A világ legbizarrabb tévés vetélkedőjében egy haldokló nő veséje volt a fődíj

2007. június elsején a holland köztévé ifjúsági csatornáján, a BNN-en adásba került egy új tévés vetélkedő, a De Grote Donorshow. A BNN műsorai amúgy is híresek volt a kísérletező kedvükről és polgárpukkasztó ötleteikről (pár hónappal korábban az egyik műsorvezetőjük meztelenül rohant át a teniszpályán Wimbledonban a női elődöntő alatt az élő közvetítésben), de ez a valóságshow minden addiginál jobban kiverte a biztosítékot, már az indulása előtt.

A Grote Donorshow ugyanis arról szólt, hogy három szervtranszplantációra váró versenyző egy halálos beteg 37 éves nőt próbál rábeszélni arra, hogy nekik ajánlja fel a veséjét, amikor, várhatóan pár hónapon belül meghal. A versenyzők a stúdióban a saját életükről szóló klipekkel és szívhez szóló beszédekkel győzködték a velük szemben ülő nőt, hogy őket válassza a veséje új gazdájának, ezzel plusz 20-25 évnyi élettel megajándékozva a nyertest. A donorshow nézői eközben emelt díjas sms-ben üzenhettek a haldokló főszereplőnek.

Igen, ez az ízléstelenségnek egy olyan szintje, amire elég nehéz szavakat találni. A műsor alapötlete amúgy a valóságshow-k királyának számító Endemol kreatív műhelyéből származott, ez a cég indította el a kilencvenes évek legvégén a Big Brotherrel az egész trendet (később a zenés tehetségkutatók területére eveztek, az ő licencük a világszerte őrülten népszerű Voice és a Sztárban sztár is). A műsorvezető az a Patrick Lodiers volt, aki amúgy a De Lama’s című humoros improvizációs sorozatból ismert akkoriban Hollandia.

Az évszázad médiabortánya

Természetesen a dologból gigantikus botrány lett rögtön az első előzetes után. A média és a politika is ráharapott a témára, már a műsorba kerülés előtt megpróbálták betiltatni, de a kulturális miniszter ellenállt, mondván, ő sem tartja sem etikusnak, sem ízlésesnek, de attól még szólásszabadság van. Még a kormányon belül is vihart kavart a dolog, a holland miniszterelnök aggodalmát fejezte ki, hogy egy ilyen, óhatatlanul is nemzetközi botránnyá fajuló ügy rosszat fog tenni az ország megítélésének.

Erre aztán a BNN vezetése is befeszült, a tévé vezetője visszadobta a labdát a politikusoknak, amikor azt nyilatkozta, hogy igen, lehet, hogy sokkoló a műsor, de a valóság még inkább sokkoló. A céljuk az egésszel az, hogy felhívják a figyelmet a holland egészségügy egyik súlyos problémájára, a szervtranszplantációra várók több ezres tömegére, és az egész terület jogi szabályozására. És azzal a lendülettel személyes szintre is terelte a témát, és a Grote Donorshow-t a tévét alapító Bart de Graaf emlékének ajánlotta, aki egy gyerekkori autóbalesetben szerzett sérülése miatt évekig várt vesedonorra, és a várólistán volt akkor is, amikor mindössze 35 évesen meghalt veseelégtelenségben. (Egy pillanatra most próbáljunk elképzelni egy hasonló helyzetet Magyarországon az MTVA vezetői, Csák János és Orbán Viktor közti éles, nyilvános vitával.)

Szervdonornak lenni amúgy akkoriban tényleg nem volt egyszerű dolog Hollandiában, a szabályozás szerint külön jelentkezni kellet a felajánláshoz, bonyolult bürokratikus folyamaton végigmenni, és ha egy szervdonor meghalt, akkor az ő akaratával szembemenve a családja megvétózhatta a transzplantációt. Így aztán több száz, akár több ezer fős várólisták alakultak ki, és emberek éveket vártak, mire sor került a szervátültetésükre. Ők voltak a szerencsések: évi több százan haltak meg amiatt, mert nem jutottak időben átültethető szervhez.

Ilyen felvezetés és botrányok után a donorshow természetesen hatalmas érdeklődés mellett indult el, a hivatalos statisztikák szerint 1,2 millió néző követte a tévében. Egészen addig a pillanatig a valóságshow-k kliséi szerint ment az egész, amikor a haldokló főszereplő, Lisa, hosszú percek idegtépő időhúzása után megnevezi a nyertest. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy tévétörténeti pillanatok voltak, amikor a név kimondása előtti utolsó pillanatban a műsorvezető félbeszakította, és a kamera felé fordulva közölte a nézőkkel, hogy át lettek verve.

A haldokló nő egyáltalán nem volt halálos beteg, egy színésznő alakította. A három versenyző ugyan valóban vesetranszplantációra várt, de pontosan tudták, hogy miben vesznek részt, és nem fognak átültethető vesét nyerni. Minden kamu volt a műsorban, csak az ő betegségeik és tragikus helyzetük nem. Még maga a stáb nagy része sem tudott arról, miben vesznek részt, a titkot az előkészületek hónapjai alatt sikerült egészen szűk körben, a szereplők, a műsorvezető és a tévé vezetősége között megtartani.

A botrányos tévés vetélkedő nyomán a hollandok elkezdtek szervdonornak jelentkezni. Mire lefutott a stáblista a műsor végén, már 12 ezer ember indította el a donornak jelentkezés folyamatát, és a tévé hivatalos közleménye szerint a következő pár hétben ez a szám 50 ezerre nőtt. Valószínűleg tényleg nem volt túl egyszerű az ezzel járó adminisztráció, sokan meg is gondolhatták magukat közben, illetve biztosan nem is volt mindenki alkalmas donornak, mindenesetre június végén 7300 új szervdonort regisztrált az egészségügyi rendszer. A tévés vetélkedő 300%-kal növelte meg a holland szervdonorok számát.

A De Grote Donorshow a következő évben megnyerte a legjobb valóságshow-nak járó nemzetközi Emmy-díjat. A haldokló nőt játszó Leonie Gebbink felhagyott a színészi pályával, ma egy PR-ügynökséget vezet Hollandiában. A három versenyző, Vincent Moolenaar, Charlotte Trieschnigg, és Esther-Clair Sasabone mind átesett a veseátültetésen, és ma, 16 évvel a műsor után is élnek mind a hárman. A holland politika reagált a leglassabban az egészre, de 2018-ban végül, szoros szavazás mellett átment az új törvény. Ennek értelmében minden holland állampolgár alapban szervdonornak számít a halála után, hacsak nem nyilatkozik úgy még életében, hogy ő nem szeretné ezt.

(New York Times, BBC, BNN Vara)