A strandszezon közepén valószínűleg sokan találkoznak a vizeletes víz problémájával, mindkét oldalról. Zsúfolt strandokon és uszodákban két visszatérő kérdés merül fel a vízben (már amennyiben vízben képes bármi felmerülni).
- Vajon a körülöttem levő emberek közül valaki éppen belepisil a vízbe?
- Vajon a körülöttem levő emberek közül bárki észrevenné, ha belepisilnék a vízbe?
Most mégis egy harmadikra válaszolunk, a jelenség eredetét kutatva: miért kell egyáltalán annyit pisilnünk a vízben? Mert a húgyhólyag valóban aktívabb, ha az ember lubickol, és a jelenségnek neve is van: immerziós diurézis, amit néha merülési diurézisnek is fordítanak. A vízi vizelési inger alapvetően két tényező miatt áll elő: a víz hőmérséklete és a víznyomás miatt.
Akár uszodában vagyunk, akár strandon, a víz általában hidegebb, mint a levegő. (Ha mégsem ezt a helyzet, akkor a vizelési inger jó eséllyel akkor jelentkezik, amikor a melegebb vízből kimegyünk a hidegebb levegőre.) Amikor a test a hideg vízbe merül, az erek – különösen a végtagok apró hajszálerei – összehúzódnak, és a vér a belső szervek felé áramlik, hogy azokat melegen tartsa. Ez a folyamat megemeli a vérnyomást, az artériás változásokra pedig a szervezet folyadékürítéssel reagál. A vesék elkezdenek gyorsabban dolgozni, tovább egyenlő: pisilni kell.
A víznyomás hatásával mindenki találkozott, aki kipróbálta a búvárkodást: pár méternyi vízréteg hidrosztatikus nyomása is érezhető már. A megnövekedett nyomás növeli a szervezet vérnyomását, és emiatt szintén a fent leírt folyamat indul be. A víznyomás hatásához el kell merülni a vízben, és a hőmérséklet okozta immerziós diurézis is akkor lép fel, ha nagy testfelület érintkezik hideg vízzel. (Vagyis nem működik az a gyerekcsíny, hogy ha egy alvó ember kezét egy tál vízbe tesszük, akkor bepisil.)
Tehát ahogy az ősi tengerészmondás tartja, pisilni muszáj. De szabad-e belevizelni a vízbe? Vannak helyzetek, amikor ez nem kérdés, például bizonyos sportok űzésekor: versenyszerűen úszók és szörfösök bele-belecsurgatnak a közegbe, amiben mozognak. Carly Geerh volt amerikai válogatott úszó szerint az úszók „közel 100 százaléka” enged a vízben a természet hívásának bemelegítéskor, vagy akár úszás közben (állítása szerint melltempóban lehet legkönnyebben kiengedni a kiengednivalót). Na de mi a helyzet a strandolókkal? Megengedett egy-két lopott brunya, ha mások is a közelben fürdőznek?
Az illedelmes válasz természetesen az, hogy nem – nehezen kikezdhető érv, hogy tiszteljük meg embertársainkat azzal, hogy nem hugyozunk melléjük. Internetszerte elterjedt válasz erre, hogy „de hát a vizelet steril”, de ez nem teljesen igaz. A vizeletben is vannak baktériumok, a nem egészséges vizeletben pedig pláne, és senki nem lehet biztos abban, nincs-e valamilyen kezdődő húgyúti fertőzése vagy más, még tünetmentes betegsége. Szóval egészségügyi okokból sem ajánlott vízben letudni a kisdolgot.
De a víz minőségének sem tesz jót a sok pisi. Az uszodai medencéket ugyan fertőtlenítik, és a klóros vízben hamar elpusztulnak a baktériumok, de a vizelet és a klór reakciójából a nyálkahártyát irritáló anyagok keletkezhetnek. Ennek ellenére sokan pisilnek uszodában is a vízbe (pedig általában közel van a mosdó). Az Albertai Egyetem kutatói 2017-ben három hétig vizsgáltak két uszodai medencét, egy négyezer hektoliterest és egy nyolcezer hektoliterest. A kisebbikben 30 liter vizeletet találtak, a nagyobbikban 75 litert – ami százalékban kifejezve nem sok, de látszik, hogy jó pár ember kellett ekkora mennyiség összehozásához.
Élővizekben sem feltétlenül ajánlott kiengedni a pisit. Tengerekben még védhető álláspont, hogy a sok vízben eloszlik a vizelet, de tavakban már nem annyira. Két éve az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportjának egyik kutatója fogalmazott úgy, hogy a Balatonnál már azzal hozzájárulhat bárki a természet védelméhez, ha mindig a mosdót használja. A kutatók úgy becsülik, hogy évente 1,2 tonna foszfor kerül a Balatonba emberi vizelettel, ami elég sok ahhoz képest, hogy túl foszforos a tó, és évi 8-10 tonnára szeretnék csökkenteni a mindenféle külső forrásból érkező foszfor mennyiségét.
De akár a vízbe pisilünk, akár a vécébe, tartsuk észben a nyár egy másik slágertémáját, a folyadékpótlást. Az immerziós diurézis miatti gyakoribb ürítés egyenes következménye, hogy több vizet kell inni a szokásosnál. Ami után persze majd megint pisilni kell – ha megoldható, ne a vízbe.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
