Hivatástudatért még nem kaptam semmit az üzletben

Országosan a tanügyi alkalmazottak nagyjából 60-70 százaléka lépett sztrájkba hétfőn, a szakszervezeti tagok körében még nagyobb a sztrájkolók aránya. Megnéztük, hogy milyen a sztrájkhangulat a kolozsvári magyar iskolákban.

Egy 2021 decembere óta húzódó folyamat kicsúcsosodása az általános tanügyi munkabeszüntetés, azóta próbálják felhívni a figyelmet az oktatásban tapasztalható áldatlan körülményekre, de egyértelmű, hogy a múlt heti figyelmeztető sztrájk után kezdték igazán komolyan venni a politikusok a pedagógusok követeléseit. A hétvégi tárgyalások során ugyan a minisztériumok képviselőinek már volt egy ajánlata a tanároknak, de azt a szakszervezeti vezetők nem fogadták el. Nem most kezdődött, de van olyan tanár, aki szerint egyértelmű, hogy most – a vizsgák előtt – tudnak a leghatékonyabbak lenni.

A tanügyi alkalmazottak pedig minden korábbi sztrájknál eltökéltebbek, hogy kitartanak addig, míg el nem érik a céljaikat. Jól jelzi az elégedetlenségüket, hogy soha korábban nem vettek részt ilyen arányban egy hasonló megmozduláson.

Kolozsvár magyar iskolái körében is az országos átlaghoz hasonló lehet a sztrájkolók aránya. A város öt belvárosi – Erdély-szinten is a legjobbak között lévő – iskolája közül jelenleg négyben sztrájkolnak, van olyan, ahol minden alkalmazott részt vesz benne. A Brassai Sámuel Elméleti Líceumnak mind a 37 alkalmazottja sztrájkba lépett, azok is csatlakoztak, akik nem szakszervezeti tagok, de „szimpatizálnak” a kollégáikkal.

Nem is meglepő, hogy a déli órákban máskor megszokott ricsaj helyett szinte síri csend fogad, amikor belépek a bejárati ajtón. Hirtelen el is bizonytalanodom, de aztán csak tovább megyek. Először a kapustól érdeklődöm, aki – mint mondja – nem az iskola alkalmazottja, de keres nekem valakit, aki nyilatkozhat nekem a helyzetről.

A munkám elismerését szeretném, mert abban benne van minden

– mondja Iszlai Enikő, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban működő sztrájkbizottság egyik tagja, amikor arról kérdezem, hogy ő személyesen miért csatlakozott a sztrájkolókhoz. A tanári munka elismerése nem csak nála jelenik meg indokként, szinte minden nyilatkozó megemlíti. Ennek természetesen része az is, hogy a társadalmi munkájuknak megfelelő béreket kapjanak (számszerűsítve egy kezdő pedagógus megkapja az átlagbért, a többi tanár fizetését pedig ehhez igazítják), de nem csak erről szól.

Iszlai hangsúlyozta, a szakszervezet már öt hónappal korábban megfogalmazta az alkalmazottak elégedetlenségét.

„Ez a fajta elégedetlenség nem most kezdődött. Tegnap (vasárnap – szerk.) ilyet is hallottunk a tévében felelős politikusnak a szájából, hogy micsoda rossz időzítés. Nyilván, hogy rossz, de sztrájk esetében nincs jó időzítés” – magyarázta. Elmondása szerint pénteken úgy engedték el a diákjaikat, főleg a vizsgázókat, hogy biztosították nekik a tanulni valót, feladatokat kaptak. Úgy érvelt, nyilván a tanárok magyarázatára is szükségük van a diákoknak, de egy sikeres vizsgához elsősorban tanulni kell. Az egyéni munka nem elhanyagolható, és arra a sztrájk alatt is van lehetőségük a 8. és a 12. osztályosoknak.

Hasonlóan vélekedett Selyem Tünde is, aki a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban működő szakszervezet vezetője. Szerinte a tananyagot már felvették, most az ismétlések időszaka van, a sztrájk idejét pedig úgy is kihasználhatják a diákok, hogy a vizsgákra készülnek és pihennek. Elmondása szerint neki is vannak olyan kollégái, akiknek végzősök a gyerekeik, és ők kifejezetten örülnek, hogy most rápihenhetnek a az előttük álló nehéz feladatra.

A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban is sztrájkol az alkalmazottak többsége, összesen 63 személy döntött úgy, hogy hétfőtől beszünteti a munkát, és mindössze 7-en vannak, akik továbbra is dolgoznak.

Hivatástudatért még nem kaptam semmit az üzletben, mondta beszélgetésünk egy pontján Selyem, kiemelve, hogy a fizetésemelés az egyik legfontosabb kérésük. Szerinte mostanra oda jutottak a bérekkel a tanügyben, hogy a diákok szinte szemberöhögik, amikor megkérdezi, hogy szeretne-e közülük valaki pedagógus lenni.

Elmondása szerint ugyanakkor nem csak erről van szó. Azt szeretnék, hogy az állam figyeljen a tanügyre, a tanügyi alkalmazottak kéréseire.

„Elég szomorú az, hogy csak úgy tudjuk felhívni magunkra a figyelmet, hogy sztrájkolunk. Nem kellene eleve ide jussunk. Az oktatásra, a kultúrára az államnak nagy hangsúlyt kellene fektetnie, hiszen a következő generációkról van szó. Nem kellene ide jutni, hogy csak akkor essen szó róla, ha már sztrájkról van szó, és ilyen kontextusban foglalkozzanak velünk” – magyarázta arra a felvetésre, hogy a társadalom szemében esetleg rossz fényben tűnhetnek fel a tanárok azzal, hogy a tanév vége felé kezdenek sztrájkolni. Szerinte jól jelzi az elégedetlenség mértékét, hogy a tanügyi alkalmazottak 70 százaléka csatlakozott a sztrájkhoz, plusz hétfőn még az egyetemeken is figyelmeztető sztrájkot tartottak szolidaritásból. „Ekkora magas és összetartó megmozdulás nem volt még eddig” – tette hozzá.

Két takarítónő tisztítja csendesen az ablakokat, amikor bemegyek a Református Kollégium amúgy szinte teljesen kihalt udvarára, csak a kapus beszélget telefonon, nem nagyon van munkája, nincsenek gyerekek. A Református Kollégiumban is szinte teljesen beszüntették a munkát, a tanári alkalmazottak 95 százaléka, pontosan a 84-ből 81-en sztrájkolnak. Két elemi osztályban és egy óvodai csoportban van oktatás, ahogy később az igazgató, Török Zoltán magyarázta, mindhárman kezdők, és véglegesítő vizsga előtt állnak, ahhoz pedig – a jelenlegi szabályok szerint – egy teljes évnyi tapasztalatra van szükség, és a kollégák inkább nem kockáztattak.

A mostani sztrájkon a kezdők mellett – akiknek a minisztérium vasárnap már tett is egy ajánlatot – gyakran emlegetik az úgynevezett nem tanító személyzetet: a takarítókat, a kapusokat, az adminisztrációs alkalmazottakat, a könyvtárost vagy akár még az igazgatót is. A Református Kollégium esetében például ide tartoznak a kollégiumi nevelők és az óvodai dadák is. Az illetékesek szerint olyan alacsonyak a fizetések ezen a területen, hogy szinte lehetetlen munkaerőt találni, különösen Kolozsváron, ahol egy takarító vagy egy kapus, akár a dupláját is megkeresheti hasonló munkakörben, ha úgy dönt, hogy a versenyszektorban helyezkedik el.

A korábban említett – ablakokat tisztító – takarítónők, épp azért nem léptek sztrájkba, tudtuk meg a kollégium sztrájkbizottságának az egyik tagjától, mert a törvény értelmében erre az időszakra nem kapnak pénzt. Ezt pedig nem engedhették meg maguknak.

Az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban a korábban tapasztalt szinte teljesen kihalt iskolákhoz képest hangos gyerekzsivaj fogad, kisebbeket és nagyobbakat egyaránt látok sétálni a folyosón és az udvaron. Az Apáczaiban nagyjából az alkalmazottak 70 százaléka sztrájkol. Vörös Alpár igazgató szerint a tanítók döntöttek testületileg úgy, hogy nem sztrájkolnak, így az elemi osztályok számára folytatódik a tanítás. A líceumi, illetve az 5-8. osztályos tanárok esetében öt tanár döntött úgy, hogy nem fog sztrájkolni, ennyivel pedig lehetetlen megoldani a 19 osztály napi programját.

„Emellett mindenki függetlenül attól, hogy sztrájkol vagy nem sztrájkol, vállalta azt, hogy a 12. és 8. osztályokban megtartja az óráit” – teszi hozzá az igazgató. A végzősök így egy speciális, csak a vizsgatárgyakra fókuszáló órarend szerint tanulnak.

„Messzemenően egyetértek vele, mert a tanári szakmának a degradálása már nagyon nagyfokú, és a jelenlegi tanügyi törvénytervezet (közben hétfő este már meg is szavazta a szenátus – szerk. megj.) sem adja meg azokat a garanciákat az oktatás számára, amelyből érezzük azt, hogy tényleg olyan prioritásként kezeli a kormányzat az oktatást, mint azt a Képzett Románia program emlegeti” – mondta Vörös Alpár, az Apáczai igazgatója, aki vezetői funkciója miatt nem sztrájkolhat. Szerinte, ha tényleg fontos az oktatás, akkor ezt az idei költségvetés is jobban tükrözhette volna, mert az előző évekhez képest csak csökkentették az összegeket,

„és akkor nincs ahogy a tanári társadalom azt érezze, hogy a szakmának van egy megbecsültsége.”

Rengeteg a személyzeti gond a kisegítő személyzet esetében, mert főleg itt Kolozsváron hasonló beosztásban, takarítónőtől elkezdve az adminisztrátorig, a könyvelőtől a titkárnőig simán kereshet valaki akár kétszer ennyit is, mint a tanügyben, és akkor nem csoda, hogyha a személyzetnek a minősége nem éri el azt a szintet, amit az ember elvárna és szeretne – ecsetelte a helyzetet az intézmény vezetője.

„Tanárként és könyvelőként is érintett vagyok. Könyvelőként azért veszek részt a sztrájkban, mert a kiegészítő személyzetnek a fizetését nagyon régóta nem emelték, és aránytalanul alacsonynak érzem ahhoz képest, hogy milyen felelősséggel jár például a könyvelői, a főtitkári, az aligazgatói vagy az igazgatói munka. A legnagyobb felelősség ezeknek az embereken van, és ehhez képest a fizetésük kisebb lehet egy tapasztaltabb, régiséggel rendelkező tanár bérénél” – magyarázta Filep Judit, az Apáczai főkönyvelője.

Az öt nagy iskola közül egyedül csak a Báthory István Elméleti Líceumban nincs sztrájk, de ott is elég csendes az iskolaépület. Jelenleg zajlanak ugyanis a zöld hét programjai, a diákok többsége pedig épp kirándul.

Azt egyelőre senki sem tudja, hogy a sztrájknak mikor lesz vége. Ehhez a szakszervezeteknek vagy ki kell egyezniük a kormánnyal, vagy a szakszervezeti tagok többsége szavazással eldönti, hogy újrakezdik a munkát. Ajánlatok és ígéretek a kormánytól már eddig is bőven voltak, most a tanárok konkrétumokat várnak, azonban halvány ígéreteknél többet egyelőre nem kaptak, mi több, a miniszterelnök a szülői szövetségek és diáktanácsok befolyásolásával próbálja ellenük hangolni a közvéleményt, ahelyett, hogy komolyan foglalkoznának a kialakult helyzet megoldásával.