Charles-Edouard Jeanneret, művésznevén Le Corbusier 1911-ben tanulmányútra indult Konstantinápolyba August Klipstein művészettörténésszel. A Balkánon keresztül vezető úton Bukarestbe is ellátogattak, hogy megnézzenek egy ott őrzött El Greco-képet, de eljutottak Athénba és Konstantinápolyba is. A balkáni utazás mély hatást tett a fiatal alkotóra, az akkor szerzett élményei beépültek az azt követő évek épületterveibe. Az akkori benyomások köszönnek vissza a későbbi purista építészetében és térszervezésében is. A balkáni utazása során egy kevésbé ismert romániai épülettípus is jelentős hatást tett rá: egy culă.
A culă szónak nem igazán találtam bevett magyar megfelelőt. Ha romániai épületekre utalnak, akkor általában körülírják, például kisbojári laknak fordítják. Kónya Ádám történész, a Székely Nemzeti Múzeum korábbi igazgatója egy 1971-es újságcikkben kúlaként hivatkozott az ilyen jellegű épületekre, ezért én is így fogok tenni.
Mi a kúla?
A román építészetben a kúla egy erődített, kompakt, toronyszerű, jól védhető lakóhely. Jellemzően a 17. század végétől, a 18. század elejétől kezdték építeni a földbirtokos bojár családok a Dunától északra, de még a Kárpátoktól délre fekvő területeken, főleg Olténiában. A fanarióta uralkodók idején a tehetős famíliák ezzel próbálták védeni magukat a portyázó török pasák fenyegetésével, a rablóbandákkal vagy épp a parasztok lázadásával szemben. Egyszerűen biztonságos helyre volt szükségük a családjuk és az értékeik megóvására, ezért kezdtek masszív kő- és téglafalakkal megerősített, esetenként körbesáncolt, 2-4 szintes toronyházakat, vagyis kúlákat építeni. A culă kifejezés a török kule szóból származik, és tornyot jelent. A legutolsó kúlákat a fanarióta időszak végén, a 19. század elején emelték.
A romániai kúlákat jellemzően a településeken kívül, dombokon építették, hogy a bojár szemmel tarthassa földjeit, már messziről észrevegye, ha közeledik a veszély. Törekedtek arra, hogy egymástól látótávolságra legyenek, így szükség esetén riaszthatták is egymást. Az alacsonyabban fekvő területeken is emeltek kúlákat, például Bukarest környékén, de ezekből kevés volt, és mára már eltűntek.
A kúla bejárata jellemzően egy masszív, jól megerősített faajtó volt, amely ablaktalan földszintre vezetett. Ezt a szintet értéktárgyak és élelmiszerek tárolására használták, ha esetleg hosszabb ideig bent rekednek, akkor is gondoskodhassanak a bent élők ellátásáról. A földszinten még kutat is ástak. A felsőbb szintekre belső lépcső vezetett fel. Jellemzően itt lakott a család. Az épület középső emeletén vagy emeletein általában szűk lőrések kaptak helyet, ahonnan puskával tüzelhettek a támadókra. A kúla legfelső szintjét jellemzően ünnepi alkalmakra rendezték be, ezt gyakran díszítették is. Ugyanakkor a legtöbbször csak ezen a szinten – már távol a földtől – nyíltak nagyobb ablakok, illetve jellemző volt, hogy félig nyitott tornácot is kialakítottak. Itt lépett be igazán a külvilág az épületbe.
Ez a nyitott tornác (úgynevezett cerdac) a jellemzően kocka alakú épület tömbjéből volt „kivágva”, és árkádok tagolták. Egyben ez jelentette az épület fő díszítőelemét. Erős napsütésben a ragyogóan megvilágított homlokzat és az árnyékos tornác közötti kontraszt még inkább kiemelte az árkádok nyílásainak gazdag formavilágát. Ezek a részletek ragadhatták meg Le Corbusier figyelmét is.
Hol vannak még ilyen kúlák?
Számos történelmi kúla maradt fenn. Gorj, Mehedinţi, Vâlcea, Dolj, Olt, Argeş és Teleorman megyében is állnak még, bár sok esetben a lőréseket ablakokká vagy ajtókká alakították, és az egész épületet átalakították, modernizálták vagy bővítették.
A román helyreállítási alap (PNRR) turizmusfejlesztésre szánt forrásaiból a kastélyokhoz és a kúriákhoz hasonlóan a kúlákat bemutató útvonalat is terveztek, de azt, hogy ezek mennyire működnek, elég nehéz megmondani. Mindenesetre vannak olyanok, amelyek fel vannak újítva és múzeumként látogathatók. Például ott van Mioveni városában a Racovița család kúlája, amelyben néprajzi múzeum működik vagy épp a Greceanu családról elnevezett Vâlcea megyében, amely a Măldărești-i Múzeumkomplexum része, és a legrégebbinek tartják Romániában, egészen a 16. századig nyúlnak vissza az előzményei.
A kúlák a nemzeti identitás szimbólumává is váltak a 19–20. században, bár az ennek megfelelő törődést ritkán kapták meg. Nemcsak a neoromán (neobrâncovenesc) építészet egyik inspirációs forrását jelentették, de a modernista román építészetre is hatottak, Le Corbusier érdeklődésétől függetlenül is.
Ugyanakkor kúlákat nemcsak Romániában építettek, hanem szinte mindenhol megtalálható a Balkán-félszigeten: Szerbiában, Albániában, Bulgáriában és Észak-Macedóniában is álltak.
Akkor mégis honnan tudjuk, hogy egy romániai kúla ihlette meg Le Corbusier-t?
Ezt elég egyszerű megválaszolni. Le Corbusier még diákként kezdte el jegyzetekkel ellátott vázlatfüzetekben megörökíteni a figyelmét megragadó természeti formákat, tájakat és épületeket, és ezt a szokását élete végéig megtartotta. A balkáni utazása során emellett fényképeken, valamint hazaküldött újságcikkekben is dokumentálta az élményeit, ezeket később Voyage d’Orient címmel könyvben is megjelentette. A romániai tartózkodása alatt pedig skiccelt a füzetébe egy kúlát.
Azt már sokkal nehezebb volt megmondani, hogy pontosan melyik kúlát rajzolta le, mert a beszámolójában egy szóval sem említette azokat a vázlatokat, amelyeket Romániában készített. A kutatóknak sokáig nem is sikerült azonosítaniuk, hogy pontosan melyik romániai építmény keltette fel a figyelmét (vagy mely építmények), pedig a vázlatai megkülönböztető részleteket tartalmaznak: egy eltolt boltíves ajtó fölött három keskeny lőrés, az árkádsor háromlevelű lóhere alakú ívei, valamint az épület bal oldalán egy kőkereszt.
Judith Bing, a balkáni népi építészet kutatója másfél évtizedig kereste azt az épületet, amelyet Le Corbusier romániai tartózkodása alatt rajzolt le a vázlatfüzetébe, több hasonlót is megnézett, de sokáig nem találta az igazit. Nem fogom sokáig fokozni a feszültséget, mert nyilván mindenki sejti, hogy végül azonosította. Az 1906-os bukaresti országos kiállítás alkalmából kiadott képeslapon találta meg a megoldást. Ennek a történetét foglalta össze a Le Corbusier and the Romanian Cula című 2017-es esszéjében, amely lényegében ennek a cikknek is az alapja.
A kiállítás számos épülete a korabeli neoromán vagy nemzeti stílusban épült, amelynek egyik fő inspirációs forrása éppen a történelmi kúla volt. Judith Bing feltételezése szerint a kiállításon felépített bojár kúla lehetett az inspirációs forrás, amely valószínűleg nem egy konkrét épület másolata volt, hanem a kúlák lényegi elemeit ötvözték. Ezt az épületet figyelhette meg Charles-Edouard Jeanneret, majd gyorsan le is skiccelte. A kutató szerint legalábbis az egykori képeslapokon látható kúla megkülönböztető jegyei pontosan megfelelnek Jeanneret vázlatainak.
Hogyan hatott Le Corbusier építészetére?
Ahogy Judith Bing felhívja rá a figyelmet, többen már a szüleinek tervezett Jeanneret–Perret-villában is a kúlák hatását vélik felfedezni, de szerinte ez inkább csak külsőség:
A szakértő – ahogy ő maga is megjegyzi, kissé spekulatívan – azt nézi meg az esszéjében, hogy a Bukarestben látott kúlák milyen hatással lehettek Le Corbusier 1920-as években tervezett purista lakóépületeire. Úgy látja, hogy az „új építészet öt pontja” szerint újragondolva az egykor nyitott cerdac napfényre vágyó toit-jardinné (tetőkertté) fejlődik, amely a ház tömbjének része marad ugyan, mégis kültéri és a természet felé nyitott. A kúla belső lépcsője pedig – amelyet bizonyíthatóan Jeanneret gondosan megfigyelt – a promenade architecturale részévé válik, amely felfelé vezet az emelt lakóterekhez és a kültéri tetőkerthez. Le Corbusier 1920-as évekbeli nagy házainak ez utóbbi az egyik alapvető élményeleme.
„A román kúlák – ahogy én megtapasztaltam őket Curtişoarában és Le Corbusier Bukarestben – ezeknek az érett koncepcióknak a korai csíráit hordozzák magukban” – írja Bing. Ugyanakkor azt is megjegyzi, bár ez nyilvánvaló is, hogy a kúlák csak a számos inspiráció egyikének tekinthetők. Túlságosan leegyszerűsítő lenne a román kúlát Le Corbusier purista építészeti elveinek közvetlen forrásaként tekinteni, hiszen az utazásai során rengeteg hatás érte, de a kúla nyitott tornáca egyike a sok hasonló térnek, amelyet meglátogatott és dokumentált útja során. Ezek a terek együtt alkotják építészetének egyik lényeges elemét.
Támogasd a Transtelexet egy kávé árával!
Munkánkkal minden nap magyar közösségeket tartunk képben, teret adunk helyi ügyeknek, és fontos erdélyi történeteket mutatunk be — függetlenül, szabadon. Ahhoz, hogy ezt továbbra is így tehessük, rád is szükségünk van.
Támogatom
