Biztos mindenkinek van olyan ismerőse, aki evés közben annyira boldog, hogy nyammogás közben hümmög vagy akár dúdolgat is, de ez a jelenség néha megfigyelhető az egész pici gyerekeknél is. Egy 2016-os kutatás bebizonyította, hogy ez a szokás nem véletlen, ugyanis hasonlót észleltek a vadon élő kongói gorilláknál is.
Az étkezéssel kapcsolatos verbális kommunikáció az állatok között nem újdonság, madaraknál és emlősöknél is észlelték már ezt, különösen igaz ez a csimpánzokra vagy a bonobókra. Azonban a Max Planck Madártani Intézet kutatója, a német Eva Maria Luef arra volt kíváncsi, hogy ez a jelenség mennyire észlelhető a gorilláknál, hiszen a vadon élő jóval liberálisabb közösségi életet élő csimpánzokhoz vagy bonobókhoz képest egy sokkal konzervatívabb, vezetőközpontú társadalomban élnek.
Luef és társai Kongóban két különálló nyugati síkvidéki gorillacsoportot (latin nevén Gorilla gorilla gorilla) vizsgáltak, és megállapította, hogy bizony a gorillák is szeretnek hangokat kiadni evéssel kapcsolatban, méghozzá rögtön kétfélét. Az egyik egy konstans, mély búgás, amolyan hümmögő morgás (ezt itt lehet meghallgatni), a másik pedig már-már éneklés (hang itt), bár azért még távol vannak a gorillák attól, hogy elvegyék a X-faktorosok munkáját. Luef szerint nem egyféle „dalról” vagy dallamról van szó, a gorillák minden étkezéshez kis saját dalokat költenek.
A kutatók szerint ezekkel a hangokkal a gorillák azt jelzik, ha készen állnak az étkezésre, illetve a család feje így jelzi a többieknek, hogy hozzá lehet látni a falatozáshoz. Minden gorillának saját, egymástól eltérő hangja van, és azt is megállapították, hogy minden egyed hangosabban énekel, ha a kedvenc ételéről van szó. Ami viszont feltűnő, hogy amíg a fogságban élő gorillák mindegyike énekelget táplálkozás közben, a vadon élő példányoknál ez leginkább a hím ezüst hátú és a serdülő fekete hátú gorillára, tehát a közösség vezetőjére vagy leendő vezetőjére jellemző legfőképpen, aki így jelzi a többieknek, hogy most már hozzá lehet látni a táplálkozáshoz. Hasonló módon jelzi azt is, hogy ha ő maga végzett a kajálással, vagyis mindenki másnak is véget ért a lakoma, lehet menni isten hírével.
Éppen ezért következtetnek a tudósok többek között arra is, hogy a morgás és az éneklés elsősorban azt a célt szolgálja a domináns hímeknél, hogy jelezzék a többiek felé: ne zavarj, mert eszem.
Az eredményektől azt várják, hogy majd többet tudhatunk meg a nyelvünk fejlődésének eredetéről, és persze arról, hogy milyen hierarchikus rendszerben élnek és kommunikálnak egymással a gorillák. Ugyanis amíg a csimpánzok vagy a bonobók esetében mindenki azzal lóg, akkor és úgy eszik, illetve énekel, dúdol és kommunikál, akivel és ahogy éppen kedve szottyan, a gorilláknál egyértelműen a domináns hím dominálja a párbeszédet. Az 1985-ben meghalt Dian Fossey primatológus már évtizedekkel korábban észlelt hasonló hangokat a gorilláknál, amelyeket akkor még csak böfögő hangokként tudtak értelmezni, de már akkor is feltűnt, hogy ezeknek a hangoknak közük lehet ahhoz, ahogy a gorillák hozzálátnak a közös táplálkozáshoz.
Az is nagyon érdekes, hogy nem minden étel kapja meg a megkülönböztetett figyelmet. Ha magokat vagy vízi növényzetet kell enni, akkor a hím egyedek nagyon lelkesen kezdik el jelezni, hogy itt az ebédidő, azonban a kutatók egyszer sem észleltek evésre hívást olyan esetekben, amikor gorillák rovarokat vagy hangyákat ettek.
A kutatást vezető tudós a jövőben folytatná a vizsgálódásokat kifejezetten a gorillák éneklésére fókuszálva. Leginkább arra kíváncsi, hogyan „írják meg” a gorillák a kajadallamaikat, és hogy létezik-e egy konkrét repertoárjuk ilyen hangokból, amelyeket kombinálva hozzák létre ezeket a dalocskákat. Ugyanis az embereknek is egy jól behatárolt repertoárjuk van különböző hangokból, amelyeket kombinálva hoztunk létre különböző szavakat és nyelveket. Ha kiderül, hogy a gorillák is hasonlóan működnek, az új útakat nyithat meg az állati kommunikációval kapcsolatos kutatásokban.
Ha valaki esetleg mégis nagyon szeretne éneklő gorillákat hallgatni, akik emberi fülnek is élvezetes dalokat írnak, azoknak ajánljuk a Gorillaz február végén megjelent Cracker Island című nagylemezét.
Források: PLOS One, One Earth, Scientific American, Dangerous Minds
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
