Politikai elemző: Az AUR tavaly már elérte a növekedési potenciálját

A Ciucă-kabinet beiktatása után kevés elemző jósolt hosszú életet a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) koalíciójának, ennek ellenére a most lezárult politikai év sokkal eseménytelenebb volt a 2021-esnél, a kormányzás stabilnak tűnik. Mi ennek a magyarázata?

Ehhez a viszonylagos nyugalomhoz szerintem két tényező járult hozzá: az egyik a koronavírus-járvány vége, a másik az ukrajnai háború. A pandémia lecsengése többek között megfosztotta az éltető elemüktől az olyan típusú pártokat, mint a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR). Ne feledjük, hogy az AUR még a Ciucă-kormány megalakulása előtt is folyamatosan politikai tőkét kovácsolt a járvány miatti korlátozó intézkedésekből. A pandémia megszűnésével George Simionék egy jó ideig elhalkultak, nyugodtabbá vált a közélet.

Másfelől Ukrajna orosz megtámadása soha nem látott szintre emelte a stabilitás tétjét Romániában. A politikai osztályban ritkán tapasztalható konszenzus volt Románia álláspontjáról a háború kérdésében.

A megoldásra váró sürgős problémák – az ukrajnai menekülthullám, majd az energiaválság és az infláció kezelése – nem adtak teret fölösleges vitáknak a koalícióban. A PNL és a PSD között ettől még nyilván voltak nézeteltérések például az energiadrágulás ellensúlyozásáról, a liberális energiaügyi miniszter folyamatosan a szociáldemokraták céltáblája volt. De ismétlem, a tét nagyon nagy volt, így a vitás kérdésekben sikerült mindig kompromisszumot találni. Nem csak energiaügyekben, hanem a nyugdíjemeléssel vagy 2023-as költségvetéssel kapcsolatban is.

Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a parlamenti aritmetika is kompromisszumokra késztette a koalíciós pártokat. A mandátumok megoszlása nem ad lehetőséget más kormányzási alternatívákra. Egy ilyen bizonytalan helyzetben pedig nagy felelőtlenség lenne bármelyik fél részéről kormányozhatatlanná tenni az országot.

Lehet, naiv kérdés, de fogalmazhatunk úgy, hogy ez a kompromisszumkészség a hazai politikai osztály érettségének a jele, a hazai politikusok felnőttek az eléjük tornyosuló feladatokhoz?

Az mindenképpen pozitívum, hogy a politikusaink megtanultak kompromisszumot kötni. Ez még akkor is igaz, hogy jelenlegi körülmények között nem is igazán volt más választásuk. Nem tudjuk, hogy mennyire voltak hevesek a színfalak mögötti viták az elmúlt egy évben. De azt mindannyian láttuk, hogy amikor a koalíció vezetői kiálltak a közvélemény elé közölni a döntéseiket, akkor koherensnek mutatkoztak. Tehát megtanulták azt is, hogy a vitákat a színfalak mögött kell lerendezni, a közvélemény előtt pedig egységesnek kell mutatkozni.

Tudják, hogy válsághelyzetben a társadalmat megnyugtató döntéseket kell hozni, nem szabad hagyni pattanásig feszülni a húrt. A PNL-nek és a PSD-nek közös érdeke a társadalmi béke megőrzése, és ennek érdekében le is kell tenniük valamit az asztalra. Az energiadrágulások és az infláció ellensúlyozására tett lépések nélkül óriásira nőhetnének a szociális feszültségek.

Politikai stabilitás ide vagy oda, a Ciucă-kormányt egész évben belengték a korrupciós és a plágiumvádak, több miniszter le is mondott ezek miatt. Maga a miniszterelnök is súlyos – és nagyon is megalapozottnak tűnő – plágiumvádakkal szembesült, de ezt az ügyet sikerült eltemetnie, és ma már kevesen beszélnek erről. Hogyan történhetett ez meg?

Ezek a plágiumvádak valóban súlyosak, de ne feledjük, hogy nem Nicolae Ciucă az első román miniszterelnök, aki a gyanú szerint csalással szerzett doktori címet. Az elmúlt évtizedben plágiumvádak érték Victor Ponta kormányfőt és számos más minisztert. A számuk olyan nagy, hogy lassan már nem is hír, ha egy politikusról, döntéshozóról kiderül, hogy plagizált. Vagyis már nehezen éri el egy ilyen vád a közvélemény ingerküszöbét. Az emberek nem vonulnak utcára azért, mert az ország miniszterelnöke tisztességtelen eszközökkel nyerte el a doktori címet.

Amúgy a Nicolae Ciucă elleni plágiumvádak szerintem is megalapozottak, de ez lassan már csak az értelmiségi elitet, az egyetemi oktatókat, újságírókat érdekli, akik érzékelik az eset súlyosságát. A széles társadalom számára ennek már nincs tétje.

A miniszterelnökre nem nehezedett nyomás a közvélemény részéről, így könnyen el tudta temetni ezt az ügyet. Ráadásul a plágiumügyek az egyetemi szférát is megosztják. Több civilszervezet például bírálta a kolozsvári BBTE-t, mert szerintük a felsőoktatási intézmény etikai bizottsága elnézően kezelte a Lucian Bode belügyminiszter elleni plágiumvádakat. És ez már nem is Lucian Bodéról szól, hanem arról, hogy miként reagálnak az egyetemek, ha ilyesmikkel szembesülnek. Mindebből pedig a közember csak annyit lát, hogy „ezek az értelmiségiek vitatkoznak valamin, amiből mi semmit sem értünk”.

A miniszterelnök személyénél maradva: tavaly sokszor úgy tűnt, hogy nem Nicolae Ciucă, aki a PNL elnöke is, hanem a PSD hozza meg a fontosabb kormányzati döntéseket. Mekkora a miniszterelnök tekintélye a koalícióban?

A közös kormányzás összeköti a PNL-s és a PSD-t, de ettől még ez a két párt nyilván versenyben van és a saját érdekeit is nézni a 2024-es választássorozat perspektívájában. Ez megmutatkozik a kormányzati döntések kommunikálásában. A PSD pedig az elmúlt egy évben jobban, koherensebben kommunikált. Ebben nagy érdeme van Marcel Ciolacu pártelnöknek, aki várakozáson felül teljesített ezen a téren. Őt sokan egy provinciális politikusnak tartották, aki addig könyökölt, amíg a PSD élére került, de kevesen jósoltak neki hosszú jövőt. Ciolacu hatalma azonban szilárdnak tűnik a pártjában, a provincializmusa pedig éppenséggel segítette a kommunikációjában. A humorosnak szánt megjegyzéseivel sokakban szimpátiát ébreszt, és a laza stílusának tagadhatatlanul feszültségoldó hatása van.

A javára írható az is, hogy mondhatni jótékony érdektelenség övezi a személyét, kijelentéseivel ritkán váltott ki heves reakciókat. Irányítása alatt a PSD egy viszonylag nyugalmas időszakát éli, ami ennek a pártnak a múltban – például Viorica Dăncilă vagy Liviu Dragnea vezetése alatt – ritkán adatott meg.

Nicolae Ciucă kormányfőnek a PSD elnökétől teljesen eltérő személyisége van. Egy sajátos szakmai közegből, a hadseregből került át a politikába, és nehezére esik a nyilvánosság előtt kommunikálni olyan kérdésekről, amelyek nem tartoznak a szakterületéhez. Ciolacunál jóval feszültebben áll a mikrofon elé, amikor kormányzati döntésekről kell beszámolnia. Nehezen tud kilépni a komfortzónájából, stílusa gyakran erőltetettnek tűnik. Az pedig nagyon ritkán történt meg, hogy a PNL elnökeként, a pártja álláspontját képviselve szólaljon meg, amikor pedig megtörtént, abból soha nem lett hír. Emellett megfigyelhető az is, hogy míg Ciolacunak egy stabil hátországa van, pártja felsorakozik mögéje, addig Ciucă szinte senkire nem számíthat a PNL-ből a kormányzati eredmények kommunikációjában.

Mekkora volt Klaus Iohannis befolyása 2022-ben a politikai életre?

Az államfőnek is feladta a leckét az ukrajnai háború, majd az év második felétől a schengeni csatlakozás ügye. A védelmi, diplomáciai feladatok kötötték le a figyelmét, a belpolitikától távolabb maradt, mint az előző években. Megállapítható, hogy Iohannis számára a mandátuma lezárásához közeledve egyre kisebb a tétje a belpolitikai ügyeknek. Nyilván továbbra is érdeke, hogy a PNL 2024-ig kormányon maradjon, de a nemzetközi politikára összpontosít, mert ott képzeli el a jövőjét.

A parlamenti pártok támogatottsága 2022-ben a felmérések szerint hullámzó volt, nehéz lenne egy trendet kiolvasni a közvélemény-kutatások adatsoraiból. Egy azonban bizonyos: a nacionalista, szélsőjobbos beütésű Románok Egyesülésért Szövetségnek (AUR) sikerült két év alatt megdupláznia a támogatottságát. Az AUR 9 százalékot ért el a parlamenti választásokon, jelenleg 18 százalékon mérik. Jelent-e veszélyt a romániai demokráciára ez a 18 százalék?

Egy évvel ezelőtt 20 százalékon is mérték az AUR-t a közvélemény-kutatók. Népszerűségüknek az volt a magyarázata, hogy felültek arra az elégedetlenségi hullámra, amit a járvány féken tartásához szükséges korlátozó intézkedések váltottak ki a lakosságban. A most decemberben mért 18 százalékkal pedig szerintem elérték a növekedési potenciáljukat. Tavaly a járvány megszűnésével jelentősen csökkent a vizibilitásuk, jóval kisebb mértékben tudják befolyásolni a közvéleményt, mint a 2020-as választások utáni időszakban.

Az AUR 2022-ben az egyetlen oroszbarátsággal vádolható parlamenti párt volt, a Nyugat-ellenes kirohanásainak nem volt visszhangja a román társadalomban, ami egy jó dolog.

Úgy gondolom, hogy George Simionék növekedése nem rajtuk, sokkal inkább a többi párton múlik. Az AUR az alapvetően konzervatív beállítottságú PNL-től és PSD-től vesz el szavazatokat. Ám ez a két kormánypárt a jelek szerint nem azt az utat választotta, hogy az AUR retorikáját átvéve próbálja meg visszanyerni az elveszített szavazóit, inkább megpróbálják elszigetelni őket.

A PNL és a PSD egyaránt számtalanszor hangoztatta az elmúlt egy évben, hogy semmilyen szintű együttműködést nem tudna elképzelni Simionékkal. Nyilván, a taktikájuk 2024 közeledtével változhat. Ám egyelőre az AUR egy elszigetelt párt maradt, nem tud beleszólni a különböző közpolitikák kidolgozásába, legfennebb a parlamentben hangoskodhat, így túl sok kárt nem okozhat.

A járvány megszűnése után nem sikerült olyan témát találniuk, amelyet meglovagolhatnának. Több tüntetést is szerveztek tavaly, egyiken sem tudtak tömegeket mozgósítani. Az AUR támogatottsága az energiaválság, a nyomasztó infláció, a lakosság vásárlóerejének csökkenése miatt futott fel 18 százalékra 2022 decemberére, de már a saját szavazói is látják, vagy hamarosan rá fognak döbbenni, hogy ezekre a problémákra ez a párt nem tud megoldásokat kínálni. Simionék egyetlen válasza például az energiaválságra az volt, hogy államosítani kell az energiavállalatokat. A szociális, gazdasági kérdésekhez nem igazán tudnak hozzászólni, vagyis az AUR nem egy kormányképes párt. Nem hiszem, hogy ezen egyhamar változtatni tudnak, ezért is állítom azt, hogy elérték a növekedési potenciáljukat.

A PNL-nek és a PSD-nek együtt az RMDSZ nélkül is kényelmes parlamenti többsége van. Miért van továbbra is szüksége a két román pártnak a magyar érdekvédelmi szövetségre?

Koalíciós szövetségek rendszerint részben a parlamenti aritmetikára, részben politikai megfontolásokra alapozva köttetnek. Az RMDSZ kormányon tartását nyilván nem a parlamenti aritmetika, hanem politikai megfontolások magyarázzák. Ezek hátterében az állhat, hogy a nyugati partnerei és szövetségesei lehető legnagyobb fokú stabilitást várnak el Romániától, mert csak így teljesítheti a vállalt kötelezettségeit. Így szerintem elsősorban külföldi sugallatra vonta be az RMDSZ-t a kormányzásba a PNL és a PSD a korábbi jobboldali koalíció 2021-es felbomlása után, amikor az AUR-ral a parlamentben felmerült a veszély, hogy az ország a populizmus útjára lép.

Történt az elmúlt évben néhány olyan esemény, amikor az RMDSZ-nek magyarázkodnia kellett a koalícióban. Például a székely himnusz éneklése a román jégkorongválogatott szlovéniai mérkőzésén a magyar válogatott mezét viselő Tánczos Barna miniszter jelenlétében, vagy Orbán Viktor magyar kormányfő tusványosi beszéde, amelyet több RMDSZ-es politikus megtapsolt. Reális veszélyben volt-e ezek miatt az RMDSZ kormányzati pozíciója?

Nem volt reális veszélyben. De én a példaként említett két eseményt külön kezelném. Az RMDSZ-re azért mutogattak ujjal a román politikusok Orbán Viktor tusványosi beszéde után, mert az elmúlt évben a Fidesz lojális partnere volt, a magyar kormányfő proxijának tekintik Romániában. Az RMDSZ és a Orbán kapcsolata annál sokkal többről szól, minthogy előbbi a romániai magyarok érdekvédelmi szervezete, utóbbi pedig Magyarország miniszterelnöke. Tehát az RMDSZ felelősségre vonása a magyar kormányfő romániai beszéde miatt ilyen értelemben indokoltnak tekinthető.

A székely himnuszos történet egészen más, az erre érkező román politikusi reakciók ostobák, nevetségesek voltak. De ilyen események mindig is voltak az elmúlt húsz évben, és a továbbiakban is lesznek, mintha semmi nem változott volna Romániában ezen a téren.

Ha egy mérkőzésen felcsendült a székely himnusz, vagy a magyar sportoló nem tette a szívére a kezét a román himnusz éneklésekor, mindig akadtak román háborgók, akik a román nemzeti értékek védelmezőinek szerepében tetszelegtek. Ezek elmondják a véleményüket, az RMDSZ reagál, megpróbálja eljelentékteleníteni a történteket, de az ügy három-négy nap alatt lecseng. És kezdődik elölről, ha egy sportrendezvényen ismét elhangzik a székely himnusz. De a lényeg, hogy ezeknek az eseményeknek nincsenek komolyabb politikai következményei. Nem veszélyeztetik az RMDSZ kormányzati jelenlétét, akkor sem, ha ilyenkor mindig akadnak hangok a PNL-ben és az PSD-ben is, amelyek követelik az RMDSZ kizárását a koalícióból.

A 2023-as év politikai szempontból bonyolultabbnak ígérkezik, már csak azért is, mert a koalíciós megállapodás szerint májustól a PSD átveszi a PNL-től a miniszterelnöki tisztséget és több minisztérium is gazdát cserél. Zökkenőmentesen meg fog történni ez a kormányfőcsere?

Minden jel szerint igen, a PNL-nek és a PSD-nek sem érdeke felrúgni a megállapodást. A liberálisok számára kedvezőbbnek tűnik némileg a háttérből ráfordulni a 2024-es választási évre, miután az elmúlt három évben három kormányt is vezettek. A PSD számára fontos lehet a kormány irányítása, különösen a helyhatósági választások előtt, mert így könnyebben juttatja költségvetési forrásokhoz a polgármestereit, ha pedig Marcel Ciolacu államfő szeretne lenni, a miniszterelnöki tisztség az ugródeszkát jelentheti számára. A PNL-PSD-kormánynak nincs alternatívája, a megállapodás felrúgása a liberálisok vagy Klaus Iohannis részéről pedig a koalíció felbomlását jelentené. Ez szerintem ilyen válságos időszakban nem fog megtörténni.