A 2004-es népszavazástól a negyedik kétharmadig – magyarságpolitika Erdélyben. Második rész

Legfontosabb

2022. április 21. – 10:49

frissítve

A 2004-es népszavazástól a negyedik kétharmadig – magyarságpolitika Erdélyben. Második rész
Illusztráció: Benedek Levente

Másolás

Vágólapra másolva

Milyen elvek és elképzelések mentén szervezték újra a romániai magyarság politikai képviseletét 1989 után? Az eltelt 32 év alatt melyik politikai diskurzus vált dominánssá, és hogyan alakult ennek mentén az erdélyi magyarok érdekképviselete? Kiss Tamás szociológussal, illetve Székely István Gergő és Toró Tibor politológusokkal készült elemzés második része.

A népszavazás momentuma egy olyan fordulópont a nemzetiségpolitikában, amelyre a jobboldal fel tudta építeni sikerkommunikációját. Székely István Gergő szerint

ez a pillanat lett a későbbiekben a jobboldali, nemzetről vallott narratívának az alapító mítosza, az eredője annak a diskurzusnak, miszerint Magyarországon a baloldal nemzetellenes. Ezt a narratívát fejlesztették az elkövetkező években egy olyan szintre, hogy ma már a Fidesz gyakorlatilag a teljes ellenzéket nemzetellenesként állítja be.

A nacionalista diskurzusnak köszönhetően a Fidesz 2004 után gyorsan felfutott, és Orbán Viktor már akkor megszerezte a legnépszerűbb magyar politikus helyét az erdélyi magyarság körében: lekörözte Tőkést, Markót és minden más erdélyi politikust. Ezzel a politikai tőkéjével állt be Tőkés László mögé, aki így a 2007-es európai parlamenti választásokon elvitte az erdélyi szavazatok szinte 40 százalékát. Az RMDSZ ellenzéke viszont – amely már akkor elköteleződött volt a Fidesz iránt –nem értékelte reálisan a helyzetet, és azt hitte, hogy ez a siker – amely Tőkés karizmájának és Orbán támogatásának szólt – tartós lesz. Azonban a támogatottságot nem tudták szervezett intézményi működésbe átvinni, és ez már 2008-ban kiderült, amikor az önkormányzati választásokon a székelyföldi településeken sem sikerült számottevő áttörést elérni. Egyébként – taglalta Toró Tibor – Markó Béla akkor engedett először személyzeti kérdésekben, és akkor kerültek oda azok a generációs csoportok, akik mai napig uralják az RMDSZ-t: Tamás Sándor, Antal Árpád, Borboly Csaba.

12 év Orbán-kormányzás: megvalósul a kettős állampolgárság, a határon túliak szavazati jogot is kapnak, az autonomistákat továbbra is támogatja a Fidesz, az RMDSZ pedig megpróbálja bebiztosítani a pozícióit

A 2010-ben megvalósuló kettős állampolgárság óriási emancipációs élménye volt az erdélyi magyarságnak és jelentős identitásformáló szereppel bírt – hangsúlyozta Székely István Gergő. A médiával együtt lényegében Orbán személye lett a legfontosabb mozgósító erő az erdélyi magyarok körében, minden mérés szerint ő lett a legnépszerűbb politikus, és ehhez alkalmazkodnia kellett Markónak is: bejelentette, hogy 2011-ben nem indul újabb mandátumért. A Fidesz és az RMDSZ között viszony pacifikálódására azonban még várni kellett.

Mikor az állampolgársági törvényt bevezették, volt Salat Leventének egy olyan megfogalmazása, hogy Magyarország intézményesített diaszpóra lett. Toró Tibor szerint 11 év távlatában egyre megalapozottabb ez a megállapítás.

„Létrejött egy virtuális nemzeti tér, amelybe az erdélyi magyarok egyénileg tudnak integrálódni. Megnyíltak a NER logikájának következtében különböző pozíciók az erdélyi magyarok számára. Itt nemcsak a nagyon exponált politikai pozíciókról van szó: bárki egy összmagyar térben próbálhatja ki magát, ahelyett, hogy csak az erdélyi magyar térben gondolkodjék. A Bagossy Brothers egy összmagyar térben tudott befutni, vagyis egy 11 milliós piacon, nem egy másfél millióson” – részletezte a politológus.

A Bálványos Intézet által végzett 2021-es felmérés egyik kérdésére érkezett válaszok – Forrás: Bálványos Intézet
A Bálványos Intézet által végzett 2021-es felmérés egyik kérdésére érkezett válaszok – Forrás: Bálványos Intézet

Toró Tibor azt is hozzátette, hogy ennek ellenpólusaként egyre erősebbek lettek a szubregionális törekvések, tehát Székelyföldnek a projektjei vonzóbbak és erősebbek, mint az erdélyi projektek. „Erdélynek mára már nincsenek projektjei. Markó, de még az EMNP is a 2010-es években, erdélyi magyar projektekben gondolkodott, de ez egyre nehezebbé vált a virtuális nemzetegyesülés miatt, ami egyszerre integrálja az erdélyi magyar közösséget egy nagyobb közösségbe és fragmentálja kisebb közösségekké, és nincs kilátás arra vonatkozóan, hogy ez a közeljövőben megváltozna. A kérdés az, hogy lesz-e még olyan politikai elit, amely erdélyi magyarságban gondolkodik.”

A kegyvesztettségből a kiemelt partnerségig – az RMDSZ Kelemen Hunor elnöksége idejében

2010-től kezdődően a Fidesz az erdélyi politikai mezővel kapcsolatos korábbi törekvéseit kezdetben jóval határozottabban próbálta érvényesíteni. A szocialista-liberális kormányok támogatáspolitikai intézményrendszerét radikálisan átalakította, úgyhogy abból az RMDSZ gyakorlatilag teljes mértékben kiszorult. A Szövetség számára komoly veszteséget jelentett, hogy a magyar kormány 2011 májusában megszüntette a státusiroda-hálózatot, illetve a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségére bízta az oktatási-nevelési támogatás adminisztrálását. Ezekkel az intézkedésekkel egy időben alakították meg a 150 személyt foglalkoztató információs irodákat, amelyek a könnyített honosítással kapcsolatos törvénymódosítás végrehajtását segítették. A Demokrácia Központok irodahálózatát a civil szervezetként működő, de valójában az RMDSZ politikai ellenfelének számító Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra bízták.

A támogatáspolitika radikális megváltoztatása és az EMNP megalakítása ellenére azonban Fidesz nem tudta az erdélyi magyar politikai mező radikális átalakulását elérni. A két párt közeledése Kelemen Hunor szövetségi elnökké választásakor még elképzelhetetlen volt – ismertette a második Orbán-kormány és az RMDSZ közötti kapcsolatot Kiss Tamás.

A szociológus 2011-es nagyváradi kongresszuson történt incidenst is részletezte. A Fidesz küldöttje Pelczné Gál Ildikó, a szervezet alelnöke volt, aki hangsúlyosan felhívta arra a figyelmet, hogy jól kell szavazni, azaz Kelemen ellenében a Fidesz által támogatott jelöltre kell leadni a voksot. Ekkor három jelölt indult az RMDSZ elnöki pozíciójáért: a fő esélyesnek tartott Kelemen Hunor mellett a szabadelvű Eckstein-Kovács Péter, valamint Semjén Zsolt pártfogoltja, Olosz Gergely. A magyarországi kormánypárt alelnöke szerint a politikai szervezetek is elfáradnak, amiként az emberi test: lomhává, betegessé válnak. „Önök ma eljutottak erre a szintre – jelentette ki. – Ha ma a változásra szavaznak, mi segítő kezet nyújtunk a jövőben.” Mindenki sértésnek vette a felszólalást, és ténylegesen úgy tűnt, hogy az ellenségeskedésnek nem lesz vége Kelemen Hunor elnöksége alatt sem, hisz a szervezetben még ott volt Markó és a hozzá lojális emberek, és nem volt olyan, hogy Markó–Kelemen törésvonal, de később lett.

Az első nézeteltérések a volt és az új elnök között a kettős állampolgársághoz, illetve a szavazati joghoz fűződő különböző álláspontjuk miatt alakultak ki. Egy évvel később, 2012-ben lett nyilvánvaló, hogy vége a Markó-korszaknak, amikor az RMDSZ rövid időre kormányra került, és különböző RMDSZ-es politikusok kormányzati szerephez jutottak a Ponta-kabinetben: ekkor történt meg, hogy minden Markóhoz, illetve Borbély Lászlóhoz köthető kádert gyakorlatilag kisöpörtek a minisztériumokból, és teljesen új, Kelemen Hunorhoz köthető emberekkel töltötték fel a helyeket. Ennek a leszámolásnak nem volt semmifajta nyilvánossága, azonban annál nagyobb visszhangja lett annak, amikor Kelemen Hunor a Markó Bélához köthető médiaelitet likvidálta vagy mellékvágányra állította. Kiss Tamás szerint idetartozik a Transindex, az Erdélyi Riport vagy különböző szerzők, akik addig a Maszolon is publikáltak.

„Nem voltak akkor még semmiféle fideszes megrendelések, ez a Markó–Kelemen törés következménye volt. Most már ismét nincs Markó–Kelemen törésvonal, mert gyakorlatilag már nincs Markó” – fejtette ki a szociológus.

A 2010-es győzelem után először Szász Jenőt vonták ki forgalomból, és Budapesten milliárdos költségvetéssel létrehozták számára a Nemzetstratégiai Kutatóintézetet, hogy szabaddá tegyék a pályát Tőkés László előtt. Ugyanis a Tőkés köré csoportosuló politikusok először Szász Jenőre panaszkodtak, hogy miatta nem sikerül az RMDSZ ellenében egy erős székelyföldi infrastruktúrát kiépíteni. A püspök-politikus saját pártot alapított létrejött az Erdélyi Magyar Néppárt, de a 2012-es helyhatósági és parlamenti választásokon a kettős állampolgárság ügyintézésével, a magyar közmédia kampányával, a „nemzeti kormány” tisztségviselői és Nyírő József hamvai által megtámogatva sem sikerült egy százalék fölé tornázniuk magukat. A székelyföldi elit ugyanis nemcsak Szász Jenővel, hanem az EMNP-vel sem volt hajlandó megosztani a pozícióit. Sem a patronázsban építkező Borbollyal, sem a Reform Tömörüléstől elszakított Tamás Sándorral és Antal Árpáddal nem tudott együttműködni az EMNP.

Ezt követően kezdtek mutatkozni a jelei annak, hogy Orbán kész az RMDSZ-szel kiegyezni valamilyen formában – világított rá arra a folyamatra Toró Tibor, hogyan szállt ki Budapest Tőkés és a Néppárt mögül. Bár a Fidesz 2014 után kiegyezett a pragmatikusabb Kelemen Hunorral, az erőforrás elosztásban semmiféle monopóliumot nem adott az RMDSZ felsővezetésnek, hanem az erőforrásokért továbbra is versenyezteti az RMDSZ-en belüli és RMDSZ-en kívüli erőcsoportokat, is versenyezteti egymással. Ennek az a következménye – mondják az elemzők –, hogy az RMDSZ-en belül vannak olyan „fideszes interface-ek”, akik reflektáltan vagy nem reflektáltan, de a Fidesz álláspontját képviselik azzal az RMDSZ-felsővezetéssel szemben, akivel egyfajta lojalitás kompetícióban is vannak a magyarországi forrásokért, és emiatt a teljes szervezet egyre közelebb sodródott a Fideszhez.

„A székelyföldi politikusok által kijárt támogatásokhoz az RMDSZ felső vezetésének nincs köze, azok fölött ő nem rendelkezik. Ez a fajta belső verseny az RMDSZ belső struktúrájának és az erdélyi magyar társadalom szerkezetének is jobban megfelel” – magyarázta Kiss Tamás, hozzátéve, hogy Bíró A. Zoltán leírása érvényes erre a folyamatra. „Ezek az egymással szemben is függetlenségre törekvő erdélyi magyar társadalmi csoportok, gúlák képtelenek a horizontális kooperációra: ez nem egy alulról építkező demokrácia, hanem egy zárt, feudális anarchia, ezért nem tudnak egymással együttműködni.”

Toró Tibor szerint ez nemcsak az RMDSZ-t jellemzi, hanem a teljes erdélyi magyar intézményrendszert, például a Sapientiát is, vagy a református egyházat, sőt ennek az alegységeit is. A Fidesz is szereti ezt a sokszor átláthatatlan, sokszor egymás ellen dolgozó klienteláris hálózatokat, mert könnyű egymás ellen versenyeztetni ezeket a csoportokat, addig, amíg ezek mindegyike arra törekszik, hogy csak saját maga számára járjon ki támogatást, amit aztán be tud spájzolni.

A szereplők elégedettek ezzel a struktúrával, tehát nem törekednek az átláthatóságra és a szabadversenyre, kivéve egy nagyon szűk réteget, aki valami miatt nem tudott alkalmazkodni ehhez a fajta viszonyrendszerhez. Tehát az, hogy transzparens, demokratikus erőforráselosztás-rendszer nem volt Erdélyben eddig, azzal magyarázható, hogy a „lehívók” nagy részének így felel meg, ahogy éppen működik.

Annak ellenére, hogy megtörtént a kiegyezés a Fidesz és az RMDSZ között, korántsem a szövetség a legjelentősebb forráslehívó szervezet Erdélyben. A politológusok meglátása szerint Orbán elsősorban vízióval rendelkező vezéregyéniségeket támogat szívesen, ezt pedig Erdélyben Kató Bélában találta meg, és egy másik a másik karizmatikus egyházi személyben, Böjte Csabában. E két emberé a két legnagyobb erdélyi alapítvány, a Sapientia és a Szent Ferenc, ezt követi a LÁM, amelynek kuratóriumát szintén Kató Béla igazgatja, és csak ezek után következik az Iskola Alapítvány. Ezeken a személyiségeken túl megjelent az első integrált erdélyi NER-oligarcha is: Balázs Attila Gyergyóremetéről, akinek nemcsak a Puskás Stadionban volt érdekeltsége, hanem a budapesti építőiparban fontos szereplővé nőtte ki magát.

A Bálványos Intézet által végzett 2021-es felmérés egyik kérdésére érkezett válaszok – Forrás: Bálványos Intézet
A Bálványos Intézet által végzett 2021-es felmérés egyik kérdésére érkezett válaszok – Forrás: Bálványos Intézet

„Lehet, hogy az RMDSZ-politikusok még abban a hitben élnek, hogy ők a magyarságpolitika kisebbségpolitikai szereplői, csakhogy folyamatosan és rohamosan velük párhuzamosan új keretek is épülnek és a nagy milliárdos gazdasági támogatások ellenőrzésére már biztos nem lesznek képesek.

A támogatásoknál számolni kell azzal is, hogy a Fidesz nem csak ”egyesít„, hanem új közösségi kereteket is teremt. Gondoljunk a helyi foci/hoki/kézilabda csapatok szurkolói körére, ezeknek a lokális kihatására” – részletezte a támogatáspolitika aktuális helyzetét –Kiss Tamás.

Mintha nem volna holnap… mi következik a választások után?

2021-ben az RMDSZ-nek élet-halál kérdése volt, hogy a román politikai partnerek irányába az alkuképessége megmarad-e, illetve, hogy vissza tud-e állni az az aszimmetrikus akkomodációs modell, amin keresztül romániai erőforrásokat is le tud hívni, és amin keresztül mégis valamennyire függetleníteni tudja magát a Fidesztől. Azonban a nyilvánosság előtt azokat a témákat tekintve, amelyek a Fidesz számára is fontosak, nem fogunk egyhamar különvéleményt látni – véleményezte Toró Tibor.

A közvéleménykutatásokból az látszik, hogy a Fidesz-politikusok ismertsége egy pozitív ismertség, míg az ellenzékhez köthető politikusok ismertsége negatív, teljesen függetlenül attól, hogy az illető mit gondol az erdélyi magyarokról. Toró elmondása szerint a DK esetében valóban tetten érhető egy határon túli magyarok ellen irányuló diskurzus, azonban a többi szereplőnél, Karácsony Gergelynél, a Momentumnál vagy Márki-Zay Péternél szó sincs erről. Sok esetben nyitottság, érdeklődés és tanácstalanság van.

Toró Tibor azt is hangsúlyozta, fontos megérteni, hogy a Fidesz nem lesz mindig kormányon. Ezeket a választásokat megnyerték, de előbb-utóbb olyan választások is lesznek, amelyeket elveszítenek. Stratégiailag problémás, ha az RMDSZ mindent egy lapra tesz fel, amikor a függési viszony evidens, és evidens volt az elmúlt 20 évben.

„Nem értem pontosan, hogy miért nem lehet fogadni más párttól a politikusokat, vagy miért nem lehet egy másik miniszterelnökjelöltet sem fogadni. Az nyilvánvaló, hogy most már nincsenek kapcsolatok az ellenzék irányába, most már lassan egyik párttal sem, és ez egy kölcsönös viszony. Ahhoz, hogy kimozduljunk erről a holtpontról egy dialógus kéne kialakuljon, ami jelenleg nincs. És akkor ez felerősödik az állampolgárok körében, akik egyre vehemensebben utasítják el, hogy más típusú információkat meghallgassanak, és ez biztos összefügg a Fidesznek a politikai stratégiájával, hogy a határon túli kérdést egy bunkósbotnak használják, és ezzel ütnek le bárkit, aki bármivel próbálkozik a határon túli magyarok tekintetében” -jelentette ki Toró.

A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a Fidesznek érdeke, hogy monolitként kezeljék az erdélyi magyarok az ellenzéket, és az összes negatívum rávetüljön mindenkire. De mi történik akkor, ha majd nem a Fidesz nyer? Ezeket előbb-utóbb meg kell vizsgálni, mert kell egy B-terv. Az erdélyi magyar elitnek ezeket a kérdéseket meg kell válaszolnia, mert ha nincs erre válasz, akkor tragikus következménye lesz ezeknek a dolgoknak.

Ráadásul az orosz-ukrán háború is egy különleges helyzetet teremtett. A háború kezdete óta Magyarország folyamatosan hintapolitikában volt, ami azt eredményezte, hogy még jobban elszigetelődött, megromlott az uniós helyzete, a lengyel-magyar barátságban is elhidegülés következett be. Ez rá fogja nyomni bélyegét az erdélyi magyar kisebbség helyzetére is itt, Romániában. A balti államokban például az Oroszországgal való kapcsolata a kisebbségi politikusoknak az ő mozgásterük szempontjából végzetes. Amennyiben ez megtörténik, kulcsfontosságú, hogy hogyan ítélnek meg minket és Magyarországot is, ezt rendezni kell, ha a következőkben még sikerül kilépnie a magyar külpolitikának az Oroszországot támogató diskurzusból. Mert ha ez nem történik meg, akkor nagyon könnyen ismét nemzetbiztonsági kockázati tényezővé válhat az erdélyi magyar kisebbség Románián belül – fejtette ki Toró Tibor.

Székely szerint is, ha Magyarország beragad az oroszpárti skatulyába vagy betolják abba, abból túl sok jó nem származik az erdélyi magyarság számára: „Ha megnézzük, hogy kik azok, akik ma Orbán mellett teszik le a garast Romániában, akkor csupa olyan politikai szereplőről van szó, akikkel az erdélyi magyarságnak nem igazán van kapcsolódási pontja. Ilyen például George Simion és az AUR meg néhány obskurus szereplője a román politikának, akiknek a szimpátiáját jobb volna elkerülni.”

Kiss Tamás úgy látja, hogy Magyarország nem lesz egy enklávé a nyugati blokkban, ezek irreális projekciók. Az viszont sokkal valószínűbb, hogy a nyugati blokk nagyhatalmai a blokkon belüli koherenciát jobban meg fogják követelni, mint korábban. Az egyensúlyozással meg a keleti nyitással és a liberális demokrácia kritikájával szemben, amivel Orbán élt eddig, jóval kisebb lesz a tolerancia. Az ellenőrző mechanizmusok szigorúbbak lesznek. Anyagi szempontból is problematikus helyzetbe kerülhet Magyarország: nem lesz pénz annak a klientúrának a fenntartására, ami belföldön és a határon túl is kialakult.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!