Népszámlálás: az erdélyi magyarság olyan strukturális hátrányokkal küzd, amelyeket nem lehet kiküszöbölni

2022. december 30-án jelentette be az Országos Statisztikai Intézet a 2021-es népszámlálás eredményeit, akkor derült ki, hogy bár az erdélyi magyarság létszáma megütötte az egymilliót, éppen csak, hogy elértük ezt a bűvös számot, és a fogyás olyan nagymértékű volt az elmúlt 10 évben, hogy ezt semmiképp sem lehet sikerkommunikációval közölni. Egy politikai csörte is lett a dologból, az Erdélyi Magyar Szövetség az RMDSZ-t tette felelősség a fogyásért, míg Markó Béla arról beszélt, hogy milyen hatással volt az erdélyi magyarok kivándorlására a kettős állampolgárság intézménye. Az EMSZ visszavágott, és felszólította az RMDSZ jelenlegi vezetőségét, hogy tisztázza, kinek a nevében nyilatkozik Markó Béla, a volt szövetségi elnök, azonban erre nem érkezett válasz. Kelemen Hunor a december 30-i megszólalásán túl, amikor a népszámlálás sikerét emelte ki, nem szólalt meg az ügyben.

A szövetségi elnök üzenetét Kiss Tamás szociológus cáfolta a Transtelexnek adott interjúban, és elmondta, hogy nem igaz, hogy a népességfogyás arányaiban nagyjából ugyanúgy érinti a romániai magyar és a román közösséget. A kisebbségkutató intézet munkatársa szerint az erdélyi magyar elitnek jelenleg nincsenek eszközei a fogyás megállítására, ehhez ki kellene bővítenie a családpolitika körül forgó „közpolitikai képzelőerejét”.

Ezúttal a társadalomkutatók által szervezett kerekasztalon módszeresen, négy témakörre lebontva vizsgálták meg azokat a számokat, amelyek eddig nyilvánosságra kerültek, és ezek függvényében mutattak rá folyamatokra, illetve javasoltak különböző megoldásokat a jövőre nézve.

Első témakör: A cenzus módszertana és az abban felfedezhető hiányosságok

A 2021-es népszámlálás során zárkózott fel Románia az európai normákhoz, az online válaszadási lehetőség már ezt az igazodást tükrözte – jelentette ki Veres Valér, a módszertani elemzés kezdetén. A kutató rávilágított, hogy az állandó népesség a jelenlegi rezidens népesség alapján határozódik meg – ez a 2011-es népszámlálás esetében is így volt. De az, hogy más rendelkezésre álló adatbázisokból is át lehet emelni állampolgárok adatait, most történt először szabályosan, a korábbi cenzuson erre nem volt törvényes keret, illegálisan csinálták.

Körülbelül 1 millió embert valójában nem számoltak össze, de bekerültek az összlakosság számába az adminisztratív adatbázisokból és az eredetileg érvénytelenített kérdőívekből származó érvényes adatok gyűjtéséből. Ehhez adódik hozzá körülbelül 1,5 millió további romániai lakos, akiket összeszámoltak ugyan, de mégsem ismert sem a vallásuk, sem az etnikumuk. A különbség óriási 2011-hez képest, amikor kevesebb mint 300 ezer ember nem vallotta be vallási hovatartozását – részletezte Veres.

Kiss Tamás is reflektált erre az adatra, mondván, hogy

a 2 és fél milliós népesség, amelynek nincs regisztrálva a vallása és etnikuma, korántsem egy nemzetiségi és vallási tekintetben közömbös tömeg, bár a nemzetközi szakirodalomban ismert az etnikai semlegesség kifejezése.

Egyébként 2011-ben volt olyan válaszalternatíva, hogy a válaszadó polgár nem kíván nyilatkozni a nemzetiségéről. Ha ez alkalommal is lett volna ilyen, akkor beszélhetnénk etnikai közömbösségről, magyarázta Kiss, aki azt is tudta, hogy 2011-ben mindössze 60 ezren voltak azok, akik nem kívántak válaszolni erre a kérdésre.

A szociológus úgy látja, elsősorban inputálási (adatbeviteli) probléma miatt nem lett regisztrálva ennek a másfél milliós csoportnak a nemzetiségi hovatartozása. Az online kitöltők valószínűleg úgy zárták le a kérdőívet, hogy nem adtak választ a kérdésre. Bár az volt kilátásba helyezve, hogy enélkül nem lehet véglegesíteni az önszámlálást, ez mégsem történt meg, a platform elfogadta enélkül a válasz nélkül is az űrlapot.

Több hipotézist állítottak fel a szociológusok ezzel a két és fél milliós csoporttal kapcsolatosan, foglalta össze Kiss Tamás: ha ebben a csoportban alulreprezentáltak a magyarok, akkor az összlétszám 6 százalék alá kerül, ha felülreprezentáltak, akkor sem haladhatjuk meg a maximálisnak tekintett 1,1 milliót, azonban kérdések vetődnek fel azzal a döntéssel kapcsolatosan, hogy az RMDSZ a magyarokat az online kitöltés felé terelte.

Horváth István hozzászólásában visszatért az állandó lakónépesség fogalmához, és elmagyarázta, hogy a legális lakónépesség tagjának tekintenek mindenkit, akinek a román állammal valamilyen intézményes kapcsolata van. A gyerekek esetében például ez lehet az oktatási és egészségügyi rendszerben való nyilvántartás stb. Tehát, aki nem vett részt a cenzus egyik fázisában sem, de nyomot hagyott erről a kapcsolatról, az megszámláltatott – ugyanis elvben ez a népesség jelentette a célpontját a népszámlálásnak. Ha valakinek érvényes romániai személyi száma van, be lehetett jelenteni, függetlenül attól, hogy hány éve van külföldön.

A probléma az, hívta fel a figyelmet Horváth, hogy nem tudjuk megkülönböztetni az állandó lakónépességet, aki életvitelszerűen itt tartózkodik, azoktól, akik nem tartózkodnak az országban, de legális kapcsolatuk van az állammal. Az alapcélkitűzés az volt, hogy minél közelebb hozzák a két számot egymáshoz.

Ezért támadhatók a népszámlálási adatok, mert a reális és a legális lakosság közötti különbség annyira nagy, hogy a bejelentett 19 milliós létszámot (19 053 800) sokan nem tudják valós számként elfogadni.

Veres Valér szerint Európa számos országában merülnek fel hasonló problémák. Van, ahol nem is gyűjtenek kulturális adatokat, van, ahol nem nevezik népszámlálásnak a lakosság összeírását, van, ahol csak regiszteralapú frissítéseket eszközölnek. Az EU-tagállamokban a rezidens népesség fogalma a mobilitás korszakában egyre bonyolultabb. Nemcsak ara kell gondolni tehát, hogy milyen rosszul végezték a népszámlálást a romániai hatóságok, mert vannak olyan problémák is, amelyek abból adódnak, hogy az aktuális európai kontextusban elég nehéz népszámlálást végezni.

Második témakör: A demográfiai folyamatok

Kiss Tamás indított ebben a témában és elmondta, hogy 624 ezerrel többen haltak meg, mint amennyien születtek, a covid-járvány miatti többlethalandóság pedig 85 ezer fő volt. A nagyobb természetes veszteséget a migrációs egyenleg nem kompenzálta.

A romániai magyar közösség korfája kedvezőtlenebb a románokéhoz képest, tehát arányait tekintve sokkal többen hunynak el, mint amennyien születnek. Ehhez kell még hozzászámolni az asszimilációs veszteséget is, tette hozzá a szociológus.

Kiemelte: újdonság a korábbi népszámlálásokkal szemben, hogy a természetes veszteséget nem kompenzálta a klasszikus migráció, annak ellenére, hogy Romániában megjelent egy nagyfokú bevándorlás is. Az egyik csoportot a külföldön született gyerekek alkotják, a második csoportot a határon túli románok, akik ideköltöznek – ez mintegy 350 ezer embert jelent. A harmadik csoport a máshol születettek – itt mintegy 90 ezer főről van szó – részletezte Kiss a számadatokat, kiemelve, hogy 423 ezres a migrációs veszteség, és ebben a kategóriában is valamivel felülreprezentáltabbak a magyarok.

Az anyanyelv és nemzetiség szerinti kereszttáblákról is említést tett, és elmondta, hogy 110 ezer magyar anyanyelvű roma etnikumú állampolgár van és több mint 10 ezer magyar anyanyelvű román etnikumú állampolgárt is regisztráltak, ami egyre inkább azt jelzi, hogy az etnikum helyett a beszélt nyelvre kellene helyezni a hangsúlyt.

Horváth István a reális migrációs folyamatokról beszélt , és elmondta, hogy bár az olaszok nem végeznek a romániaihoz hasonló népszámlálást, a 2022 januári adatok 1,028 millió Olaszországban tartózkodó románról beszélnek. Spanyolországban 2022 novemberében hat százalék körüli volt a külföldi rezidensek száma – itt is legalább 4-500 ezer román lehet, aki belekerült a spanyolországi állandó lakónépességbe. Németországban is 400-500 ezernél nagyobb a valamilyen jogcímen ott tartózkodó románok száma. A migráció esetében a reális és legális népesség számai nem passzolnak, jelentette ki Horváth, hozzátéve, hogy a már közzétett statisztikák alapján több mint kétmillióra rúg a román állampolgárok száma a fontosabb európai célországok állandó lakónépességében, és ha pontosan összeszámolnánk, kiderülhet, hogy valójában a világ országaiban akár 24-25 millió román állampolgár is lehet.

Veres Valér rámutatott, hogy a legfrissebb Eurostat adatok alapján az életvitelszerűen külföldön élő, romániai születésű népesség mintegy 3 milliós volt. Ha ezt összeadjuk a 19-cel és a világ más részei élő románok számát is hozzátesszük, lehet, kiderül, hogy valójában mennyi romániai ember van.

Visszatérve a 2 és fél milliós nemzetiség nélküli csoport adataihoz, pontosította, hogy minimum 4,3 százalék lehet közülük magyar, de ez is egy nagy számot eredményez: mintegy 111 ezret, vagyis az erdélyi magyarok száma maximum 1 millió 111 ezer lehet. De ha ez a népesség valóban itt él Romániában, akkor ezt majd az intézményekben látni lehet, például az óvodákban, iskolákban több gyerek jelenik meg.

A romániai összlétszám tekintetében a szakember azon a véleményen volt, hogy reálisan mintegy 18,2 millióval lehetne számolni – mert 2011-ben felülértékelték Románia összlakosságának a számát, és akkor nem 20,2 millió volt, hanem csak 19 millió.

Harmadik témakör: Az identitás kérdése

Horváth István indította a beszélgetés harmadik részét, és felidézte, hogy már az 1992-es népszámláláskor felmerült, hogy a biztosok csalnak a népszámláláskor, mindenféle technikákat bevetnek, hogy a nemzetiségi identitást ne regisztrálják. Az erdélyi magyar lakosságnak az a tapasztalata és sérelme megmaradt, és az elkövetkező népszámlálások alkalmával is mindig felmerült a kérdés, hogyan lehet kivédeni az esetleges csalásokat.

A klasszikus identitásregisztrációt illetően az a legfontosabb kérdés, ismertette Horváth, hogy ki állapítja meg a kategóriákat, ki állítja össze, hogy melyik számít fő-, melyik alkategóriának, milyen viszonyban vannak ezek egymással. Ezúttal a kisebbségek szervezeteit kérdezték meg, hogy milyen kategóriákat szeretnének regisztrálni, és belső, közösségen belüli vita lett, hogy a székely és magyar milyen viszonyban legyen egymással.

Ami még nem történt meg, hogy többes identifikációt tegyenek lehetővé, ami árnyalná a képet, és választ adhatna olyan kérdésekre is, hogy mit jelent például a magyar anyanyelvű román.

Kiss Tamás rámutatott, hogy paradigmaváltásra van szükség a nyelvi, kulturális közösség és az etnikum közötti kapcsolatot illetően, és egy multietnikus nyelvi kulturális közösséggé kellene módosítani a közösségképet. Ebbe beleférnének a vegyes házasságban élők, a magyar anyanyelvű romák, a székelyek, svábok stb.

Veres Valér felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt években az erdélyi magyarságot érintő mérések reprezentatív mintáihoz a nyelvi-kulturális közösséget vették alapul, mivel a romák nélkül elég torz volna a társadalmi szerkezet.

Negyedik témakör: Közpolitikák – milyen lehetőségek vannak, mit kellene módosítani a meglévő stratégiákon?

A politikai képzelőereje a magyar eliteknek a családpolitika körül forog, jelentette ki Kiss Tamás, és rámutatott, hogy ez amiatt is problémás, mert nem tud rendszert felépíteni a magyar elit, miközben a struktúrát nem birtokolja. A másik gond a családpolitikával a társadalomvízió, ami mögötte van.

Egy prosperáló középosztályra fókuszál ugyanis a politikum, és ez egy szelektív pronatalista stratégia, ami abszolút kompatibilis a román politikai diskurzussal, de nincs köze az erdélyi magyar valósághoz, amelyben felülreprezentáltak a romák, a prekariátus szélén élő családok. Nem kompatibilis tehát a közösség szerkezetével az, amit diskurzív szinten elképzeltek.

Veres Valér arra is figyelmeztetett, hogy Romániában aki nem alkalmazottként dolgozik valahol, az nem tudja hasznosítani a romániai családpolitikai intézkedéseket, és a magyar közösséget ez még inkább érinti. A sérülékenyebb társadalmi csoportok szaporodását nem akarják támogatni? – tette fel a kérdést a szociológus, aki szerint le kell tisztázni ezeket a dolgokat, mert hosszú távú konzekvenciái vannak ezeknek a szelektív stratégiáknak.

A fogyás okait számba véve azt látjuk, hogy van egy nagyszámú népesség, a magyar anyanyelvű romák, azonban a magyar etnikum nem nyitott ennek a csoportnak az integrálására, miközben ez egy erőforrást jelent. Meg kell értenünk, hogy kevés erőforrásunk van, tehát együtt kell működni és a feszültségekkel teli helyi közösségekben elkezdeni az együttműködést – mondta Veres. A magyar romák helyzete rosszabb, mint a romániai átlag – tette hozzá Kiss Tamás –, mert a roma integrációs programok kevésbé érik el ezeket a közösségeket.

A beszélgetésen elhangzott még, hogy a magyar népességen belül alacsonyabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a román átlaghoz képest, ami a kisebbségi lét tartós strukturális hátrányaiból ered, és amelyeket lehet csökkenteni, de felszámolni lehetetlen.

Az aluliskolázottság egyébként már régóta társadalomstruktúrai tényszám, ennek az okai közül Kiss Tamás a román nyelv és érettséginek a sikertelenségét emelte ki, és diszkriminatív gyakorlatnak nevezte, hogy a román anyanyelvű diákok számára kidolgozott teszteknek kell megfelelni. Horváth István viszont arra mutatott rá, hogy minden eddigi kivándorlási hullámban, amely az erdélyi magyar közösséget érintette, a kivándorlók jelentős része diplomás volt.