmiszerekre, ez eleve nagymértékben felhajtja az árakat, míg a környező országban ennél jóval alacsonyabb.

Kértem, kicsit számoljunk, mert mint kiderült, Gyergyóditróból jöttek, jópár napot Romániában töltöttek, így volt alkalmuk tájékozódni. A nő be is számolt a tapasztalatairól, mint mondta, a romániai üzletekben kevesebb, mint 400 forintért lehet egy kiló cukrot venni a legtöbb üzletben, Magyarországon viszont 450 forint a cukor hatósági ára, ráadásul 1-2 kilónál többet nem adnak belőle. Ami, főleg a befőzési szezonban, nagyon kevés. Hozzátette, egy marosvásárhelyi boltban kifogta, hogy 280 forintnak megfelelő lejért adták a cukor kilóját, ráadásul nem volt korlát, így alaposan fel is tankolt.

Azt is elmondta, sok terméknél, például a szaláminál átlagosan 15-20 százalékos árkülönbséget számolt ki, de arra is volt példa, kétszer-háromszor olcsóbban sikerült vásárolnia. „Nálunk 900-1000 forint egy kiló kenyér, Ditróban viszont ugyanennyiért háromkilósat vettem, ráadásul azt a finom parasztkenyeret” – mesélte. A nő szerint nemcsak az árak szintjével van gond Magyarországon, hanem a beszerzési korláttal is. „Három unokánk van, és mindössze egy, maximum két liter tejet lehet vásárolni. Mi az három gyereknek?” – kérdezte.

Mint írtuk pár hónapja, a Magyarországon bevezetett hatósági árak, illetve az ezzel járó korlátozások miatt már akkor is átjártak sokan Romániába vásárolni, amikor még itt drágább volt pl. a cukor. Egész egyszerűen azért, mert a beszerezhető maximális mennyiségek – 1 kiló cukor, 1 liter olaj, 10 tojás – sokaknak kevés volt a konyhára, főleg ha nagyobb főzés vagy épp eltevés volt napirendben. A telexes kollégakkal akkor részletes árösszehasonlítást is végeztünk a magyarországi és romániai Lidl-árak között (a decemberi táblázatot itt lehet megnézni, a 2023-as infláció és drágulás azóta rendesen felülírta az árak nagy részét). Úgy vettük észre, hogy a határ két különböző oldalán lévő Lidl áruházakban nem voltak nagyon nagy különbségek, viszont ha valaki körültekintően informálódott arról, hogy hol mit lehet akciósan vásárolni, akkor spórolni is tudott.

Szétnéztem a nagykárolyi Lidl-nél is, ahol a vasárnap déli pangáskor is parkolt három magyar rendszámú autó. A bolt egyik biztonsági őrétől kérdeztem meg, igaz-e, hogy tömegesen járnak ide magyarországi vásárlók. Igaz, mondta, előző nap például meg is saccolta, nagyjából minden harmadik autó volt magyar rendszámú a parkolójukban. De – tette hozzá – volt olyan, ráadásul egy hétköznap délutánon, hogy több magyar rendszámú kocsi parkolt náluk, mint hazai. Azt is elárulta, kiderült számára, hogy a legtöbben a határközeli településekről jönnek, elsősorban a közeli Nyírbátorból.

Az őrtől megtudtam, elsősorban alapélelmiszereket vesznek, és előszeretettel vadásszák az akciós termékeket a magyarországiak, a napokban például volt leárazott olaj, liszt, sör, ezekből vásároltak jelentős tételben.

Sikerült is szóba állnom a bolt parkolójában egy harmincas párral, akik a fullasztó hőségben bajlódtak a csomagolással, hatalmas szatyrokba rendezgették a csomagtartóban, amit vettek. Első látásra többnyire alapélelmiszerek, eléggé nagy mennyiségben. Érdeklődésemre a férfi készségesen bemutatta a családi számításokat. Mint kiderült, jóval olcsóbban sikerült megoldaniuk a havi bevásárlást így, hogy átugrottak a határon egy közeli magyarországi faluból.

„Nyírbogátról jöttünk, másodszor vásárolunk be Romániában, és megéri. Három hete voltunk először, velünk jött a két gyerek is, akkor a Kauflandban jártunk. Most viszont otthon hagytuk a gyerekeket, hogy nyugodtan tudjunk nézelődni, számolgatni. Voltunk az Unicarmban, most a Lidl-ben és még a Pennybe is benéznük” – mondja a férfi. Majd előhúzta a pénztári blokkot és megmutatta: 41 ezer forintot költöttek, hozzátéve, Magyarországon ezt 60 ezer forint alatt nem úszták volna meg. „Körülbelül egy hónapra lesz elég az ennivaló, amit most vettünk, talán nem egészen egy hónapra, de sokat spóroltunk így is” – számolgatott. A csomagtartót is megmutatta, amely főleg alapélelmiszerekkel, liszttel, olajjal, cukorral, tejtermékekkel volt megtöltve.

„Három sört vettem magamnak, a többi lényegében ennivaló” – mondta. Majd egy csomag darált sertéshúst is mutatott. „Ez egykilós kiszerelés, ráadásul 30 százalékos. Itt kb. 1200 forintba jött ki, otthon legalább 2000 forintba belekerült volna” – magyarázza. Aztán egy világoskék rövidnadrágot is előhúzott, és örömmel közölte: mindössze 3 ezer forintnyi lejt kellett adnia érte, otthon viszont legalább 6 ezerbe belekerült volna. Elmondta: átlagokat számolt, lényegében minden élelmiszer olcsóbb Romániában, mint Magyarországon, van ami sokkal, van, ami kevesebbel kerül többe odaát. A végeredmény pedig az, hogy nagyjából 40 százalékkal olcsóbban kerül a család számára egy majd' egyhavi bevásárlás így, mintha otthon vennének meg mindent. Úgyhogy a jövőben is rászánják az időt és az energiát, hogy átjöjjenek, jelentette ki.

Azt is megkérdeztem, mit gondol, miért vannak ilyen hatalmas árkülönbségek a két ország között. „Egyértelműen a magyar kormány rossz politikája miatt van” – közölte. Visszakérdeztem, hogy szerinte nem a magyar kormány által okolt, „háborús infláció” áll-e a háttérben? Keserűen elmosolyodott, majd megkérdezte: talán Románia nem szomszédos Ukrajnával? Ráadásul egy jóval hosszabb szakaszon, mint Magyarország?

Bár eredetileg arra gondoltam, a romániai Szatmár megye székhelye, Szatmárnémeti lehet a legvonzóbb a bevásárolni érkezők számára, rá kellett jönnöm, inkább a szintén határmenti Nagykárolyba járnak a magyarországiak. A szerkesztőségben pedig az egyik lehetséges magyarázatot is megtaláltuk időközben: alig egy hónapja egy Facebook-oldal indult Nagykárolyi Bevásárlás névvel, ami igyekszik eligazítani az érdeklődőket.

Az adminisztrátorok nyomon követik a friss romániai akciókat, és az alapárakról is tájékoztatnak. De nemcsak élelmiszerekről szól az oldal: állateledel, szerszámok, turkálós ruha- és bútorárak, valamint fagyizók, pizzériák kínálatáról is hírt adnak. Sőt, azzal is próbálkoznak, hogy segítsék a telekocsis rendszert, azaz hogy összeszervezzék azokat, akit átugranának vásárolni, hogy minél olcsóbban oldhassák meg az utazást.

Mint kiderült, a transtelexes kollégáknak is vannak tapasztalataik az árkülönbségekről, egyik munkatársunk a közelmúltban döbbent rá, hogy magyar terméket olcsóbban vásárolhat meg Romániában, mint Magyarországon. "Budapestről Kolozsvár felé utazva a berettyóújfalusi Tesconál tartottunk egy rövid pihenőt. És ha már ott voltunk, szét is néztünk az üzletben valami gyors harapnivaló után, így akadt meg a szemem egy Pick virslicsomagon, amit egy kolozsvári üzletből már ismertem, és tudtam, hogy nagyjából 7 lej körül van az ára – mesélte el Gál Laci. – Arra gondoltam, veszek estére, hiszen későn érkezve, már nem biztos, hogy nyitva találom a szomszédomban lévő boltot Kolzsváron, és »helyben« biztos olcsóbb is, mint Kolozsvár belvárosának egyik, viszonylag drágának tartott üzletében, aztán egy gyors fejszámolás után hamar letettem a vásárlásról. Kiderült az átszámolás után, hogy 7 lej (520 Ft) helyett 10-be (743 Ft) kerülne ugyanaz (vagy legalábbis nagyon hasonló) a termék, ugyanattól a gyártótól.