Nem kell gyereknek lenni ahhoz, hogy 40 fokban a jég különböző, ízesített formában történő fogyasztására vágyjunk. Különösen vonzók azok az óriási, valószerűtlen színű tartályok, amelyekben hömpölyög a hupilila, pink, élénksárga kása. Az egész élmény abszurd: egy mesterséges színű, a hétköznapi ételeinktől és italainktól merőben eltérő állagú és hőmérsékletű italt szürcsölgetünk, aminek valójában íze sincs, csak hűs és édes. Miközben véletlenül sem szeretném leszólni a strandos jégkása-szürcsölgetés szertartásának báját, megmutatom, milyen elképesztően izgalmas távlatai vannak az ízesített jég fogyasztásának. Nemcsak a szimpla cukorízen lehet túllépni, és lehetnek ezek az italok elképesztően gyümölcsösek, édes-savasak, izgalmasak, de sokkal egészségesebbé is varázsolható.
Többféle technológiával, módszerrel és eszközzel lehet jégkásákat gyártani otthon, de a legpraktikusabb társ hozzá egy turmixgép. Lehet persze jégkása-automatákat is szerezni, ha valaki egész nap egyenletes ellátmányt szeretne jeges hűsítőkből, de mivel frissen keverve körülbelül három perc egyetlen adag előállítása, teljesen felesleges beruházás.
A legtöbb mai szerkezet, lehet turmix vagy késes aprító, elbír a jégkockákkal és a fagyott gyümölcsökkel, de azért érdemes ellenőrizni, hogy valóban van-e akkora ereje a motornak, ami megbirkózik a kemény anyaggal, nehogy tönkremenjen.
A jégkása átmenet a fagylalt és az üdítő között, úgy is mondhatnánk, hogy egy enyhén híg, megolvadt, vízalapú jégkrémről van itt szó. Ami a fagyi felől nézve egy tönkrement desszert, az a jégkása felől szemlélve egy csodás, hűs ital: újabb bizonyíték ez arra, mennyire csak a nézőpont számít.
Ha gép van, már nincs akadály, csak némi folyadékra van szükség, no meg cukorra és gyümölcsre, gyümölcslére, esetleg szörpre, netán kész üdítőre. Sőt, tovább megyek: az internet népének leleményei szerint az egészhez elég egy zacskó és egy nagy klopfoló vagy sodrófa. Ez a módszer abban az esetben ajánlott csak, ha minden kötél szakad, és egy minden eszközt nélkülöző apartmanban tört ránk a leküzdhetetlen jégkásavágy. Botmixerrel viszont nem érdemes nekiállni a dolognak, az nem bánik el a jéggel.
Rögtön teszteltem négy különböző módszert is, amire a net esküszik, hogy megtaláljam a legkényelmesebbet. A gyümölcslé vagy üdítő jéggel turmixolva puszta jeges üdítő lesz, ez az egyetlen trükk okozott csalódást, a többi, bár különböző eredményekhez vezet, mind működőképes. Vegyük őket sorra!
Narancslé, ami jégkockatartóban fagyott meg – Fotó: Ács Bori / Telex
Jégkockatartó, gyümölcslé
Ez az instant megoldás: gyorsan lefagy, nem kell hozzá semmiféle előkészítő művelet. Narancslével és almalével próbáltam, mert az volt otthon, de ha látványban nagyobbat akartam volna villantani, valamilyen piros, élénk színű gyümölcslével csináltam volna. Nekem ebből nem hiányzott a cukor, az almalé különösen édes lett, de édesszájúak adjanak hozzá mézet vagy cukorszirupot, mert az hamar elkeverhető vele.
A módszer: a gyümölcslevet jégkockatartóba öntöm, és lefagyasztom. Turmixgépbe teszem, aláöntök egy ujjnyi vizet, és turmixolom. Ha nem viszi a gép, óvatosan pici adag hideg vizet lehet beleönteni, kanalanként, ne sokat, mert túlságosan felhígulhat.
Jégkocka, friss gyümölcs
Most épp sárgabarack volt kéznél, ami bár túlzottan sűrű, de így is remek végeredményhez vezetett: olyasmi lett, mint egy félig megolvadt sorbet.
A módszer: friss gyümölcsöt éppen ugyanannyi jégkockával a gépbe teszek, és ledarálom. Ez a gyümölcs sűrűségétől függő állagú lesz, értelemszerűen a sűrűbbekhez kell némi vizet, a hígabbakhoz pedig elég csak jeget adni. A szezonális gyümölcsök közül a legjobb ehhez a dinnye, sárga és görög egyaránt. Ez volt a személyes kedvencem az összes technika közül, külön érvként szól mellette az, hogy nagyon lassan olvadt el, sokáig lehetett szürcsölgetni, és hűsölni mellette.
Ez a sárgabarackos, jégkockás módszerrel készült – Fotó: Ács Bori / Telex
Fagyasztott gyümölcs
Ez a módszer akkor a legkézenfekvőbb, ha túl nagy dinnyét vagy túl sok gyümölcsöt kaptunk, vettünk, termett: kockákra vágva mehet a fagyasztóba, onnan pedig egyenesen a turmixba. Bár sok szempontból kézenfekvő módszer, nekem ez jött be a legkevésbé, ugyanis a fagyasztás során romlik a gyümölcs természetes íze.
Szénsav, mint turmix
Az internet egyik életmegváltó trükkjét is kipróbáltam, ami szerint a kis üveges szénsavas üdítő gyakorlatilag önmagát varázsolja jégkásává, ha ügyesen fagyasztjuk le. A kísérletet ajánlom végső nyaralási unalomra kisiskolás gyerekek számára, mert nagyon látványos. Érdemes odafigyelni mindegyik lépés betartására, csak így működik, mi elrontottuk az elsőt. Kis palackra van szükség, ebbe kell szénsavas üdítőt, szódás szörpöt tölteni, mindegy mi, csak szénsavas legyen. Most jön a lényeg: alaposan fel kell rázni, majd 3,5 órán át a fagyasztóban tartani. Mi -12 fokon teszteltük a módszert. Ekkor újra alaposan fel kell rázni, előkészíteni egy poharat, és óvatosan, lassan kinyitni a kupakot. Vigyázz, mert lő! A dolog remekül működik: a fagyott üdítőből a szénsav jégkását készít.
Jégkása kólából – Fotó: Ács Bori/ Telex
A gejl
Mint mondtam, egyáltalán nem szeretném megbélyegezni a műanyag kásák kedvelőit, sőt a kedvükért el is mondom, hogyan készíthetnek klasszikus gépi kását otthon. Ehhez csak cukor kell, víz és jég. Annyiban első körben bonyolultabb a helyzet, hogy ha nincs kéznél szörpünk, főzni kell hozzá egy szirupot. A szirup viszont hosszan eláll, szóval kapásból lehet belőle nagy adagot gyártani, és akkor ellát minket a későbbi hőhullámok idején is. Ez elég egyszerű művelet: ugyanannyi cukrot és vizet lábasba teszek, és felforralom, míg elolvad. Ezt lehet ízesíteni is mindenféle fűszerrel, de ami a legfőbb: színezhetjük ételfestékkel, és akkor máris a saját Hupikék törpiké-s kásánkat szürcsölgethetjük.
A szilánkok, amikhez gép se kell
Ha jégkására vágyunk, de olyanra, amit kanalazni lehet, akkor egy hajszálnyival több energiát és időt kell befektetnünk, de az eredmény is annyival izgalmasabb lesz. Az olasz graniták Dél-Itália jellegzetes édességei, Szicíliában brióssal tálalják és mandulával készül, Nápolyban kis utazókocsikból árulják, és annyira citromos, hogy nem is megy édességszámba, frissítő és savanyú, egyből az agyunkig megy fel. Tavaly készítettem görögdinnyéből, de lehet az alapja bármilyen gyümölcs, gyümölcslé, sőt kávé vagy kóla is. A lényeg, hogy a folyadékot egy lapos dobozba kell tenni, és miközben lefagy, félóránként egy villával átkapargatni, míg az egész szilánkos állagú lesz.
Vaníliafagyi, tej – Fotó: Ács Bori / Telex
Az a bizonyos ötdolláros turmix
Újabb határkategóriához érkeztünk: a milkshake, magyarul tejturmix olyasmi, amiről fogalmunk sem volt egészen addig, míg nem láttuk a Ponyvaregényt, sőt még akkor sem volt egészen tiszta, mi az, amit Mia Wallace rendel, de Vincent Vega sokallja érte az öt dollárt. Később az amerikai gyorséttermek népszerűbbé válásával a mi életünknek is része lett, és legalább olyan imádott kedvencünk lett, mint a kásák. Annyira banálisan egyszerű dologról van szó, hogy elhinni is nehéz: tej és jégkrém keverékét kell összeturmixolni, esetleg szirupokkal, gyümölcsökkel, robbanócukorkával, szórócukorral díszíteni, és magas pohárból, szívószállal kiszürcsölni. A gyümölcsös kásákkal ellentétben ezek a turmixok elképesztően súlyosak és nehezek, teljes étkezéseket lehet velük kiütni.
Itt csak az arányokra kell figyelni: 200 grammnyi jégkrémhez elég egy deci tej. A jégkrém lehet bármilyen ízesítésű, csokoládéfagylalttal és vaníliával a legjobb, viszont az olyan fagyik, amikben darabok vannak, nem megfelelőek erre a célra. Azt persze mondanom sem kell, hogy minél jobb minőségű a fagylalt, annál jobb lesz a turmix is.
A legeslegjobb pedig, hogyha a határkategóriákat is összemossuk, és teljes műfaji káoszt hozunk létre hőségtől amúgy is megzavarodott elménkben. Ehhez a tejturmix arányait keverem a gyümölcsös jégkása technikájával, és tej helyett friss gyümölcsöt adok a vaníliafagylalthoz, most épp ribizlit és málnát, mert az terem, de jó lenne az eper is. Bumm, málnás milkshake! Még ennél is lehet egy lépéssel tovább menni, és ehhez is dobhatok pár jégkockát, akkor kevésbé lesz krémes, de sokkal tovább marad hideg.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
