Valószínűleg nincs még egy olyan megosztó étel a világon, mint az ananászos pizza: az emberek vagy megvetik és a pizza meggyalázásának tartják, vagy imádják, középút nem igazán van. Azóta főleg, hogy az online mémkultúra egyik központi kérdésévé vált a mindennapjainkat átszövő kultúrháború egyfajta paródiájaként, amiben muszáj állást foglalni, és gyűlölni azt, aki másképp gondolja, mint mi.
A modern pizza, bármennyire is az olasz konyha alapkövének tartjuk, meglepően fiatal étel – abban a formában, ahogyan ma ismerjük és fogyasztjuk, valamikor a 18–19. század fordulóján alakult ki Nápolyban. A hawaii pizza pedig még fiatalabb, 1962-ben született, és meglepő módon semmi köze nincs Hawaiihoz. A feltaláló bizonyos Sam Panopoulos volt, aki Görögországban született és nőtt fel, majd húszéves korában, 1954-ben emigrált Kanadába. Egy Chatham nevű kisvárosban telepedett le, nem messze az amerikai határtól és a határ túloldalán Detroit városától. Panopoulos egy éttermet nyitott, ahol eleinte tradicionális amerikai ételekkel próbálkozott a palacsinta-hamburger vonalon, majd kísérletezni kezdett a kínai kajával, aminek nagy rajongója volt. Az étterem, a Satellite amúgy a mai napig létezik, a kirakatában nagy felirat hirdeti, hogy ez a hawaii pizza szülőhelye.
A pizza ekkoriban Amerikában még messze nem volt olyan ismert vagy népszerű, mint manapság, Kanadában pedig még annyira sem. Az étel alapvetően a második világháború vége felé, az Olaszországban állomásozó amerikai katonák közvetítésével jutott el az óceán túlsó oldalára, a New York Times 1944-ben még egzotikus érdekességként írt róla. Annyira új dolog volt, hogy a többes számú említésekor az olasz nyelvű ragozás szerint, „pizze”-ként hivatkozott rá az újságíró, nem angolul.
Panopoulos valamikor az ötvenes évek vége felé vette fel az étterme menüjére a pizzát, miután a határ kanadai oldalán megjelent az első pizzéria, de elég rossz pizzákat csinált. A görög viszont még emlékezett az európai életéből egy nápolyi utazásra és az igazi olasz pizzára, hát megpróbálta azt minél jobban lemásolni. Ez sikerült is, a kanadaiak szerették az olasz konyhát – de ugyanennyire a kínait is, ami szintén sláger volt a Satellite-ban. Panopoulosnak 1962-ben támadt az a forradalmi ötlete, hogy a kínai konyha édes-savanyú ízpárosítását kipróbálja pizzán is, ennek a legegyszerűbb módja pedig egy ananászkonzerv volt.
Az ananász akkoriban éppen óriási divat volt Amerikában, Hawaii pár évvel korábban, 1959-ben lett hivatalosan az USA 50. tagállama, és azzal berobbant a Tiki-divathullám, hawaii mintás ingekkel, szörfözéssel, gyümölcsös koktélokkal, hawaii vakációkkal és nászutakkal. Ennek a trendnek volt a legolcsóbban elérhető megtestesülése az ananászlé, illetve a konzerv ananász, ami ellepte az amerikai boltokat és éttermeket. Nem véletlen, hogy a divathullámra felülve Panopoulos is hawaii pizzának nevezte el a kreálmányát. Bár nem csapott neki nagy hírverést, az újszerű pizza híre reklám nélkül is elterjedt, és a feltalálója szerint annak idején egyáltalán nem osztotta meg olyan erősen a közvéleményt, mint manapság.
Az, hogy ez a jelenség hogyan és mikor jött létre az ananászos pizza körül, elég homályos része a világtörténelemnek, de jó eséllyel az lehetett a gyűlöletet berobbantó szikra, amikor a hawaii verzió visszajutott a pizza őshazájába, Olaszországba. Pár évtizeddel később az online kultúra aztán ezt is kiforgatta és viccet csinált belőle (ahol a vicc része az is, hogy mindenki tagadja, hogy ez vicc lenne). Amire később olyan bizarr jelenségek épültek rá, mint amikor 2024-ben az olimpián egy hongkongi vívó nagyon feszült, parázs indulatokkal teli döntőben nyert az olasz ellenfelével szemben, és ezután Hongkongban sok pizzéria ingyen osztogatta az ananászos pizzát, hogy ezzel alázzák meg még jobban az olaszokat.
(Források: BBC Bitesize, Atlas Obscura, BBC)
Támogasd a Transtelexet egy kávé árával!
Munkánkkal minden nap magyar közösségeket tartunk képben, teret adunk helyi ügyeknek, és fontos erdélyi történeteket mutatunk be — függetlenül, szabadon. Ahhoz, hogy ezt továbbra is így tehessük, rád is szükségünk van.
Támogatom
