Az embernek sok minden eszébe juthat a ludakról. Ott van például a hazánkban is népszerű Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal című rajzfilmsorozat, vagy éppen a Márton-napkor szokásos lakomák. Arra azonban valószínűleg kevesen gondolnak, hogy a ludak – vagy libák, kinek hogy tetszik – remek őrző-védő állatok is, annyira, hogy egy brazil börtön tavaly decemberben még az őrkutyákat is őrlibákra cserélte.
Pedig a már említett Márton-napi népszokások is a ludak hangos gágogásának köszönhetően alakultak ki. Az év végén esedékes ünnepkör története szerint, amely egészen a Római Birodalom idejébe nyúlik vissza, a savariai (mai nevén szombathelyi) születésű és akkor még nem szent Márton római katonaként egy téli estén egy koldusnak adta köpenyét. Nemes cselekedete után álmában maga Jézus jelent meg előtte, ő pedig ennek hatására megkeresztelkedett és Istent kezdte szolgálni. Jósága miatt rövid időn belül püspökké akarták szentelni. Az alázatosan szerény Márton ezt megneszelve egy libaólba bújt, azonban a libák hangos gágogásukkal kiadták őt a híveknek, így végül mégis püspök lett belőle.
Lehet, hogy ezt a történetet hallották a Brazília déli részén fekvő Santa Catarina államban található Sao Pedra de Alcantra Állami Büntetés-végrehajtási Komplexum vezetői is, ugyanis
tavaly december óta őrkutyák helyett ludak járőröznek az intézmény peremén.
Az őrök nemes egyszerűséggel lúdügynököknek hívják új kollégáikat, akiknek alkalmazására több indokuk is van. A börtön kerítése és külső fala között szolgálatot teljesítő ludaknak nemcsak tartása sokkal olcsóbb, mint a kutyáké, de az állatoknak nincsenek az ebekhez hasonló érzelmeik, és kevés emberrel alakítanak ki kötődést. Aki viszont a területükre téved, hangos, elvakult agresszióval találja szembe magát.
A szökni próbáló rabokat tehát nemcsak megtámadják, de tettüket hangos gágogással is jelzik az emberi őröknek, akik, mivel a börtön egy kimondottan csendes területen fekszik, azonnal meghallják azt. Megvesztegetni sem lehet őket a területük őrzése közben, figyelmük nem elterelhető egy darab hússal vagy bármi más jutalomfalattal, mint a kutyáknak.
Az őrök azért hosszú távon a ludak bizalmába tudtak férkőzni, hiszen az állatok meg tudják különböztetni egymástól az embereket. A Reuters riportja szerint az osztagot vezető Piu-Piu nevű példány hangosan gágogva rohan eléjük, ha a nevén szólítják. A körülbelül tízfős alakulat Marcos Roberto de Souza, a komplexum vezetője szerint „azért is ideális választás, mert az, ahogyan a telepet kialakították, tökéletesen lehetővé teszi a védelemnek ezt a módját, azaz, hogy ludakat használjunk.” A speciális osztagnak egy kis medencéje is van, ahol napközben ejtőzhetnek két bevetés között.
A világtörténelemben egyébként nem új keletű, hogy ludakat tartanak őrző-védő célokra. Ókori római történetírók feljegyzései szerint például az időszámításunk előtt 390 tájékán zajló alliai csata idején a római Capitolium egyik dombjára felkapaszkodó gallokat sem az őrök vagy a kutyák hallották meg először, hanem a ludak. Juno istennő szent állata volt ugyanis a lúd, az állatokat pedig a rómaiak emiatt annyira tisztelték, hogy a fellegvárban, Juno templomában tartott példányokat akkor sem vágták le, amikor a támadó gallok a területet körbezárva próbálták kiéheztetni a bent rekedteket.
De nem kell ennyit visszamenni az időben, hogy megbizonyosodjunk róla, a ludak bizony kiváló őrök. Egy 1986-os Time-cikk szerint egy nyugatnémet amerikai légibázist is ludakkal őriztek, az állatok agresszív és hangos viselkedése mellett a másik ok itt is a költséghatékonyság volt: a 900 példányt számláló lúdhadsereg éves eltartása körülbelül feleannyiba került, mint egyetlen kiképzett őrkutyáé.
Évtizedeken keresztül ludak őrizték a skóciai Dumbarton egyik whiskeylepárlójának épületeit is, őket csak „The Scotch Watch”-nak, azaz Skót Őrségnek becézték. A többek között a Ballantine'st és a Chivas Regalt is birtokló Chivas Brothers 2012-ben oszlatta fel az egységet, az egykor 120 ludat számláló állomány utolsó 7 példányát egy glasgow-i rezervátumba költöztették. A szóban forgó állatok egyébként kínai ludak voltak, amiket a szakvélemény is a legjobbak közé sorol, ha őrző-védő feladatokról van szó, hiszen különösen hangosak és agresszívak.
Nem véletlen, hogy a koronavírus-járvány kirobbanásakor a kínai határőrök is ilyen fajtájú ludakat vetettek be a több mint 500 kilométeres kínai–vietnámi határ őrzésekor. Ahogyan a National Geographic fogalmazott, a ludakat ki sem kell képezni, hiszen amint a madarak kialakítják területüket, agresszíven meg is védik azt.
Az emberiség tehát hosszú ideje tudja, hogy a ludakkal érdemes jóban lenni, annál is inkább, mert az ellenkezőjének súlyos következményei lehetnek. 2001-ben például több mint 17 000 dollár kártérítést ítéltek egy futárnak, akit még 1998-ban támadtak meg ludak munkavégzés közben. Az eset, amelyben a dolgozónak az egyik csuklója is eltört, jogi precedensként híresült el, ugyanis ez volt Illinois állam első olyan munkavállalói kártérítése, amit vadon élő állatok okozta sérülések miatt kellett kifizetni.
A könyörtelen állatok nem válogatnak, katonákat és munkába siető üzletembereket is megtámadnak. Viszont ha valaki a bizalmukba tud férkőzni, olyan hűségesen védik, mint ezt a kedves nagymamát, vagy éppen ezt a kismalacot, akit egy egész lúdraj vett oltalmába, miután megelégelték, hogy a többi malac folyton szekálja.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!