Kipróbáltuk, fogyhatunk-e úgy, hogy közben jó ételeket főzünk

Számomra minden diétánál maga a korlátozás ténye okozza a legnagyobb szenvedést: hogy nem ehetek azt, amit akarok. Ebben a rendszerben legalább ilyen szabály nincs, elvben bármit lehet enni. Persze számolgatás és menütervezés közben azért kiderül, hogy valójában mégsem, a megszokott löttyintésnyi olívaolaj, a nagy kanálka vaj, az elrágcsált zacskónyi mandulák olyan mértékben dobják meg a napi bevitelt, ami nem engedhető meg, ha nem akarok egész nap kopogó szemekkel nyűglődni. Mégis jó, hogy ez a keret enged többé-kevésbé szabadon és kreatívan főzni, még ha közben a cukrot, zsírt, alkoholt vissza is kell fogni.

Kamaszkorom diétái komoly szenvedésekkel teltek, extrudált kenyeret, üres jégsalátát, gépsonkát ettem vízben főtt zellerrel. Most azt az elméleti kérdést tettem fel:

vajon ha tudatosan csökkentett kalóriamennyiséggel, de jó előre megtervezett, gazdag, fantáziadús menüvel vágok bele, akkor élvezetesebb, vagy legalábbis könnyebben elviselhető-e a koplalás?

Fogtam a családom kedvenc ételeit, és kiszámoltam, hogyan lehet őket úgy elkészíteni, hogy ne kerüljön beléjük több 4-500 kalóriánál. Mivel igyekszem kevés húst enni, ami a januári vegán hónapom óta egyre könnyebben megy, erősen növényi alapú, kevés húson alapuló ételeket raktam össze. Ugyanakkor nem akartam túl nagyot vágni az ételféleségeken, ezért tészta, rizs és krumpli is került kis mennyiségben a heti étrendbe. Összesen négyféle reggelit és 14 főételt terveztem, bár tudtam, hogy a gyakorlatban lehetetlen minden nap két különféle meleg ételt főzni, igyekeztem arra törekedni, hogy változatosságal törjem meg a diéta nyomasztó korlátait. Reggeliből négyfélét találtam ki: egy túrós/körözöttes szendvicset sok nyers zöldséggel, zabpelyhet friss gyümölccsel és joghurttal, zabkását, illetve tükörtojást zöldségekkel.

Az ételek mind egyszerűek voltak, elkészítésük nem volt túl időigényes, extrém alapanyagok után sem kellett szaladgálni miattuk. Igazi változatos, zöldséges világkonyha képezte az alapját. Saját gyakorlatomban körülbelül ezeken az ételeken élek, így a főzésben nem jelentett újat a diéta, mégis viszonylag nyűgös lettem tőle. Azért is jók ezek a kísérletek, mert felismerem az olyan rossz szokáisaimat, amelyeket hétköznapokon vállat vonva megengedek magamnak. Ilyen például a főzés közbeni nassolgatás: egy kis ez, egy kis az, nem tűnik soknak, de mire a főétel elfogyasztásához érek, hipp-hopp rárakódott a 400 kalóriás ebédre plusz 300. A délutáni fagyizgatások, az esti sörözések, a gyerekek maradékainak értelmetlen megevése, a süteménysütések – na, ezek hiányoztak leginkább. Ilyenkor derül ki, hogy nem elég elhinni azt, hogy megiszom a napi két és fél litert, tényleg nem érem be kevesebbel, a két étkezés közt kiüresedő gyomor pedig még inkább utálja az üres vizet.

A kísérletet végigcsinálta velem együtt öt telexes kollégám is, akik nem csak lelkesen főzték az ételeket, de kitartóan állták az éhségrohamokat is, és közben feljegyezték érdemeiket és bűneiket. A felsorolt ételeket kreatívan variálták, ha nem szerettek belőle valamit, azt lecserélték a kalóriakereteken belül maradva, méricskéltek, táblázatokat bújtak. Kreativitásuk gyakran odáig terjedt, hogy a vacsorát délutáni tortázásokra cserélték, az esti bulin lecsúszott feleseket pedig egynapos koplalásokkal kompenzálták. Bár mind beismerték, hogy gyakran voltak a diéta során éhesek, rengeteg pozitív tapasztalattal zárták a kísérleti hetet.

Jó eredmények

András nem csak a vásárlásaiban és főzési rutinjaiban lett tudatosabb és takarékosabb ezen a héten, de a világ legundokabb hentesét is megszelídítette. Néhány éhségrohamot leszámítva könnyebbnek érezte magát és jobban is aludt. „Talán még ennél is fontosabb, hogy elkezdtem odafigyelni a vásárlásaimra, nem automatikusan pakolom tele minden szarral a kosaram, hanem tudatosan.” Ösztönösen variálta a maradékokat, több napig ette a húslevest és sült pisztránggal keverte a maradék rizottót, ami remekül hangzik. Bár nagyon élvezte a mindennapi főzőcskézést, kizártnak tartja, hogy hosszú távon, napi szinten tudna rá ilyen sok időt szánni.

Érdekes módon Timinek más volt a tapasztalata, ő úgy érezte, sokkal könnyebb minden nap főzni és előre tervezni, mint gondolta volna. Tömbösítve oldotta meg, és három fogást is összedobott előre. „Pikkpakk elkészült, közben podcasteket hallgattam, hát egy csoda volt. Volt cél, jóleső meló, eredmény. Siker! Úgy éreztem, megtértem, szeretek főzni!” Nagy örömmel nyugtázta, hogy mennyivel kevesebbet költött, mint amikor házhoz szállíttatta az ebédeket. Szerinte a magyar háziasszonyok ösztönből ismert, gyorsan készíthető fogásai nem igazán diétásak vagy egészségesek, ezért jobb ilyen étellistával készülni, könnyebb és gyorsabb is az egész. Brigi előző esténként főzte meg a másnapi ebédet, ami nagy hőstett a részéről, és ellenállt a kánikulában hívogató rozéfröccs gondolatának is, üres teával pótolta.

A kísérlet célja mindenkinél teljesült: külön-külön azt a tanulságot vonták le belőle, hogy boldogok voltak ezekkel az ételekkel, és bár sok időt vitt el a főzés, nem volt annyira megterhelő. „Sok receptet bevezettem a mindennapokba, és rájöttem, hogy mennyi felesleges dolgot eszem általában egy nap. Ilyen étrenddel is lehet teljes életet élni, és élvezni az ételeket. ” – vonta le a tanulságot Edina.

Éhség

Andris egy hétig folyamatosan éhesnek érezte magát, és a végére úgy döntött, soha többet nem diétázik, inkább emeli a napi mozgásmennyiséget. Azt mondta, szívesen élne ilyen ételeken minden nap, csak kétszer ennyit enne meg belőlük egyszerre. Sokat segítettek a mardosó éhségen a savanyú dolgok: ha megevett egy kis tál meggyet, jobban érezte utána magát.

Timi a délutáni éhségrohamokat az első nap gumicukros botlása után inkább túrókrémmel orvosolta. Nekem is a délutánokkal gyűlt meg a bajom, nekem a karalábéhasáb-rágcsálás, a hideg kovászos uborka és a nagy pohár szódák váltak be leginkább. Többen panaszkodtak rá, hogy ez a kalóriamennyiség komolyabb testmozgással összeegyeztethetetlen, rosszul lettek, elgyengültek edzés közben, vagy utána sokkal hamarabb lettek éhesek. Janka majdnem eldőlt fallabdázás közben, és alig bírta kivárni az ebédet. A délutáni éhségrohamokat ő oldotta meg a legleleményesebben, fagyasztott áfonyát turmixolt le a két étkezés közti szenvedések idejére. Szinte mindannyian az éhhullámok és édességvágy enyhülését tapasztaltuk napról napra, ami azt jelenti, hogy a második ilyen hét már sokkal kevésbé lett volna megterhelő a számunkra.

Bűnre csábító közösségi élet

A diétázó elleni legkeményebb merényleteket a vendégségek és bulik jelentik: Andrisnak rántott húst sütött az édesanyja, aminek lehetetlen volt ellenállni, ezért el is halasztotta a diétarajtot. Jankáék sátrazni mentek, ahol nem volt könnyű grammozni és számolgatni, valamint csilis babbal csábították őket bűnre. Én egy kerti partin gyengültem el a grillkolbászok mellett. Még így is mindenki fogyott többé-kevésbé, átlagosan 1-3 kiló között, aminél többet nem is egészséges veszíteni egy hét alatt.

Mit szól mindehhez a dietetikus?

Szabó Adrienn dietetikust az egyhetes kísérlet után kérdeztem ki, mi a véleménye a kalóriadeficites diétákról. Ő egyébként nem tartja célravezetőnek a kalóriaszámolgatás módszerét, szerinte a stressz, ami ezzel jár, ártalmasabb annál, mint amit a fogyással nyerhetünk. Ő maga sosem fogyásra, hanem az egészséges táplálkozás hosszú távú elsajátítására buzdítja a pácienseit. Ez pedig olyan folyamat, ami sosem egy nyaralás előtti hét alatt fog végbemenni. Külön probléma, hogy egy-egy étel kalóriatartalma sosem egységes – óriási különbség van például egyes almafajták energia tartalma között, sőt, egy érettebb és egy kevésbé érett alma cukortartalma is teljesen eltérő lehet. A lényeg, hogy megtanuljuk értelmezni a saját éhségérzetünket, és csak addig együnk, amíg valóban szükségünk van rá, ne addig, amíg kívánjuk vagy jólesik. Ha a tányér megfelelően van összeállítva, és olyan elemekből áll, amire tényleg szükségünk van, mégis éhesek maradtunk, akkor nem volt elég. A legfontosabb pedig az a szakember szerint, hogy ne a fogyás legyen a fő cél, hanem az, hogy jól érezzük magunkat.