A középkori Bolognában felhúztak száz felhőkarcolót, máig nem tudni, minek

Amikor a felhőkarcoló szót halljuk, a legtöbbünknek Manhattan vagy rosszabb esetben Dubaj juthat eszébe az égig érő, üvegborítású épületekkel. A felhőkarcoló definíció szerint nagyon magas, lakható épület, általában olyanra használják, ami kimagaslik a környezetéből. Ebben a formában a szót először az 1880-as években kezdték el használni New York és Chicago akkor különlegesen magasnak tűnő, 10-20 emeletes épületeire, de messze kimagasló (más felfogásban: értelmetlenül magas) toronyházakat korábban is építettek.

Nem most találták ki

Az első város, amelyben nagy számban építettek ilyeneket, valószínűleg Bologna volt. Észak-Itáliában a 11. században terjedt el, hogy a gazdag családok téglából magas, négyzetes alapterületű tornyokat építettek. Az akkor nagyon gazdag Bolognában pedig a tehetős családok egymással versenyezve néhány évtized alatt majdnem száz ilyen tornyot húztak fel, gyakran többet közvetlenül egymás mellé.

Itt persze jön a felhorkanás, hogy nana, ezek sima vártornyok, semmiképpen nem felhőkarcolók! A valóság viszont az, hogy az egyik ma is álló torony, az Asinelli, 97 méter magas, ami egy 30-35 emeletes panelháznak felelne meg. (Az újbudai Mol-torony másfélszer ekkora, 143 méter magas). A tornyokkal Bologna a középkorban egy 1917-es modell szerint így nézhetett ki:

A kérdés csak az, miért használták fel a középkori bolognaiak az erőforrásaikat ilyen nyilvánvalóan értelmetlenül magas tornyok építésére. (Csak összehasonlításul: ebben az időben Magyarországon még kővárak se nagyon voltak, nemhogy ekkora tornyok, százával.)

A választ a történészek se tudják biztosan. Az egyik elmélet szerint gazdag városi családok védelmi okokból, erődként építették a tornyokat. Észak-Itáliában ekkor zajlottak az invesztitúraháborúk, a rivalizálás pedig a nagyobb városok családjait gyakran egymás ellen fordította. Szintén az erődítmény elméletét támasztja alá, hogy a 11. században a legtöbb város körül még nem volt jól védhető fal, így a családok leginkább csak magukra támaszkodhattak. Ezt ugyanakkor cáfolja, hogy valójában ezek a tornyok nem túl praktikusak védelemre, ugyanennyi energiából alacsonyabb, de szélesebb erődöket is lehetett volna építeni.

Egy másik elmélet szerint a tornyokat egyszerűen ottlakás céljából építették, a család különböző tagjai és a szolgáik pedig az egymás feletti szinteken éltek. Ezzel az elmélettel viszont megint az a baj, hogy nem tűnik túl kényelmesnek 15-20 emeletnyi lépcsőzés minden alkalommal, amikor valaki le akar heveredni aludni.

A harmadik elmélet szerint a tornyok az egymással rivalizáló családok státuszszimbólumai voltak, és azok magasságával fejezték ki gazdagságukat és ebből következő befolyásukat. Mivel a tornyok magasságát (általában kb. 60 méter) az előző két racionális elmélettel nem nagyon lehet megmagyarázni, ez a harmadik tűnik a legvalószínűbbnek.

Felépítették, leomlottak

Főleg, hogy a tornyokról később a fizika törvényei is bebizonyították, hogy esztelenül magasak: a legtöbb már az építés után nem sokkal, a 12. és a 13. században részben vagy egészben leomlott. Attól félve, hogy a többi is ilyen sorsra jut, nagyon sok család később maga bontotta vissza (sokszor 20-30 méterig) a még meglévőket.

A felszámolásuk egészen a 20. század elejéig zajlott, ma a száz egykori felhőkarcolóból huszon-egynéhány áll, és azok többségét is visszabontották a házak vagy a templomtornyok magasságáig. A város központjában egymás mellett álló két torony, a 97 méteres Asinelli és a 48 méteresre visszabontott Garisenda máig a város jelképének számít.

Az 1109-ben épített Garisenda egyébként a kétszáz évvel később arra járó Dantét is megihlette, az Isteni színjáték egy pontján a tornyot Antaiosz görög mitológiai alakhoz hasonlította:

Mint amilyennek látni Garisendát,
hajlása alatt állva, ha fölötte egy felhő,
hajlásával szembe ment át:
olyannak látszott Anteus a ködbe
hajolva mélyen, és annyira szörnyen,
hogy jobb szerettem volna futni szökve.
(Babits Mihály fordítása)

Ha valakit megfogott a történet, és Olaszországban járva beugrana megnézni Bolognát, a 97 méteres Asinelli-toronyba bármikor fel lehet menni 5 euró ellenében. És a 498 lépcsőfok felmászása közben el lehet gondolkodni azon, miért kellett a bolognaiaknak 1100-ban ilyeneket építeniük.

(Források: Bologna, Torri di Bologna, Elle)