Magas épületeket építeni nem egyszerű dolog, ezt nagyjából a pisai ferde torony óta jól tudja minden építész és laikus. Ennek ellenére a mai napig épülnek felhőkarcolók olyan helyeken, amik nem igazán alkalmasak arra, hogy több száz méteres, sok százezer tonnás monstrumokat bírjanak el stabilan. Ilyenkor az építtető varázsszava az, hogy majd a mérnökök megoldják – és általában tényleg meg is oldják, néha egészen bravúros megoldásokat bevetve, ha éppen az a megrendelő óhaja, hogy a sivatagban húzzanak fel száz emeletet.
Néha azonban hiába minden építészi és mérnöki trükk. A San Franciscó-i Millennium Tower például az átadása után évekkel kezdett el süllyedni és dőlni, azóta dúcolják alá szorgalmasan, a legutóbbi adatok szerint 40 centi süllyedés és a legfelső emeletnél mért 73 centi dőlés után sikerült stabilizálni. A hírhedt New York-i ferde torony, a One Seaport felhőkarcoló ennél jóval kevésbé ferde, mégis sokkal rosszabbul járt.
Manhattan szigetének területe 59 négyzetkilométer, ebből nagyjából 10-12 négyzetkilométert mesterségesen hoztak létre, a folyómeder feltöltésével. Ezt még a holland telepesek kezdték el a 17. században, aztán az angolok folytatták: leginkább építési törmelékkel és szeméttel töltötték fel az East River és a Hudson folyó medrének part menti, sekély részeit, hogy egyrészt megszabaduljanak a hulladéktól, másrészt új területre tegyenek szert a szűkös szigeten. Még az 1970-es években is zajlottak ilyen projektek: a Battery Park City nevű városrész például egy olyan területen fekszik, amit a World Trade Center ikertornyainak építésénél, az alapok kiásásakor termelődött sittel töltöttek fel.
A probléma innentől adott: Manhattanben óriási igény van új felhőkarcolók építésére, viszont az ilyen típusú talaj nem igazán bírja el azokat. A megoldás ilyen esetekben általában a mélyalapozás, amikor hatalmas vasbeton cölöpöket fúrnak be az épület alá, jellemzően több százat, amelyek akár 50-60 méter mélyre is nyúlhatnak, és gyakorlatilag ezeken áll a felhőkarcoló az instabil talaj helyett. A One Seaport szomorú története abból fakad, hogy ezt próbálták megspórolni.
A manhattani ferde torony
A Maiden Lane Manhattan déli részén húzódó utca, az egyik vége a World Trade Center és a Wall Street közelében, New York pénzügyi központjában van, a másik kinn az East River partján. Ez a rész a nagyon korai folyófeltöltéses időszakban jött létre, ennek megfelelően elég rossz minőségű a talaj. Sokáig a kikötőhöz tartozó dokkok és raktárak voltak itt, aztán a hetvenes években egy óriási, egyszintes parkolóházat építettek ezeknek a helyére. A kétezres évek elején merült fel, hogy jó hely lenne ez egy luxuslakásokkal teli felhőkarcolónak: közel van a pénzügyi világ szívcsakrájához, remek a kilátás, éppen újjászületik az egész környék. Egy ideig befektetők adták-vették egymásnak a telket, így jutott végül a Fortis Property Group nevű ingatlanfejlesztő cég tulajdonába 2013-ban, 64 millió dollárért. A cég egy 200 méter magas, 60 emeletes, csupa üveg felhőkarcolót tervezett ide, összesen 80 luxuslakással, amiknek a nagy része egy-egy teljes emeletet elfoglal, az aktuális manhattani milliárdosdivatnak megfelelően.
Az építkezés 2016 elején kezdődött el, és ezzel párhuzamosan árulni kezdték a lakásokat is. A kivitelező egy olasz építészcég, a Pizzarotti lett, a marketinget pedig New York egyik legmenőbb, luxuslakásokra specializálódott ingatlanosa, a svéd Fredrik Eklund vitte. Ő amúgy kalandos élettörténetű figura: gazdasági újságíróként kezdte, aztán befektetési bankár lett, aztán melegpornószínész, utána Amerikába költözött, és ingatlanügynöknek állt, egy luxuslakásbiznisszel foglalkozó tévés valóságshow-val celebbé vált, és ezt kihasználva a milliomosok kedvenc szupersztár-ingatlanosa lett belőle. A One Seaporttal is nagyot futott, az első napon már 16 lakásra alá is írták az adásvételi szerződést az épülő felhőkarcolóban, és 2017 őszére a lakások kétharmada el volt adva. Ekkor 2018 elejére tervezték az átadást.
Az, hogy ki és milyen szakvélemény alapján döntött úgy, hogy nem kellenek cölöpök a felhőkarcoló alá, elég lesz betoninjekciókkal megerősíteni a talajt, nem tiszta, az összes szereplő a mai napig perben áll egymással, hogy ezt eldöntsék. Mindenesetre nagyjából akkor, amikor az épületet át kellett volna adni, kiderült, hogy a torony ferde. Nem nagyon, szabad szemmel nem is lehetett látni, nagyjából 8 centi volt a dőlése, és több független vizsgálat szerint is stabil volt ebben az állapotban, de ettől még beütött a pánik a befektetőknél és a leendő vásárlóknál egyaránt. A kivitelező próbálta egyenesbe hozni a tornyot, a felsőbb emeleteken óriási betonlapokkal eltolva kicsit a súlypontot, de hiába. 2018 szeptemberében, amikor elkészült a legfelső emelet is, és az alsóbb szinteken elkezdték az üvegborítást is feltenni, a 205 méter magasságban levő tetőnél már 20 centis dőlést mértek.
A projekt innentől merő pokoljárássá változott, a vevők kihátráltak a szerződésükből, a bankhitelek lejártak, a kivitelező és a megrendelő kölcsönösen beperelte egymást. Eddigre már nagyjából 250 millió dollár ment el az építkezésre, ami a telek megvásárlásával együtt bő 100 milliárd forintnak felel meg. A cölöpözés kihagyásával becslések szerint 6 millió dollárt spóroltak egyébként az alapozásnál.
Egészen 2020 nyaráig próbálta a Fortis megmenteni a projektet, új kivitelezőket bevonva, különféle vészterveket kidolgozva, de végül feladták. A One Seaport öt éve áll üresen, a felsőbb emeletek ablaktalanul. Pár éve graffitisek lógtak be, és a tetejéről iparialpinista-felszereléssel leereszkedve felfújtak rá egy többemeletes XSM RAMS NOTE feliratot, ez azóta is ott van.
Jelenleg több mint húsz per van folyamatban az épület körül, aminek elvileg megvan minden hivatalos engedélye, de a botrányok miatt abszolút eladhatatlanok benne a lakások, az eredeti ingatlanfejlesztő nem akarja befejezni, eladni nem tudja, lebontani és valami újat építeni a helyére pedig rettentő drága lenne. A legvalószínűbb, hogy zombi-felhőkarcolóként fog még ott állni évekig, míg akad egy bátor és ambiciózus befektető, vagy annyira veszélyessé válik, hogy a városnak kell közbelépnie és lebontatnia az épületet.
(Források: New Yorker, New York YIMBY, Wall Street Journal, New Atlas)
Rád is szükségünk van, hogy szállítani tudjuk a legfontosabb erdélyi témákat!
A Transtelex minden nap hiteles, ellenőrzött erdélyi történeteket hoz — sokszor több munkával, több kérdéssel és több utánajárással, mint mások. Ha fontos neked, hogy legyen független forrás, ahol a kényelmetlen kérdéseket is felteszik, kérjük, támogasd a munkánkat!
Támogatom!
