Az első magyar olimpiai bajnoknőt évekre eltiltották, utána lett élő legenda

Kilencven éve, 1933 márciusában Elek Ilona nyerte meg a női tőrvívók első Európa-bajnoki válogatóversenyét. Technikásan, férfias eréllyel végrehajtott támadásaival nagyon biztató formában mozgott, írta róla a Nemzeti Sport. A versenyre nyolcan neveztek be, a hazai elitből egyedül Bogen Erna maradt távol. A körmérkőzéses lebonyolításban Elek hét győzelmével lett az első, a második helyen a testvére, Margit végzett.

Több szempontból sem volt ez egy átlagos válogató. Elek Ilona kétéves eltiltás után jelent meg ismét rangos versenyen a páston, emellett 1933-ban Budapest először kapta meg a vívó-Európa-bajnokság rendezési jogát. Elek visszatérésére nagyon sokan kíváncsiak voltak, mert a kétéves kényszerszünet elvette tőle a Los Angeles-i olimpiát. Szerette volna, ha az eltiltását mérséklik, de a fegyelmi bizottság hajthatatlan volt, még az utolsó napokat sem engedték el.

Azért büntették meg ilyen példátlan szigorúsággal, mert amikor a testvére vívott egy versenyen, nemcsak hevesen tiltakozott egy ítélet ellen, hanem egyenesen csalónak nevezte a zsűri elnökét. A szövetség vezetése példát akart statuálni: bármennyire ígéretes tehetség valaki, a szabályokat minden helyzetben be kell tartani.

Az 1907-ben született Elek Ilona még akkor ismerkedett meg a sportággal, amikor az iskolaigazgatók megrovást adtak azért, ha egy nő a sport irányába fordul, ráadásul tőrt vesz a kezébe. Az olimpián 1924-ben vívhattak először a nők, addig csak a férfiaknak osztottak érmeket. 1928-ban a Balaton partján hallgatták az Elek lányok az olimpiai közvetítést, akkor már a család megbarátkozott azzal, hogy mindkét lány szereti a sportágat.

Nem volt könnyű döntés, mert az édesapa azt szerette volna, ha Ilonából zongoraművész lesz. A szövetség elnöke, Krenchey Géza azonban meglehetősen érzékletesen adta Elek Sándor tudtára a lánya kivételes képességeit.

„Zongoraművész száz olyan is lehet, mint ő, de vívó százévente születik olyan, mint Ilona.”

Ez a meglátás hatott, az édesapa még abba is beleegyezett, hogy a nápolyi Eb-re ő fizesse a lány, valamint édesanyja utazási költségeit. Elek ötödik lett, de nem volt elégedett, többet akart. Aztán jött az eltiltás 1931-ben, ami akár derékba is törhette volna a karrierjét, de ez sem fogta vissza.

Első nagy sikerét a már említett Eb-n érte el, de ez sem hétköznapi körülmények között született meg. A magyar szövetség ugyanis tartott attól, hogy nem fognak jól szerepelni, ezért hetekkel az Eb előtt úgy határozott, az ígéretek ellenére, mégsem indítják el a csapatot. Ekkor a vívómesterek a sarkukra álltak, és addig harcoltak, amíg a vezérkar beadta a derekát. Azzal érveltek, hogy az utazásra egyébként sem kell költeniük, egy ilyen verseny pedig nem mindennap adódhat egy sportoló életében. A favorit Dánia volt, amely négy rutinos vívóval vette fel a küzdelmet.

„Lenni primadonna, kell neki közönség”

– így jellemezte speciális olasz akcentusával Eleket Italo Santelli mester, aki bajnokok sorát nevelte a férfikard-szakágnak. Elek valóban sokkal jobban teljesített, ha nézők előtt vívott, mint egy átlagos hétköznap, amikor a vívóteremben a kitöréseket gyakorolták egymás között. A versenyt Magyarország nagy meglepetésre hozta, Elek mind a négy asszóját megnyerte a dánok ellen. Testvére, Margit, Bogen Erna és Dany Margit volt még rajta kívül a csapatban. Egy év múlva ezt az első helyet meg is tudták védeni.

Az 1936-os olimpiára már nem is lehetett kérdéses, hogy Elek is utazhat. Igazán nagy versenyre volt kilátás. A németek ugyanis rábírták a zsidó származású Helena Mayert, a nyolc évvel korábbi olimpia bajnokát, hogy bírálja felül korábbi álláspontját és versenyezzen mégis szülőhazájának. Mayer sokáig vonakodott, mert már letelepedett az Egyesült Államokban, miután megfosztották az állampolgárságtól. Nem akart dicsőséget szerezni Adolf Hitlernek, de végül benevezett, a származását azonban nem lehetett szóba hozni. Ott volt az osztrák Ellen Preiss is, a címvédő. A német, valamint az osztrák sikerét várták tehát a szakírók, még a kétszeres olimpiai bajnok Petschauer Attila kardvívó is, aki akkor Az Est Lapokat tudósította. Nem is volt alaptalan ez a várakozás, mert az első csoportkörben jól vívott ugyan Elek, a másodikban nem igazán, két győzelme mellett háromszor kikapott. Csak a jobb találatarányával élte túl a versenynek ezt a szakaszát. Az elődöntőben aztán elkapta a ritmust, úgy lett a hatfős csoport legjobbja, hogy Mayert 5:0-val intézte el.

A nyolcas döntőben hatszor nyert, egyedül Hedvig Haastól kapott ki. Mayerrel szemben másodszorra egy nagyon szoros csörte alakult ki, 4:4-nél a németek tomboltak, biztatták a versenyzőjüket, aki előre is ment, de a támadását védte Elek, a visszaszúrása pedig a helyén volt. Ezzel az aranyat még nem nyerte meg, mert ha Mayer és Preiss találkozóján a német nyer, akkor holtverseny alakul ki, és egy Elek–Mayer különmeccs dönt az első helyéről. Mivel azonban Preiss nyert, a holtverseny elmaradt, a magyar tábor vihette ünnepelni az első bajnoknőt.

A kép, amelyiken Mayer náci karlendítéssel állt a dobogón, bejárta a világot, hiszen a sportolónő a saját származása és a jogfosztottsága ellenére tisztelgett a Führer előtt.

Akkoriban gyakran előkerülő kifejezés volt, hogy a vívás mennyire idegsport. A férje, Schaherer Károly nem véletlenül újságolta a lapoknak, hogy a felesége a legnyugodtabb teremtés az egész világon, aki a legnagyobb versenyeken is mindig megőrzi a hidegvérét. Elek Ilona akkor civilben idegenvezető volt, kihasználta, hogy négy nyelven beszélt. Visszafogottan nyilatkozott, élete második legboldogabb napjának nevezte a győzelmét, az első az volt, amikor férjhez ment. (Később elvált első férjétől.)

A ’37-es vb-n a csapattal nyert, egyéniben a második lett, 1938-ban Horthy Miklós-emlékérmet kapott, aztán a második világháború miatt két olimpiát is elhalasztottak. A lendületét ez az újabb kihagyás sem törte meg, és 1948-ban már új ellenfelekkel kellett szembenéznie, de jelezte, hogy semmit sem kopott a gyorsasága.

1948-ban is becsúszott egy veresége a hatos döntőben, ahová eljutott a testvére is, akivel a szabályoknak megfelelően mindjárt az első körben összecsapott. A második sikerét gondolta nemesebbnek, önéletrajzi könyvében (Így vívtunk mi, 1968) meg is indokolta, miért.

„Bennünket, az akkori olimpiai csapatot igenis áthatott annak a tudata, hogy emberek milliói hoztak áldozatot azért, hogy mi kijuthassunk az olimpiára. Úgy éreztük, hogy ezt az áldozatot csak eredményekkel tudjuk viszonozni. Velem ott volt a páston ez az érzés, hogy erőt adott ez a tudat, az biztos.

Egyszerű lenne persze azt mondani: íme, ezért győztem. Nem ezért. Nem csak ezért. Hanem azért, amiért a versenyző végül is mindig győzni akar. A győzelem érzéséért, a maga előtti bizonyosságért, hogy nem dolgozott hiába, hogy le tudott győzni, meg tudott előzni másokat.”

1952-ben az edzője nem tarthatott vele. Somos Béla a hír hallatán megjósolta a végeredményt. „Csibinek egy találat hiányozni fog az aranyhoz, és az az egy találat én leszek.” Elek 45 éves volt már, az olasz Irene Camber kifogott rajta, de az is lehet, hogy csak a belga zsűrielnök. Az aranyéremről döntő szétvívásban 3:3 után a legfontosabb találatnál úgy ítélkezett, hogy a magyar csapat vezetése tajtékzott, a helyszínen tartózkodó független szakemberek sem értették az akció levezetését, de ettől még az aranyat Elek nem kaphatta meg, és a második hellyel térhetett haza. A későbbi filmfelvételek igazolták, hogy a 70 éves zsűrielnök tévedett.

Elek abban bízott, hogy az 1956-os olimpiára is kijuthat, hiszen 1955-ben a világbajnok csapat tagja volt, és a hazai szövetségi vezetőktől védettséget kapott, nem kellett a válogatókon elindulnia. Végül azonban nem kapta meg ezt az esélyt, így összességében négy olimpiáról maradt le. Kettőről a magyar vezetők húzták ki, kettőről a háború tehetett. Amin részt vett, azon két aranyat és egy ezüstöt nyert. Ezért is mondta magáról, ha mások szerencsésnek tartják is, önmagát semmiképp sem nevezné annak.

Miután befejezte a pályafutását, hódolhatott a zenének, és írt egy slágert Szécsi Pálnak az 1971-es Táncdalfesztiválra. Az volt a címe: Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Elek balkezes volt, szerencsére nem tudták eltántorítani ettől, pedig az elején gyakran kapott megjegyzéseket a tartására, mennyire kilóg a többiek közül az alapállása miatt. A sport befejezése után az Óra és Ékszer Vállalat igazgatóhelyettese volt.