Kisebbségi társadalomkutatók a Partizánon: A Fidesz előnye a határon túl majdnem behozhatatlan, de lenne terep az ellenzéki pártoknak is

2022. május 05. – 09:30

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

A Partizán szerdai műsorában Fosztó László erdélyi antropológus, kisebbségkutató és Ravasz Ábel felvidéki szociológus beszélt a NER nemzetpolitikájáról, a határon túlra érkező pénzekről, befolyásról, valamint arról, hogy milyen lehetőségei lennének az ellenzéki pártoknak a szomszédos országokban.

A beszélgetés természetesen azzal kezdődött, hogy mekkora hatással voltak az áprilisi országgyűlési választásokra a határon túliak voksai. A műsor felvezetőjében is megjelent a „mennyit ér és miért annyi a 95%?”, felidézve azt a Magyarországon széles körben elterjedt tévhitet, hogy a határon túli magyarok ilyen arányban lennének a Fidesz hívei.

Ki szavazott a Fideszre és miért?

Foszló László árnyalta a képet, mint kifejtette, az Erdélyben élő, kb. egymillió magyarnak kicsivel több, mint a fele kérvényezte a magyar állampolgárságot, és az országgyűlési választáson kb. 200 ezren szavaztak érvényesen.

„Nem beszélünk hatalmas számokról, az erdélyi magyarok egyharmada, de inkább egynegyede szavazott mindössze” – számolt Fosztó László.

Gulyás Márton fölvetette, hogy ha a határon túli erdélyi magyarságnak az 55 százaléka vette föl a kettős állampolgárságot, és 2010 óta konstanson nagyjából egy 200 ezres tömb az, aki mindig részt vesz a választáson, akkor lehet-e tudni, hogy őket mi motiválja? Mert azok a típusú előnyök, amik a vajdasági vagy a kárpátaljai magyarságnál előállhatnak, az uniós tag Románia esetében nem állnak fenn. Melyek lehetnek tehát azok a mozgatórugók, amelyek mégis ráveszik őket arra, hogy részt vegyenek egy magyarországi szavazáson?

Fosztó szerint ennek nagyrészt érzelmi okai vannak. Azonban ugyanakkor ebben szerepet játszik az, hogy

az erdélyi magyarság a magyar médiatérben él, és hogy Orbán Viktor népszerű a körükben – jelentette ki a szociológus. A másik motiváló erő, hogy egy erős kampány zajlott, amit tulajdonképpen a határon túli politikai szervezetek támogattak, szerveztek.

Fosztó László szülővárosa, Sepsiszentgyörgy esetét hozta fel, ahol még egy kampányfőnök is dolgozott Háromszéken, akinek az volt a feladata, hogy a magyarországi választásokra mozgósítson.

A kisebbségkutató szóvá tette, hogy 4-5%-ot kapott ez ellenzék is, ami 11 ezer szavazót jelent, így semmiképp nem mondható el az erdélyi magyar közösségről, hogy egy homogén tömeg lenne.

Szlovákia tiltja a kettős állampolgárságot, azaz ha a hatóságok értesülnek arról, hogy valaki egy másik ország polgára lett, elveszti a szlovák állampolgárságát. Emiatt mérsékelt volt az érdeklődés a választási részvétel iránt is.

„Azok a szlovákiai magyarok, akik otthon élnek, Szlovákiában, nem akarnak Magyarországra jönni, de akár úgy, mint Fosztó Laci mondta, érzelmi alapon szeretnék a magyar állampolgárságot” – jelentette ki Ravasz Ábel, aki egyébként korábban a Híd-Most nevű magyar-szlovák vegyes párt alelnöke volt, és aki szerint a szlovákiai magyarok körében kevéssé népszerű a Fidesz, mint a többi környező országban, azonban náluk is megnyerné a választásokat.

„Ha csak a határon túliak szavaztak volna, és mindenki részt vett volna, azok is, akiket nem érdekelt a voksolás és távol maradtak vagy nem is állampolgárok, akkor is meglett volna a Fidesznek a kétharmad. De ezt ti nélkülünk is nagyon jól elintéztétek” – mondta Ravasz Ábel.

Hozzátette: a győzteskompenzáció miatt a határon túli szavazatok vagy nem érnek mandátumot, vagy egy képviselői tisztség sorsát befolyásolhatják, esetleg kettőét.

Hova megy a pénz?

Gulyás Márton műsorvezető a határon túlra irányuló pénzügyi támogatások kapcsán idézett egy összesítést, miszerint 2010 és 2018 között 513 milliárd Ft. érkezett a határon túlra. „Volt egy kutatás, amelyet Bányai Barna politológus végzett el. Kiszámolta, hogy 2010 és 2018 között összesen 513 milliárd forint ment úgynevezett határon túli célokra a magyar költségvetésből. A ti megítélésetek szerint helyes ez az összeg, vagy esetleg magasabb lehet? Megítélésetek szerint mik azok a legfontosabb beruházások, bármilyen más típusú infrastruktúrafejlesztés, közösségi események támogatása, kultúraszervezés és így tovább, ami ebből hasznosult, és ténylegesen nem csak klientúrát képzett a Fidesz számára, hanem valóban az autonómiát erősítette ezekben a határon túli magyar közösségekben?” – kérdezte a műsorvezető.

Fosztó László az Átlátszó Erdélynek a Bethlen Gábor Alap támogatásairól írt cikkét idézte, melyből kiderül, hogy Erdélyben a legnagyobb összegek az Erdélyi Református Egyházkerülethez, a Sapientia Egyetemhez, illetve az Iskola Alapítványhoz kerültek. Míg 2020-ban 129 milliárd Ft., azaz 365 millió euró érkezett, a 2021-ben ez 32 milliárd Ft.-ra, azaz 91 millió euróra, tehát az előző évi összeg negyedére csökkent. Kijelentette: a támogatási rendszer egyrészt kiszámíthatatlan, másrészt áttekinthetetlen. Ráadásul miközben minden támogatás csökkent, a számos erdélyi magyar sajtóterméket birtokló Médiatér Egyesületé 2021-ben nőtt.

„Úgy látszik, az alternatív világ megteremtésére, az üzenetek átvitelére nagy hangsúlyt fektetnek” – jegyezte meg.

Mint kifejtette, az a rendszer érvényesül, hogy a központ jobban tudja: minimális egyeztetés ugyan van a határon túli szervezetekkel, a döntéshozatalban viszont utóbbiak már nem vesznek részt. Egyáltalán nem biztos, hogy a focipálya, vagy a templom felújítása lett volna a legégetőbb megoldandó dolog egy közösség számára, de ha már kapnak rá támogatást, elfogadják.

„Ez egy ilyen centrum-periféria kapcsolat, én azt hiszem. Már 1979-ben írtak erről, hogy a Habsburg birodalom óta volt egy ilyen, hogy Bécs–Budapest központúság, Erdély inkább a periféria volt mindig.

Tehát továbbra is az van, hogy a központ jobban tudja. Az osztás az csak úgy történik, a döntés az megszületik. Aztán a kiosztott forrásokból majd helyileg megépítik, vagy elkészítik azt, amit jónak látott a központ. Esetleg van valamiféle nagyon minimális helyi egyeztetés, de legtöbbször nincs.

Döntően inkább arról beszélnek, hogy hova lehet hokiakadémiát, vagy focipályát, stadiont építeni, ezekre a helyiek nyilván nem mondják, hogy nem kell. Illetve nagyon sok műemlék templomot fölújítottak, ami szintén önmagában dicséretes dolog, megőrizni az épített örökséget. Nem biztos, hogy ez volt a legégetőbb szüksége az illető közösségnek, de hát így döntött a központ, így döntött a helyi egyházi vezető, aki ebben szerepet játszott, az erdélyi református egyház püspöke.

Ezek olyan döntések, amikre én az autonómia fogalmát nem tudnám ráerőltetni. Merthogy ez nem azt építi, hogy helyi erőkből vagy helyi befolyással valami megtörténjen, hanem inkább azt, hogy valamitől való függés erősödik” – jelentette ki Fosztó.

Amint Ravasz Ábel válaszából kiderült, Szlovákiában nagyon hasonló a helyzet, ahová formális és nem formális csatornákon érkezik a „magyar pénz”. Itt is jellemző az átláthatatlanság, és érződik a nyomás a közösségen. A Magyarországról érkező pénz áthatja a közélet minden szegmensét: a kulturális életet, a politikát, a médiát, az ingatlanpiacot, a földvásárlásokat, és lényegében „vazallusi rendszerek építésére” szolgál a támogatás.

Ravasz Ábel kifejtette, hogy például az ingatlanberuházások kivitelezésének módja – ahogy civil szervezetek támogatások felhasználásával megvásárolnak épületeket, majd ezek visszakerülnek a finanszírozó érdekszférájába tartozó szervezetekhez – azt a benyomást kelti benne, hogy tulajdonképpen nem a dél-szlovákiai helyi közösségek támogatására használják ezeket a pénzeket, hanem Magyarország vásárol ingatlanokat.

Hozzátette:

a többi határon túli párthoz hasonlóan mára a szlovákiai képviselet is a Fidesz fiókszervezetévé vált.

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy a Fidesszel való szimpatizálásnak, illetve a „fiókszervezetté válásnak” vannak-e költségei, szembesülnek-e nehézségekkel a határon túli pártok amiatt, hogy Orbán illiberális politikáját követik.

Erővonalak a kisebbségi politikai pártokon belül

Fosztó László szerint egyrészt rávetül a putyinizmus az erdélyi magyarokra, másrészt a magyar kormánypropaganda miatt terjedő EU-ellenesség és a nemzetállami keretek erősítése sem számít egyáltalán előnyösnek egy olyan nemzeti kisebbség esetén, amely jogokért küzd.

Annak kapcsán, hogy a Fidesz miért ennyire népszerű határon túl, illetve lenne-e lehetősége támogatókat szerezni az ellenzéknek is, elhangzott: a Fidesz jól ismeri Erdélyt, élvtizedes rendezvényeket szervez, finanszíroz, pl. a Tusványos fesztivált. A magyarországi politikai polarizációt pedig sikerült behoznia Erdélybe is, ami nagyon világosan látszott pl. azokon a reakciókon, melyek Márki-Zay Péter kampánylátogatását övezték. (Mint arról beszámoltunk, az ellenzék miniszterelnökjelöltjét nem fogadták a megkeresett erdélyi politikusok, önkormányzati vezetők. Sőt, egy közös levélben határolódtak el tőle, felhánytorgatva a 2004-es állampolgársági népszavazást.)

Az ellenzék nem ismeri Erdélyt, ezért nehéz megvetnie a lábát. Igaz, nem is nagyon igyekszenek, a Jobbik korábbi próbálkozásaitól eltekintve (pl. a Borzonton tartott EMI-táboroktól), nem történt említésre méltó próbálkozás magyarországi ellenzéki párt részéről, mely határon túli támogató hálózat kiépítését célozta volna.

Ravasz Ábel szerint a Fidesznek külhonban majdnem behozhatatlan előnye van. Az erősségei közé tartozik, hogy kiszámítható, és határozott elképzelése van a határon túliakkal kapcsolatban. Mindig a nemzetről beszél, ezt helyezi középpontba, a külügyeket pedig elmozdította a külgazdaság irányába, azaz nagyobb mértékben szól a pénzről a külpolitika. Miközben a baloldal arról beszélt, hogy elzárja a csapokat, az az üzenet pedig, hogy „szavazzatok ránk, mert nem lesz pénz”, nem túl vonzó. Ráadásul az ellenzéknek nem volt egy koherens mondanivalója, azt sem lehetett tudni, hogy ha kormányra kerültek volna, megmaradt volna-e a kettős állampolgárság intézménye.

„Szlovákiában volt és van is terep az ellenzék számára, csak dolgozni kéne” – szögezte le Ravasz, aki úgy vélte, az ellenzéki erőfeszítések egy százalékát sem tették ki annak, amennyit a Fidesz fektetett be Szlovákiában ebbe az építkezésbe. Úgy vélte, a szlovákiai magyarok között meglehetősen magas, 30% körüli a liberális beállítottságúak aránya, akiknél lenne esélyük a magyarországi baloldali pártoknak.

„A határon túli alternatívát az elmúlt 10 évben egyértelműen Szlovákiában láttuk. Teljesen más modellt működtettünk, mint ami volt a többi határon túli közösségben. Tehát miközben a romániai magyar politikai elitek fokozatosan beszorultak a Magyarország által teremtett keretekbe, Szlovákiában egészen az elmúlt időkig működött egy alternatív rendszer ehhez képest.

Ez egy interetnikus modell volt, és nagyon jól tudom, hogy mennyire féltek nem csak Budapesten, hanem a határon túli közösségek magjaiban is, hogy el lehet indulni egy másik irányba. Onnantól kezdve, hogy a téma nem az volt, hogy bal vagy jobb, magyar bal vagy magyar jobb, hanem egy interetnikus modell, vagy az etnikai politizálás, teljesen más témák kerültek nálunk az előtérbe. Biztos vagyok benne, hogy most, hogy a szlovákiai magyarság is visszatér az etnikai modellhez, el lehet kezdeni újra dolgozni a kettős állampolgárság témájával is” – jelentette ki Ravasz Ábel.

Fosztó László szerint Erdélyben sem mindenki elkötelezettje a jelenlegi kurzusnak. Nem mindenki lakik Székelyföldön, sokan élnek nagyvárosokban, interetnikus környezetben például, akiket érdemes lenne felfedeznie az ellenzéknek. Ezek az emberek, ha azt látnák, hogy van érdeklődés az irányukban, talán vevők lehetnének az ellenzéki pártok ajánlatára. „Nem kell a Fidesz szemével nézni Erdélyt” – mondta Fosztó, utalva arra, hogy az erdélyi magyarság sokkal színesebb, világnézetileg sokkal tagoltabb annál, mint ahogy azt a magyar kormány és a közmédia bemutatja.

Azzal kapcsolatosan, hogy hogyan vette át a Fidesz az uralmat a határon túli magyar pártok fölött, a meghívottak elmondták, hogy a Fidesz-kormány nagyon türelmes volt ezen a fronton, legalább tíz évig hajlandó volt finanszírozni a szlovákiai Magyar Közösség Pártját, amely parlamenten kívüli pártként testesítette meg az etnikai modellt. Egy nagyon erős partneri viszonyban dolgoztak együtt, és bevárták azt, ameddig a többiek tulajdonképpen melléjük süllyedtek, és innentől kezdve, mondta Ravasz Ábel, „Szlovákiában is az a terv, legyen egy erős párt, ez legyen a mindenkori magyar kormánynak a partnere, és legyen egy függőségi viszony”.

Fosztó László ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy ha az RMDSZ vezetőit kérdezik erről a függőségről, akkor ők ezt tagadják. „És ez egy érdekes történet, mert Romániában korábban két pártot is létrehozott a Fidesz egymás után, az MPP-t, a Magyar Polgári Szövetséget, majd a Néppártot, amelyek csődöt mondtak. Tehát, hogy ezek nem tudtak tulajdonképpen versenyezni a domináns párttal, amely egy szövetség. Az RMDSZ eleve platformoknak az összességéből jött létre korábban a '90-es években, és

sokáig úgy tekintettünk rá, hogy erdélyi, Erdély pedig plurális társadalom, ez artikulálódhatna a politikai mezőnyben is, ami egyre inkább nem történik meg. De hát ezt az illúziót még maguk az RMDSZ vezetői is továbbra is fenntartják, hogy egy plurális politikai szövetségről van szó. Holott hát a gyakorlat inkább azt mutatja, hogy egyre inkább a Fidesznek a szekerét tolják nagyon sok esetben”

– mutatott rá Fosztó László.

A műsorvezető azt is megkérdezte, miként reagálnak a környező országok szélsőjobb pártjai a Fidesz terjeszkedésére, mennyiben tekintik nemzetbiztonsági kockázatnak a befolyásszerzést.

Fidesz-import

Fosztó László szerint sokakban keltenek visszatetszést a gyűlöletkampányok. Megemlítette az úgynevezett „gyermekvédelmi” törvényt, melyet az RMDSZ listáján a parlamentbe jutott néppártos képviselő nyújtott be. Mint mondta, a jogszabálytervezetet, mely hangsúlyosan melegellenes, és a román sajtó ezt tematizálja is, nem tudja az RMDSZ sem „felemelt fejjel vállalni”.

A RMDSZ tagja a román kormánykoalíciónak, ami Fosztó szerint azt jelenti, hogy a párt Fideszhez fűződő viszonya ellenére még fennáll a bizalom a szövetséggel szemben, „de ez törékeny”. Hozzátette: a szélsőséges romániai pártok viszonyulása ambivalens, egy részük modellként tekint Orbán Viktorra.

Ravasz Ábel kifejtette, szinte ijesztőnek tartja, hogy

Orbán Viktor szlovákiai megítélése afelé halad, hogy „miért nincs nekünk is Orbánunk?”

A szlovák keresztény elitektől kezdve a szlovák konzervatív elitekig és a szélsőjobbig mindenki egyfajta megmentőként tekint rá, aki felemelte Magyarországot a nyomor és a habok fölé, és milyen jól jönne Szlovákiának egy ilyen ember.

„Nem az a fő félelem, hogy Szlovákia Orbán ellenében, hanem az, hogy Orbán érdekében fog radikalizálódni, és ez komoly kihívás lehet a következő években. A bevándorlás kérdésében, a kereszténység kérdésében, a menekültek kérdésében, a kisebbségek kérdésében, a gender kérdésében, a társadalmi elosztás kérdésében, a korrupció kérdésében amilyen utat Magyarország választ magának, az hozzánk is begyűrűzhet. Pedig mi most még egy egész normális ország vagyunk” – tette hozzá.