Tordaszentlászlón nemcsak a vízhálózati munkákkal rekedtek meg, a közösséget sem tudják összetartani

2022. október 21. – 11:56

frissítve

Tordaszentlászlón nemcsak a vízhálózati munkákkal rekedtek meg, a közösséget sem tudják összetartani
Tordaszentlászló polgármesteri hivatala – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

A Recorder tényfeltáró portál egy videóriportot készített arról, hogy úszik el az EU-s finanszírozás és a közpénz a Kolozs megyei, RMDSZ-es vezetésű Tordaszentlászlón, ahol az elkezdett víz- és csatornahálózat építési munkálatok során a községgel a saját földjét is kifizettette a cég, amely a munkálatot elvállalta. Az ügyre a község alpolgármestere hívta fel a figyelmet, aki hiába mondogatta helyben, hogy ez így nincs rendjén, nem hallgattak rá. Mi több, összetűzésbe került a tanácsosok egy részével, és egy adott ponton szinte tettlegességre is sor került. Az RMDSZ „mestervágással” oldotta meg a patthelyzetet: kizárta a szervezetből az újságíróknak árulkodó, izgága alpolgármestert. Helyszíni riportunkból kiderül, még ennél is sokkal bonyolultabb a helyzet: tiszta víz helyett csak zavarosat tudunk önteni a pohárba. Csak egy falusi vízhálózatot kellett volna kiépíteni, de teljes káosz lett a vége: miközben a pénz egy része elúszott, a munkálatok befejezését pedig csak 2023 végére ígéri a cég, a közösség is szétesett, és a tenni akaró emberek is megfogyatkoztak Tordaszentlászlón.

A helyszínen a feltúrt utak és összepancsolt munka nyomain túl egy szétszakadt közösséget, bizalmukat vesztett embereket találtunk. Egyesek szerint a polgármester “ügyetlen”, és a profitorientált vállalkozók könnyen megvezetik, mások azt mondják, hogy 10 év múlva sem lesz vízvezeték. Van, aki mindebben az önkormányzat tehetetlenségét és hozzá nem értését látja, és nem csodálkozik azon, hogy a község vezetősége elbaltázta a vízügyet, hiszen idén a Saligny-programból sem voltak képesek csak a minimális összeget lehívni. Miközben a nyugat-európai színvonalú község, Kalotaszentkirály, ahol már most tükörsima aszfalt fut ki a mezőre is, 10 millió lejt pályázott és kapott meg a Saligny-programból, addig Tordaszentlászló, ahol valóban szükség volna az infrastrukturális beruházásokra, csak 4 és fél millió lejt.

Tordaszentlászló, ahol a haladást akarták, de sokáig a maradást választották

A Kolozs megyei Tordaszentlászló községhez, amely 2016 óta Kolozsvár metropoliszövezetének része, közigazgatásilag további hét falu tartozik: Hasadát, Isztolna, Járarákos, Kisfenes, Magyarfenes, Magyarléta és Oláhléta. Történetünk szempontjából kiemelkedő fontosságú Magyarfenes, amely Tordaszentlászló közvetlen szomszédságában található, illetve Magyarléta, a másik kistelepülés, amely magyar többségű lakossággal rendelkezik.

A Kolozsvártól 20 kilométerre fekvő község sok mindenről híres: vendéglátásáról, helyi konyhájáról, dalárdájáról és fúvós zenekaráról, ács- és asztalosmestereiről. Az önkormányzatnak már az 1990-es évektől kezdve RMDSZ-es vezetése volt, ugyanis a három magyar többségű település mozgósításával és nagy összefogással sikerült megválasztani a magyar polgármestert, illetve egy RMDSZ-es többségű tanácsot kialakítani. Tamás Gebe András sorra nyerte meg a helyi választásokat, és 28 évig volt polgármestere a falunak, azonban az utolsó mandátuma alatt egyre inkább felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint az önkormányzati vezető „diktatórikusan kezelte a dolgokat, nem mindig döntött a közösség javára”.

Ez persze egy erősen eufemisztikus megfogalmazása annak a helyzetnek, amely 2020 előtt Tordaszentlászlón uralkodott: a polgármester és bizalmasai ugyanis számottevő vagyonra tettek szert abból, hogy a helyi tanács tulajdonában levő földekre uniós támogatásokat vettek fel. Tamás Gebe András nyomott áron bérelte a legelőket az önkormányzattól (200-300 lejt fizetett hektáronként), majd az APIA-tól fölvette ugyanazokra a földekre a háromszoros-négyeres támogatást (800-110 lejt). A 2020-as önkormányzati választások előtt arról cikkezett az Átlátszó Erdély, hogy több százezer eurót felejtett ki vagyonnyilatkozatából a 7 mandátumon keresztül polgármesteri funkcióban lévő Tamás Gebe.

Változásra szavaztak tehát a közösségben, és hiába próbált közművesítési ígéretekkel (a víz és csatornahálózat kiépítésével) kampányolni immár függetlenként Tamás Gebe, mert alul maradt a versenyben. Azonban a változás felemásra sikeredett, ugyanis a polgármesteri tisztséget Asztalos István vette át, aki azt megelőzően alpolgármesterként szekundált a leváltott községvezetőnek. Mi több, maguk a háttéremberek – akik azon munkálkodtak, hogy új csapat kerüljön a községházára – , nem egészen voltak meggyőződve Asztalos vezetői képességeiről.

„Egy pár ezres lélekszámú közösségről van szó, nagyon nincs, akik közül válogatni, azt gondoltuk, hogy úgy ahogy, de Asztalos István már ismeri az adminisztrációt, mert korábban alpolgármester volt. Legalább tudja, merre nyílik az ajtó” – idézte fel az újraszerveződéskor mérlegre került érveket az egyik interjúalanyunk. Asztalos és csapata azonban látszólag nem tudott megbirkózni már az első összetákolt projekttel sem, amelyet a volt polgármestertől megörököltek.

Alig pár nappal a 2020-as önkormányzati választások előtt a Tamás Gebe András által aláírt egyik utolsó dokumentum egy szerződés volt, amely szerint az AWE INFRA cég négy hónap alatt kivitelezi a községhez tartozó Magyarlétán, Hasadáton és Oláhlétán a víz- és csatornarendszer kialakítására szükséges munkálatokat. Az egy közigazgatási egységbe tartozó falvaknak ugyanis csak fele van rákötve a vízművekre, fele pedig nincs: kutakból merik a vizet, illetve a magyarlétaiak már az 1970-es évek elején közmunkával kiépítették a saját hálózatukat. „Három forrást fogtunk be a falu határán egy vízgyűjtő medencébe, onnan bevezettük a faluba. Én 11-12 éves kislány lehettem, de emlékszem, hogy a családoknak meg volt szabva, hány méter sáncot kell ásni” – meséli nekünk egy magyarlétai nő, akivel a faluban találkozunk.

Kiálló cső és az új kanálisfedél Magyarlétán – Fotó: Tóth Helga / Transtelex Kiálló cső és az új kanálisfedél Magyarlétán – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Kiálló cső és az új kanálisfedél Magyarlétán – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Azért mentünk ki, hogy megnézzük mi is azt, amiről a Recorder tényfeltáró portál videóriportot készített: hogyan szivárog el a közpénz egy olyan évek óta készülő, épülő ivó- és szennyvízhálózatba, amely messze áll attól, hogy befejezzék. A magyarlétaiak eddig nem fizettek a vízért, mert mindenkinek a helyi hálózatból jött az ivóvize, az udvaraikon megásott szennyvízgödröt pedig rendszeresen kiszivattyúztatták. Az 50 évvel ezelőtt megépített rendszer azonban elavult, és ha valahol megszakadt, akkor napokig, hetekig nem volt víz a faluban - a közművesítéssel megoldódna ez is, illetve a szennyvíz elvezetése is.

Azonban a tervtől addig, hogy a magyarlétaiak csapjából ne a helyi forrásvíz folyjon, még nagyon sokat kell várni. „Bejött egy munkás, aki itt dolgozott, amikor ásták a sáncot az új csöveknek, kért egy pohár vizet. Adtam, elbeszélgettünk, és azt kérdeztem tőle, hogy mikor iszunk majd abból a vízből, ami az új csövön fog jönni. Lehet maga már nem éri meg – ezt mondta nekem, pedig én még messze vagyok a hetventől”, mesélte nekünk az egyik magyarlétai interjúalanyunk, aki nem tudta pontosan, hogy halad a munka, csak annyit látott, hogy már hónapok óta arra sem nézett senki, és az, amit eddig csináltak a faluban, „trehány munka” volt.

Az önkormányzat hosszú évekkel ezelőtt, 2016-ban nyerte meg azt a pályázatot, amelyből Hasadáton és a két Létán ki akarták építeni a vízhálózatot. Asztalos István polgármester tájékoztatásából megtudtuk, hogy a Vidéki Fejlesztések Országos Programján, a PNDL II-n keresztül 2 millió eurót kapott az önkormányzat. A pályázatot elbíráló, a finanszírozást folyósító és a végrehajtást nyomon követő, ellenőrző hivatal pedig a Vidéki Beruházások Finanszírozási Ügynöksége, az AFIR. A kétmillió euró azonban nem volt elég, hozzá kellett tenni az önrészt ahhoz, hogy elkezdődhessen a munka. Első körben 1 millió eurót szavazott meg a tordaszentlászlói tanács, azonban hiába hirdették meg a közbeszerzési eljárást, egyetlen kivitelező sem jelentkezett.

Az idő telt, az anyagárak és a munkadíjak emelkedtek, beköszöntött 2020, amikor önkormányzati választásokra is sor került. Az egyik kampánytéma természetesen a vízhálózat volt, amelyben még egy kapaütés sem történt meg. A 3 millió euró azonban már nem volt elég, emelni kellett a tétet, és az akkori tanács, még Tamás Gebe András vezénylete alatt, újabb 600 ezer euróval toldotta meg az eredeti összeget. Ezt is az önkormányzatnak kellett előteremtenie valamiből.

„Emlékszem arra a napra, amikor itt ültünk a tanácsban, és azon vitatkoztunk, hogy vállaljunk-e egy még nagyobb terhet, vagy nem”

– idézte fel a pillanatot Asztalos István, aki tanácsostársaival együtt megszavazta az önrész megemelését, nem sejtve, hogy a teljes projekt a nyakába szakad, neki kell majd kitalálnia, hogyan lehet ezt működőképessé alakítani, és hogy lehet előteremteni azt a pénzt.

A 3,6 millió euró már jobban hangzott: meghirdették a közbeszerzést a SEAP-on, és színre lépett az AWE INFRA. A céggel 2020 szeptemberében írta alá az önkormányzat a szerződést, azonban már az újonnan megválasztott tanácsra maradt annak kibogozása, hogy mihez is fognak kezdeni ezzel, ugyanis mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy négy hónap alatt egészen biztosan nem lehet elvégezni ezt a munkát.

Mindeközben Tamás Gebe András eltűnt az RMDSZ süllyesztőjében, és fölemelkedett az új csapat, Asztalos Istvánnal az élen

Már 2020 elején nyilvánvalóvá vált, hogy a közösség nem tűri többet a volt polgármester önkényeskedését. Erről az RMDSZ elnökét, Kelemen Hunort és a Kolozs megyei szervezet vezetőjét, Csoma Botondot is tájékoztatták. A közösség elöljárói, a helyi lelkész, értelmiségiek, vállalkozók összefogtak, hogy egy új csapatot juttassanak be a községházába.

„Erős igény volt a váltásra, mi azt javasoltuk, hogy egy előválasztást szervezzen a helyi közösség. Azt mondtuk, hogy ha tényleg szükség van arra, hogy új embereket vonjanak be, akkor legyen egy nyílt előválasztás. Két polgármesterjelölt volt: Asztalos István és Tamás Gebe Liviu, ők maguk jelentkeztek. Mivel Magyarfenes és Tordaszentlászló a két nagyobb település a községben, várható is volt, hogy innen kerülnek ki a jelöltek.

Az előválasztást Asztalos nyerte meg, viszont Liviu befutó helyet kapott a tanácsosi listán. Arra nézve is van egy egyezség a faluk között, egy algoritmus, hogy hogyan töltik fel ezt a listát, ahhoz, hogy megfelelő módon legyenek képviselve az egyes települések. Ez az előválasztás jó volt, mert összekovácsolta a csapatot, és egy jó eredménnyel zárták a választást: nyolc képviselője lett az RMDSZ-nek a szentlászlói önkormányzatban” – mondta el Antal Géza, a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, aki szerint a helyi közösségre volt rábízva, hogy megvalósítsák elképzeléseiket.

A folyamat egyébként nem zajlott békésen, ennek a kolozsvári sajtóban is nyoma maradt, a Szabadság napilap két nyílt levelet is közölt, amelyben Boldizsár Zeyk Zoltán akkori RMDSZ-es tanácsos, és az új gárdát támogató Balázs Attila református lelkész rontottak egymásnak. Tamás Gebe András, a volt polgármester nem mérette meg magát az előválasztáson, szeptemberben viszont függetlenként indult (időközben az RMDSZ megvonta tőle bizalmát és kizárta a szövetségből), arra számítva, hogy a helyi románság támogatásával, és az RMDSZ-ellenes szavazatokkal megnyerheti a választást.

„A határozott, tettre kész alpolgármester", aki mindenkinek rálépett a tyúkszemére

Itt érünk el történetünk másik főszereplőjéhez, Tamás Gebe Liviuhoz, akinek neve már akkor fölmerült, mint a következő lehetséges polgármesteré (aki egyébként a korábbi polgármester távoli rokona). Az előválasztást végül nem ő nyerte meg, hanem az addigi alpolgármester, Asztalos István. Így a helyi választáson Asztalos indult a polgármesteri tisztségért és Tamás Gebe Liviu tordaszentlászlói RMDSZ-es tanácsosként kapott mandátumot, majd alpolgármesternek választották meg a tanácstagok.

„Livi” – így hívják őt falutársai – egészen mélyről küzdötte fel magát ebbe a pozícióba. Alig volt húszéves volt, amikor egy rendőr elleni agresszióért elítélték és először börtönbe került, aztán szabadulása után rövidesen ismét összetűzésbe került a hatóságokkal, és ugyanott kötött ki. Azonban állítólag „évtizedek óta kilépett ebből az életmódból, szakított a múltjával, céget alapított, eredményeket mutatott fel, a faluban senkivel nem volt konfliktusa” – mutatta be nekünk őt röviden egy helybéli interjúalanyunk, hozzátéve, hogy ő úgy látja, hogy a frissen megválasztott alpolgármesternek egy „hibája” volt: a buzgósága. Nagyon szeretett volna bizonyítani, „a község bízott benne, és ő azért hajtott, hogy fölmutathassa, a sok évi semmitevés után végre történnek dolgok Tordaszentlászlón.”

A sikeres vállalkozói profil azonban nem jelent garanciát egy hasonlóan sikeres köztisztviselői karrierre. A privát szférából érkező alpolgármester nem volt szokva a közszférában tapasztalható ráérősséghez, és lassan, de biztosan elkezdett mélyülni a szakadék közte és Asztalos között, aki inkább a „lassan járj, tovább érsz” jelmondattal fogott neki a munkának.

Asztalos István, Tordaszentlászló jelenlegi RMDSZ-es polgármestere – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Asztalos István, Tordaszentlászló jelenlegi RMDSZ-es polgármestere – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Tamás Gebe Liviu erős bizonyítási vágyát a polgármester és az őt támogató csoport is úgy érzékelte, hogy autoritásukat csorbítja és a háttérbe szorítja őket. Lábra kapott az a mendemonda is, hogy Tamás Gebe Liviu elégedetlen az alpolgármesteri tisztséggel, polgármester akar lenni.

„Mindent ő akart ellenőrizni”, mondja fejcsóválva Asztalos, aki azt próbálta érzékeltetni, egyáltalán nem volt rendben az, ahogy az alpolgármester át akarta látni és irányítani akarta a hivatali ügyeket. A beszámolójából viszont kiderült, hogy ezt egy jó ideig Asztalos maga nem is ellenezte, együtt állították össze az alpolgármester munkaköri leírását, amelyben részletezték, milyen feladatokkal bízta meg Tamás Gebe Liviut.

A sok oldalon keresztül felsorolt megbízások között ott van az épülő víz- és csatornahálózati munkálatok ellenőrzése is. „Úgy egyeztünk meg, hogy ha valamit észlel a munkálatoknál, akkor azt jeleznie kell” – részletezte Asztalos István, aki annak ellenére, hogy maga is építkezésben dolgozott korábban, azt állítja, ő nem érti, nem látja át azokat a munkálatokat, amelyek a közművesítéssel kapcsolatosak. De éppen két másik szakemberre támaszkodott ebben az ügyben: egyik a tanácsadója, Tóth Elemér volt, a másik pedig az építési felügyelő, Reican Marius, akit az önkormányzatnak, mint építtetőnek az érvényes szabályozások értelmében alkalmaznia kellett.

„Volt tévedés is, egyszer 93 ezer lejjel többet fizettek ki, mint kellett volna, ezt az alpolgármester észrevette, jelezte, és akkor a különbséget visszavonták” – mondta el nekünk a polgármester, azt azonban, hogy nagy tételű összegeket fizettek volna ki olyan munkálatokért, amelyeket nem végzett el a cég, tagadja. Szerinte szó sincs olyasmiről, mint amit Tamás Gebe Liviu a Recorder riporterének mondott.

„Ellenkezőleg, mi mindent elkövettünk azért, hogy spóroljunk, és ez meg is történt, 250 ezer eurót sikerült megtakarítanunk”

– hangsúlyozta a polgármester. Ezt a verziót támasztja alá Tóth Elemér is, aki az új csapattal együtt érkezett a polgármesteri hivatalba: Asztalos István tanácsadója lett. Az előzőleg a Goodwill cégcsoportnál dolgozó, mérnöki végzettségű Tóthot azért kooptálták a csapatba, mert az EU-s projektek, pályázatok lehívásában is volt tapasztalata. Már a választási kampány utolsó heteiben is bekapcsolódott a munkába, majd azt követően, munkakönyves tanácsadóként folytatta ezt a községházán. Ekkor kezdte el elemezni azokat a terveket, szerződéseket, amelyeket Tamás Gebe András a AWE INFRA céggel aláírt.

Elmondása szerint a romániai szabványok leszögezik, hogy nem lehet egymás mellett az árokban az ivóvízcső és a szennyvízvezeték, épp azért, hogy esetleges csőtöréskor a szennyvíz ne szivárogjon be az ivóvízbe. A terveken emiatt szerepel három különböző árok: az egyikbe az ivóvíz csöve, a másikba a szennyvízvezeték, a harmadikba pedig az esővízből származó túlfolyást elvezető, tehermentesítő csatorna került volna. Tóth Elemér azonban azt állítja, hogy mivel előzetes tapasztalata szerint sehol nem történik ez így, mármint nem három külön sáncba teszik ezeket a csöveket, akkor elkezdte a tárgyalásokat a kivitelezővel, hogy csak egy árkot ássanak, és így jelentős összeget, 250 ezer eurót sikerült megspórolni. Ennek megfelelően módosították a terveket, a cég már a módosított tervek alapján dolgozott, és „minden le van korrektül papírozva”.

Mit állít ezzel szemben Tamás Gebe Liviu? Hogy a polgármesteri hivatalban hűtlenül kezelték a közpénzt, olyan munkálatokat fizettek ki, amelyeket nem végzett el a kivitelező.

A munkálatok valójában csak 2021 júliusában kezdődtek el, és már akkor jelezték a kisfenesi és hasadáti lakosok, hogy a kivitelező a vállaltakkal ellentétben nem használ homokot, és minden cső egy sáncba, egymás mellé kerül. 2021 augusztusában a magyarlétaiak is elkezdtek zúgolódni, ezt követően a polgármesteri hivatalban összehívtak egy gyűlést, ahol a kivitelező által megbízott projektmenedzser, Budișan Cătălin, az építési felügyelő, a tervező és a két polgármester is részt vett.

Közlése szerint itt vetette fel először Tamás Gebe Liviu, hogy nem a terveknek megfelelően zajlanak a munkálatok.

„Egy sánc van három helyett, nem használnak homokot, csak behajigálják a csöveket – ezt akkor mind elmondtam nekik” – idézte fel a leváltott alpolgármester az akkori beszélgetést, melynek végén viszont a kivitelező megígérte, hogy csak az elvégzett munkálatokat kell majd kifizetnie az önkormányzatnak. Gebe Liviu hozzátette, hogy szeptember-októberben további panaszok érkeztek a munkálatok kapcsán, amit egy újabb tanácskozás követett, ahol már ráförmedt a projektmenedzser, és megkérdezte tőle, hogy mit keres a méteressel a munkálatok helyszínén.

Tamás Gebe Liviu, a volt alpolgármester sok időt töltött a projekt ellenőrzésével – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Tamás Gebe Liviu, a volt alpolgármester sok időt töltött a projekt ellenőrzésével – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Az ellentétek azonban elcsendesedtek, mert 2021 novemberében véget ért az első fázisa a hálózatépítésnek. Az újabb összecsapás, amely végül döntő hatással volt minden további történésre, 2022 márciusában kezdődött el, amikor az idei költségvetés megszavazása kapcsán fölmerült, hogy újabb 3 millió lejt kellene megszavazni a munkálatok folytatására.

Az érintettekkel készített interjúk során a következő kronológia rajzolódott ki:

  • Egy belső, zárt körű megbeszélés során Tóth Elemér, a polgármester tanácsadója 2022 márciusában úgy értékeli, hogy 3 millió lejjel kell megtoldani a vízhálózat építésének költségvetését az önkormányzat 2022-es büdzséjéből.
  • Tamás Gebe Liviu is elvégzi a maga számításait, és neki egy jóval kisebb összeg jön ki, felszólítja az érintetteket, nézzék meg még egyszer a számokat.
  • Tóth Elemér ismét kiszámolja, ezúttal csak másfél milliós lesz a végösszeg
  • Tamás Gebe Liviu kikéri a dossziékat, illetve a kivitelezőtől azt kéri, hogy mutasson be egy munkálatvégzési grafikont a 2022-es évre és ahhoz rendeljen egy kifizetési ütemezést, hogy tudják pontosan, mikor milyen kiadások lesznek. Ezen kívül az alpolgármester meg szeretné nézni az eddig elvégzett munkálatok elszámolását is.
  • Tóth Elemér átadja neki a dokumentációt.
  • Tamás Gebe Liviu elkezdi összevetni a helyszínen látottakat, azzal, amit a dossziék mondanak. Úgy látja, hogy a cég kimutatásaiban 40 lejben számították fel a községnek a „felhasznált” homok köbméterét. A helybéliek beszámolói egytől egyig arról szólnak, hogy nem használtak homokot a munkások, hanem csak az ásáskor keletkezett földdel töltötték fel az árkot. A Tamás Gebe Liviu által bemutatott dokumentumok szerint azonban a szentlászlói földet is felszámolták a megrendelőnek, éspedig 20 lejt fizetett az önkormányzat minden köbméter szentlászlói földért. Mi több, mindez három sáncra kiszámítva. Hiába volt szóbeli egyezség arról, hogy ha egy sáncot ásnak, egyet fizetnek, a leszámlázott munka – aszfalttörés, sáncásás, a sáncok megerősítése, homokágy, visszatöltése a földnek – egytől egyig három árokra volt kiszámítva. Tamás Gebe Liviu szembesíti ezzel a polgármestert és Tóth Elemért.
  • Tóth Elemér március 20-án beadja a lemondását.
  • Március 28-án frakcióülést tartanak az RMDSZ-es tanácsosok és az alpolgármester ott is ismerteti az általa feltárt szabálytalanságokat. A magyarlétai tanácsosok amúgy is elégedetlenek azzal a munkával, ami falujukban zajlott, a magyarfenesiek azonban a polgármester és a már leköszönt Tóth Elemér elleni támadásként értékelik.
  • Így kerül sor a március 29-i tanácsülésre, ahol az alpolgármester arra készül, hogy a teljes tanáccsal ismerteti a helyzetet. A gyűlés azonban feszült hangulatban kezdődik, és még mielőtt sor kerülne a vízhálózati munkákkal kapcsolatos megbeszélésre, a magyarfenesi RMDSZ-es tanácsosok felállnak, és kijelentik, hogy kivonulnak a gyűlésről, szolidaritást vállalnak a polgármester tanácsadójával, akinek a munkáját az alpolgármester ellehetetlenítette.
  • Március 30-ára egy újabb RMDSZ-es megbeszélést hív össze a polgármester, amelytől azt reméli, hogy elsimítja az ellentéteket. Neki az volna a fontos, hogy holmi ellenőrzések miatt ne akadjanak el a munkálatok, mert akkor végképp nem tudni, mikor érnek a végére. A megbeszélés azonban kölcsönös vádaskodásokba torkollik, Halmi Márton magyarlétai tanácsos a falu sérelmeit képviseli, Kis Lehel, a tanács egyik magyarfenesi tagja pedig lekezelően nyilatkozik az ügyben. Ezen a ponton történik az, hogy Tamás Gebe Liviu leköpi Kis Lehelt és egy széket dob feléje.
  • Április 1-jén Kis Lehel feljelenti az alpolgármestert a Kolozs megyei RMDSZ etikai bizottságánál, majd április 4-én a tordai rendőrségen. Elmondása szerint, ha az alpolgármester bocsánatot kért volna tőle, akkor a feljelentést nem tette volna meg.
  • Lassan, de biztosan elkezdenek őrölni a párton belüli „igazságszolgáltatás” kerekei. Április folyamán a megyei közgyűlés által megválasztott etikai, fegyelmi bizottság tagjai (Geréd István, Nagy Ildikó, Török Ferenc, Bartha Margit, Buryán Tünde) kihallgatják az érintetteket és a tanúkat is.
  • Az eszköz nélkül maradt alpolgármester április 25-én eldönti, hogy a vízügyet megírja a Recordernek. A tényfeltáró portál oldalán talál egy emailcímet, összefoglalja a legfontosabb infókat, klikkel, a levél elmegy. A következő napokban nem érkezik semmiféle visszajelzés a Recorder részéről, hogy érdekelt volna egy helyszíni riportban.
  • Május 9-én jelentkezik a Recorder riportere, felhívja telefonon az alpolgármestert, de Kis Lehel tanácsost is, aki a polgármesterhez irányítja az újságírót.
  • Szintén május 9-én Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő Kolozsváron jár, és egy, a kolozsvári Kerékcsárdában történő találkozóra a tordaszentlászlói RMDSZ-esek is elutaznak. A találkozó után Antal Géza ügyvezető elnök megkérdezi Tamás Gebe Liviut, hogy mi ez a recorderes ügy.
  • Május 10-én a Recorder Tordaszentlászlón forgat, beszélnek a polgármesterrel, a még funkcióban lévő alpolgármesterrel, Magyarlétára is kimennek, megkérdezik a helybélieket arról, hogy szerintük milyen munkát végzett az AWE INFRA cég. Az építésfelügyelő nem nyilatkozik, a polgármester dadog, Tamás Gebe Liviu elmondja a mondanivalóját, Kis Lehel nem jelenik meg a felvételeken (utólag elmondja nekünk, hogy az első telefonhívás után nem keresték meg egyszer sem).
  • Május 29-én a Kolozs megyei RMDSZ etikai bizottsága megfogalmazza javaslatát: ki kell zárni Tamás Gebe Liviut a szövetségből. Ez automatikusan azt vonja maga után, hogy elveszti tanácsosi helyét és alpolgármesteri megbízatását is. A megyei szervezet elfogadja a javaslatot.
  • Tamás Gebe Liviunak joga van fellebbezni, meg is teszi, de a Szövetségi Állandó Tanács visszautalja a megyéhez a döntést, ahol nem módosítanak a már meghozott végzésen, így 2022 augusztusában Tamás Gebe Liviu az RMDSZ-en és a tordaszentlászlói községházán kívül találja magát.
  • Október 6-án megjelenik a Recorder videója. A tényfeltáró portál következtetése: „Tamás Gebe Liviu alpolgármester súlyos szabálytalanságokat jelentett a községben végzett víz- és csatornázási munkálatokkal kapcsolatban, és ahelyett, hogy gratuláltak volna neki felelősségteljes hozzáállásáért, a párt marginalizálta és megbüntette.”

A vihar előtti feszültséget a faluban felváltotta a pusztulás utáni csüggedtség

A helyszínen a magyarlétaiak által emlegetett „trehány" munkának" már csak a felszíni nyomait találtuk meg, mert a gödröket befedték. A helybéliek azonban készséggel mondták el, hogy milyen sár, mocsok maradt a házak előtt, saját pénzükön vásároltak kavicsot, hogy leszórják a kapuk elé, mert másképp nem tudtak kiállni az autókkal. Az árkok sok helyen nem megfelelően vannak kiásva, az esővíz a kerteket önti majd el, a karbantartási lyukakra helyezett betonkeretek nincsenek beillesztve megfelelően, és máris repedeznek, töredeznek. A létaiak vállukat vonogatják, legyintenek, így ment ez mindig, nincs mit tenni. Tudják, hogy a falu tanácsosai próbálkoztak, és az alpolgármester is akart rajtuk segíteni, de nem sikerült.

A magyarlétai lakosok által kifogásolt munka: nem megfelelően elhelyezett csövek és csatornafedelek – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
A magyarlétai lakosok által kifogásolt munka: nem megfelelően elhelyezett csövek és csatornafedelek – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Jelenleg a munkálatok szünetelnek. A polgármester szerint csak jövő év végére végeznek vele, mert késik azoknak a tartályoknak és részelemeknek a beszerelése, amelyek ezután következnének. A kivitelező szerint amiatt, mert ők is Szlovákiából rendelik, és az előállító cég a nagyszámú megrendelést csak késéssel tudja teljesíteni.

Ott jártunk előtti napon egy viharos tanácsülésen sikerült átvinnie a polgármesternek egy határozat elfogadását, amely által az önkormányzat szentesíti a sokat emlegetett 250 ezer eurós spórlást, amelyet a projekten eszközöltek.

Persze, itt számtalan kérdés merül fel: ha már 2021-ben, a munkálatok elkezdésekor eldöntött tény volt, hogy ezt a pénzt megspórolják, és a cég többször ígérte, hogy csak a reálisan elvégzett munkát és befektetett anyagot számlázza ki, miért most került sor erre, és az eddigi kimutatások miért szólnak más összegekről?

Tamás Gebe Liviu időközben a korrupcióellenes ügyészségnél, a DNA-nál is feljelentést tett. Ha az ügyészek indokoltnak tartják az ügy kivizsgálást, a munkálatok leállnak, és beláthatatlan időre kitolódik a három falu vízhálózatának a korszerűsítése.

A magyarlétaiak persze sokkal pragmatikusabban állnak hozzá mindehhez, ugyanis amíg az ásás és csőletétel folyt, a meglévő, 50 éves vízvezetékeiket is többször megrongálták, ezért sokan most úgy döntöttek, hogy kutat fúrnak az udvarukra, mert a meglévő hálózat már régi, az újból egyhamar nem lesz semmi, de vízre szükség van.

A két évvel ezelőtt a változásért kiálló és cselekvő emberekben csalódottság, értetlenség, düh és sértettség is munkál

  • Tamás István, a híres Tamás Bisztró tulajdonosa kérdésünkre elmondta, hogy számára felfoghatatlan, hogy a két évvel ezelőtti helyzet hogyan vett 180 fokos fordulatot. Akkor Tordaszentlászló, Magyarfenes és Magyarléta együtt akart dolgozni, egyértelmű volt, hogy mindenki akarja a változást, és tenni is hajlandó érte. Sajnálja, hogy az érintettek nem voltak elég bölcsek ahhoz, hogy elkerüljék a konfliktusokat, és most a község nem az eredményeivel és jó hírével kerül be az országos sajtóba, hanem azzal, hogy milyen elbaltázott projektek helyszíne.
  • Név nélkül nyilatkozó magyarfenesi interjúalanyunk szerint a polgármesterben az munkálhatott, hogy ha enged az alpolgármesternek, hogy kivizsgálják az ügyet, akkor fel kellett volna bontsa a szerződést a vállalkozóval és oda a vízvezeték. Amit azonban a vízvezetékes kavarásoknál is sajnálatosabbnak tart, és valóban az önkormányzat és Tóth Elemér hozzá nem értését mutatja az, hogy elbaltázták a Saligny-programot. Miközben az összes település tudott arról, hogy bővítették a keretet, Tordaszentlászló „nem hallott róla”, megmaradt az eredetileg lehívott 4 és fél millió lejnél.
  • Tóth Elemérrel beszélgetve, a mérnöki végzettségű, leköszönt tanácsadó elmondta, hogy sikereres vállalkozása van, neki nincs szüksége ezekre a feszültségekre. Azt hitte, hogy a tapasztalatára szükség lesz, de ilyen áron nem hajlandó folytatni a munkát. A megyei és országos RMDSZ-en belül is jó kapcsolatokkal rendelkező Tóth arra a kérdésre válaszolva, hogy hogyan nézték be a Saligny-programot, elmondta, ő több lehetőséget javasolt az önkormányzatnak, azonban a rizikósabb és magasabb összeg helyett a döntéshozók a biztonságos 4 milliós pályázatot választották.
  • Balázs Attila tordaszentlászlói lelkész, aki annak idején az egyik motorja volt a kezdetben jó irányba mutató és haladó változásnak, eleve elutasította érdeklődésünket, mondván, hogy teljesen kiábrándult, és bár továbbra is a közösséget szeretné szolgálni, most inkább nem szólal meg.
  • Kis Lehel úgy értékeli, hogy ő ebben a teljes folyamatban a RMDSZ és a község ügyét megfelelő módon képviselte.
  • Tamás Gebe Liviu látja, hogy a közösség megosztott, azonban úgy érzi, nincs visszaút, csak úgy juthat nyugvópontra a dolog, ha be tudja bizonyítani, hogy igaza volt.
  • A polgármester? Azt mondja, hogy a vízügy csak egy mesterségesen kreált probléma, az alpolgármester valójában az ő pozícióját célozta meg, és megosztotta a szentlászlói közösséget. Asztalos István azonban abban reménykedik, hogy mindenkiben lesz elegendő bölcsesség, és sikerül túllépni a nézeteltéréseken. Neki a tordaszentlászlói közösség a fontos, mondja.