A 20. században számos, ma már furcsának, olykor egyenesen meghökkentőnek tűnő szabály és tilalom volt érvényben Izlandon. Például 1915 és 1989 között tilos volt sört fogyasztani az észak-európai országban. A tilalom eredetileg minden szeszes italra kiterjedt, majd 1922-től engedélyezték a bor fogyasztását, 1935-ben pedig minden alkoholtartalmú italét, kivéve a 2,25 százaléknál magasabb alkoholtartalmú sörét. 1956-ban a bokszedzéseket, a bokszversenyeket és -bemutatókat tiltották be az országban az erőszakos bűncselekmények elharapózására hivatkozva, és csak 2002-ben fogadták el azt a törvényt, amely zöld utat engedett az amatőr boksznak. Aztán ott van az izlandi tévé egy hónapos leállása 1983-ig minden júliusban, amit egyszerre indokoltak a karbantartási munkákkal és azzal, hogy a hosszú adásszünet alatt az izlandiaknak így több idejük marad társasági életet élni, ahelyett, hogy egy dobozt bámulnának.
Ha úgy vesszük, ebbe a sorba illeszkednek azok az intézkedések is, amelyek a nagyvárosi kutyatartást szabályozták Izlandon. Az izlandi társadalom nagy változáson ment át a 20. században: a motorcsónakok elterjedésével, a halászati ipar térnyerésével halászfalvak jöttek létre, és a városi népesség is növekedésnek indult. Az emberek vidékről a fejlődő fővárosba, Reykjavíkba költöztek, és a kutyáikat is vitték magukkal, amelyek keveredtek a már ott élő kutyákkal. Egyre több kutya kószált szabadon a város utcáin, ami fokozott higiéniai és közegészségügyi kockázattal járt. E veszélyek közül a legsúlyosabb a galandféreg okozta betegség, az echinococcosis terjedése volt. A ma elsősorban Afrikában jelen lévő fertőzés kezelése még napjainkban is komoly kihívás elé állítja az egészségügyi hatóságokat. A 19. század végén az Izlandon elvégzett boncolások 20 százalékában mutatták ki a leggyakrabban a májat és a tüdőt érintő, állatról emberre terjedő parazitás megbetegedést.
A mind fenyegetőbb helyzetre reagálva 1910-ben hozták meg az első rendeletet a reykjavíki kutyatartás korlátozásáról, előírva a tulajdonosoknak, hogy kutyáikat egy speciális bilétával kell megjelölniük. Azokat az állatokat, amelyeken nem volt ilyen, kóbor ebnek tekintették, és ha három napon belül senki nem jelentkezett értük, el kellett őket altatni. Ezenkívül a rendelet előírta a kutyák évenkénti féregtelenítését. Mivel az intézkedések nem vezettek eredményre, egy 1924-ben elfogadott törvény alapján még szigorúbb szabályok léptek érvénybe, kimondva, hogy Reykjavíkban senki sem tarthat kutyát, kivéve, ha az állatnak van munkakutya-engedélye. A tilalom betartásáért a rendőrség felelt, és a bevezetése után több száz kutyát altattak el, a legtöbbet – 170-et – 1948-ban.
A munkakutyák korszaka 1968-ban ért véget, amikor Reykjavíkban felhagytak mindenféle mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenységgel. Nagyjából ugyanekkor kezdődtek el az izlandi juhászkutya jövőjéről szóló viták, amelyeket a fajta jövője miatti aggodalmak tápláltak. 1969-ben két szervezetet is alapítottak, amelyek célja egyszerre volt a kutyatartás legalizálása és az izlandi juhászkutya védelme az átgondolt tenyésztés révén.
A küzdelemben fordulópontot jelentett a nyolcvanas évek eleje. Egyrészt 1983-ban nagy társadalmi felzúdulást váltott ki, amikor két kutyát bármiféle jogalap nélkül elaltattak, másrészt az ország pénzügyminiszterét, Albert Guðmundssont beperelték illegális kutyatartás miatt. Az ügyet kirobbantó újságíró, Rafn Jónsson elsősorban azt sérelmezte, hogy az átlagpolgároknak be kell tartaniuk a rendeletet, miközben az az elit tagjaira nem vonatkozik. Guðmundsson nemcsak hogy ellenezte a tilalmat, és elavultnak nevezte a kutyatartásra vonatkozó szabályozást, de kijelentette, hogy inkább elhagyja az országot, mintsem hogy megváljon Lucy nevű kedvencétől. Az ügy mind belföldön, mind külföldön nagy visszhangot kapott, és arra késztette a reykjavíki önkormányzatot, hogy megoldást találjon a problémára.
A szabályokon először 1984-ben változtattak egy rendelettel: bár a tilalom érvényben maradt, ekkortól már mentességet lehetett kérni alóla. Végül 2007-ben teljesen feloldották a korlátozást. A jelenlegi törvények nagyfokú önállóságot biztosítanak a helyi hatóságoknak ezen a területen. Az észak-izlandi Akureyriben érvényes rendelet például kimondja, hogy a városhoz tartozó, páratlan madárvilággal rendelkező szigetre, Grímseybe tilos kutyát bevinni. Egy 2020-as passzus ugyanakkor négy fajtát az ország egész területéről kitiltott, így amerikai pitbull terriert, staffordshire bullterriert, amerikai staffordshire terriert és amerikai buldogot egyáltalán nem lehet tartani Izlandon.
(Források: Smithsonian Magazine, Íslenski fjárhundurinn, The Reykjavík Grapevine, Wikipédia)
Támogasd a Transtelexet egy kávé árával!
Munkánkkal minden nap magyar közösségeket tartunk képben, teret adunk helyi ügyeknek, és fontos erdélyi történeteket mutatunk be — függetlenül, szabadon. Ahhoz, hogy ezt továbbra is így tehessük, rád is szükségünk van.
Támogatom
