2023. május 11. – 05:58
Az Ebéd a felhőkarcoló tetején a világ egyik leghíresebb és legismertebb fényképe, egyszerre jelképe New York városának, az 1930-as évek Amerikájának, és a Régi Szép Idők utolérhetetlenül menő Igazi Férfijainak, akik 200 méter magasban dobják be az ebédet meló közben, egy vasgerendán üldögélve, a lábaikat a nagy büdös semmi felett lóbálva. A kép egyszerre adja át New York fantasztikus látványát, Amerika megállíthatatlan fejlődésének és épülésének érzését, legfőképpen pedig az ezt lehetővé tevő munkások halált megvető bátorságát.
Kár, hogy amúgy nagyrészt kamu az egész.
Mármint a helyszín valódi, a szereplők tényleg építőmunkások, de a jelenet megrendezett, csak a fotó kedvéért ültek ki a gerendára az ebéddel (és valószínűleg egy már elkészült emelet padlója van alattuk pár méterrel, csak a kompozíció miatt látszik úgy, mintha szédítő, feneketlen mélység lenne).
És ezt így hogy? És miért?
Az 1920-as évek vége, az 1930-asok eleje New Yorkban óriási építési lázban telt, egyre-másra nőttek ki a felhőkarcolók Manhattanben, pár év alatt megduplázódott a városban elérhető irodahelyiségek területe. Mivel ez pont egybeesett a nagy gazdasági világválsággal, a felhőkarcoló-építés egy idő után elég kockázatos biznisz lett: egyáltalán nem volt biztos, hogy mire elkészül az épület, lesz hozzá elég bérlő is. A legendássá vált fotó 1932-ben készült a 30 Rockefeller Plaza (igen, a 30 Rock szitkomsorozat névadója) építkezésén, akkor épp két éve adták át a Chrysler Buildinget, és egy éve az Empire State Buildinget, amelyek máig a világ leghíresebb felhőkarcolói között vannak. Az Empire State Building hiába volt akkor a világ legmagasabb épülete, szinte üresen vegetált még évekig, a tetőkilátó belépőjegyeiből több bevétele volt, mint a többi 100 emelet bérleti díjaiból.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az épülő felhőkarcoló (ami valójában csak az ékköve volt a 14 épületből álló új minivárosnegyednek, a Rockefeller Centernek) tulajdonosa, az akkoriban már a csúcson túl levő, de még mindig szupergazdag Rockefeller család úgy érezte, minden hátszelet meg kell adni a befektetésnek, ami csak létezik. Így aztán akkora hírverést csaptak a sajtóban az építkezésnek, amekkorát csak nem szégyelltek – és ennek a része volt az a bizonyos fotóriport is a New York Herald Tribune 1932. október 2-i számában. Ennek volt a címlapképe az Ebéd a felhőkarcoló tetején, és itt kéne következnie annak, hogy kinek a fotója, de az a helyzet, hogy ezt nem tudjuk.
A lap legalább négy fotóst küldött a riportra, aminek az apropója az volt, hogy az építkezés elért a 66. emeletig. Mivel akkoriban nem volt feltétlenül szokás a sajtófotóknál a fénykép készítőjét is feltüntetni, a később legendássá vált képnél sem történt ez meg. Ahogy a Time magazin összeállításából kiderül, amúgy egy csomó hasonló kép készült még aznap:
A képeken egyébként valódi építőmunkások szerepelnek, összesen 11-en, később dokumentumfilmesek közülük kettőnek a személyazonosságát tudták lenyomozni, a többiek ismeretlenek maradtak. A felhőkarcoló építésén amúgy 40 ezer ember dolgozott, de szerződések, fizetési jegyzék vagy bármi dokumentáció, amelyen nevek szerepeltek volna, nem maradt fenn. Bár a korabeli építkezések biztonsági körülményei hajmeresztők voltak, az azért tiszta sor, hogy csak a fotó kedvéért ültek ki a munkások a vasgerendára ebédelni. Egy elmélet szerint ráadásul nem is a hatvan-egynéhány emeletes mélység fölött lógott az a gerenda, hanem a már elkészült födém felett – ami egyébként egészen logikus is lenne, elvégre biztosan nem hiányzott egy fotózás miatt lezuhanó munkásról szóló hír akkoriban Rockefelleréknek.
Akárhogy is, a fotó rövid úton legendássá vált, és maga a felhőkarcoló sem szenvedett annyira a 30-as évek válságos éveiben, mint sok társa Manhattanben. Ma az NBCUniversal a fő bérlője, az itteni stúdióban veszik fel például a legendás Saturday Night Live adásait, több mint 1000 fős közönség előtt. Az épület legnagyobb kunsztja azonban a Top of the Rock, a kilátó a tetején, nagyjából ott, ahol 90 éve az ikonikus fotó készült.
Nélküled nem tudunk működni
A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.
Támogató leszek!