2023. augusztus 1. – 00:35
frissítve
„Nem kell sietni, ne rontsa el” – mondta H. H. Holmes, született Herman Webster Mudgett a kivégzését intéző egyik felügyelőnek. Megkérdezték tőle, hogy készen áll-e, Holmes igennel válaszolt, mondott egy viszlátot még, majd felakasztották. A nyaka nem tört el, még tíz percig vergődött a kötélen. Miután végleg kimúlt, a saját kérésére betonba öntötték a holttestét a koporsóban, hogy ne lehessen kirabolni a sírját.
Holmest eltemették, és onnantól kezdve egészen máig csak nőtt és nőtt a hírneve, mint az Egyesült Államok első sorozatgyilkosáé, aki egy háromemeletes, csapdákkal, kínzószobákkal, és különféle gyilkolóeszközökkel felszerelt horrorszállodát épített Chicagóban, több száz embert meggyilkolt, és úgy általában egy szörnyeteg volt. Mint a legtöbb ilyen esetben, nem volt minden igaz abból, amit lehet olvasni róla, de az tény, hogy többeket megölt, életbiztosításokkal svindlizett, lovat is lopott, és harminchat éves korában felakasztották. A halálbüntetése előtt huszonhét gyilkossággal vádolták, de csak kettőt ismert be a kivégzése napján. Nem sokkal azután, hogy jóízűen elfogyasztotta a tojásból, kávéból, és pirítósból álló utolsó reggelijét.
Herman Webster Mudgett élettörténete olyan, mint egy véget nem érő film a Coen testvérektől, bár a történetek igazságtartalmát néha nehéz megítélni már több mint száz év távlatából. Ebben a gyilkos maga sem sokat segített, ugyanis akármikor kihallgatták, mindig újabb és újabb gyilkosságokat vallott be, olyanokat is, amiknek az állítólagos áldozatai még éltek.
Mudgett, vagyis innentől inkább nevezzük Holmesnak, 1861-ben született New Hampshire államban. Két évtizeddel később elvégezte a michigani orvosi egyetemet, letelepedett Chicagóban, és innentől kezdve használta az álnevét, amire valószínűleg azért lehetett szükség, mert több városban is keresték a hatóságok, miután egy alkalommal egy kisgyerek halálát okozhatta az, hogy rossz orvosságot adott ki a patikában, ahol dolgozott.
Chicagóban aztán építkezésbe kezdett, hogy megszülessen az a ház, ami a Holmes-legenda egyik legfontosabb alappillére: az úgynevezett Kastély a város Hatvanharmadik utcáján. Holmes eredetileg üzleti célból vásárolt egy üres telket, ezen elkezdett felhúzni egy többemeletes ingatlant, aminek a legfelsőbb emeletére kiadandó szobákat is tervezett. A korabeli sajtó ezt az épületet nevezte Gyilokkastélynak, és mindenféle szenzációs részlettel álltak elő. Hogy Holmes egy labirintust épített fel, hogy megzavarja az áldozatait. Hogy távirányítású gázadagolókat, csapóajtókat, csúszdákat helyezett el a hangszigetelt szobákba, hogy messziről tudja meggyilkolni a szerencsétleneket. Hogy a pincében van egy boncasztal és egy krematórium is, hogy azon nyomban meg is szabadulhasson a vendégektől.
A legenda szerint a Gyilokkastélyba fiatal nőket csábított, akik azért érkeztek Chicagóba 1893-ban, hogy meglátogassák a világkiállítást, amit Kolumbusz Kristóf expedíciójának 400. évfordulójára szerveztek. (Nem elírás, a kiállítás nyitóceremóniáját hivatalosan 1892-ben tartották, de csak a 401. évfordulón nyitották meg a 280 hektáros területet.) A korabeli sajtó szerint az ártatlan áldozatokat Holmes odacsalogatta jutányos szobaárakkal, majd aztán a különböző válogatott csapdákkal eltette őket láb alól, és mindenféle fondorlatos módszerekkel megszerezte az életbiztosításuk után járó pénzt.
Utóbbi rész igaz volt, Holmes ugyanis nem Óz és a Fűrész keveréke volt a chicagói szállodájában, hanem egy biztosítási csaló. És igen, egy gyilkos is, de nem a klasszikus értelemben vett sorozatgyilkos, aki belső késztetésből, mindig ugyanolyan módszerrel öl. Hanem egy megélhetési gyilkos, aki különböző csalásokkal szerezte a vagyonát, legyen ez érdekházasság, biztosítási csalás, vagy a Gyilokkastélyát építő munkások ki nem fizetése. De kevésbé véres megoldásai is voltak: amikor a Kastély már készen állt, hitelre vett egy csomó bútort, majd amikor a boltosok jöttek lefoglalni az ingóságokat, az épületet üresen találták. Később kiderült, hogy Holmes minden bútort egy terembe vitt át, majd befalazta az ajtót, hogy ne lehessen megtalálni a hitelre vett tárgyakat. 1894-ben őrizetbe is vették, amiért olyan dolgokat árult, amikre jelzálog került.
Mindez nem azt jelentette, hogy Holmes ne ölt volna, sőt, máskülönben nem végezte volna az akasztófán. De a részletek homályosak, százharminc évvel később ugyanis három különböző forrása lehet az információknak: a korabeli, erősen túlzó, és néha egyértelműen hülyeségeket kitaláló cikkek, Holmes börtönben írt, szintén erősen túlzó, és szintén egyértelműen hülyeségeket kitaláló önéletrajza, és az ezeket összegyúró, fél évszázaddal később publikált ponyvaregények, ahonnan például a kétszáz áldozatos statisztika származik.
Holmes azonban a többnejűsége, az egyetemi hullarablásai és a különböző csalásai mellett tényleg ölt. Méghozzá egy közeli üzlettársát, Ben Pitezelt. Pitezellel azután ismerkedett össze, hogy 1894-ben szabadult a börtönből, és nemsokára kieszeltek egy bombabiztos tervet. Tízezer dolláros életbiztosítást kötöttek a férfira, akinek az volt a dolga, hogy költözzön Philadelphiába, adja ki magát feltalálónak, akit majd nem sokkal később szörnyű baleset ér, ami után felmarkolhatják a biztosító pénzét. Holmesnak csak egy hullát kellett volna szereznie a hadművelethez, ebben már egyetemista kora óta volt bőven tapasztalata, de valami miatt úgy gondolta, hogy minek vesződni egy hullával, ha egyszerűbb előállítani egyet. Úgyhogy megölte Pitezelt, a hulláját felgyújtotta, a pénzt pedig felmarkolta.
Ha ez nem lett volna elég, Holmes elhitette a férfi özvegyével, hogy Ben Pitezel még mindig életben van, csak eljátszotta a halálát a biztosítási csalás miatt. Az özvegyet addig manipulálta, amíg a házaspár öt gyerekéből három a saját gyámsága alá került, a családot teljesen szétválasztotta, és a különböző csoportokat azzal hitegette, hogy nemsokára találkozhatnak a többiekkel. Mindeközben Holmes a saját, mit sem tudó feleségével élte az életét. Végül két Pitezel lányt megölt, és a torontói háza pincéjében ásta el őket, ahol a nyomában lévő hatóságok meg is találták őket. A Pitezel család hétéves fiát is megölte, őt megmérgezte, feldarabolta, majd elégette. A csontjait és a fogait a torontói ház kéményében találták meg.
Ők négyen azok, akiket Holmes biztosan megölt, de lehettek áldozatai korábban is: 1891 karácsonyán a gyerekével együtt nyomtalanul eltűnt egy nő, aki a férfi chicagói gyógyszertárában dolgozott. Holmes később azt vallotta, hogy a nő egy abortusz közben halt meg, amit ő vezetett le, a lányt pedig megmérgezte. 1893-ban felbérelt egy titkárnőt, akinek a texasi birtokát átíratta az egyik álnevére. Ő nem sokkal később a húgával együtt szőrén-szálán eltűnt, és a nevük csak akkor bukkant fel, amikor Holmes megint valami csaláshoz folyamodott. Több hozzá köthető ember, idős vagy fiatal, férfi vagy nő is eltűnt a 19. század végén, de hogy H. H. Holmes áldozatai voltak-e, az sosem derült ki minden kétséget kizáróan.
A Gyilokkastély még Holmes kivégzése előtt részlegesen leégett, feltehetőleg szándékos gyújtogatás állt a háttérben. Végleg 1938-ban dózerolták le. Jelenleg az amerikai posta épülete áll ott, vele szemben pedig egy Aldi. 2017-ben exhumálták Holmest, és megbizonyosodtak arról, hogy valóban a betonba öntött többszörös gyilkos fekszik a sírban.
Elég beszédes, hogy Holmes életéről még mindig nem készült sem sorozat, sem film. Könyv már igen: Erik Larson 2003-ban írta meg a Devil in the White City (Ördög a fehér városban) című, elvileg tényfeltáró regényét a gyilkosságairól, amiből az utóbbi húsz évben készült volna film Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio közreműködésével, valamint sorozat a Hulu streamingszolgáltatón Todd Field (Joker) rendezésével és Keanu Reeves főszereplésével, de végül két évtizeddel a megjelenés után sem készült semmilyen kézzelfogható feldolgozás.
Források:
Holmes Cool To The End (New York Times, 1896. május 8.)
The Enduring Mystery of H.H. Holmes, America’s ‘First’ Serial Killer
Did Serial Killer H.H. Holmes Really Build a ‘Murder Castle’?
‘American Ripper’: DNA Reveals Identity of Body Found in H.H. Holmes’ Grave
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!