Megy tönkre a világ, de ők segítenek nekünk rádöbbenni
2023. március 29. – 13:53
frissítve
2022-től a World Press Photo már nem a megszokott kategóriákban versenyezteti a világ minden pontjáról érkező képeket, hanem felosztották a világot külön régiókra (Afrika, Ázsia, Európa, Észak- és Közép-Amerika, Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és Óceánia), a régiókon belül pedig új csoportosítások is létrejöttek. A döntés felrázta az egy ideje már meglehetősen kiismerhető verseny végeredményét, a címben szereplő „World” már valóban az egész világot jelentette, a „Press” pedig nem kizárólag a zavargásokon/sporteseményeken készült fényképeket, hanem egy sokkal szélesebb merítésű válogatást.
Ahogy minden évben, a World Press Photo idén is annak a lenyomata, hogy mi történt a világban 2022-ben: hangsúlyos az ukrán háború, az iráni tüntetések, és sokkal átfogóbb témaként több régió képein is ott szerepelnek a változó természeti körülmények és azok hatása az emberek életére.
A borítóképen látható Mohamed Mahdy Itt nem ismernek az ajtók című projektje is ilyen, ami az egyiptomi Mahmudijah-csatorna melletti halászközösség életét mutatja be, és azt, ahogy próbálnak megbirkózni az egyre növekvő tengerszinttel. Az egyiptomi kormány 2020-ban elkezdte kitelepíteni a környékről az Al Max névre keresztelt település lakóit, ezzel pedig nemcsak fizikailag távolították el őket a házuktól, hanem megsemmisítették egy közösség kollektív kultúráját és felbontották a kötődést az élőhelyükhöz is. Al Maxban gyakori volt, hogy a csatorna partján palackba zárt üzeneteket találtak; Mahdy arra kérte a lakókat, hogy írjanak hasonló leveleket a saját élményeikről, hogy megőrizhesse azokat a jövő generációjának.
Alább a regionális győztesek munkájából válogattunk, a fotóikat a szerzők bevezetőjével és képaláírásaival mutatjuk be.
Afrika
Nick Hannes (Panos Pictures): Új Főváros (sorozat)
2015-ben az egyiptomi kormány elkezdte felépíteni az Új Adminisztratív Fővárost, azaz rövidítve a NAC-ot egy Kairótól keletre található sivatagban. A NAC a tervek szerint magában foglalná a minisztériumokat, nagyobb vállalatokat, és enyhítené Kairó zsúfoltságát és szennyezettségét. A Dubajról mintázott városban 6,5 millió ember lakna. A NAC kritikusai szerint az egyiptomi elnök, Abd el-Fattáh esz-Szíszi ezzel a projekttel csak egy privilegizált kisebbség kegyeit keresi, és valójában az érdekli, hogy megtartsa a hatalmát és létrehozza a saját örökségét. Hannes fotósorozata az új fővárosokról készült, és a munka jelenségével, a neoliberális várostervezéssel és az egyenlőtlenségekkel foglalkozik.
M'hammed Kilito: Mielőtt eltűnik (kötetlen formátum)
Az oázisoknak három tényező finom egyensúlyára van szükségük, hogy megmaradjanak a biodiverzitás szigeteinek és védjenek az elsivatagosodással szemben: bőséges vízellátmány, jó minőségű termőtalaj és datolyapálmák. Marokkóban az emberek tevékenysége és a globális felmelegedés éppen megzavarja ezt az ökoszisztémát. Az ország oázisainak nagyjából kétharmada eltűnt az előző évszázadban a növekvő hőmérséklet, a tűzesetek és a ritkuló víz miatt. Az oázisok elsorvadása kihat a lakosságra, csökkenti a növénytermelést, szegénységet és elvándorlást okoz. A World Press Photo kiemelte, hogy Kilito sorozata finoman mutat be egy eltűnő környezetet.
Ázsia
Mads Nissen (Politiken/Panos Pictures): A béke ára Afganisztánban (sorozat)
Miután az amerikai és a szövetséges erők elhagyták Afganisztánt 2021 augusztusában, a tálibok magukhoz vették a hatalmat. Válaszul más nemzetek leállították a segélyek küldését, és több milliárd dollár értékben befagyasztották a külföldi bankokban tartott tartalékokat. 2022 súlyos aszályai még tetézték a kialakult gazdasági válságot, jelenleg az ország felének nincsen elég ennivalója, az ENSZ adatai szerint több mint egymillió gyerek alultáplált. Nissen sorozata bemutatja, milyen nehézségekkel néznek szembe az afgánok nap mint nap.
Anush Babajanyan (VII Agency/National Geographic Society): Megtépázott vizek (hosszú távú projekt)
Négy szárazföldi közép-ázsiai ország próbál megbirkózni a klímaváltozással és a vízkészletek elosztásának koordinálatlanságával. A Szir-darja és az Amu-darja forrásához közel található Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban több energiára van szükség a téli hónapokban. A folyó mentén Üzbegisztánban és Kazahsztánban földműveléshez kell a víz. A történelem során az országok a forráshoz közeli gátakból felszabadított vízért cserébe fosszilis üzemanyagokkal termelt energiát adtak, de a Szovjetunió bukása és a privatizált ipar felbukkanása óta a rendszer felborult. A víz fenntarthatatlan használata és az aszályok csak növelik a nehézségeket.
Hoszein Fatemi: Nők, élet, szabadság (kötetlen formátum)
Ez a fotóalapú videós projekt egy iráni ápoló egy kaotikus estéjét követi végig, ahogy megmenti egy Reza nevű fiatal tüntető életét. A felvételek ritka betekintést nyújtanak azokba a veszélyekbe, amikkel Iránban nap mint nap szembenéznek a tiltakozók, akik egy 22 éves iráni nő, Mahsza Amini szeptember 16-i halála után vonultak utcára. Amini azután halt meg, miután letartóztatta az iszlám fundamentalista rezsim erkölcsrendészete, amiért nem volt hajlandó ruházatával és viselkedésével megfelelni az állam elvárásainak. A tüntetések az egész országban elterjedtek, az Iszlám Állam pedig az internethasználat korlátozásával és erőszakkal válaszolt. Mivel a kórházak is a rezsim alá tartoznak, bárki, aki megsérül a tüntetésekben, letartóztatást és további erőszakot kockáztat azzal, ha orvosi ellátást szeretne.
Európa
Jevgenyij Maloletka (Associated Press): Mariupol ostroma (Stories)
Amikor az orosz erők megtámadták Ukrajnát 2022. február 24-én, rögtön célba vették a stratégiai fontosságú Mariupolt az Azovi-tenger partján. Május 20-ra Oroszország átvette az uralmat a város felett, amit porig romboltak a rakéták. Civilek tízezrei haltak meg vagy menekültek el a városból. Maloletka volt az egyik a nagyon kevés fotós közül, akik a mariupoli eseményeket rögzíteni tudták. A zsűri úgy érezte, hogy ez a sorozat a civilek felé is közvetíteni tudta a háború borzalmait. A méltatásban kiemelték, hogy a fotós a hatalmas nyomás és az életveszély alatt is kitartott.
Simone Tramonte: Nettó zéró átállás (hosszú távú projekt)
Megújuló energia, új étel-előállítási technológiák, körforgásos gazdaság – ezek azok az irányok, amiket az európai vállalatok választanak, amikor a zöldenergiás átállás mellett döntenek. Kutatások szerint az ember okozta klímaváltozás az egyik legnagyobb veszély a környezetre és a társadalomra nézve. Ezért döntött úgy az Európai Unió, hogy 2030-ra legalább 55 százalékkal csökkenti a tagállamokban az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy 2050-re elérhessék a nettó zéró állapotot, amikor egy cég csak annyi üvegházhatású gázt bocsát ki, amennyit ki is tud vonni a légkörből). Tramonte az ehhez vezető innovatív megoldásokat fotózta.
Észak- és Közép-Amerika
Jonas Kakó (Panos Pictures): A haldokló folyó (egyedi kép)
A Colorado folyó áramlását jelentősen csökkentették az elmaradó esők és a megnövekedett vízfogyasztás, ami miatt a terület méhészeinek méhitatókat kell telepíteniük. A hőség és a szárazság legyengíti a méheket, amitől még érzékenyebbek lesznek a patogénekre és a parazitákra, és hatással van azokra a növényekre is, amikből az eleségüket veszik.
A méhek fontosak, hiszen beporozzák a veteményt is, ám 2019 és 2020 között a méhkolóniák száma 43,7 százalékkal csökkent az Egyesült Államokban. A zsűri szerint Kakó fotója egy visszafogott portré, ami megtestesít egy olyan környezetvédelmi ügyet, aminek az egész világra hatása van.
Carlos Barria (Reuters): Maria utazása (Stories)
Amint Maria Hernandez menekültként megérkezett Hondurasból az Egyesült Államokba a nyolc és hároméves lányával együtt 2017-ben, a hatóságok elfogták. Mariát visszatoloncolták hazájába, de a gyerekei maradtak. Először egy kifejezetten gyerekeknek szánt menedékhelyen szálltak meg, de később elköltöztek Maria felnőtt fiához, aki már az országban élt. 2022-ben Maria beadta a menedékkérelmét, és újra együtt lehetett a családjával Los Angelesben. A zsűri értékelte azt, ahogy ez a sorozat vizualizálta azokat a nehézségeket, amiket a menekültek egy új országba érve tapasztalnak.
Cristopher Rogel Blanquet (Mexico, W. Eugene Smith Grant/National System of Art Creators FONCA/Getty Images): Csodás méreg (Hosszú távú projekt)
Az EU, Kína, az Egyesült Államok és más országok is betiltottak bizonyos növénytermesztésben használt szereket az emberi egészségre és a környezetre tett káros hatásuk miatt. És azért is, mert bizonyos esetekben ezeket a szereket más országokban legálisan eladhatják, hogy aztán a megtermelt árut importálják olyan helyekre, ahol ezeket a vegyszereket betiltották. Habár a mexikói kormány megpróbált tenni az ilyen kettősség ellen, a mérgező rovarirtó szerek még mindig elérhetőek ott, és nem mindig tartják be az azokkal kapcsolatos előírásokat. Blanquet a Villa Guerreró-i virágtermesztő családokat dokumentálta, hogy felhívja a figyelmet a vegyszerek környezetre és emberi életekre tett hatására az úgynevezett mexikói virágövben. Bemutatja, hogy a hatóságok hogyan hanyagolják el az egészségügyi ellátást, és felhívja a figyelmet az ügyre azoknál a vásárlóknál, akik virágot szeretnének venni.
Dél-Amerika
Alessandro Cinque (Pulitzer Center/National Geographic): Alpaqueros (sorozatok)
A perui Andokban az alpakák biztosítják rengeteg ember megélhetését, de az állatokat veszélyezteti a klímaváltozás. A természetes legelők zsugorodnak, a gleccserek visszahúzódnak, az állatok pedig egyre nehezebben tudnak legelni és vizet inni. Az alpaquero közösségek tagjainak vagy magasabbra kell költözniük a hegyekben, vagy maguk mögött kell hagyniuk ezt az életet. Mindeközben tudósok próbálnak keresztezni olyan alpakafajtákat, amik jobban bírják az extrém hőmérsékletet. A zsűri azt méltatta ebben a sorozatban, ahogy bemutatja: a kultúra és az identitás összefonódik a környezettel.
Fabiola Ferrero: Nem hallom a madarakat (hosszú távú projekt)
Hétmillió venezuelainak kellett elhagynia az országát a gazdasági összeomlás, a politikai bizonytalanság, a magas munkanélküliség és az extrém társadalmi egyenlőtlenségek miatt. Az ezredforduló környékén az olajban gazdag Venezuela virágzott, de amikor az olajárak csökkentek, a jövő már nem tűnt olyan rózsásnak, amit tetézett a sok rossz gazdasági döntés és a politikai instabilitás is. Főleg a fiatalok megindultak más országok felé. Ferrero volt az egyik, de visszatért, hogy megkeresse Venezuela nyomait az emlékezetében. A munkája vegyíti a kivándorlás képeit a múlt politikai erőszakjának dokumentálásával, és azzal a rohadással és kitartással, amivel az országban manapság szembesült.
Délkelet-Ázsiai és Óceánia
Kimberly dela Cruz (W. Eugene Smith Memorial Fund, VII Mentor Program): Egy nemzet halála (hosszú távú projekt)
Nem sokkal azután, hogy 2016 júniusában elfoglalta a helyét a Fülöp-szigetek élén, Rodrigo Duterte megkezdte a drogellenes háborúját, amiben parancsot adott arra, hogy célzottan támadjanak bizonyos gyanúsítottakra. A döntés tömeges gyilkosságokhoz vezetett, amik mögött nemcsak a hatóságok álltak, hanem öntörvényes magánemberek is. Az Amnesty International jelentése szerint a kivégzések áldozatai a legtöbbször a szegényebb rétegekhez tartoztak. A Fülöp-szigeteki rendőrség hatezer ilyen kivégzést vallott be, helyi jogvédő szervezetek szerint a valós szám valahol harmincezer körül lehet. A fotós a kezdetek óta dokumentálja ezt a háborút; a zsűri dicsérte azt, ahogy megragadta, milyen hatással volt ez a családokra.
Chad Ajamian: Ausztrál árvizek infravörösben (kötetlen formátum)
Ez a sorozat egyedi szemszögből mutatja meg azokat az árvizeket, amik Új-Dél-Walest sújtották. Az infravörös technológiával készült légi felvételeken a növényzet rózsaszín és vörös lesz, míg a víz kék és cián színűnek látszik. Ezekkel a képekkel a mentőalakulatok könnyebben tudnak tájékozódni a víz alá került területeken, ami meggyorsítja a munkálatokat. A sorozat 2021 márciusában készült, amikor a villámárvizek miatt 18 ezer embert kellett evakuálni Új-Dél-Walesben. Az árvíz nagy valószínűséggel a globális klímaváltozás hatásai miatt egyre intenzívebb.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!