Kiss Tamás szociológus: arányaiban az országosnak a kétszerese a magyar népesség fogyása

A népszámlálás előzetes adatai szerint Románia állandó lakossága 19 053 800 fő, ebből 16 568 900 személy nyilatkozott a nemzetiségéről. Az utóbbiak közül 6 százalék (1,002 millió fő) vallotta magát magyarnak a tíz évvel ezelőtti 6,5 százalékhoz képest. Tekintettel arra, hogy közel 2,5 millió személynek nem ismerjük a nemzetiségét, kijelenthető, hogy a teljes romániai népességen belül is legkevesebb 6 százalék a magyarok aránya, ahogyan az RMDSZ kommunikálta?

Erre abszolút nem lehet mérget venni, csak hipotéziseink lehetnek. Az egyik az, amit Veres Valér már felállított az év eleji gyorselemzésében. Szociológus kollégám abból indult ki, hogy az RMDSZ-nek és a Népszámlálás.ro-nak volt egy erőteljes identitáskampánya, ezért a magyarok aránya valószínűsíthetően alacsonyabb a mintegy 2,5 milliós ismeretlen nemzetiségű népességben, mint a teljes népességen belül. Ez esetben Románia állandó lakosságának kevesebb mint 6 százaléka magyar. Jómagam ezt a hipotézist tartom a legvalószínűbbnek. A második hipotézis az, hogy a magyarok aránya ugyancsak 6 százalék az ismeretlen nemzetiségű népességben is. A harmadik hipotézis az, és ez sem zárható ki, hogy a magyarok felülreprezentáltak ebben a 2,5 milliós populációban, ez esetben pedig arányuk a teljes népességben meghaladja a 6 százalékot. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához mindenesetre akkor jutunk közelebb, hogyha lesznek területileg bontott adataink, mert ezekre támaszkodva készíthetünk a valósághoz közel álló becsléseket. Január-februárban várhatóan megyesoros adatokat fogunk kapni, és valamikor a jövő év folyamán, talán májusban lesznek településsoros adataink.

Hogyan segítik a területileg bontott adatok a becsléseket?

Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy a településsoros adatok szerint Gyergyócsomafalván 350 embernek nem ismert a nemzetisége. Róluk már elég nagy biztonsággal feltételezhetjük, hogy magyarok. De általánosságban a becslés abból indul ki, hogy a magyarok és a románok egyforma aránya nem nyilatkozott a nemzetiségéről a legkisebb területi egységen belül, amelyről adatokkal rendelkezünk. Amúgy ilyen típusú becsléseket készítettünk a 2011-es népszámláláskor is. Tíz évvel ezelőtt 1,2 millió fő adatait emelték be feldolgozás előtt különböző állami nyilvántartásokból, és akkor is ezzel a módszerrel készítettünk becslést arról, hogy közülük mennyi lehet a magyar. De mindez csak akkor érvényes, ha elfogadjuk a népszámlálási adatokat.

Ezek szerint kétségbevonhatók a népszámlálási adatok?

A 2011-es népszámláláskor mért 20 millió fős népességszám és a most mért 19 milliós népességszám is valószerűtlenül magas. Ez az úgynevezett tükörstatisztikákkal mutatható ki. Elég, ha megnézzük, hogyan növekedett az elmúlt tíz évben a román állampolgárságú bevándorlók száma a fő célországokban.

Veres Valér kiszámolta, hogy a mostani népszámláláson a 19,05 millió fős állandó népesség 4,8 százaléka, mintegy egymillió személy nem regisztrált, nekik azért nem ismert a nemzetiségük, mert adataikat a különböző nyilvántartásokból vették át. Eszerint 1,5 millióra tehető azoknak a száma, akiket megkérdeztek, de nem nyilatkoztak a nemzetiségükről. Összehasonlításul, a 2011-es népszámláláskor kevesebb mint 60 ezer ember nem nyilatkozott csupán a nemzetiségéről. Honnan ez az óriási eltérés?

A 2011-es népszámláláskor volt egy olyan válaszalternatíva a kérdőívben a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás vonatkozásában, hogy nem kíván nyilatkozni. Ennek a válaszalternatívának van statisztikai relevanciája, mert az úgynevezett nemzeti vagy etnikai közömbösségről árulkodhat, amelynek már nagy nemzetközi szakirodalma van. A tíz évvel ezelőtti lekérdezéskor mintegy 56 ezer ember nem kívánt nyilatkozni a nemzetiségéről, az arányuk pedig 0,5 százalék körüli volt az ismeretlen nemzetiségű 1,2 millió fős népességben. A mostani népszámláláskor az 56 ezernél sokkal több, mintegy 1,5 millió megkérdezett személy nem válaszolt a nemzetiségére vonatkozó kérdésre, de olyan válaszlehetőség most nem volt, hogy nem kívánnak a nemzetiségükről nyilatkozni. A kérdést valamilyen okból, akár véletlenül megválaszolatlanul hagyva folytatták a kérdőív kitöltését, és amikor a végére értek, adathiányosan töltötték fel a rendszerbe a válaszaikat. Ezt egy technikai hiba tette lehetővé, ugyanis az online platform rosszul volt megszerkesztve: úgy is le lehetett zárni a kérdőívet, ha nem válaszoltál az összes kérdésre. Holott a statisztikai hivatal a népszámlálás előtt azt mondta, hogy az etnikumra, anyanyelvre, vallásra vonatkozó kérdés megválaszolása nélkül nem lehet majd érvényesíteni a kérdőívet. Sőt a népszámlálást szabályozó törvényben is az szerepelt, hogy a válaszadás kötelező valamennyi kérdésre, az online kérdőívet azonban nem igazították ehhez az előíráshoz. Akik kitöltötték, talán még emlékeznek rá, hogy folyamatosan villogott a képernyőn a befejezés gomb, ami arra csábította a válaszadókat, hogy haladjanak tovább. Csak az a probléma, hogy amikor majd meglesznek a településsoros adatok és a részletesebb táblázatok, akkor nem tudjuk majd különválasztani a három kategóriát: azokat a személyeket, akiknek az adatait a hivatalos nyilvántartásból emelték át a statisztikákba, azokat, akik véletlenül megnyomták befejezés a gombot, és azokat, akik nem akartak a nemzetiségükről nyilatkozni.

Ennek milyen következményei lehetnek?

Ez a probléma az adatok értelmezését nehezíti meg. Ránézésre ugyanis úgy tűnik, hogy rengetegen nem akartak nyilatkozni a nemzetiségükről, holott akaratukon kívül nem válaszoltak erre a kérdésre. Ettől még az értelmezések elkerülhetetlenül abba az irányba fognak vinni, hogy Romániában nagyon nagy mértékű a nemzeti közömbösség, ami nem igaz. Ennek ellenére ebben a gondolatkörben fogunk éveken keresztül vergődni. Liberális oldalról ezt egy progresszív jelenségnek fogják majd föl, a nacionalista konzervatív oldalról meg az elnemzetietlenedésről fognak siránkozni. A magyarországi népszámláláson például Budapesten sokan nem nyilatkoztak a nemzetiségükről, és mindenféle marhaságok megjelentek demográfus szerzők tollából arról, hogyan vész el a magyar nemzettudat.

Amúgy a kérdőív tesztelésekor nem derült ki ez a technikai hiba?

Dehogynem, de a kérdőív bemutatása és tesztelése kutyafuttában történt. A fordításában magam is részt vettem, illetve tagja voltam a népszavazás kommunikációs bizottságának. A problémát többször is jeleztük a statisztikai intézetnek. Nagyon sok technikai malőrt meg lehetett volna oldani, ha külső szakértők bevonásával történik a tesztelés. De ilyen nem volt. Ebből adódtak különböző problémák, és nem csak a nemzetiség, anyanyelv vonatkozásában, hanem abban is, hogy a foglalkozási kategóriákat nagyon nehezen tudták az emberek beazonosítani.

Térjünk rá az abszolút számokra. A 2011-es népszámláláskor 1 227 623 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, vagyis tíz év alatt több mint 225 ezerrel csökkent a nemzetiségükről nyilatkozó magyarok száma. Hány magyar él reálisan Romániában, és mekkora lehet a reális fogyás abszolút számokban?

A választ több módszerrel is meg lehet adni. Veres Valér a 2011-es népszámláláskor használt becsléseket alkalmazta a mostani adatokra. A településsoros adatokból kiindulva azt valószínűsítette, hogy az ismeretlen nemzetiségű népességnek a 4,5 százaléka magyar. Ez 2011-ben 54 ezer főt jelentett, vagyis tíz évvel ezelőtt reálisan mintegy 1 280 000 ezer magyar élt Romániában. A 4,5 százalékos arányt alkalmazva a mostani 2,5 milliós ismeretlen nemzetiségű népességre 111 822 főt kapunk. Ezek szerint 2021. december elsején Romániában mintegy 1 113 973 magyar nemzetiségű személy élt, tehát a reális csökkenés tíz év alatt mintegy 170 ezer fő volt.

Én viszont abból indultam ki, hogy relatíve jól tudjuk becsülni a magyarok vonatkozásában is az úgynevezett természetes népmozgalmi veszteséget. Ez országosan tíz év alatt 644 ezer fő volt, vagyis ennyivel többen haltak meg Romániában, mint amennyien születtek. A magyarok vonatkozásában a népmozgalmi veszteséget a magyarok korstruktúrájából, a korspecifikus halandósági rátákból, illetve a gyerekszámból kiindulva 80 ezer főre becsülöm. Ez azt jelenti, hogy a magyarok természetes népmozgalmi vesztesége a 6,5 százalékos országos átlagnál jóval nagyobb, 13 százalékos volt. Emellett a migrációs veszteséget is ki tudjuk számítani. Ha elfogadjuk a 19 milliós népességszámot, akkor országosan 422 ezres a migrációs veszteség, és én 32 ezerre teszem a magyarok migrációs veszteségét. Ezen kívül volt egy identitásváltási, asszimilációs veszteség, amit én 15 ezer főre becsülök. Mindezt összeadva úgy becsülöm, hogy abszolút számokban tíz év alatt mintegy 130 ezerrel csökkent a magyarok száma az országban.

Arányaiban valóban nagyjából ugyanúgy érinti a romániai magyar és a román közösséget a tíz év alatti népességfogyás, ahogy az RMDSZ elnöke nyilatkozta?

Nem igaz ez az állítás. Országosan mintegy 5,3 százalékos, a magyarok esetében számításaim szerint 10,3 százalékos a népességfogyás. Vagyis majdnem a duplája az országosnak.

Mi a magyarázata ennek az óriási eltérésnek?

Elsősorban a természetes népmozgalmi veszteség, ami a kétszerese az országosnak, és amit a korábbi periódussal ellentétben ezúttal a migrációs veszteség nem kompenzált. Erre rájött még a már említett identitásváltási asszimilációs veszteség. A természetes népmozgalmi veszteség az erdélyi magyarok kedvezőtlen korstruktúrája miatt jóval nagyobb az országosnál. Tehát nem az történik, hogy az erdélyi magyar családokban jelenleg kevesebb gyereket vállalnának, mint a román családokban, hanem az, hogy korábban alacsonyabb volt a termékenység, illetve a korábbi periódusokban, a 90-es években, a 80-as évek végén volt egy nagymértékű elvándorlási hullám, ami akkor fiatalokat érintett. Az ő gyerekeik a 2000-es években nem itt születtek meg. Emiatt jóval kedvezőtlenebb korfája van az erdélyi magyaroknak, tehát egyszerűen öregebb a magyar közösség, mint az országos átlag. De ez a korábbi népszámlálásokkor, 1992 és 2002 között is így volt.

Markó Béla szerint a romániai magyarok jelentős fogyásához a kettős állampolgárság intézménye is hozzájárult. Egyetért az RMDSZ volt elnökével?

A Markó-interjú kontextusából kiragadva ennek az állításnak van alapja. Az én lányom például Budapesten tanul, Magyarországon készíttetett lakcímkártyát, és innentől kezdve ugyanolyan magyar állampolgár, mint az, aki ott született. Az biztos, hogy a jogi integrációt, a társadalmi integrációt a kettős állampolgárság intézménye nagyon nagy mértékben megkönnyíti, és ha az integrációs feltételek kedvezőek, akkor könnyebb Magyarországon maradni. Ilyen értelemben a kivándorláshoz a kettős állampolgárság intézménye is hozzájárul. De ha visszahelyezzük ezt az állítást a Markó Béla nyilatkozatának a kontextusába, akkor teljesen falssá válik. Az egyik állítása az volt, hogy 1992 óta nem csökkent a magyarok aránya a népszámlálások szerint. Két 1992 utáni népszámlálás időszakában ugye ő volt az RMDSZ elnöke. A 2002-es népszámláskor egy nagyon kemény aránycsökkenés volt, a 2011-es pedig egy enyhe aránycsökkenést mutatott. Tehát az nem igaz, hogy a magyarok aránycsökkenése 2011-től, Orbán Viktor és Kelemen Hunor uralma alatt kezdődött meg. Másfelől a megyei adatok alapján történő becslés szerint nem a migráció volt a nagyon nagy mértékű fogyás elsőrendű oka. Ha elfogadjuk a mostani népszámlálási adatokat, akkor magyarok migrációs vesztesége csökkent, a korábbi periódusokhoz képest mérséklődött a kivándorlás, tehát Markó Bélának az értelmezése teljes mértékben önkényes.

Meg lehet-e egyáltalán állítani ezt a fogyást?

Szerintem az erdélyi magyar elit, az RMDSZ nincs abban a helyzetben, hogy ezeket a folyamatokat meg tudná fordítani, vagy kontroll alatt tudná tartani. Magát a népszámlálási folyamatot sem tudta olyan mértékben befolyásolni, mint azt gondoltuk. Az online kérdőívnél jelentkező problémákat sem tudta kezelni, amelyek miatt statisztikailag nagyon sok magyart veszítettünk. A másik gond az, hogy a közpolitika képzelőereje szerintem rettenetesen szűk, folyamatosan a családpolitika, a szórványkérdés körül forog. Szerintem bővíteni kellene már ezt a képzelőerőt. Románia most egy migrációs átmenetnek a küszöbén van. Az ezzel kapcsolatos első nagy hazai vita egyébként éppen a Gyergyóditróban alkalmazott Srí Lanka-i pékek esete kapcsán zajlott le a román közvéleményben. Ennek az volt a kicsengése, hogy Románia más országokkal, elsősorban Magyarországgal szemben egy utilitarista keretben kezelné ezt a kérdést. E szerint nem baj, ha elmegy a román munkaerő Németországba dolgozni, majd hozunk helyette másokat, akiknek a kulturális kötődéseik lényegtelenek, merthogy munkaerőként tekintünk rájuk, nem nepáliként, Srí Lanka-iként, arabként. Ez a hozzáállás a jelenleginél jóval nagyobb mértékű bevándorlást fog eredményezni, és minél korábban érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mi lesz akkor, ha mondjuk Marosvásárhelynek a foglalkoztatottaknak a 15-20 százaléka bevándorló lesz. Mit történik majd ezeknek a bevándorlóknak a gyermekeivel? Száz százalékban román iskolába fognak járni, vagy pedig az erdélyi magyar intézményrendszer és a magyar elit lesz olyan állapotban és lesz olyan képessége, hogy ezeknek a gyerekeknek egy részéből úgymond magyart faragjon. De ha félretesszük a bevándorlókat, akkor mielőbb érdemes lenne elgondolkozni azon, hogyan tesszük befogadóbbá a kisebbségi intézményrendszerünket a magyar anyanyelvű romák számára. A magyarul beszélő népességnek 8-9 százaléka roma, a nagy többségük magyarnak is vallja magát, a magyar elemi és általános iskolákban pedig 15 százalék a roma tanulók aránya. De a többségük olyan szegregált cigány iskolában tanul, amelyek felszereltsége, a tanszemélyzetének a képzettsége messze alatta marad a nem roma oktatási helyszínekének.

Ha tehát akár nyelvi közösségként újra akarjuk termelni magunkat, az intézményrendszerünket, a közösséget fenn akarjuk tartani, akkor a közpolitikai képzelőerőt szerintem ilyen irányban kell bővíteni, nem a Magyarországról áthozott diskurzív paneleket darálni. Magát az erdélyi magyar közösséget is át lehetne szerintem fogalmazni. És ez nem egy teljesen elszállt elképzelés, mert a '80-as években Kanadában a francia nyelvű kisebbség kapcsán terítéken volt. A quebeci franciák eleinte telepes közösségként és leszármazási közösségként határozták meg magukat, majd tudatosan francia nyelvi közösségként építették újra magukat, hogy tudjanak bevándorlókat integrálni a közösségükbe, akik így ne váljanak mindannyian anglofonokká. Tehát abba az irányba is el lehetne menni, hogy az erdélyi magyar közösség egy multietnikus, nyelvi és kulturális közösség legyen, amibe beleférnek romák, a vegyes házasságban születettek és esetleg beleférhetnek bevándorlók is. Nyilván, ez rengeteg munkát jelent, és a bevándorlóknak az oktatási rendszeren keresztüli integrálásához azért a román rendszerrel nagyon keményen meg kell küzdeni. De ha a képzelőerőnket nem fejlesszük ebbe az irányba, akkor ebből azok a tragikus dolgok következnek, amiket felelőtlenül most az Erdélyi Magyar Szövetség vizionál.

Miért felelőtlen az EMSZ hozzállása?

Azért, mert egyszerűen politikailag instrumentalizálja ezt a kérdést, és ezt a fajta nemzeti szorongást, ontológiai bizonytalanságérzetet fokozza az erdélyi magyarokban, ami szerintem rossz.

Még egy adatra rákérdeznék. A népszámlálás előzetes eredményei szerint Románia összlakosságának 16 százaléka felsőfokú végzettségű, a magyarok esetében ez az arány csak 12,9 százalék. Mi ennek a magyarázata?

A romániai magyarok a nyolcvanas és a kilencvenes években is masszívan alulreprezentáltak voltak a felsőfokú végzettségűek körében. A marginalizációjuk gyakorlatilag Trianon óta tart. A két világháború között is volt egy formális vagy nem formális numerus clausus a magyarokkal szemben, tehát nagyon alulreprezentáltak voltak az egyetemista népességen belül. Az arányok javultak valamennyire 1945 után, de utána a Ceaușescu-korszakban, főként a hetvenes évek végétől ismét nagyon leromlottak. Jelenleg az országos átlagnál gyengébb érettségi eredmények okozzák a magyar fiatalok alulreprezentáltságát a felsőoktatásban, és ha jobban megvizsgáljuk, akkor kizárólag a román nyelv és irodalom érettségi eredmények. Diszkriminatív gyakorlat a magyar anyanyelvű diákokat a románt anyanyelvi beszélők számára kidolgozott tesztrendszerrel vizsgáztatni. Ez azt eredményezi, hogy a magyar diákoknak nincs egyenlő hozzáférésük a felsőfokú oktatáshoz.