Túlélni a vegán januárt

A vegán januárnak számomra az a célja, hogy az egy hónap hús-, tejtermék- és tojásmegvonás alatt még több olyan növényi alapú, zöldséges ételt fedezzek fel, amit aztán beépíthetek a mindennapjaimba, és így egyre közelebb kerülhetek ahhoz a táplálkozási modellhez, amelyet a tudomány mai állása a leginkább fenntarthatónak és a legegészségesebbnek tart. Ebben a jósolt jövő diétában a zöldségeké és hüvelyeseké a főszerep, de minimális mennyiségben húst, tojást, tejterméket is tartalmaz majd, két éve ki is próbáltam, milyen így főzni. Sokan hüledeznek a vegánizmus szélsőséges hozzáállásán, és én is úgy érzem, valóban nem élnék így örökké, mégis tanulságos időszakosan kipróbálni, mert új megoldásokra, egészséges fogásokra, finom zöldségekre nyitja fel a szemet, amiket aztán a normál étrendemben is megtarthatunk.

Helyettesíteni vagy kiváltani?

Leutánozni, helyettesíteni, kiváltani vagy újat kitalálni, esetleg elhagyni. Ezek a vegánizmus útjai, amihez mindannyian másképp viszonyultunk. „Tévútnak tartom azt, hogy az állati eredetű termékeket próbálják meg leutánozni, és azt lenyomni az emberek torkán. Szerintem a vegán konyhának más koncepció mentén kellene működni, még ha az is az elképzelés, hogy könnyebb átvezetni az állatságokat evőket a megszokott dolgokat idéző termékekkel. Én csak ritkán mozdultam el ebbe az irányba, olyan kajákat próbáltam enni főleg, ahol nem is kell csereszabatos hozzávalókról gondolkodni” – foglalta össze a vegán január utáni gondolatait Fehér János kollégánk.

Más kérdés az elhagyott tápanyagoké, hiszen a szervezetnek szüksége van egy csomó vitaminra és tápanyagra, ami csak nagy odafigyeléssel fedezhető növényi alapanyagokból, ezeket helyettesíteni kell. Aki egy életre választja a vegán életmódot, annak komolyan számolgatnia kell a tápanyagokat, ehhez adott útmutatót a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége. Ebben a hónapban csak annyira ügyeltünk, hogy sokféle zöldségből álljon az étrendünk, ne legyen túl sok üres gabonaféle benne, és mindig tartalmazzon valamilyen hüvelyest vagy más növényi fehérjét is.

Zöldséges felfedezések

Talán a legpozitívabb eredménye egy ilyen diétának az, ha örömünket leljük valamilyen növényi alapú fogásban, amit korábban kevésbé ettünk, pedig ha a megvonásokat növényekkel pótoljuk, nem érezzük, hogy bármit is helyettesíteni kellett volna: szerencsére ilyen élményből is akadt bőven. Olyan csodákat fedeztünk fel, mint a cukkinispagetti, vagy egyáltalán az, hogy karfiolból és brokkoliból lehet csodás ételeket készíteni. Nagy rácsodálkozás volt a nyers brownie, amit egy kollégám készített kizárólag datolya, kakaópor és dió keverékéből.

Bár zömmel a tavaly is összeszedett ételek mentén táplálkoztam, már könnyű volt kilépni a hús-köret, főzelék-köret szerkezetből, és sikerült inkább a vegán táplálkozásban jól működő mozaik módszerrel gondolkodni: zöldségek többféleképpen (nyers és főtt/sült/főzelék is), hüvelyes vagy tofu, gabona. Ebben is segített, hogy idén mindig tartottam a hűtőben egy adag gyökérzöldség salátát, ez mindenhez jó volt sima sült zöldségtől curryn/főzeléken át egészen a szendvicsekig.

Mivel nálunk hetente előkerülő alapétel a húsleves, a leghasznosabb kiváltó recept a vegán alaplé volt. Ettük tésztalevesnek, tofuval, de használtam krémlevesekhez is. Tavaly még megsütöttem a zöldségeket sütőben, és úgy főztem belőlük levet, most csak lepirítottam egy serpenyőben, majd úgy öntöttem fel vízzel. Itt egy különleges alapanyag, a miso paszta a nagy segítség – itt írtunk róla bővebben.

Tej

Január első napjaiban a többség a tej hiányától szenvedett leginkább, hiszen szinte mind így indítjuk a napot. Én a mandulatejjel vagyok a leginkább barátságban, de nagyon drágállom, ezért készítettem házilag, így fenntarthatóbb (magyar mandulából) és olcsóbb (nem sokkal: 1000/liter a bolti, és 600 Ft/liter házilag). Zabtejet is turmixoltam, ami gazdaságosabb ugyan, de azt furcsa állaga miatt csak müzliben tudtam elfogadni.

A többiek bátran kísérleteztek: ketten is szavaztak a borsótejre, mert jól habosodott, de voltak ellenérzések is vele kapcsolatban: „Olyan íze volt, mintha nagymamám bevásárlószatyrában érlelték volna” – nyilatkozott Sajó Dávid, aki szerint amúgy minden növényi tej erős mellékízzel rendelkezik, és elrontja a kávét. Levesbe, ételbe főzve már sokkal jobban bírtuk a növényi tejeket, és általános lelkesedés övezte a növényi tejföl intézményét – én ennél is inkább a teljes lemondás mellett maradtam, annyira elszomorított a valódi tejföl ízének és illatának hiánya.

Vaj

A kenyeret meg kell kenni valamivel, én gyerekkorom margarinjához nem voltam képes visszatérni, még a szaga is elrémiszt, házilag turmixolt magvajakkal váltottam ki. Ízlések és pofonok: Fehér János szerint a mogyoróvaj „olyan, mintha Szaharát tömnék a számba”, míg nekem energiaforrásom, boldogságom, reggelim és uzsonnám volt januárban.

Barnóczki Brigitta és Melegh Noémi Napsugár nekiálltak olívabogyókrémet, padlizsánkrémet és humuszt keverni, így már volt mit kenni a kenyérre, de vész esetén ezek bolti verzióitól sem riadtak vissza, kísérletező kedvű kollégánk pedig felfedezte a vegán pecsenyekrémet, amivel egészen elégedett volt.

A vajmegvonás nemcsak a kenyérkenést nehezítette meg, de a gyors ételbeszerzést is, hiszen a rohanós reggelikben, például a pékségek termékeiben szinte mindig van tejtermék, így a napkezdés sokunknak nagy tervezést igényelt, vagy egyszerűen kimaradt. Sütéshez próbáltuk a kókuszolajat, aminek szilárd állaga jobban hasonlít a vajhoz, mint az olaj, de sajnos kevésbé egészséges. Persze kiderült az is, hogy ezeknél a vegán termékeknél még a szokásosnál is jobban oda kell figyelni az összetevőkre, találtunk például vajalternatívát, ami pálmaolajból és mindenféle egyéb adalékanyagból készül.

Hús

A legtöbben egyáltalán nem hiányoltuk a hónap során a húst, sokan ezt a karácsonyi dömping utáni tisztulással magyarázták, másokat meglepte, mennyire nem függnek tőle. Sokkal többen hiányoltuk a tojást és a halat, vagy egy kanálka tejfölt a főzelékek tetejéről. Január végére azért már többen ábrándoztak csirkepaprikásról, mégis úgy érezték, le tudnának mondani róla.

Több diétázó is pozitívan számolt be az ipari húspótlékokkal kapcsolatban, főleg a műdarálthús volt népszerű, Pusztay András kollégánk lelkesedett érte: „chili sin carnéba szuperül működött a bolti húshelyettesítő termék” – mondta, de a vegán húsgolyók is bejöttek neki. „Néha jobb, mint a rendes hús, a jobb fajták még szaftosak is, cserébe nem zsíros, nem telítődöm el tőle, miközben ízre alig-alig különbözik egy közepesen jó hely hamburgerhúsától” – toldotta hozzá Sajó Dávid.

Nem mind voltunk azonban odáig tőlük. „Húspótlóként zöldborsó-granulátumot próbáltam ki, sem ízben, sem állagban nem volt meggyőző, de legalább eltelített” – nyilatkozta Fehér János, én magam pedig kifejezetten rosszul vagyok ezektől a képződményektől, mind állaguk, mind enyhén édes-savanyú ízük taszít, inkább bármilyen zöldséget, csak műhúst ne.

Mivel a cél is ez volt legtöbbször babbal, csicseriborsóval, tofuval váltottuk ki a húsféléket, vagy inkább zöldségeket helyeztünk a középpontba már alapból is. Sok curryt, főzeléket, krémlevest, sült zöldséget ettünk. A hüvelyesekből sokan rengeteg konzervvel élték túl a rohanósabb vegán napokat. A tofunak én is sok új elkészítési módját fedeztem fel, ezeket itt össze is szedtem, de a többiek is megkedvelték, és új ízeket is felfedeztek, több ázsiai, indiai ételt próbáltak ki. Rájöttünk, hogy vannak magyar vegán fogások, amik finomak, például a sárgaborsó főzelék vagy a mákos tészta – tojásos helyett rizstésztával.

Sajt

Nagy egyetértés volt abban, hogy a legnehezebb a sajtról való lemondás a vegánságban. Mindenki erről panaszkodott: hiányzott a pizzáról, a lasagnéról, tésztaételekről, a fetaszórás a sült zöldségről, a krémlevesekről. Kitartóan kerestünk ehető vegán sajtokat, de senki nem talált olyat, amit igazán kedvelt volna, cserébe rengeteg szinte ehetetlenre bukkantunk, de az is kétségbeejtő volt, mennyire drágák ezek a termékek.

„Normál működésemben nagy sajtevő vagyok, de a vegán sajt csalódás volt, mintha megkeményedett, harmadosztályú margarint falatoztam volna. Sütéshez, főzéshez használva is értelmetlennek tűnt, semmi ízt nem adott, sőt úgy elolvadt, hogy még látványelemként sem tudott megjelenni a lasagna tetején” – szedte össze sajtügyi tapasztalatait Fehér János.

Sokan egyéb növényi termékekkel is kísérleteztek, zömmel negatív eredményekkel: „A vegán mirelit pizzát csak végső esetre ajánlom, mert olyan a rendes pizzához képest, mintha valaki elmenne egy koncertre, de végig csak háttérzene szólna” – jelentette Sajó Dávid.

Miután sok vegán esküszik a sörélesztőpehelyre, és azt mondják, hasonlít az íze a parmezánéhoz, kipróbáltam ezt is, méghozzá házilag. Főként tésztákra, sós sütikre, nassolnivalókra, sült zöldségre szórva működik, érdemes azoknak is próbálkoznia vele, akik simán kerülnék a tejtermékeket, vagy laktózérzékenyek. Plusz érv mellette, hogy van benne B-12 vitamin, ez azon kevés tápanyagok közé tartozik, amelyeket külön kell pótolni, mert nincs belőle elegendő a növényi alapanyagokban. Nem, nem olyan, mint a parmezán, de tényleg ad egy enyhe, sajtos ízt az ételeknek.

Na de mégis, megérte?

A beszámolók nagyon vegyes élményekről szóltak: éhség, hányinger, unalom, düh az egyik oldalon, de javuló emésztés, jobb alvás, energikusabb reggelek és könnyedebb, tisztább, jobb érzések a bevétel oszlopában.

Újra megállapítottuk, hogy a vegán hónapot tartani ezerszer jobb lenne júliusban, mikor több a friss termény. Bár nem unom a káposztát, céklát, tököt, répát sem, pár hét után nagyon vonzottak az import dolgok, amiket amúgy elvből csak ritkán eszem. Páran örültünk neki, hogy a nassolási lehetőségeink csökkentek, és lassan a vágy is alábbhagyott, Napsugár viszont folyton vegán nasikat gyártott, csokival és mogyoróvajjal kevert rizspuffancsot, házi granolát. Nálam bevált a kókusztejberizs, illetve sütöttem palacsintát növényi tejből, a tojást egyszerűen elhagyva.

Mindenki kiemelte, hogy vegánnak lenni kizárólag óriási tervezések és rengeteg főzés mellett lehet, ha nem találjuk ki előre a másnapot, vagy nincs mellettünk valaki, aki folyton főz ránk, marad a szomorú margarinos pirítós. A legnagyobb kihívást a társasági evések jelentették, ahol mindenevőkkel közös szülinapokat, bulikat tartottak, ott kódolva volt a botlás, ki egy-egy szelet rántott hússal, ki tojásos pogácsával vétett ilyen esetekben.

A csapatból többen arra jutottak, hogy nagy százalékban szeretnék megtartani ezt az életmódot, a tejről sokan mondanánk már le végleg, a sajtnak viszont hű rajongói maradtunk szinte mind, de olyan is volt, aki úgy döntött, egészen vegán marad.