„Böjte Csaba mióta tudott az ügyről és mit tett ellene?” – Perintfalvi Rita katolikus teológus reagált a gyerekbántalmazási ügyre

Harminc év végrehajtandó börtönre ítélte szerdán alapfokon a csíkszeredai bíróság a dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik volt alkalmazottját, aki az ügyészek szerint tíz éven keresztül, 2007 és 2017 között rendszeresen és akadálytalanul bántalmazta szexuálisan és fizikailag a rábízott gyermekeket az alapítvány két Hargita megyei bentlakó otthonában – írta meg a Transtelex. Az alapítvány vezetője a népszerű Böjte Csaba, akit az üggyel kapcsolatban a Magyar Hang ért el egy rövid nyilatkozatra, a ferences rendi szerzetes reakcióját itt közöltük.

Perintfalvi Rita magyar katolikus teológus, hittanár, a katolikus teológiai tudományok doktora, az egyházon belüli, gyerekek és fiatalok ellen elkövetett abúzusok kutatója is reagált a történtekre, és közösségi oldalán tett közzé egy kérdéssort, amelyet Böjte Csabához intéz.

”Nagyon nehéz ennek a most napvilágra került elképesztően ijesztő bűncselekmény sorozatnak kapcsán, amelynek 15 kiskorú áldozata van, higgadtan írni bármit is. De mivel 2019 óta az egyházon belül gyermekek és serdülők (illetve felnőttek) ellen elkövetett szexuális visszaélésekkel foglalkozom, muszáj megszólalnom az ügyben. Amellett, hogy mélységes együttérzésemet szeretném kifejezni az áldozatok felé, el kell mondanom, hogy vérlázítónak és egyben égbe kiáltó bűnnek tartom, hogy ilyesmi megtörténhetett a Böjte Csaba ferences szerzetes által létrehozott Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó gyerekvédelmi intézményekben! Ezért feltennék neki néhány fontos kérdést és követelem, hogy minden áldozat kapjon az egyháztól a bántalmazás mértékétől függően kártérítést, mert pusztán a terápia a tönkretett életért cserébe édes kevés!" – olvasható Perintfalvi bejegyzésének bevezetőjében.

A következő részben a katolikus teológus összefoglalja az eset lényeges információit: a 35 éves K. Sz. nevelőtanár 10 év alatt 36 bűncselekményt követett el (ennyit sikerült rábizonyítani), a sértett felek száma tizenöt, mindannyian fiúk, és mindegyikük kiskorú volt (a legkisebb 8 évesnél kisebb, a legnagyobb 16 éves) az elszenvedett szexuális és fizikai abúzusok időpontjában. A kutató különösen intő jelnek tartja az ügy kapcsán azt, hogy a rémtetteknek két színhelye volt: az egyik a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ, ahol K.Sz. 2011-ig dolgozott és a vádirat szerint már itt több gyereket bántott. Ezután pedig áthelyezték a kászonimpéri Szent Katalin Gyermekvédelmi Központba.

Ezt követően Perintfalvi fölteszi Böjte Csabának szánt kérdéseit:

1. Kérdés: Mi volt az oka az áthelyezésnek? Ki helyezte át? Mit tudni az áthelyezés körülményeiről?

”Sajnos az egyházon belül elkövetett szexuális visszaélések éppen azért folytatódhatnak sokszor éveken, sőt évtizedeken keresztül – amit rengeteg nemzetközi már napvilágra került botrányos ügy igazol – , mert a katolikus egyház sokáig az elhallgatás és az eltussolás stratégiáját választotta megoldásként. Nem a gyermekek javát nézte, hanem saját jó hírnevét akarta mindenáron megvédeni. Így a gyermekek lettek a feláldozható, azaz „járulékos veszteség”. Mivel K.Sz. egy szadista típusú, sorozatos elkövető, ezért az teljes bizonyossággal állítható, hogy őt egy sima áthelyezéssel nem lehet megváltoztatni, esetleg jobb útra téríteni. Tehát, ha áthelyezésének oka az volt, hogy valakinek tudomására jutott, hogy mit művel és ezért helyezte át, akkor az összes azóta elkövetett bűncselekményben tettestársnak tekinthetjük. Mert nem pusztán a szexuális erőszak a bűn, hanem annak eltussolása, a vele szemben való nem megfelelő fellépés is" – fejti ki véleményét Perintfalvi Rita a föltett kérdés kapcsán

2. Kérdés: A K.Sz. ellen folyó tárgyalás már két éve tart, de a közvélemény most hall az egészről első ízben. Ezért kérdezném, hogy Böjte Csaba, mint annak az alapítványnak a létrehozója, amelyhez a bűncselekmények színhelyeként szolgáló gyermekvédelmi intézmények tartoznak, miért nem állt azonnal a nyilvánosság elő, amikor a tárgyalások két évvel ezelőtt elkezdtek? Illetve akkor, amikor a Hargita Megyei Ügyészség 2016-ban eljárást indított K.Sz. ellen?

”Ferenc pápa már 2013-ban meghirdette a zéró toleranciát az egyházon belül gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények kapcsán. Ez természetesen nem csak a klerikális, hanem a világi elkövetőkre, például nevelőtanárokra is vonatkozik. 2019-ben Ferenc pápa egy vatikáni csúcstalálkozót is összehívott éppen ebben az ügyben, hogy végre világviszonylatban történjenek valós lépések a szexuális visszaélések megfékezésére. Ennek egyik első pillére lenne a nyilvánosság tájékoztatása a sajtó bevonásán keresztül. Hiszen csak így értheti meg a társadalmi közeg, hogy milyen súlyos problémáról van szó, amiről jogunk van tudni.

Azt értem, hogy mindenkinek jár az ártatlanság vélelme, de ettől függetlenül a tettes megnevezése nélkül, kötelessége lenne a felelős vezetőnek a nyilvánosság tájékoztatása. Hiszen ellenkező esetben később felmerülhet – ahogy most fel is fog – annak gyanúja, hogy nem volt tiszta az ügy kezelése. Vagyis fel fog merülni az eltussolás gyanúja. Ezt csak az őszinte kommunikációval lehet elkerülni – olvasható a bejegyzésben Perintfalvi érvelése.

3. Kérdés: Tíz esztendőn keresztül egyetlen nevelő sem vett észre semmit? Ez megkérdőjelezi az intézményben dolgozók szakmai kompetenciáját, ami a felelős vezető felelőssége.

”A tíz évig tartó, sorozatos bántalmazás áldozatai nyilvánvalóan rendkívül súlyos traumákat szenvedtek el, ami olyan következményekkel járhat, mint például poszttraumás stressz, depresszió, étvágytalanság, álmatlanság, magába fordulás, elzárkózás, öngyilkossági gondolatok, túl szexualizált, nem elfogadható vagy antiszociális magatartás, agresszív viselkedés, önbántalmazás, öncsonkítás, esetleg mások bántalmazása, az erőszakos minta átvétele és megismétlése, azaz bántalmazóvá válás" – sorolja fel azokat a jeleket a szakember, amelyeknek elgondolkodásra kellett volna késztetniük az otthonok munkatársait.

4. Kérdés: Böjte Csaba mióta tudott az ügyről és mit tett ellene?

”A vádirat szerint 2015-ig nem volt panasz K.Sz.-re, a nevelőtársai – legalábbis a rendőrségen és bíróságon tett vallomásaik alapján – nem vettek észre semmit abból, ami az intézmény falai között zajlott. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is tudtak róla. Ugyanis egy ilyen tíz évig szabadon garázdálkodó szexuális ragadozó bűncselekményeit az teheti lehetővé, hogy egyrészt ügyes manipulátor, így a környezetét, azaz nevelőtársait is megvezeti, másrészt viszont az is rendszerszintű hiba, hogy a zárt intézményben dolgozó kollegák gyakran félrenéznek. Egyszerűen nem akarnak tudomást venni a történtekről. Pont ez a félrenézés teszi lehetővé a sorozatos elkövetést.

Ami biztos az az, hogy a vádirat szerint 2017-ben egy bántalmazott gyermek jelezte, el akarja hagyni az impéri intézményt és a nevelők azt mondták neki, írjon levelet az alapítvány vezetőjének, Böjte Csaba szerzetesnek. Ebben a levélben a gyermek említést tett a szexuális bántalmazásokról is.

2019 márciusában ez a gyermek egy magyarországi önkéntesnek mesélte el, hogy egy társa szexuálisan molesztál egy harmadikat. A molesztáló kisfiú elmondta az önkéntesnek, hogy K.Sz. nevelőtől tanulta ezeket a dolgokat. Azt is elmondta, hogy K.Sz. fizikailag, lelkileg és szexuálisan visszaélt vele, kézzel, és tárgyakkal verte, megrúgta, fenyegetéssel rávette, hogy pornófilmet nézzen, majd orális szexre kényszerítette. K.Sz. azt mondta a gyereknek, hogy ez teljesen normális. A fiú elmondta, hogy a nevelő más fiúkkal is így bánt. Az önkéntesnek a vádirat szerint a fiú ekkor mutatta meg a levelét is, amit Böjte Csabának írt arról, hogy K.Sz. milyen szexuális tettekre kényszerítette.

Mi történt ezzel a kisfiúval 2017 és 2019 között? Milyen segítséget kapott? Vagy a 2017-ben megírt levele csak egy válasz nélkül maradó segélykiáltás volt?" – teszi fel jogosan a kérdést Perintfalvi Rita.

A katolikus teológus bejegyzését olyan kérdésekkel zárja, amelyek Böjte Csaba a Magyar Hangnak adott interjúja kapcsán merültek föl benne, és idézi a ferences rendi szerzetes nyilatkozatát.

Böjte Csaba: „Amint tudomást szereztem arról, hogy visszaélések történhettek, egyből a hatóságokhoz fordultam. Megdöbbentett, mindaz, ami kiderült és magam sem tudom rá a magyarázatot. K.Sz. rendszeresen részt vett képzéseken, semmi jele nem volt annak, hogy ilyeneket csinál, de a gyerekeken sem vettünk észre semmit" – fogalmazott, megjegyezve: az ügynek komoly tanulságai vannak, hiszen az érintett gyerekek életre szóló traumát szenvedtek el. Ezért gondoskodtak számukra pszichológusok segítségéről.

A Böjte-idézetet Perintfalvi újabb kérdései követik:

• „Miért nem fordult soha a nyilvánossághoz? Az segíthetett volna a többi áldozatnak is, hogy jelentkezzen és hogy az ügyet minél alaposabban fel tudják tárni.”
• „A magyarázat pedig nagyon egyszerű: egy szadista típusú, sorozatos szexuális ragadozó beépült az egyházi fenntartású gyermekvédelmi intézménybe, hogy ott szabadon bántalmazhassa a neki teljesen kiszolgáltatott kiskorú áldozatokat. Ilyen nem most fordul elő először, ennek a témának hatalmas szakirodalma van. Ajánlom az Amire nincs bocsánat c. könyvem olvasását Csaba atyának!”
• „A pszichológusok segítsége édes kevés! Az áldozatok életre szóló traumákat szenvedtek el, ami miatt lehet, hogy soha nem lesznek képesek megbízni senkiben, nem tudnak egészséges párkapcsolatot felépíteni, nem fog működni a szexuális életük, nem lehetnek gyermekeik stb. Vagyis az, hogy nekik Böjte Csaba pusztán ingyen terápiát ajánl fel közel sem elégséges!”

Perintfalvi Rita azzal zárja bejegyzését, hogy az áldozatoknak a bántalmazás mértékétől függően komoly kártérítésben kellene részesülniük a katolikus egyház részéről.